“Az iszlám egy olyan szabályrendszer, amely a muszlim hívőember életét teljes mértékben rendezni kívánja, így nem lehet külön iszlám jogról és iszlám vallásról beszélni, mert csak egyetlen iszlám létezik, egységes követelményrendszerrel és magatartási szabályokkal, amit shari’a-nak neveznek. A shari’a, ami csapást, ösvényt, követendő utat jelent, egy az életviszonyok teljességét szabályozó, kizárólagos szabályrendszer, amin belül létezik egy elkülöníthető terület, amely még leginkább hasonlítható az európai jogfogalommal. Ezt figh-nek nevezik, és fő szerepe, hogy megfelelő iránymutatásokat szolgáltasson a muszlimok magatartásának megítélésére. A figh szabályai alapvetően két nagy csoportra oszthatóak. A tételes jog (a furu) kategóriája magában foglalja mind az anyagi jog, mind az eljárásjog részletes szabályait. A klasszikus iszlám jog az eljárásjogot elsősorban az eljáró bíró kötelezettségeiként fogta fel, ami az iszlám kezdeti időszakában a kalifa joga volt, akinek döntésével szemben természetesen (több évszázadig) semmilyen jogorvoslatnak nem volt helye. A tételes jog mellett az fiqh-nek sajátos része az a jogi módszertan (az uszul), ami a jogforrásokra, a szabályok rendszerezésére és a jogtalálásra, valamint az adott esetre alkalmazható szabály megalkotására, vagy értelmezésére vonatkozó ismeretek gyűjteménye.
A muszlim jogtudomány a középkorban alakult ki, ami magyarázatot ad annak sajátos vonásaira, például intézményeinek archaikus jellegére, vagy rendszerezésének jellegzetességére, aminek alapja a Korán, az Iszlám szent könyve.”
A mű szerzője Janzsó Donát, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója.
