A szerzõ ötödéves PPKE Jog és Államtudományi Karán és az Országos Tudományos Diákköri Konferencia elsõ fordulójában második lett, így áprilisban indul a debreceni végsõ megmérettetésen. A dolgozat
különlegessége, hogy erdélyi a szerzõ, így személyes tapasztalatai is bekerültek a dolgozatba. Részlet a dolgozat kivonatának bevezetõjébõl: “Igaz ugyan, hogy Magyarország és Románia között hasonlóság van a kábítószerkérdést illetõen, de ez leginkább csak a probléma idõbeni megjelenésére vonatkozik. Emellett azonban lényeges eltérések figyelhetõek meg, amelyek egyaránt érvényesek a kérdés törvényi megközelítésére, de a jelenség konkrét megnyilvánulására is. Ezen különbségeket szeretném röviden feltárni, hisz olyan két egymással közvetlenül szomszédos országról van szó, amelyek között együttmûködés létezik mint a kábítószerekkel való visszaélést elõsegítõ írányban, mint ezen jelenség visszaszorítását célzó intézkedések terén.”
A kábítószerekkel való visszaélés egyike a legkomplexebb problémáknak, hisz kialakulásában egyaránt szerepelnek társadalmi, orvosi, jogi, környezeti és pszichológiai tényezõk is. Ugyanakkor következménye is többszintû, érinti az egyént, a családját, de a társadalom egészét is.
Természetesen a kábítószer-probléma sem egyenletesen jelent meg szerte a világon. Míg a nyugati országokban már jóval korábban elterjedt az illegális szerekkel való visszaélés, addig Magyarországon és Romániában csak az elmúlt években erõsödött fel annyira ez a jelenség, hogy szükségessé váljon a megvitatása, elemzése illetve visszaszorítása. Míg nyugaton jól kialakult intézményrendszerek keretében foglalkoznak ezzel a problémával, a fentebb említett két országban a szakemberképzés még eléggé a kezdetén van.
Igaz ugyan, hogy Magyarország és Románia között hasonlóság van a kábítószerkérdést illetõen, de ez leginkább csak a probléma idõbeni megjelenésére vonatkozik. Emellett azonban lényeges eltérések figyelhetõek meg, amelyek egyaránt érvényesek a kérdés törvényi megközelítésére, de a jelenség konkrét megnyilvánulására is. Ezen különbségeket szeretném röviden feltárni, hisz olyan két egymással közvetlenül szomszédos országról van szó, amelyek között együttmûködés létezik mint a kábítószerekkel való visszaélést elõsegítõ írányban, mint ezen jelenség visszaszorítását célzó intézkedések terén.
Jogi szabályozás
A kábítószer különbözõ országok általi betiltását 1912 óta a nemzetközi egyezmények intézményesítik. Az ENSZ kábítószerekrõl szóló 1961-es évi és a pszichotrop anyagokról szóló 1971-es évi egyezmények révén a kábítószertilalom általános érvényûvé vált. Ezen egyezményekben foglaltak a világ szinte minden országa, hivatalos ideológiájától függetlenül, alkalmaz.
Az általam vizsgált két ország erre vonatkozó jogi szabályozásáról elmondható, hogy míg Magyarországon 1998-ban a kábítószerrel kapcsolatos bûncselekmények megítélésének szigorítására került sor, addig Romániában közel két év múlva látott napvilágot e témában rendelkezés. Hosszadalmas viták után és talán kissé késõn is született meg a “Kábítószerek tiltott forgalmazása és az illegális kábítószer-fogyasztás visszaszorításáról szóló 2000-es évi 143-as törvény”. Késõn azért, mert már 2000 elõtt is létezett a jelenség Romániában, igaz leginkább a tranzitálás formájában. A jogszabályok idõbeni megjelenésén túl a következõ hasonlóságok és különbségek figyelhetõek meg közöttük:
1. Akárcsak a Magyarországon jelenleg hatályos jogszabály, úgy a román törvény sem határozza meg soraiban a kábítószer fogalmát, csupán megnevezi õket. A kábítószerrel való visszaélõ fogalma megemlíti ugyan a pszichés és szomatikus függõséget, de nem szól a kábítószernek az élõ szervezetbe jutás utáni funkció módosító hatásáról, a viselkedésváltozáshoz, amelyhez elvezet, sem pedig az adagolás emelését maga után vonó tolerancia kifejlõdésérõl. Továbbá a törvény megfogalmazásából nem derül ki, mely személy tekintünk drogosnak, azt aki folyamatosan vagy legalább idõszakosan nyúl valamely kabítószerhez vagy pszichotrop anyaghoz vagy azt is, aki akkor elõször vagy ritka alkalmanként fogyaszt ilyen szereket.
