Az „állampolgárság nélküli gyerekek” jogi helyzetét hivatott rendezni egy új, állampolgársággal összefüggő törvényeket módosító tervezet. De valóban az állampolgárság nélküli gyermekek érdekeiről szól e tervezet?
Ötpárti egyeztetést követően jelent meg az a hír, miszerint az „állampolgárság nélküli gyerekek” jogi helyzetét hivatott rendezni egy új, állampolgársággal összefüggő törvényeket módosító tervezet. Az Országgyűlés elé benyújtott T/8964. számú önálló képviselői indítvány elolvasása után lehet látni, hogy a jogalkotási javaslat nem az állampolgárság nélküli (vagyis hontalan) gyermekek jogi helyzetének, hanem az ismeretlen állampolgárságú gyermekek magyar állampolgársághoz jutását kívánja biztosítani. A hontalanság és az ismeretlen állampolgárság kategóriája nem azonos. Míg az első esetben kizárható az, hogy egy adott személy bármely államnak polgára lenne, addig az ismeretlen állampolgárságú személy esetében ilyen kizárást nem tehetünk, hiszen lehet, hogy fennáll valamilyen állampolgárság (vagy akár a hontalanság is), de azt a magyar hatóság – bizonyítottság hiányában – nem ismeri. Ebből következően bármennyire is nagy a hasonlóság, e két fogalom nem ugyanazon tartalommal bír.
A hatályos állampolgársági törvényünk (Ápt.) jelenleg rendezi a Magyarországon lakó hontalan szülők, valamint az ismeretlen szülőktől származó gyermekek jogi helyzetét [1] a kisegítő, területi elv alkalmazásával, hiszen ezek a gyerekek a ius sanguinis alapján nem szerezhetnének magyar állampolgárságot. Ez az állampolgárság azonban mint megdönthető jogi vélelem került szabályozásra, vagyis csak az ellenkező bizonyításáig tekinthetők ezek a személyek magyar állampolgárnak.
A módosító javaslat az Ápt. 3. § (3) bekezdését további c) ponttal egészítené ki [2], amelynek értelmében a szakellátásban lévő ismeretlen állampolgárságú, 1. életévét betöltött gyermekeknek biztosítana – megdönthető vélelemként – magyar állampolgárságot. Az elgondolás alapvetően nem rossz, de nem világos, hogy miért kívánja a javaslat az ismeretlen állampolgárságú gyerekek ezen jogát 1 évet betöltött életkorhoz kötni. Az Ápt. 3. §-a az állampolgárság keletkezésének az ex lege formáját rögzíti, amely a születéssel létrejön. Ez az újonnan bevezetendő szabályozás – az 1 éves életkor kikötésével – összemossa az állampolgárság születéssel megszerezhetőségének, és a későbbi életkorban megszerezhető (meghatározott döntéshez kötött) formáját. Ez pedig alkotmányjogi szempontból aggályos. Az Alkotmány értelmében [3] az államfő jogosult dönteni állampolgársági ügyekben. A módosító javaslat, – amely a gyermekvédelmi törvényt (Gyvt) is megváltoztatná – az ismeretlen állampolgárságú gyermek magyar állampolgárságáról való döntést a gyámhivatal hatáskörébe utalná.
Nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy a benyújtott tervezet Ápt.-t módosító és a Gyvt.-t módosító rendelkezései egymásnak ellentmondanak. Míg az Ápt. módosítás továbbra is csak megdönthető jogi vélelemként biztosítaná az ismeretlen állampolgárságú személyek számára a magyar állampolgárságot, addig a Gyvt. –t módosító rendelkezések lehetőséget adnának majd arra, hogy ezek a gyermekek egy év után megdönthetetlen módon magyar állampolgárságot szerezhessenek. Felmerül a kérdés, hogy ami nem valósítható meg az Ápt. módosításával, azt elbújtathatjuk-e egy feles törvényben?
Egyébiránt azzal, hogy az ismeretlen állampolgárságú gyermekek számára biztosítanánk a magyar állampolgárságot, megsértjük az állampolgársági jogszabályok összeütközéséről szóló hágai egyezményt, amely korlátot állít fel arra, hogy egy állam egyoldalúan ne nyilváníthassa más állam polgárát saját állampolgárává. Az ismeretlen állampolgárság esetében – mivel valamilyen állampolgárság fennállása nem kizárható – ezt a korlátot lépnénk át. A gyámhivatal államigazgatási hatáskörében magyar állampolgárrá nyilvánítana olyan gyermeket, akiknek lehet, hogy más állammal való polgársága egyébként fennáll. Vajon a módosítás előkészítői gondoltak-e a változtatás társadalmi hatására? Nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az ilyen módon magyar állampolgárságot szerzett gyermek családja honosítási kedvezményben részesülhet. A kérdés jócskán túlmutat 40 gyermek sorsrendezésén.
