Ius Armorum (A fegyverek joga)

Részlet a mû bevezetõjébõl: “A szakdolgozat témaválasztását egyrészt az erõszakos bûncselekmények körében mind gyakoribb fegyveres elkövetések számának növekedése, másrészt az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkat megelõzõ jogharmonizáció indokolja. A fegyverek megszerzésének, birtoklásának jogi szabályozása nem tekinthetõ régi jogintézménynek, mindössze a XIX. század második felétõl datálódik. Szakdolgozatomban elsõsorban a lõfegyverek, ezen belül is az önvédelmi és vadászfegyverek alanyi jogosultságán alapuló szabályozását vizsgálom, valamint a törvényszövegek mûszaki definícióit tekintem át, nem hagyva figyelmen kívül a vizsgált jogszabály tárgyi körének értelmezését, illetve a hatályos jogszabályunk igazságügyi fegyverszakértõi tevékenységgel összefüggõ eljárásjogi kérdéseinek vizsgálatát sem.”

Ius Armorum

I. Bevezetés

A szakdolgozat témaválasztását egyrészt az erõszakos bûncselekmények körében mind gyakoribb fegyveres elkövetések számának növekedése, másrészt az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunkat megelõzõ jogharmonizáció indokolja. A fegyverek megszerzésének, birtoklásának jogi szabályozása nem tekinthetõ régi jogintézménynek, mindössze a XIX. század második felétõl datálódik. Szakdolgozatomban elsõsorban a lõfegyverek, ezen belül is az önvédelmi és vadászfegyverek alanyi jogosultságán alapuló szabályozását vizsgálom, valamint a törvényszövegek mûszaki definícióit tekintem át, nem hagyva figyelmen kívül a vizsgált jogszabály tárgyi körének értelmezését, illetve a hatályos jogszabályunk igazságügyi fegyverszakértõi tevékenységgel összefüggõ eljárásjogi kérdéseinek vizsgálatát sem. E szûkítés természetesnek látszik, különösen, ha arra gondolunk, hogy a fegyvertartás joga az elmúlt századok során – az állam rendvédelmi szerveinek kiépülésével egyidejûleg – milyen nagymértékben csökkent, napjainkban tulajdonképpen ritka kiváltságnak számít. E szakdolgozat terjedelmébe – a meghatározott oldal keretszám miatt – sajnálatos módon nem illeszthetõ be Szent Istvántól a jelzett idõszakig terjedõ szabályozás, annak dacára sem, hogy ezen idõszak igen érdekes és sokrétû szabályozást mutat, úgy a fegyvertartás, fegyveranyaggal ellátás, valamint a fegyverek gyártása (céhjog, manufaktúrák jogi szabályozása) és a lõszer, lõporellátás (bányajog – salétrom, ólombányák és lõpormalmok) terén. A Corpus Iuris Hungarici Franklin Társulat Millenniumi Emlékkiadását végiglapozva úgy vélem, hogy e korszak jogi szabályozásának vizsgálata több szakdolgozat témájául is szolgálhat, hiszen csak a bányajog területén több tucat törvénycikk található. Per tangentem dr. Tárkány Szûcs Ernõ “Magyar Bányajog” címû könyve igen részletesen tárgyalja a fegyver- és lõporgyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagok (vas- és ötvözõanyagai, salétrom, kén, etc.) bányászatának jogfejlõdését. További indokom e korszak vizsgálatának elhagyására, hogy témaválasztásomat tekintve a hazai szakirodalomban történelmünk jelentõs eseményeinek (pl.: Dózsa parasztfelkelés, Rákóczi szabadságharc, 1948-as Forradalom és Szabadságharc, stb.) jogi szabályozása terén is kiemelkedõ forrásmunkák találhatók (pl.: Heckenast Gusztáv – Fegyver és lõszergyártás a Rákóczi Szabadságharcban, 1959). A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárában is számos monográfia, Ph.d. dolgozat található e témakörben (pl.: A fegyver és lõszerbiztosítás története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig – Gáspár Tibor, 1997).