%%%
2. A román törvény talán legnagyobb hiányossága az, hogy a magyar drogszabályoktól eltérõen, nem határozza meg a csekély és jelentõs mennyiségeket. Így még nehezebbé válik a fogyasztó és a terjesztõ megkülönböztetése. Ugyanakkor a jogszabályban rögzített alapesetek és minõsített esetek szempontjából egyáltalán nem releváns az adott koncetrátum hatóanyag tartalma sem.
De miként lehet ezt az elhatárolást megtenni, ha nincsenek meghatározva a csekély illetve a jelentõs mennyiség fogalmak? A törvény betûi szerint, ha valakit tetten érnek, hogy a saját lakásának teraszán marihuánát termeszt, de õ azt vallja, hogy saját fogyasztásáért teszi ezt, a kiszabható büntetés 2-tõl 5 évig terjedõ börtönbüntetés. De ha õ valójában az elõállított anyagot eladja, azonban a tevékenysége egy korábbi szakaszában érik tetten, az említett termesztés során, annak ellenére, hogy õ kereskedõ, ha a saját fogyasztás célját hangoztatja, megmenekülhet a kereskedésért járó 3-tól 15 évig terjedõ szabadságvesztéstõl. A két bûncselekményre kiszabható büntetés között pedig elég jelentõs különbség van.
Az egyetlen biztos kritérium, ami elválasztja a kereskedõt az egyszerû fogyasztótól az, ha tetten érik éppen akkor amikor eladja az áruját szintén mennyiségtõl függetlenül. Minden más esetben a törvény hiányosságát a joggyakorlat hívatott pótolni, ami elég eltérõ, hisz elõfordult már olyan eset, hogy egyazon mennyiségért valakit fogyasztóként, mást pedig kereskedõként ítéltek el. Úgy tünik, hogy ebben a fontos kérdésben túlzottan szabad kezet adtak a bíróságoknak és az eltérõ határozatok elõbb-utóbb törvénymódosítást vagy Alkotmánybírósági határozatot fognak maguk után vonni.
3. A magyar jogszabály szerint a cselekmény súlya és az érte kiszabható büntetés nagysága nem függ a kábítószer veszélyességétõl, tehát mindegy, hogy könnyû vagy nehéz drogokról van szó. Az illegális tevékenység mínõsitõ vagy privilegizált voltát a kábítószer mennyisége és nem a veszélyességi faktora adja meg. Ettõl eltérõen rendelkezik a román jogszabály, amelyben az alapesethez kapcsolódó mínõsített esetet jelenti az, ha a bûncselekményeket nehéz drogokkal kapcsolatosan követték el. Így például a 2.§-ban megjelölt elõállítás, termesztés, forgalomba bocsátás, eladás, amely az alapeset, ha nehéz drogokra vonatkozik, akkor már mínõsített eset és másként büntetendõ (10-tõl 20 évig terjedõ börtönbüntetés szemben a 3-tól 5 évig terjedõvel, amely az alapeset szankciója).
4. Azt is megállapíthatjuk, hogy míg a magyar törvény két részre osztja a kábítószerrel kapcsolatos cselekményeket, egyrészt a 282.§ (1)-ben a termesztést, elõállítást, megszerzést, megtartást, másrészt a (2)-ben szabályozott, konkrétan a kereskedéssel kapcsolatos tevékenységeket, mint a kínálat, eladás, forgalomba hozás és bünteti ezeket különbözõképpen (5 évig terjedõ, illetve 2-tõl 8 évig terjedõ börtönbüntetéssel), addig a román törvényben ezeknek a bûncselekményeknek a jogi megítélése azonos és ennek értelmében a miattuk kiszabható szankció is ugyanaz.
