Gazdasági életünk jogi szabályozásának fejlődésében jelentős mérföldkőnek számított az 1986. évi 11. számú törvényerejű rendelettel bevezetett felszámolás jogintézménye, mely az üzleti érdekeket helyezte előtérbe a gazdasági nehézségek orvoslásában. A jogszabály azonban még nem ismerte a fizetési haladék jogintézményét. A fizetési haladék (kismoratórium) intézményét az 1992. január 1-jén hatályba lépett 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról 24. § (3) bekezdése már szabályozta.
A Cstv. 24 § (3) bekezdése hatályos szövegét a 2011. évi CXCVII. törvény 26. § (1) bekezdése állapította meg, mely 2012. március 1. napjától hatályos. A hivatkozott jogszabály szerint a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolási eljárás megindítását a 21/B. § szerint csődeljárás előzte meg. A tartozás kiegyenlítése – az adós ilyen tartalmú nyilatkozata hiányában – nem minősül tartozáselismerésnek, a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A fizetési haladék rendkívül lényeges szabálya a törvénynek, az ügyek jelentős részében élnek az adósok a fizetési haladék lehetőségével.
A tanulmány arra keresi a választ, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárása során a fizetési haladék engedélyezésének feltétele-e a tartozás elismerése avagy fizetési haladék engedélyezhető abban az esetben is, amennyiben a gazdálkodó szervezet vitatja a tartozását.
A Szerző bírósági titkár a Pécsi Törvényszéken. A dolgozat a PTE Szakjogász Képzése keretében íródott.
