“Magyarországon a birtokviszonyoknak, a föld tulajdonjogának kérdését ezer évre a honfoglalás döntötte el. A megszerzett haza földjén a vezérek és ezek nemzetségei, valamint a harcban kitűnt vitézek osztozkodtak. A honfoglalást követően automatikusan előállt a hódító és a meghódolt, más szavakkal az úr és a szolga, az uraság és a jobbágy, a földbirtokos és az úrbéres, a nemes és a nemtelen ember. [6., 14.]

A király, a szent korona joghatósága képviselte a földbirtokok egész állományát. A király az arra érdemeseknek a szent korona jogán birtokot adományozott (donatio regia), amely magszakadás (defectus seminis) vagy az adományos hűtlensége (nota infidelitatis) esetén a szent koronára visszaszállt. Minden hatalom és jog forrása a szent korona volt. A ún. szent korona birtoktan szerint minden földtulajdonjog gyökere a szent koronától eredt (radix omnium possessionum). [6., 7.]”

Dr. Nagy Gábor a Debreceni Ítélőtábla bírósági titkára.