5. A kiszabható büntetések kapcsán is különbséget vehetünk észre, hisz a romániai törvényben foglalt alapeset szankciója szabadságvesztés és egyes jogoktól való megfosztás, a magyar jogszabály azonban csak ez elõbbit írja elõ. Kivételt képez a 282/A.§ (5) bekezdésében rögzített eset, amely szerint a csekély mennyiségû kábítószert fogyasztó személyre alternatív büntetés róható ki, tehát a következõ szankciók bármelyike: egy évig terjedõ börtönbüntetés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés.
%%%
6. Egy másik jelentõs különbség a két szabályozás között az, hogy a magyar jogszabály szerint enyhébben büntetendõ a bûncselekmények aktív alanya, ha kábítószerfüggõ személyrõl van szó. E tekintetben a román törvény nem tesz különbséget, a szankció egyaránt vonatkozik a beteg vagy egészséges elkövetõre, nem ismeri az elterelés intézményét. Meglátásaim szerint ez szintén törvényi hiba, hisz a függõség egy sajátos, tartós állapot, amely betegség jellegû és az illetõ személy tudatát jelentõs mértékben befolyásolhatja. Ha az elmebaj, legyen az tartós vagy idõszakos, büntethetõséget kizáró ok, miért ne lehetne ezen bûncselekmény kategóriában a függõséget privilegizált körülménynek tekinteni? Igaz ugyan, hogy a függõség nem jelent kóros elmebajt, de személyiségzavart igen. Az ilyen állapotban lévõ személy, akinek tudatát már nem az önkontroll, hanem a szervezetébe jutatott anyag írányítja, sokkal inkább hajlik a kábítószerrel való visszaélés és akár azzal összefüggõ más bûncselekmények elkövetésére. Kábítószerfüggõ elkövetõ esetén sokkal fontosabb a kezelés, mint a szigorú börtön, hisz igaz ugyan, hogy az illetõ bûncselekményt követett el, de mégis elsõsorban beteg.
7. A továbbiakban a kábítószerekkel kapcsolatos bûncselekmények mínõsített eseteinek összevetése következik. E téren lényeges különbség a két elemzett törvény között nincs, mindkettõ tartalmazza a következõ eseteket: a bûncselekmény alanya közfeladatot ellátó személy, kiskorú felhasználása, fegyveres elkövetés, a forgalmazói típusú elkövetés esetén a kiemelt helyszínek, a szervezettség. A román törvény különös aktív alanynak tekinti még az egészségügyben dolgozó személyeket vagy azokat, akiknek törvény szerinti kötelességük a kábítószer elleni harc folytatása. Ezzel szemben a magyar jogszabály súlyosabban ítéli meg a bûncselekményt, ha üzletszerûen vagy bûnszervezet megbízásából követik el. Az egyetlen lényeges eltérést a mínõsített eseteket illetõen a már fennebb tárgyalt kábítószer fajta illetve mennyiség adja.
Társadalmi megítélés
Míg a magyarországi társadalom nagyobb része felismerte és tudasította a kábítószer-helyzet egyre súlyosbodó állapotát, addig Erdélyben ez érzékeny témának számít. Ott a társadalom nagy része, úgy tûnik, nem vesz tudomást a probléma létezésérõl, bizonyos értelemben a “struccpolitika” figyelhetõ meg.
Míg Magyarországon már a megelõzésre fordított intézkedések is észrevehetõek, addig Erdélyben a felismerés szakasza is várat magára. Azokon a szakembereken kívûl, akik közvetlenül nem találkoznak a problémával, mint például az orvosok, a rendõrség, a társadalom többi rétege eléggé hiányos ismeretekkel rendelkezik. Magyarországgal ellentétben, ahol a témáról nyíltan, különféle konferenciák, szemináriumok keretében is beszélnek, Erdélyben nagyon kevés hasonló rendezvényrõl beszélhetünk. Ezek megszervezésére is leginkább az elmúlt évben került sor. Úgy érzem, az erdélyi társadalom igazából még nincs felkészülve a drogproblémával való szembesülésre, annak ellenére, hogy a jelenség már létezik, sõt most kezd el súlyosbodni. Félõ, hogy mire megtenné, már túl késõ lesz, az a visszaszorítás, ami most talán még lehetséges lenne, addigra értelmét veszíti majd. Természetesen a szakemberek, akik érintettek valamilyen módon az ügyben, átlátják az egész jelenség a komplex jellegét, de csak az õ erõfeszítésük nem elégséges.
