Már a római korban és a középkorban is rájöttek, hogy – akár az adók könnyebb behajtása céljából, vagy hitelfedezet gyanánt – az ingatlan tulajdon nyilvántartása elkerülhetetlen. A hitelélet növekedésével egyre több alkalommal szolgált az ingatlan a tartozás megfizetésének biztosítására. A legegyszerűbb mód annak bizonyítására, hogy az adós az ingatlanát biztosítékként nyújtotta egy írásos nyilvántartás vezetése bizonyult, hiszen „a szó elszáll, az írás megmarad”.
A tanulmány bemutatja, hogy a két jogág – az ingatlan-nyilvántartási jog és a bírósági végrehajtás – hogy fejlődött kart karöltve az idők során, hogyan változott és formálódott, milyen hatással voltak egymásra, és milyen út vezetett ahhoz, hogy ma már elképzelhetetlen a két jogterület egymás nélkül.
A Szerző önálló bírósági végrehajtó-helyettes.
