A bíróságok a törvényesség letéteményesei: feladatuk, hogy az állampolgárok és az intézmények jogvitáit kötelezõ jelleggel eldöntsék. A bíróságokat hagyományosan jellemzi a nyilvánosság zajának kerülése. Ez a törekvés nem idegen a bírói függetlenség alkotmányos értékétõl. Mindazonáltal a bíróságok az állami hatalomgyakorlás részei, s az esetükben is biztosítani kell a közérdekû adatok nyilvánosságának érvényesülését.
A bíróságok a törvényesség letéteményesei: feladatuk, hogy az állampolgárok és az intézmények jogvitáit kötelezõ jelleggel eldöntsék. A bíróságokat hagyományosan jellemzi a nyilvánosság zajának kerülése. Ez a törekvés nem idegen a bírói függetlenség alkotmányos értékétõl. Mindazonáltal a bíróságok az állami hatalomgyakorlás részei, s az esetükben is biztosítani kell a közérdekû adatok nyilvánosságának érvényesülését. A Legfelsõbb Bíróság elnöke maga is többször állást foglalt a nyilvánosság mellett. Az Eötvös Károly Intézet 2003. júliusa és szeptembere között azt vizsgálta meg, hogy a megyei, illetve a megyeszékhelyeken mûködõ városi bíróságok milyen gyorsan és kielégítõen tesznek eleget annak a követelménynek, hogy a mûködésükre vonatkozó adatokat az állampolgárok számára hozzáférhetõvé tegyék.
A megyei bíróságoknak két problémakörben tettünk fel kérdéseket. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hány állampolgár keresett náluk jogorvoslatot 2002-ben közérdekû adatkérés megtagadása miatt. (E kérdést a városi bíróságoknak is feltettük). A második kérdéscsoport a 2002-es országgyûlési választások kapcsán a választási bizottságok döntései ellen a bíróságokhoz érkezett választási kifogások számát és kimenetelét érintette. A megyeszékhelyen mûködõ városi bíróságokat a 2002-es évben polgári ügyszakban kialakult munkaterhükrõl, illetve arról kérdeztük, hogy a rendõrség hány alkalommal fordult hozzájuk titkos információgyûjtés iránti kérelemmel és a bíróság hány esetben adta meg az engedélyt. Az alábbiakban a közérdekû adatkérésekkel, illetve a titkos információgyûjtéssel kapcsolatos kérdések eredményeit ismertetjük. (A vizsgálat teljes anyaga hamarosan olvasható lesz az intézet honlapján: http://www.ekint.org ).
Közérdekû adatközlés megtagadása miatt indított perek
Kutatásunk is alátámasztja, hogy az állampolgárok kevésbé érzékenyek a közérdekû adatok elhallgatására, mint arra, ha személyes adataik védelme kerül veszélybe. A közérdekû adatközlés megtagadása miatt indított pereket firtató kérdés megfogalmazásakor nem titkoltan kíváncsiak voltunk a perek számára is, túl azon, hogy a bíróságok hajlandóak lesznek-e erre vonatkozó információt közölni. Várakozásaink e perek különösen alacsony száma vonatkozásában beigazolódtak.
A tíz számszerû választ közlõ megyei bíróság közül nyolc elõtt az elmúlt évben nem indult közérdekû adat kiadása iránti per, kettõ pedig a helyi bíróság adatait közölte: mind Szolnokon, mind Zalaegerszegen egy ilyen per volt az adatvédelmi törvény vonatkozó rendelkezése alapján, s a bíróságok mindkét esetben kötelezték az adatközlést megtagadó szervet az adat közlésére. Hat bíróság a nyilvántartás hiányára hivatkozva, négy pedig indokolás nélkül tagadta meg a választ.
Figyelemmel arra, hogy két megyei bíróság a székhelyén mûködõ városi bíróság adatát közölte, s ezek voltak azok a bíróságok, melyek elõtt egyáltalán volt ilyen per, megállapíthatjuk, hogy a válaszoló megyei bíróságok elõtt 2002-ben egyetlen eljárás sem indult közérdekû adatközlés megtagadása miatt.
A kép a helyi bíróságok esetében is csak egy árnyalattal kedvezõbb. A tizenegy érdemben válaszoló bíróság között négy található, amely elõtt indítottak ilyen pert. A legtöbbet a Miskolci Városi Bíróságon, ahol három eljárás közül a bíróság egy esetben kötelezte a perbe vont szervet az adat közlésére. A Nyíregyházi, a Zalaegerszegi és a Szolnoki Városi Bíróságokon egy-egy per indult, de az adatközlésre kötelezéssel csak a szolnoki és a zalaegerszegi per végzõdött. Nyolc bíróság arról számolt be, hogy náluk nem indult per ilyen ügyben. A helyi bíróságok közül csupán négy bíróság hivatkozott a nyilvántartás hiányára, négy nem válaszolt erre a kérdésre, míg tizenegy bíróság adott számszerû, érdemi választ. Mindemellett tizenegy adatközlõ bíróság elõtt egész évben is csak hat ilyen per volt, s három esetben született adatközlésre kötelezõ döntés. Ez a szám kirívóan alacsony.
