A magyar történelemben – a kora középkorig visszanyúlóan – számos példa igazolja a mediáció, vagyis a viták békés úton való rendezésének létjogosultságát, a pereskedésnek hazánkban mégis sokkal nagyobb hagyománya van. Elég csak „a just mégsem hagyva”, „Ha per, úgymond hagy legyen per!”1 felkiáltásra gondolni Arany János Fülemile c. verséből, és napjainkban is reális megoldásnak tűnik a fülemile füttyének odaítéléséért írandó keresetlevél ügyvéd általi felvállalása.
Párbeszéd – talán ez a szó jellemzi legjobban azt a jogintézményt, melynek hazai szabályozásáról – történeti, nemzetközi kitekintéssel árnyalva – képet ad dr. Bognár Csaba tanulmánya. A szerző bemutatja e modern változatában fiatal, ugyanakkor régmúlt időkbe visszanyúló, hagyományokkal rendelkező jogintézmény történetét, általános szerepét, értékeli az igazságügyi közvetítés európai, illetve nemzetközi gyakorlatát. A mű a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény részletes elemzése mellett számba veszi a büntetőjogtól a fogyasztóvédelmen át az egészségügy területéig fennálló közvetítési lehetőségeket egyaránt. A mediáció múltjának, jelenének és jövőjének bemutatásával a szerző célja, hogy rávilágítson e jogintézmény hasznosságára, a viták békés megoldása terén játszott szerepére, a benne rejlő, még kiaknázatlan lehetőségekre.
A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézet Szabályozási (kodifikátor) szakjogász képzésének II. évfolyamos levelezős hallgatója.