Mint említettem a Szent István koráig visszanyúló szabályozást terjedelmi okok miatt nem áll módomban vizsgálni, azonban – pár gondolatban – annyit szükségesnek tartok kifejteni hogy az alanyi, tárgyi jogfejlõdést tekintve milyen történelmi, társadalmi, politikai – korunkat tekintve kriminalisztikai – tényezõk játszottak szerepet a fegyvertartás jogának változása során.
%%%
A honfoglalást követõen egészen a Dózsa parasztfelkelésig természetes volt, hogy minden ember nemtõl, kortól és a társadalomban betöltött státusától függetlenül fegyvert viseljen. A fegyver fogalma alatt ez idõ tájt természetesen nem csak a szakdolgozat alapját képzõ lõfegyvereket kell érteni. Az akkori Magyarországra jellemzõ ritkás, elszórt, kicsiny települések, a vadállatokkal, rablóhordákkal szembeni védekezés és különösen a tatárjárás valós alapot adott a fegyverviselés alanyi jogára. A történeti távlatból áttekintett jogszabályok hûen követik a mindenkori történelmi eseményeket, így az országvédõ háborúkat (tatárjárás, törökök elleni küzdelem) és a belsõ forradalmakat (parasztfelkelések, 1848-as és 1919-es forradalom). Az ország területének benépesültségével, az államhatalom és a közigazgatás fokozatos fejlõdésével, a rendvédelem kiépülésével egyidejûleg jól láthatóan szûkül az egyén joga a fegyverviselésre. A 18. századi liberálisnak tekinthetõ államirányítási rendszert felváltó – s azóta is e szempontból paternalista rendszerûnek tekinthetõ – államgépezet a technika fejlõdését kiaknázva már kriminalisztikai, kriminológiai szempontok szerint is szûkíteni kívánja a fegyvertartás jogát. Ellentétes tendencia figyelhetõ meg az alanyi jog szûkülése és a tárgyi hatály (a lõfegyver és lõszer fogalma, fajai) bõvülése, pontosítása között. Erre a látszólagosnak tûnõ ellentmondásra a jogszabályok vizsgálatánál térek ki. Mindazonáltal szükségesnek tartom a lõfegyver definiálását még most a szakdolgozat elején tisztázni. Az elsõ, viszonylag pontosnak tekinthetõ lõfegyver-fogalom meghatározást az 5/1963. (VII. 5.) számú “a lõfegyverekrõl, a lõszerekrõl és a lõterekrõl” szóló BM. rendelet tartalmazta:

1. §. (2) E rendelet alkalmazásában:
2. lõfegyver az a fegyver, amelynek öbölnagysága (kalibere) 4,5 mm-nél nagyobb és 1 mkg-nál nagyobb erejû lövedék befogadására és kilövésére alkalmas, úgyszintén öbnagyságtól függetlenül minden olyan fegyver, amelynek lövedéke az ember életét vagy testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot veszélyezteti;

A megegyezõ címû 2/1975 (IV. 16.) BM. rendelet gyakorlatilag nem változtatott ezen a meghatározáson:

2. §. E rendelet alkalmazásában:

1. lõfegyver az, amelynek kalibere 4,5 mm vagy ennél nagyobb és egy mkp-nál nagyobb csõtorkolati energiájú lövedék befogadására és kilövésére alkalmas;

Az 1988. évi 23. törvényerejû rendelet “a lõfegyverekrõl és a lõszerekrõl” viszont egyáltalán nem tartalmaz fogalom meghatározást, fenntartja az elõzõ szabályozás definícióját.

Végezetül a hatályos 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet “a kézilõfegyverekrõl és lõszerekrõl, a gáz- és riasztófegyverekrõl, valamint a légfegyverekrõl és a lõterekrõl” az alábbiak szerint határozza meg a lõfegyvert:

34. §. (1) E rendelet alkalmazásában:

1. lõfegyver: az olyan eszköz, amelynek csövébõl gáz- (lõporgáz, sûrített levegõ, stb.) segítségével 7,5 joule-nál nagyobb csõtorkolati energiájú lövedék lõhetõ ki;

Véleményem szerint e hármas bontásból is jól látszik a tárgyi fogalomváltozás (kriminalisztikai) fejlõdése. E rövid bevezetés után nézzük meg, milyen az elsõ alanyi szabályozás a fegyvertartás jogfejlõdését tekintve Magyarországon.

Megjegyzés: az idézett törvényszakaszokat a történelmi hûség tiszteletben tartása mellett eredeti szövegezésük megtartásával.
%%%
II.

Az 1514-1848 közötti idõszak történeti áttekintése

Mindazonáltal e korszak jogi szabályozásáról egy rövid kitekintést szeretnék bevezetõként felvázolni. Általánosan ismert tény, hogy honfoglalásunkat megelõzõ és azt követõ századokban a Dózsa parasztfelkelésig a természetes személyek alanyi jogon hordhattak fegyvert, tekintet nélkül származásukra, a társadalomban elfoglalt helyzetükre. Jelentõs változás következett be alább idézett törvénycikk megjelenésével, mely elõször tagadta meg a fegyverviselés jogát valamely társadalmi rétegtõl:

1514. évi – LX. törvénycikk
A nem javadalmazott papok, a tanulók, a hajdúk, a parasztok fegyvert és puskát ne viseljenek

2.§. Ezenkívül hogy a közönséges néven hajdúknak nevezett barompász-torok se hordjanak kopjákat és egyéb fegyvereket, és a parasztok se merészeljenek puskával járni.
3.§. Mert különben, ha a hajdú fegyvert visel, bárki és bárhol elfoghatja, s elsõ ízben ki kell herélni, másod ízben, ha megint fegyvert visel feje essék vagy más halállal bûnhõdjön.
4.§. Ha pedig a parasztnak van puskája, annak jobb kezét kell levágni.

