A szellemi alkotások védelmének joga a magyar polgári jog önálló részterülete. Az alkotás, a teremtő emberi természet, mint az emberiség alapvető jellemvonása, az ember személyiségének meghatározó alkotóeleme. A szellemi alkotások a jelentősen megváltozott gazdasági, társadalmi környezetben fokozott védelmet igényelnek.
Az iparjogvédelem által alkalmazott alkotások szabályozási területe az alkotások fogalmát fogja át, de ennél a kategóriánál szélesebb fogalmi kört jelent. Az iparjogvédelem által oltalmazott alkotás nem művészeti, esztétikai megközelítést igénylő alkotásfajták, hanem tudományos-műszaki jellegű alkotások, melynek tekintetében az alkotóhoz való kapcsolódás kevésbé szoros, tapasztalati tudáson alapuló értékelést igényel, hangsúlyozottan gyakorlat orientált, gazdasági vagyoni vonzatai erősebbek. Mindezek alapján különbség mutatható ki a szerzői jogi védelem és az iparjogvédelem között abban a vonatkozásban, hogy a szerzői jog által védett alkotások esetén az individualitás, a szubjektív mozzanatok fokozottabban jelentkeznek. A szerzői jog védelme homogénebb, következetesen tükrözi a szabályozott jogviszonyoknak valódi szellemi alkotásokhoz való kötődését, a szerzői jogi oltalom szabályozása átfogja a szerzői tevékenységgel rokon vagy azzal szomszédos tevékenységekhez fűződő bizonyos érdekek oltalmát is. A szellemi alkotások területén előtérbe kerültek a vagyoni viszonyok, a gazdaság erősödésével előtérbe kerültek az alkotó ember által létrehozott szellemi alkotások, művek gazdasági forgalomban való részvételének jogi szabályozása. Ezzel felerősödtek a szellemi alkotások forgalomképességére, hathatós védelmére irányuló igények, a hasznosítás jogi szabályozásának biztosítására helyeződött a védelem indoka.
Az iparjogvédelem jogi szabályozása tekintetében is meg kell felelnünk a nemzetközi elvárásoknak, a közösségi jognak, valamint a modern információs követelményeknek, illetve a modern kutatás-fejlesztés eredményeinek. A rendszerváltást követően a jogterület újraszabályozása befejeződött, a minél teljesebb jogharmonizáció megteremtése a cél. Viszont a szellemi alkotások dinamikusan fejlődő világában gyakran szükséges a korszerűsítő változások érvényesítése, bevezetése. A piacgazdaságra áttért kereskedelem elvárásai jelentősen megváltoztak a szellemi alkotásokkal szemben. A feléledt piaci verseny miatt felértékelődtek az egyes jogintézmények vagyoni vonzatai, a hangsúly a szellemi alkotások forgalomképességére, hatékony védelmére, hasznosításuk jogi szabályozására helyeződött.
A mű szerzője Dr. Fekete László, jogász.
