„A parkolás, a parkolásra vonatkozó joganyag, a kialakult (jelenleg némi eufémiával: sajátos) eljárási rend – mely a médiából, a mindennapokból, a különféle sorozatosan kirobbanó peres és peren kívüli eljárásokból sugárzóan hat át mindenkit – kétséget kizáróan jelenünk egyik központi kérdése lett, nem is beszélve arról, hogy a fejlődés, az urbanizáció során a gépjármű-használat és ezáltal a parkolás témaköre is egyre jelentősebb kihívások elé állítja a „hétköznapi embert” is, akár felidézve már e helyütt a fővárosi parkolási „tömb” törekvéseit a külső kerület behálózása kapcsán, átfogva és valamilyen szinten befolyásolva ezzel a fővárosi – millió feletti lakosra tehető – „gépjárművel közlekedő személyek” körét. …
A vonatkozó hatályos jogszabályi háttér ismertetése nélkülözhetetlen a jelentésben, pontosítva ezt azzal a kijelentéssel, hogy fókuszban a fővárosi parkolási – tény és jogi – helyzet, a budapesti szabályozás áll, így a fővárosi rendeletek, illetve a települési önkormányzati (kerületi önkormányzati) rendeletek elemezése az általánosnál nagyobb hangsúlyt kap. Természetes az alapul szolgáló törvényekre, illetve magasabb szintű jogszabályokra való kitekintés is, nem is beszélve a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló – többször módosított és kiegészített – 1949. évi XX. törvényről, annak szelleméről, betöltendő szerepéről, akár az alsóbb szintű jogszabályok alkotása során fennálló alkotmányossági követelményekről. ”