Titkos információgyûjtés iránti kérelmek
Arra kezdettõl fogva számítottunk, hogy a rendõrség titkos adatgyûjtési kérelmeire vonatkozó kérdésünknél lesz a legmagasabb az elutasítások aránya. Tisztában voltunk vele, hogy az általunk feltett kérdés nem tartozik a nyilvános közérdekû adatok közzé, hiszen a titkos információgyûjtés engedélyezésével összefüggõ dokumentumok, iratok a 42/1998 (V. 6.) OIT határozat alapján szolgálati titoknak minõsíthetõek.
E kérdéskörben számos meglepõ, egymásnak ellentmondó válasszal és indokolással találkoztunk, s ez kételyeket ébresztett bennünk azzal kapcsolatban, hogy a bíróságok egységesen ítélik-e meg, hogy a titkos információgyûjtés során keletkezett adatok mely köre tekintendõ az állam- vagy a szolgálati titokkör részének. Míg három bíróság közölte a hozzájuk érkezett titkos információgyûjtés engedélyezésére vonatkozó kérelmek számát, a többi bíróság ezt az adatot is titokként kezelte. Két bíróság szerint az általunk kért adatok államtitkot képeznek, míg másik kettõ szerint szolgálati titkot. További két bíróság szerint “állam- illetve szolgálati titok” a kért adat, noha egy adat nem eshet egyszerre mindkét kategóriába. Két bíróság hatáskör, egy pedig a nyilvántartás hiányára hivatkozva tagadta meg a választ. S itt volt a legmagasabb az indoklás nélküli válaszmegtagadások aránya is. Az államtitokra hivatkozók közül három bíróság jelölte meg az államtitokká minõsítés alapját: az állam- és a szolgálati titokról szóló törvény mellékletének 46. pontját, mely azonban nem az információgyûjtéssel kapcsolatos kérelmekre vonatkozó statisztikai adatokat, hanem kifejezetten azon információkat rendeli titkossá minõsíteni, amelyek már magának a titkos információgyûjtési tevékenységnek a során keletkeztek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság és Nyíregyházi Városi Bíróság az a két bíróság, mely mindhárom kérdésünkre megtagadta a választ és az indokolásban is teljesen megegyezõ jogalapra helyezkedtek. Nincs másik két olyan bíróság a válaszadók között, amelyik ugyanazt a választ, ugyanarra a jogalapra hivatkozva adta volna.
Ennél aggasztóbb, hogy bár teljesen világos és egyértelmû a rendõrségi törvény azon szabálya, mely a titkos információgyûjtés engedélyezését a helyi bíróság egy a megyei bíróság elnöke által kijelölt bírájának hatáskörébe utalja, két bíróság is (Tatabányai Városi Bíróság, Balassagyarmati Városi Bíróság) azt közölte válaszában, hogy az engedélyezés nem tartozott a hatáskörébe.
Mindehhez hozzátartozik, hogy a titoktörvény kiköti, az adatközlést csak akkor lehet megtagadni, ha az adatot egyedileg ténylegesen állam- vagy szolgálati titokká minõsítették. A kutatás során természetesen nem tudtuk ellenõrizni, hogy erre minden olyan esetben sor került-e, amikor a bíróságok a kért adatok állam- vagy szolgálati titok mivolta miatt tagadták meg a választ.
Összességében három bíróság adott számszerû választ arra a kérdésre, hogy hány kérelem érkezett hozzájuk titkos információgyûjtés engedélyezésére. A gyulai és a balassagyarmati bíróság közlése szerint egyetlen ilyen kérelem sem volt elõttük az elmúlt évben. A Balassagyarmati Városi Bíróság azt is közölte, nincs a titkos információgyûjtés engedélyezésére kijelölt bírája, ezért a levél szerint az engedélyezés a megyei bíróság hatáskörébe tartozott. A Szolnoki Városi Bíróság tájékoztatása szerint 20 kérelem érkezett hozzájuk, azt azonban nem közölték, hogy hány esetben adott helyt a bíróság a kérelemnek. Az indoklás ezúttal a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV törvény 63.§ (2) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a titkos információgyûjtés során beszerzett adat a büntetõeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendõrséggel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyûjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minõsül. Csakhogy a titkos információgyûjtésre vonatkozó kérelemrõl hozott bírósági döntések adatai nem tartoznak a “titkos információgyûjtés során beszerzett adatok” közé.
