Az elmúlt évek során igen magas számú végrehajtási ügy keletkezett. Az 1994. évi LIII törvény (a továbbiakban Vht.) indoklása még évi 300.000 db keletkező ügyről beszél, míg ma már évente ≈ 500.000 db üggyel lehet számolni. Ez a félmilliós ügydarabszám, mint általános adat szerepel a médiában és erre hivatkoznak a mindennapok során általános jelleggel. Mire nyújt választ ez az általánosítás? Mit is takar pontosabban ez az adat? Mennyire pontos? Mik a tendenciák? Ezekre a kérdésekre keresi a válasz a jelen tanulmány egyéni adatkérésekre támaszkodva a 2010-2011-2012. év azon adatállományát használva, amelyet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztálya (KIM MIKFO), valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) bocsátott rendelkezésre.
A Szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója.