%%%
A kábítószer-fogyasztás, mint konkrétan megnyilvánuló jelenség
A kábítószer-fogyasztás ténye
- Magyarországon már a 90-es évek közepétõl észlelhetó a kábítószer jelenségének súlyosbodása. Egészen 2000-ig Erdélyben nem beszélhettünk kábítószer-fogyasztásról. Eddig az évig a kábítószerek itt csak trazitáltak javarészt Afganisztánból érkezve Törökországon, Románián keresztül Magyarország, Ausztria vagy Olaszország felé(együttmüködés a kábítószerrel való visszaélés írányában). Most már azonban kimondhatjuk, hogy az egykori tranzit országrész célországrésszé vált.
- Természetesen a jelenség itt sem jelentkezik egyforma mértékben, akárcsak Magyarországon vagy mondjuk konkrétabban Budapesten, ahol a kerületek szintjén létezõ drogfogyasztás nem oszlik meg arányosan. Ugyanígy Erdélyben is vannak veszélyeztetettebb helyek, leginkább azok a városok, amelyek egyetemi központok vagy amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt közelebb vannak a határokhoz vagy a nagyobb forgalmú nemzeti útakhoz.
- A kábítószerrel való visszaélés bûncselekményének elkövetési idejét tekintve a statisztikák azt mutatták ki, hogy Magyarországon október, november és július hónapokban nõ az ismertté vált elkövetések száma, míg decemberben, februárban és júniusban ez az arány alacsonyabb. Erdélyi vonatkozásban azért nem mondhatunk errõl semmit, mert amúgy sem olyan gyakori fogyasztás, hogy annak az esetleges csökkenése szembeötlõ lenne.
- Az elkövetési helyszínnel kapcsolatosan a következõket mondhatjuk el: amíg Magyarországon a leggyakoribb helyszín az utca, de nem elhanyagolandó az éttermekben, gyorsbüfékben való elkövetés sem, addig Erdélyben ez leginkább bárokban, diszkókban valósul meg, az utcán csak nagyon ritkán.
A kábítószer-fogyasztók
A WHO Szakértõi Bizottsága 1973-ban a fogyasztókat három típusba sorolta: kísérleti kábítószer-fogyasztók (akik egyszeri vagy csak néhány alkalommal fogyasztottak kábítószert), alkalmi kábítószer-fogyasztók (akik a kábítószert csak esetenként, különleges alkalmakkor fogyasztják); függõségi helyzetben lévõ fogyasztók (akiknél a kábítószer-fogyasztás következményeként kialakult már a dependencia.
- Ha ezen jelenleg is érvényes felosztás szerint vizsgáljuk meg a két országban elõforduló drogfogyasztási szokásokat, azt mondhatjuk el, hogy amíg Magyarországon egyre inkább a harmadik, tehát a kábítószer-függõk kategóriája a jellemzõ, addig Erdélyben sokkal inkább alkalmi kábítószer-fogyasztók vannak. Ez utóbbi helyen például egy droghalál eset sem fordult elõ, míg Magyarországon sajnos annál inkább.
- Ez a fenti különbség meghatározója lehet egy másik jellemzõnek, éspedig a fogyasztott szerre vonatkozónak. Ezzel kapcsolatosan az állapítható meg, hogy Magyarországon az alkalmi fogyasztók leginkább az LSD-t kedvelik (75%), de a kannabisz (55,7%) vagy az Ectasy (46,7%) fogyasztás is jelentõs méreteket ölt. A függõségi helyzetben lévõk 75% pedig heroint fogyaszt. Ehhez hasonlóan az Erdélyben is a domináns alkalmi fogyasztó kategória kedvenc szere a kannabisz és az Ectasy. Ellentétben az anyaországi adattal, Erdélyben az LSD használata elég ritka, a heroiné még inkább. Ez a jellemvonás mindenképpen összefüggésben van egy másik viszonyítási ponttal, a kábítószerek árával.