Az egységes és koherens jogértelmezés hiánya különösen aggasztó abból a szempontból, hogy itt az állampolgári jogokat súlyosan érintõ kérdésrõl van szó. A titkos adatgyûjtés óriási hatalom az állam kezében, ezért kiemelt fontosságú, hogy az állampolgárok tájékozódhassanak afelõl, a rendõrség milyen gyakorisággal alkalmaz a személyiségi jogokat korlátozó eszközöket, illetve hathatósan érvényesül-e a rendõrségi titkos adatgyûjtés bírói kontrollja, avagy a bíróságok az engedélyeket az esetek nagy részében a feltételek részletes vizsgálata nélkül megadják. A kutatás arra a következtetésre vezetett, hogy a bíróságok nem teszik hozzáférhetõvé az állampolgárok számára ezeket a statisztikai jellegû adatokat.
%%%
Általános értékelés
Ha általában kell képet alkotni a magyar bíróságokról e kutatás tükrében, azt mondhatjuk, hogy a 39 megkérdezett bíróság közül 38 figyelembe vette kérdéseinket, és döntõ többségük azokra vagy érdemben válaszolt, vagy az adatközlést minden kérdésre vonatkozó indokolással vagy legalább azok egy részének indokolásával utasította el. Érdemi válasz vagy (teljes vagy részleges) indoklással történõ elutasítás érkezett minden megyei bíróságtól, s egy híján az összes városi bíróságtól. A megyei és a városi bíróságokat összehasonlítva a megyei bíróságok válaszadási hajlandósága nagyobb volt. Kilenc megyei és kilenc városi bíróság tartotta be a határidõt, a megyeiek esetében mindnél 100%-os a válaszadási arány, tehát öt kérdésre kaptunk számszerû, vagy indokolással elutasított választ, míg a városiak esetében a válaszok száma ingadozik az öt és a maximális nyolc között. Ez persze abból adódik, hogy a megyei bíróságoknak kevésbé kényes kérdéseket tettünk föl, míg a helyi bíróságoknak megfogalmazott titkos információgyûjtésre vonatkozó adatkérés nagyobb jogértelmezési nehézséget okozott.
A megyei bíróságok közül öten adtak valamennyi kérdésre számszerû, érdemi választ, mégpedig határidõn belül. Ezek a Csongrád Megyei, a Békés és Somogy Megyei, a Heves Megyei valamint a Jász- Nagykun- Szolnok Megyei Bíróságok voltak.
A helyi bíróságoknál nem számolhatunk be egyetlen maximálisan teljesítõrõl sem, amely valamennyi kérdésre határidõn belüli, számszerû választ adott volna. Ennek oka egyértelmûen a titkos információgyûjtésre vonatkozó kérdésünk volt. A lehetséges nyolcból öt érdemi választ a Nyíregyházi Városi Bíróságtól, a Gyulai Városi Bíróságtól és az Egri Városi Bíróságtól kaptunk. Általában a Nyíregyházi Városi Bíróság volt az, mely kérelmeinkre a legszélesebb körû, legpontosabb tájékoztatást adta, minden esetben az adatközlés vagy annak elutasítása jogalapjának a megjelölésével és mindig a törvényi határidõn belül. A közölt információk tekintetében a Pesti Központi Kerületi Bíróság, Gyõri Városi Bíróság és Kaposvári Városi Bíróság bizonyult még alaposnak.
A kormányzati hatalomgyakorlás minél szélesebb körû nyilvánosságának a megteremtése mellett a bíróságoknak is el kell jutniuk az adatnyilvánosság, az elektronikus információnyilvánosság magasabb szintjére. Ehhez nemcsak a jogalkalmazás csiszolására, hanem sok esetbe megfelelõ jogi normák megalkotására is szükség van. A kutatás tapasztalatai egyértelmûen rámutattak arra, hogy itt nemcsak az információszabadság, hanem a jogállami követelményeknek való megfelelés, az egységes bírósági jogértelmezés, a jogbiztonság feltételei is érintettek.
Módszertan: A kérdéseket az Eötvös Károly Intézet kutatója saját neve alatt, kutatási céljának megjelölésével de az intézet említése nélkül, hagyományos postai úton ajánlott küldeményben juttatta el a bíróságokhoz 2003. július 4-én.
1. ábra
%i%ekint_birosag1.jpg%ii%
2. ábra
%i%ekint_birosag2.jpg%ii%
Eredetileg megjelent az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet oldalán, http://www.ekint.org. Ezúton is köszönjük az Intézet hozzájárulását az utánközléshez!
