A sajtó a személyiségi jogok érvényesülését biztosítja, de egyben lehet a személyiségi jogok sérelmének a forrása is. A sajtószabadság ebből kifolyólag korlátozott, nem sértheti más jó hírnevét, azzal, hogy más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Ha a sajtószerv nem tesz eleget ennek a követelménynek, akkor van helye sajtó-helyreigazításnak, mint a személyiségi jogvédelem eszközének.
Egyrészről túl nagy nyomás terheli a sajtót, a sajtószabadság egyre több korlátba ütközik és az új szigorúbb rendelkezések megjelenése nehezíti a munkát. Másrészről viszont a magánszemélyek, a privátszféra védelme sem elégséges.
A tanulmány a sajtó-helyreigazítási eljárást mutatja be az anyagi és eljárási szabályokat egyaránt vizsgálva, kitérve az Alaptörvény, továbbá a sajtótörvényt felváltó, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény rendelkezéseire. A személyiségi jogok és a személyiségvédelem szempontjából lényeges változásokat hoz az új Polgári Törvénykönyv, melynek a sajtó-helyreigazítási eljárással kapcsolatos új, vitatott rendelkezéseit is elemzi a dolgozat. Részletesen bemutatja végül a 1952. évi III. polgári perrendtartásról szóló törvénynek a sajtó-helyreigazítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit.
A Szerző a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának végzős hallgatója.
