Az intézkedések a büntetőjogi szankciórendszer rövidebb múltra visszatekintő intézményei közé tartoznak. Az első szabályozási kísérletek a XIX. század végére tehetőek. A szankciónem gyökerei természetesen korábbi évszázadokra nyúlnak vissza; bizonyos elkövetői csoportokkal – így munkakerülőkkel, visszaesőkkel, elmebetegekkel – szemben a középkorban és az ókorban is szükség volt megelőző, biztonsági intézkedésekre. Dr. Kovács Zsuzsa Gyöngyvér tanulmányában e jogintézmény fejlődési vonalait mutatja be, elsősorban a magyar szabályozás jellegzetességein keresztül.
Az írás három témával foglalkozik: az intézkedések történeti gyökereivel, a XIX. század végi büntetési elméletekkel, valamint ezen új elméletek nyomán megalkotásra kerülő magyar jogalkotási eredményekkel. A tanulmány utolsó állomása a Csemegi – kódex III. novellája, amely a beszámíthatatlan elkövetőkkel szembeni büntetőjogi fellépés alapjait vetette meg. A szerző a polgári társadalom jogalkotási eredményeit veszi górcső alá. A tanácsköztársaság büntetőjoga – bár a vázolt történeti korszakon belül helyezkedik el – eltérő elméleti megalapozottsága miatt nem tartozik a tanulmány tárgykörébe.
