Gyakorlatias szemléletû rövid írás a sajtó-helyreigazítás szabályozásáról, mely az intézmény jogszabályi rendezésében elsõsorban a határidõkre összpontosít.
UTOLSÓ MÓDOSÍTÁS: 2005.12.20. – a 4/2003. Polgári jogegységi határozatban foglaltak feldolgozása.
I. A sajtó-helyreigazítással kapcsolatos határidõkrõl
Ha valakirõl napilap, folyóirat, rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetõleg való tényeket hamis színben tüntet fel, a közlemény megjelenésétõl, illetve a közvetítéstõl számított 30 napon belül kérheti a sajtótól helyreigazító közlemény közzétételét.
A helyreigazítást az igény kézhezvételétõl számítva napilap esetén 8 napon belül, rádió és televízió esetén is ugyanilyen határidõn belül, a sérelmes közléssel azonos napszakban, folyóirat és filmhíradó esetében a következõ számban kell közölni. (Ezt a határidõt egyszerûség végett a következõkben 8 napos határidõnek nevezem.)
Ennek elmaradása esetén a helyreigazítást igénylõ fél a közlési kötelezettség utolsó napjától számított 15 napos jogvesztõ határidõn belül indíthat keresetet a szerkesztõség, illetve a mûsorszolgáltató ellen.
(Ptk. 79.§, Pp. 342. § (1) bek. , 343. § (3) bek.)
A 30 napos és a 15 napos határidõt a Pp. szabályozza, így a kérdés az lehet, hogy ezekre a Pp. határidõ-számítási szabályai és a mulasztásra és annak igazolására vonatkozó rendelkezései (Pp. 103-110 §§) mennyiben irányadóak. Van-e különbség a két határidõ természete között?
Ezzel szemben a 8 napos határidõt a Ptk. írja elõ, ennek elemzésénél a Ptk. szabályaiból, és a Ptké. határidõ-számítási rendelkezéseibõl kell kiindulni. (Ptké. 3. §) Kérdés, mennyiben térnek el ezek a szabályok a Pp. szabályaitól.
Megállapítható, hogy bizonyos rendelkezéseket a Pp. és a Ptké. egyezõ módon szabályoz, így ezek mindhárom határidõ számításánál irányadók. Így pl. a napokban megállapított határidõbe (mindhárom ilyen) a kezdõ napot nem kell beleszámítani. Ha a határidõ utolsó napja munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le. A következõkben elsõsorban az eltéréseket igyekszem bemutatni.
I.) A 30 napos határidõ – a helyreigazítási kérelem eljuttatása a sajtóhoz
I./1. A határidõ kezdõ napja: a megjelenés, illetve közvetítés napja. Sem a Ptk., sem a Pp. sem a Sajtótörvény nem határozza meg, mit kell a megjelenés napjának tekinteni, de azt egy bírósági határozat (BH 1986. 22.) általánosan meghatározza: ez az az idõpont, amikor az olvasók számára – terjesztés útján – megismerhetõvé vált a közleményt tartalmazó sajtótermék. A terjesztés azonban idõben elhúzódhat. Az idõszaki lapokat a megjelenés idõpontjára utaló megjelöléssel látják el. Ha a tényleges megjelenés idõpontja ennél korábbi, a helyreigazítást kérõ ennek ellenére úgy gondolhatja, hogy a határidõ ettõl a naptól folyik. Így a korábbi idõpont csak akkor irányadó, ha bizonyítható, hogy a helyreigazítást kérõ a korábbi megjelenésrõl tudott. Ha azonban a feltüntetettnél a tényleges megjelenés idõpontja késõbbi, akkor ez utóbbival kezdõdik a határidõ, hiszen ez elõtt az érintett nem volt olyan helyzetben, hogy jogát gyakorolni tudja.
Ha az idõszaki lap csak a megjelenés hónapját tünteti fel, vélelem szól amellett, hogy az újság a kérdéses hónapban megjelent. “A megjelenés közelebbi idõpontjára utaló egyéb adat hiányában pedig a hónap utolsó napját lehet a megjelenés idõpontjának tekinteni.” (BH 1998. 236.)