%%%
3. A különféle kábítószerek ára:
Drogfajta Magyarországi ár Erdélyi ár*
Kokain 35-53 $/g 4-10$/g
Heroin 18-40$/g 20-45$/g
Hasis 6$/g 5$/dózis
Marihuána 3-6$/db 3-5$/db
LSD 5-6$/db 8-10$/db
Ecstasy 6-7$/db 8-10$/db
* Forrás: Marosvásárhelyi rendõrség
Az ár, mint jellemzõ azért került a fogyasztókra vonatkozó adatok közé, mert Erdélyben az figyelhetõ meg, hogy a kemény drogokat azért használják a fogyasztók kisebb mértékben, mert az anyagi lehetõségeik nem engedik ezt, nem pedig azért, mert az erre irányuló szándék hiányozna. A romániai gazdasági helyzet alakulásával az emberek jövedelme nem bírja követni az árak iramát. Ezzel magyarázható, hogy a heroint inkább a társadalom magasabb rétegeibõl kikerülõ fogyasztók használják. És ha arra gondolunk, hogy fõvárosban egy adag heroin ára elérheti a 70-75 $-t is, a minimálbér pedig 60 $, talán könnyebben megérthetjük a kemény drogok fogyasztásának mellõzését.
4. Az elkövetõk életkor szerinti megoszlásáról elmondható, hogy míg Magyarországon a kábítószer-fogyasztók 60%-át a 18-24 éves korosztály alkotja, a 25-30 évesek 21,5%-ban, a fiatalkorúak pedig csupán 7,3%-ban vesznek részt a visszaélés bûncselekményének elkövetésében, addig Erdélyben a 16 évtõl a 30-32 évig minden korosztály egyforma mértékben van jelen a drogszcénán.
5. Az iskolai végzettségre vonatkozó adatok szerint Magyarországon a kábítószer-fogyasztók 45,7% általános iskolai végzettségû, utánna következik a középiskolát végzettek csoportja 23%-al majd az egyetemi vagy fõiskolai végzettségûek, akik csupán 5,4%-ban vannak jelen. Erdélyben viszont ez utóbbi kategória nagyobb arányban van jelen, de mégsem ez a leggyakoribb fogyasztói csoport. Csupán arról van szó, hogy számszerûleg többen vannak. A kábítószer-fogyasztók többsége ott is a középiskolai vagy szakmunkás iskola végzettjei közül kerül ki.
6. A társadalmi réteghez való tartozás szempontjából Magyarországon inkább a szubkultúrák tagjai az elkövetõk. Erdélyben viszont minden társadalmi réteg jelen van a szubkultúrától a középosztályon keresztül egészen a gazdag társadalmi rétegig, a magas poziciókat betöltõ kategóriákat is beleértve. Ezt igazolta az az idéni májusi rendõrségi akció, amely során a Szatmár megyében összesen 41 személyt tartóztattak le kábítószerrel való visszélés is vele való illegális kereskedelem vádjával és ezen személyek egy része politikai téren is tevékenykedõ személy volt.
7. Az elkövetõk állampolgárságára vonatkozó adatok is jelentõs eltérést mutatnak. Ugyanis míg Magyarországon a kábítószer-fogyasztók 91% magyar állampolgár és csupán 8,7%-a külföldi, addig Erdélyben az elkövetõk 35-40%-át teszik ki a külföldi állampolgárok. Így volt olyanra példa, hogy külfölfi állampolgárok Erdélybe jöttek azzal a kimondott céllal, hogy ott marihuanát termesszenek, ami meg is történt majd azt fogyasztották és terjesztették egyaránt. Volt olyan külföldi elkövetõ is, aki már volt kitiltva Romániából egy pár évre, pont ezen bûncselekmény miatt, de ennek letelte után visszatérve ott tovább folytatta a kábítószer-fogyasztást.
%%%
Drogpolitika – drogprevenció
A megelõzésben fontos szerephez jut úgy a rendõrség, a rehabilitációban segítõ különbözõ szakemberek, mint a nevelõk, de a civil szervezetek is.
- A rendõrség munkájáról Erdély viszonylatban azt mondható el, hogy a kereskedõk üldõzése, ami az elsõdleges cél, elég jól halad. Az, hogy Magyarországon ez nem sikerül olyan mértékben, mint Erdélyben, azzal magyarázható, hogy ez utóbbi helyen sokkal kisebb mértékben létezik ez a jelenség, kevesebb az elkövetõ, így normális, hogy könnyebben kerülhetnek kézre. A rendõrség megelõzési munkájának hatékonyságát biztosító nagyobb anyagi háttér, a további kiképzés, olyan tényezõk, amelyeken sajnos mindkét helyen még javítani kell.
