1994. júliusában New York város akkori polgármestere, Rudolph Giuliani, és rendőrfőnöke, William Bratton közzé tette a „New York közterületeinek visszakövetelése” c. stratégiai dokumentumot, melyben bejelentették radikális fordulatra készülnek a kriminálpolitikában. Az új politikai irányvonal, zéró-tolerancia megközelítésként vonult be a köztudatba, és agresszív hatósági fellépést eredményezett az olyan csekély jelentőségű bűncselekmények elkövetőivel szemben, mint a graffitizés, a szemetelés, a köztéri vizelés és ivászat, a droghasználat vagy a prostitúció. A stratégia egy 12 évvel korábban megjelent cikkre hivatkozott, melyet „Törött ablakok: a rendőrség és a közösség biztonsága” címmel publikált két társadalomtudós, James Q. Wilson és George L. Kelling. Vajon működik a gyakorlatban a „törött ablakok” elmélet, és ténylegesen sikeresnek minősíthető a zéró tolerancia szabályozás New York-i modellje? Milyen nem kívánt következményei vannak a zéró-tolerancia megközelítésnek Amerikában? Követendő példaként állítható-e más országok, más városok elé, és nincsenek-e hatékonyabb és igazságosabb alternatívái? A szerző ezekre a kérdésekre keres válaszokat tanulmányában.
Eredetileg megjelent a Beszélő XIII. évf. 3. számában.
A szerző a TASZ Drogopolitikai Programvezetője, a Deák Ferenc Doktori Iskola (Miskolc) PHD hallgatója.