I./2. A határidõ utolsó napja
A kezdõ napot nem kell a határidõbe beszámítani. Ha a határidõ utolsó napja munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le. E határidõ szempontjából az a “szabad szombat” is munkaszüneti nap, amikor a szerkesztõség ügyvitelét végzõ alkalmazottak nem dolgoznak. (BH 1986. 22.)
I./3. Mit kell megtenni az utolsó napig?
Általában az eljárási határidõket az anyagi jogi határidõktõl (mint amilyen esetünkben a 8 napos határidõ) megkülönbözteti az, hogy míg az anyagi jogi határidõk megtartásához az szükséges, hogy a jognyilatkozat a címzett határidõben megérkezzen, addig az eljárási határidõk betartásához elég annak határidõben való postára adása. Ennek alapja a Pp. 105. § (4), amely szerint a határidõ elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésõbb a határidõ utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták, míg a Ptk.-ban hasonló szabály nem található.
A 30 napos határidõnél azonban nem bírósági beadvány eljuttatásáról van szó, így – ellentétben a 15 napos határidõtõl – annak ellenére nem alkalmazható e szabály, hogy a Pp.-ben szabályozott határidõrõl van szó. Tehát a 30 napon belül kell megérkeznie a kérelemnek a sajtóhoz. Ez az elsõ következménye annak, hogy a bírói gyakorlat anyagi jogi határidõnek tekinti ezt a határidõt (ld.: I./4. pont).
I./4. A mulasztás igazolása
Szintén az anyagi jogi határidõkre jellemzõ, hogy a határidõ elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. A PK 13. sz. állásfoglalás II. pontja a 30 napos határidõ a helyreigazításhoz való jog megalapozásával függ össze, ezért anyagi jogi határidõnek kell tekinteni, így igazolással ki nem menthetõ. Az állásfoglalás szerint a 30 napos határidõre a Ptk. (illetve a Ptké.) és nem a Pp. határidõ-számítási szabályait kell alkalmazni. Márpedig a Ptk. nem ismeri a mulasztás igazolásának intézményét.
(Összegezve, a 30 napos határidõ anyagi jogi jellegû, tehát:
- a kérelemnek határidõn belül meg kell érkeznie a sajtóhoz,
- igazolásnak nincs helye, a határidõ jogvesztõ.)
%%%
I./5. A mulasztás következménye. A határidõ elmulasztása esetén a továbbiakban sajtó-helyreigazítási igénye nem lehet a jogosultnak.
II.) A 8 napos határidõ (illetve a következõ lapszám) – a helyreigazítás közlése
II./1. A határidõ kezdõ napja: az a nap, amikor a sajtószerv az erre irányuló igényt kézhez veszi.
II./2. A határidõ befejezõ napja
Ez azért lényeges kérdés, mivel a 15 napos határidõ – amint arról szó lesz – e határidõ befejezõ napjától kezdve telik, így azt, hogy az a határidõ eltelt-e, s így a keresetlevelet idézés nélkül el kell-e utasítani (Pp. 130. § (1) h) csak e kérdés figyelembe vételével lehet eldönteni. Fent már ismertettem a törvényi szabályozást. Ehhez azt kell hozzátenni, hogy a bírói gyakorlat szerint ez a határidõ diszpozitív jellegû, így attól a felek közös akarattal eltérhetnek. Ilyen eltérésnek tekinti a bírói gyakorlat azt az esetet is, amikor a felek között a helyreigazítás feltételeinek kérdésében olyan tárgyalások kezdõdnek, amelyek feltehetõen megegyezéssel végzõdhetnek. Ha ilyen esetben a tárgyalások megszakadnak, úgy – szintén ellenkezõ megállapodás, vagy ráutaló magatartás hiányában – a közlési kötelezettség a következõ szám megjelenésekor áll be (s így ekkor kezdõdik a 15 napos határidõ). (BH 1985. 423.)