- Magyarországon a rehabilitációban résztvevõ orvosszakemberek munkájának a kezelõhelyek hiánya jelent akadályt, hisz õk gyógyítanának, de ha nincs hely a kezelõintézetben, lesz olyan fûggõ beteg, akivel nem is találkozhatnak. Másfelõl, ha a beteg elmegy segítségért, de azzal szembesül, hogy számára ott már nincs hely, esetleg még visszamegy oda késõbb, de ugyanaz a helyzet fogadja, utánna már a gyógyulási szándéka is lankadni kezd, így az óhajtott cél, hogy a kábítószer-függõk meggyógyuljanak és visszaintegrálódjanak a társadalomba, nem tud megvalósulni.
Erdélyben a kezelõhelyek száma nem jelent problémát, hisz nincs annyi beteg, de a különféle orvosszakemberek (belgyógyász, pszichiáter) együttes munkája az, ami nehézkés.
3. A pedagógusok általi nevelés Magyarországon úgy próbál hozzájárulni a drogmegelõzéshez, hogy az iskolában órák keretében megvitatásra kerül ez a téma. Az erdélyi iskolákban a felvilágosítást orvosi, rendõrségi szakemberbõl és civil szervezet képviselõjébõl álló csoportok végzik. Nagyon fontos lenne azonban a pedagógusok, nevelõk kiképzése ezen a területen. Lehet, hogy sokan közülük nincsenek kellõképpen tisztában a kábítószer jelenség minden aspektusával, így az átadott információ is szegényebb és hatástalanabbnak bizonyulhat.
4. Magyarországon is nemrég jelentek meg a civil szervezetek, de Erdélyben alig az idén jött létre egy pár drogmegelõzési központ és azok is nagyon “fiatalok”. Feladatkörükben szerepel a tanácsadás, a segítség nyújtása, de az ott dolgozó szakemberek elmondása szerint csupán csekély számú konkrét esettel volt dolguk. Anyagi helyzetük, akárcsak az itteni civil szervezeteké, nehéz, az állam nem segíti õket eléggé.
A drogprevencióban a különbözõ országok kormányai is jelentõs szerepet vállalnak olyan kormányzati programok kidolgozásával, amelyek a kábítószer jelenségének visszaszorítására irányulnak. Ezek a nemzeti stratégia nevet viselik és kidolgozásuk, illetve végrehajtásuk az erre a célra létrehozott kábítószer-ellenes bizottságok feladata
%%%
Míg Magyarországon az elsõ kábítószer-ellenes bizottság már 1991-ben megalakult , addig Romániában erre a lépésre pont tíz évvel késõbb, 2001-ben került sor. A romániai Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság feladatkörében is szerepel a nemzeti drogstratégia kidolgozása és a végrehajtás ellenõrzése, de bár a stratégia anyag készülõben van, végleges formáját még nem érte el.
Éppen ezért a kábítószer-ellenes nemzeti stratégiák összehasonlítása nem lehetséges. A román Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság (KTB) és a magyar Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) összehasonlítása azonban érdekes aspektusokra mutathat rá.
1. A KTB-ben csupán öt minisztérium képviselteti magát, éspedig a Belügyminisztérium, Egészségügyi- és Családminisztérium, Oktatási- és Kutatási Minisztérium, Ifjúsági- és Sportminisztérium és Közigazgatási Mimisztérium. Ezzel szemben Magyarországon a KKB tevékenységében a fenti minisztériumokon kívûl az alábbi központi közigazgatási szervek képviselõi vesznek részt: Gazdasági Minisztérium, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter Hivatala, Szociális és Családügyi Minisztérium valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat.
Ez a képviseltetési arány akár arra is enged következtetni, amit már említettem: Romániában a kábítószer-kérdés komplex voltát még nem tudatosították. Ez annál inkább így van, mivel elképzelhetetlen, hogy olyan bizottságban, amelynek egyik legfontosabb feladata a nemzeti drogstratégia kidolgozása, az Igazságügyi Minisztérium ne legyen képviselve. Sõt a magyar KKB tevékemységében a Miniszterelnöki Hivatal, az Országos és Rendõr-fõkapitányság és a Vám-és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága is szerepet kap és a Legfelsõbb Bíróság és a Legfõbb Ügyészség is felkérhetõ a munkában való résztvételre. Az említett intézmények egyikének sem juttat szerepet a romániai bizottság szabályzata, pedig nagyon fontos lenne.