A Gyvt. módosítási javaslatának szövegezése is kifogásolható. A Gyvt. 4. §-ának (1) bekezdését módosítani kívánt javaslat „ismeretlenként anyakönyvezett” gyermekre terjeszti ki a törvény hatályát. Feltehetően itt a szándék az ismeretlen állampolgárságúként anyakönyvezett gyermekre vonatkozott. (További nyelvhelyességi és tartalmi hibára nem térnék ki, hiszen most csupán átfogó módon kívánom elemezni a javaslatot.)
És mielőtt az a vád érne, hogy ezen gyermekek érdeke ellen emelek szót, hagy hívjam fel a figyelmet arra, hogy a javaslat indoklásában említett 40 ismeretlen állampolgárságú gyermek jogi helyzetének megoldására a hatályos jogszabályok jelenleg is biztosítanak lehetőséget, így az, hogy ezek a gyerekek évek óta ideiglenes hatályú elhelyezettek, egy jogsértő állapot fenntartásának az eredménye.
A nemzetközi magánjogi törvényerejű rendelet [4] (Nmjt.) értelmében a gyámrendelésre az érintett személyes jogát kell alkalmazni [5]. Főszabályként a személyes jogon annak az államnak a jogát kell érteni, amelynek az adott személy az állampolgára. Ha azonban a személyes jogot megállapítani nem lehet, úgy az érintett személyes jogát a szokásos tartózkodási hely határozza meg. [6] Vagyis az Nmjt. jelenleg is biztosítja a Magyarországon tartózkodó ismeretlen állampolgárságú gyermekek számára azt, hogy a magyar állampolgárságú gyermekkel azonos jogokat gyakorolhassanak; vagyis ezeket a gyerekeket is el lehetett volna helyezni nevelőszülőnél, gyámot lehetett volna számukra rendelni stb.
Miért szükséges tehát ily módon módosítani az állampolgársági, a gyermekvédelmi és az anyakönyvi szabályokat?
A megismert módosító indítvány többszöri elolvasása után erre egyetlen egy magyarázatot találtam: az örökbefogást. Hiszen a módosítás biztosítja azt, hogy az ismeretlen állampolgárságú gyermekeket magyar állampolgárságúvá nyilvánítsa a gyámhivatal, aminek következtében magyar állampolgárként lehetne őket örökbe adni. Az örökbefogadás kényes területe a gyermekvédelemnek. Az örökbefogadással a gyermek sorsa véglegesen rendezésre kerül, ez által vérszerinti kötelékei megszakadnak, és új családjában a vérszerinti gyermek jogi sorsát osztja. Ezek az eljárások ezért komoly felelősséget igényelnek mind a hatóságoktól, mind a szolgálatoktól. Az örökbefogadás, mint a gyermek végleges sorsrendezése általában a gyermekek érdekében áll, azt támogatni, fenntartani szükséges, de nem mindenáron. A módosítás nemcsak hogy megteremtené a magyar állampolgárrá nyilvánítás alkotmányellenes lehetőségét, hanem a jövőre nézve véglegesen kizárná egy gyermeknek eredeti nemzetéhez, családjához való tartozását. Miután Magyarországon külföldi személyek is fogadhatnak örökbe, így félő, hogy a tervezet elfogadása után hazánk egy nem kívánatos nemzetközi örökbefogadási központtá válhat (nem volt túl régen, hogy román állampolgárságú nők szülni jártak át hazánkba, majd gyermekeiket a kórházban hagyva ismeretlen helyre távoztak).
Célszerű lenne tehát a kérdést újragondolni, a módosító javaslat szükségességét ismételten felmérni.
[1] Ápt. 3. § (3) Ellenkező bizonyításig magyar állampolgárnak kell tekinteni:
- a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan szülők Magyarországon született gyermekét;
- az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket.
[2] „c) a Magyrországon született, ismeretlen állampolgárságúként anyakönyvezett és ideiglenes hatállyal a gyermekvédelmi szakellátás rendszerében, otthont nyújtó ellátásban elhelyezett, első életévét betöltött gyereket”
[3] Alk. 30/A § (1) bek. l) pontja
[4] 979. évi 13. tvr.
[5] Nmjt. 48. § (1) bek
[6] Nmjt. 11. § (4) bek.