Napilap esetén akkor is a kezdõ napot követõ 8. napon jár le ez a határidõ, ha a napilap havi mellékletében jelent meg a kifogásolt cikk, a helyreigazítást kérõ tehát nem várhatja meg a következõ mellékletet, hanem ha 8 napon belül nem igazít helyre a napilap, akkor 15 napon belül meg kell indítani a keresetet. Az az értelmezés, hogy ilyen esetben a közlési kötelezettség a melléklet következõ számának megjelenésekor állna be a jogszabály szövegébõl sem következik, és ellentétes a sajtó-helyreigazítással szemben támasztott, gyors igényérvényesítést célzó követelményt sem. (BH 1990. 469.)
Hetilap esetén ha lapzárta napján érkezik a kérelem a sajtóhoz, a közlési kötelezettség nem a lapzárta után közvetlenül megjelenõ, hanem az azt követõ szám megjelenésekor áll be. Nem állapítható meg ugyanis olyan kötelezettség, amely teljesítésére lehetõség nincs. (BH 1991. 390.)
A kezdõ napot nem kell a határidõbe beszámítani. Ha a határidõ utolsó napja munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le.
II./3. Mit kell megtenni az utolsó napig? A helyreigazítást közölni kell.
II./4. A mulasztás igazolása kizárt, hiszen a Ptk. az igazolás jogintézményét nem ismeri, ezt a határidõt pedig a Ptk. szabályozza.
II./5. A mulasztás következményei. Amennyiben a sajtószerv a rendelkezésre álló határidõn belül nem közli a helyreigazítást, megnyílik a lehetõség a bírósági igényérvényesítésre.
III.) A 15 napos határidõ – keresetidítás
III./1. A határidõ kezdõ napja a közlési kötelezettség utolsó napja. Ez a nap a II./2. pontban meghatározott nap.
III./2. A határidõ befejezõ napja
A kezdõ napot nem kell a határidõbe beszámítani. Ha a határidõ utolsó napja munkaszüneti nap, a határidõ a következõ munkanapon jár le.
III./3. Mit kell megtenni az utolsó napig?
A Pp. 105. § (4) szerint a határidõ elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésõbb a határidõ utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták. Kérdés, hogy a 15 napos határidõre alkalmazható-e ez a szabály. A joggyakorlatot alapvetõen megváltoztatta a 2003. december 3-án megjelent 4/2003. Polgári jogegységi határozat változtatta meg. Korábban a PK 13. sz. állásfoglalás úgy rendelkezett, hogy a Pp. fent idézett szabálya erre a határidõre is irányadó, ugyanis a Pp. 343. § (2) szerint eltérõ rendelkezés hiányában a sajtóperre is a Pp. általános szabályai irányadók. A jogirodalomban pedig az az álláspont terjedt el, hogy általában a keresetindítási – illetve a nemperes eljárás indítási – határidõk lehetnek anyagi vagy eljárásjogi határidõk. Az egyik álláspont szerint1 a keresetindítási határidõ anyagi jogi jellegû, ha mulasztás esetén igazolásnak nincs helye, eljárási jogi jellegû, ha van. A másik álláspont szerint2 amennyiben egy már folyamatban lévõ jogérvényesítésrõl van szó, maelynek egyik eleme a bírósági eljárás megindítása, akkor eljárásjogi határidõrõl van szó, amennyiben az igényérvényesítés elsõ lépése az eljárás indítása, anyagi jogi a határidõ. A jogegységi határozat szembehelyezkedik a jogirodalmi álláspontokkal és kifejezetten hatályon kívül helyezte a PK. 13. fent említett rendelkezését. A jogegységi döntés szerint a keresetindítási határidõ mindig anyagi jogi határidõ, ugyanis a keresetlevél bírósághoz való benyújtása nem perbeli cselekmény. A határidõ nem a bírósági eljárás része, hanem az anyagi igény idõvetülete. A Pp. 105. § (1) bekezdése szóhasználatából az következik, hogy az egész 105. § – így a (4) bekezdés is – csak a perbeli cselekményekre alkalmazandó, ebbõl következõen amennyiben a keresetlevél a 15 napos határidõn belül nem érkezik meg a bírósághoz, az annak ellenére elkésettnek fog minõsülni, hogy a jogosult a határidõ utolsó napján azt ajánlott küldeményként postára adta.