2. Egy másik összehasonlítási szempont a bizottságok feladatköre. A két szabályzatban felsorolt feladatok közül a következõek találhatók meg mindkettõben: a nemzeti drogstratégia kidolgozása, közigazgatási intézkedések összehangolása, a prevenciós és felvilágosító programok kezdeményezése és összehangolása valamint a különbözõ nemzetközi szervezetekkel való együttmûködés.
A KTB második legfontosabb feladata, a nemzeti drogstratégia kidolgozása után, a megyék, Bukarestben pedig a kerületek szintjén mûködõ drogellenes központok létrehozása.
Ezen központok munkájában rendõrségi, közegészségügyi, nevelõintézeti és gyerekvédelmi intézetek szakemberei vesznek részt valamint a civil szervezetek és tevékenységük a következõkben nyilvánul meg: a drogmegelõzés helyi szinten történõ koordinálása, helyi programok kidolgozása, egyéni és csoportterápiában való segítségnyújtás, drogkérdést felvetõ nyilvános találkozások szervezése, tömegtájékoztatási szervekkel, egyházzal és civil szervezetekkel való kapcsolat-tartás, saját adatnyilvántartás készítése.
Ez utóbbi célkitûzés szerepel a KTB saját feladatkörében is, de ezen feladat ellátásának sem sikerült megfelelni, hisz jelenleg Romániában semmilyen adatbázis nincs a kábítószer-fogyasztás jelenségére vonatkozóan.
%%%
A romániai kábítószer-szakemberképzés is a KTB feladatkörébe tartozik, a KKB-nak pedig valamely területre közvetlen jogszabály megalkotásáról kell gondoskodnia. Ugyanakkor a magyar drogstratégia végrehajtásáról, a magyarországi kábítószer-helyzet alakulásáról szintén a KKB-nak kell évente tájékoztatnia a Kormányt.
Amíg a magyar bizottságnak a drogstratégia végrehajtását is felügyelnie kell, addig a KTB szabályzat nagyon vázlatosan a következõkben foglalja össze a saját maga és a drogellenes központok által végzendõ konkrét megelõzési tevékenységet: felvilágosító rendezvények szervezése, kábítószer-ellenes nevelési és információs anyagok összeállítása és kutatási anyagok készítése.
Együttmûködés Magyarország és Románia között a kábítószer tiltott forgalma elleni harcban.
A két ország Kormánya között létrejött együttmûködési szerzõdés aláírására 1997 február 19-én került sor Budapesten. Az Egyezmény a szervezett bûnõzés, a terrorizmus és a kábítószer tiltott forgalma elleni harcban való együttmûködésrõl szól.
Ezen nemzetközi szerzõdés alapját a következõ Egyezmények képezik: az Egységes Kábítószer Egyezmény ( 1961. március 30, New York), Az Egységes Kábítószer Egyezményt módosító Jegyzõkönyv (1972. március 25, Genf), Pszichotrop Anyagokról szóló Egyezmény (1971. február 21, Bécs), Kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni ENSZ Egyezmény (1988. december 20, Bécs), Az általános eljárásról szóló ENSZ Egyezmény (1990. február 23, New York).
A szerzõdõ felek különösen azokban az esetekben mûködnek együtt, amelyekben a bûncselekmények vagy azok elõkészületei az egyikük országának felségterületén valósulnak meg és adatok utalnak a másik fél országának felségterületére. Ez a különös együttmûködés annál is inkább szükséges, mivel, mint már arról szó volt, az Afganisztánból érkezõ, Romániát tranzitáló kábítószer-szállítmányok végül Magyarországra, Olaszországba vagy éppen Németországba jutnak.
Az Egyezmény célkitûzései a következõkben foglalhatók össze: Magyarország és Románia kapcsolatának fejlõdése, közös erõfeszítések fokozása a terrorizmus elleni harcban, nemzetközi szervezett bûnõzés elleni akciók egyeztetése.