III./4. A mulasztások igazolására a Pp. 343. § (3) szerint lehetõség van.
III./5. A mulasztás következménye. Az elévülési és a jogvesztõ határidõk közötti egyik különbség az, hogy elévülés alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani, vagy a pert megszüntetni nem lehet (vagyis a mulasztás nem minõsül perakadálynak), hanem ítélettel kell elutasítani a keresetet és csak ha a kötelezett az elévülésre hivatkozik. Ezzel szemben a jogvesztõ határidõk esetén – és a 15 napos határidõ ilyen – a nem igazolt mulasztás következménye az, hogy a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, hivatalból el kell utasítani, ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni (vagyis a mulsztás perakadálynak minõsül). A 4/2003. Polgári jogegységi határozat a kifejtettekkel egyezõ rendelkezést tartalmaz.
II. A sajtó-helyreigazítási kérelem címzésének problémája
A sajtó-helyreigazítási eljárással kapcsolatban a Pp. kommentárjaiban kevéssé tárgyalt téma, hogy a helyreigazítási kérelmet kinek kell címezni, illetve eljuttatni. A kérdés jelentõsségét az adja, hogy ha a kérelem nem jutott el szabályszerûen, a 30 napos határidõn belül a sajtóhoz, a helyreigazítás iránt per nem indítható. A Pp. 342. § (1) bekezdése szerint a sajtótól kell kérni a helyreigazítást. Úgy tûnik, kialakult egy olyan bírói gyakorlat, amely ezt a szabályt úgy értelmezi, hogy a kérelmet a szerkesztõhöz, illetve a sajtószerv képviseletére jogosult személyhez kell címezni, és így nem tekinthetõ helyreigazítási kérelemnek a cikket megíró újságíróhoz címzett kérelem, még akkor sem, ha arról a fõszerkesztõ tudott. A kérdés: a bírói gyakorlat a sajtószervnek, vagy a cikk által érintettnek kedvezzen-e. Ez utóbbi mellett szeretnék érvelni azért is, mert ez az érintett gyakran eljárási kérdésekben járatlan magánszemély.
1.A Pp. 342. § (1) bekezdése szerint a sajtótól kell kérni a helyreigazítást. A Pp. 343. § (1) bek. kifejezetten elõírja, hogy a keresetet a szerkesztõség ellen kell indítani, az ezt megelõzõ kérelem címzettjeként viszont csak a „sajtót” jelöli meg, ebbõl (argumentum a contrario) az következik, hogy a levél címzésénél nem kell azokat a szigorú szabályokat alkalmazni, mint a keresetindításnál.
2.A Pp. 343. § (3) is ezt az álláspontot erõsíti meg. A (3) szerint ugyanis a lap szerkesztõsége akkor is félként jár el, ha egyébként nincs perbeli jogképessége, vagyis ha a polgári jog szabályai szerint nem jogképes. A sajtópert megelõzõ eljárás (vagyis a sajtó-helyreigazítási kérelem elküldése a sajtóhoz) még nem része a peres eljárásnak (így pl. a 30 napos határidõt nem is eljárási, hanem anyagi jogi határidõnek tekinti a gyakorlat), így ebben az eljárásban a lapok szerkesztõségének nincs (vagy nem feltétlenül van) jogképessége, így képviseletrõl sem lehet beszélni.
3.A „beosztott munkatársak” mulasztása kívülálló harmadik személyek felé a munkáltató mulasztása, így ha az újságíró elmulasztotta volna közölni a fõszerkesztõvel a levél megérkeztét, az is csak a sajtószerv terhére lenne írható.