Az Egyezmény 3.cikke az, amely konkrétan a kábítószer-ellenes harcban való együttmûködésrõl szól. Eszerint a kábítószerek és pszichotrop anyagok, valamint prekurzorok tiltott termesztésének, kinyerésének, elõállításának, behozatalának, kivitelének és átszállításának, valamint jogellenes forgalmazásának megakadályozásában a felek különösképpen a következõkben mûködnek együtt:
Közlik egymással a kábítószer tiltott elõállításában és kereskedelmében részt vevõ személyek, valamint ezek rejtekhelyeinek és szállítóeszközeinek adatait, elkövetési módszereit, a kábítószerek és pszichotrop anyagok származási és rendeltetési helyeit, továbbá az ilyen bûncselekmények különleges részleteit, amennyiben ez a bûncselekmény megakadályozásához vagy a közrendet súlyosan veszélyeztetõ bûncselekmény elhárításához szükséges.
%%%
A tiltott nemzetközi forgalmazás szokásos módszereirõl szerzett és az ezzel kapcsolatos egyéb ismereteirõl úgyszintén értesítik egymást valamint kicserélik a kábítószer-kereskedelemre és a kábítószerekkel való visszaélésre vonatkozó krimininalisztikai és kriminológiai kutatási eredményeiket.
Végül pedig a Felek abban egyeznek meg, hogy országaik jogrendje által megengedett, összehangolt rendõri intézkedéseket foganatosítanak a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott elõállításának megakadályozása végett.
A fent említett információcserék a két ország belügyminisztériumai, illetve az általuk megnevezett szervezeti egységek között történik angol nyelven.
Az Egyezmény szól az együttmûködés során átadott, személyre vonatkozó adatok védelmérõl is. Eszerint a fogadó Fél az adatokat csak az átadó Fél által megadott célra és az általa közölt feltételekkel használhatja fel. Az átadó Fél kérésére a fogadó Fél tájékoztatást nyújt az átadott adatok felhasználásáról és abban a konkrét esetben elért eredményekrõl.
A személyekre vonatkozó adatok csak a bûnüldözõ hatóságoknak, valamint a szervezett bûnõzés, a terrorizmus és a kábítószer-bûnõzés elleni harcban illetékes szerveknek szabad átadni. Az adatok továbbadása más hatóságoknak csak az átadó hatóságok elõzetes engedélyével lehetséges.
Az átadó Fél minden esetben köteles meggyõzõdni az átadandó adatok helyességérõl valamint a szükségszerûségérõl. Ezen kívûl pedig mindig meg kell tartani a másik Fél nemzeti joga szerint meghatározott adatok átadásának korlátozására vonatkozó törvényi elõírásokat. Ha bebizonyosodik, hogy téves vagy át nem adható adatokat adtak át, úgy errõl a fogadó Felet is értesíteni kell, amely ebben az esetben köteles a helyesbítés átvezetésére vagy át nem adható adat esetén, annak megsemmisítésére.
A jogosult személy felvilágosítást kérhet a saját személyérõl meglévõ adatokról és azok tervezett felhasználásáról. Ha az illetékes hatósághoz valaki ilyen jellegû kéréssel fordul, akkor a hatóságnak kötelessége ezt a felvilágosítást megtenni, de erre vonatkozó kérelem nélkül nincs tájékoztatási kotelezettsége.
A személyre szóló adatok átadásáról, átvételérõl és törlésérõl minkét Fél nyilvántartást köteles vezetni. Úgyszintén védniük kell ezen adatokat az illetéktelen hozzáférés, változtatás és nyilvánosságra hozatal ellen.
A Magyarország és Románia közötti Egyezményben foglaltakat egy Vegyesbizottság értékeli, amely kétévente ülésézik felváltva a Magyar Köztársaságban és Romániában. Szükség esetén bármelyik fél kezdeményezheti egy rendkívûli ülés összehívását.
A másik Fél nemzeti hatóságaival a kapcsolattartó személyt az országok belügyminiszterei jelölik ki. Bármelyik fél részben vagy egészben megtagadhatja vagy feltételektõl függõvé teheti a megkeresés teljesítését vagy támogatását, ha az a szuverenitását, biztonságát vagy más, alapvetõ érdekeit veszélyezteti, illetõleg sérti nemzeti jogrendjét.
Ezen Egyezményt bármelyik Fél diplomáciai úton, írásban felmondhatja. A szerzõdés attól az idõponttól számított hat hónap elteltével veszti hatályát, amikor a felmondás a másik Félhez megérkezett.