A Dózsa parasztfelkelést követõ szabályozást tekintve alanyi jogot korlátozó jogszabály az 1875. évi XXI. törvénycikkig (infra 3.1) nem volt. E korszakból jobbára csak az ország védelmi képességét fenntartó, szabályozó törvénycikkek találhatók. Ilyen például az 1518. évi V. törvénycikk, mely megtiltotta, hogy “a mások szolgálatában álló nemesek maguk helyett mást küldjenek a hadba”. A hadtechnikai-szervezeti jellegû szabályozásként az 1518. évi VI. törvénycikket említhetem, mely meghatározta, hogy a felsõ vármegyék (Trencsén, Árva, Nyitra, Turócz, Szepes, Zólyom, stb.) minden huszadik jobbágytelek után egy gyalog puskást is kötelesek kiállítani. Az egész ország területére nézve a szintén 1518. évi II. törvénycikk szabályozta, hogy “a hadi szolgálat módja Lajos alatt: minden húsz jobbágy után egy felfegyverzett lovas küldendõ a hadba”. Az 1528. évi I. törvénycikk rendelkezett a hadsereg felállításáról:

1.§. Hogy az összes fõpap és báró urak és az ország elõkelõi, valamint az egész nemesség az ország védelmére fenntartandó minden csapatukkal és nemkülönben minden jobbágyukkal együtt fejenkint harczias módon jól felszerelve, lovaikkal, fegyvereikkel és minden hadi készletükkel kéznél legyenek és készen álljanak.
2.§. Hogy a szükség beálltával a királyi felségnek, a mi legkegyelmesebb urunknak a felhívására és a hasonló esetekben különben szokás szerint alkalmazott, nevezetesen a néhai Zsigmond császár úr decrétumában megjelölt büntetés, tudniillik összes fekvõ jószágaik és birtokjogaik elkobzása alatt kötelesek legyenek és tartozzanak úgy csapataikat mozgósítani, mint jobbágyaikkal együtt fejenkint is, a mint azt a körülmények szükségessé teszik, a királyi felség részérõl kijelölendõ helyen és határidõben megjelenni.
%%%
Az említett fõurak, nemesek seregtestének kötelezõ mértékét az 1543. évi XI. törvénycikk szabályozta, mely úgy rendelkezett, hogy 70-75 dénárnyi adófizetés terhe mellett “minden száz jobbágy után ebbõl az adóból négy, saját költségen pedig két lovast kell tartani”.

Ugyancsak az ország védelmét hivatott elõsegíteni az országból a lõpor és salétrom kivitelének megtiltásáról rendelkezõ 1613. évi XV., az 1624. évi XIV. és az 1630. évi VIII. törvénycikkek, melyek elsõsorban a török fenyegetettség hatására születtek meg.

1618. évi LV. törvénycikk:
Az országból a lõpor és a salétrom kivitelének tilalmáról és az ellene cselekvõk büntetésérõl

Arra nézve, hogy az országból a lõport és a salétromot külországokba és tartományokba ki ne vigyék az 1613.-ik évi XV.-ik törvénycikk megújíttatik.

1.§. A kik ez ellen vétenének, azokat ha bárki is elfogja, az árúik elkobzásával büntessék.

A Rákóczi Szabadságharc ideje alatt a fejedelem számos szabályt (pl.: a Széchényi országgyûlés egyes törvénycikkei) és instructiót (pl.: 1705. november 23.-i Kovácsi instructió) hozott a fegyvergyártás, fegyverrel ellátás és a fegyverek beszolgáltatása terén. Hasonló lázas szabályalkotási tevékenység jellemezte az 1848-49 között a Szabadságharc Kormányát és Hadügyminiszterét. Ezekre a jogszabályokra nem térek ki a fentebb említett indokok miatt, azonban szeretném jelezni, hogy az alanyi jogon tartott fegyverek terén minden egyes fegyveres konfliktus során, vagy azt követõen jelentõs korlátozásokat, beszolgáltatási kötelezettséget írtak elõ, vezettek be. Jellemzõ példájuk:

1912. évi LXIII. törvénycikk
A háború esetére szóló kivételes intézkedésekrõl

7.§. A ministerium korlátolhatja, sõt egészen eltilthatja oly tárgyak tartását, használatát és forgalomba hozatalát, a melyek a hadviselés érdekeinek, vagy a közrendnek és a közbiztonságnak veszélyeztetésére használhatók (fegyverek, lõszer, lõpor, robbanó anyagok, stb.) és az ily tárgyak beszolgáltatását elrendelheti.

A Belügyminiszter 530.560/1946 B.M. számú rendelete
A lõfegyverek és lõszerek elõállításának, tartásának vásárlásának és beszolgáltatásának tárgyában.

1.§. A jelen rendelet hatálybalépése elõtt golyós fegyverekre és lõszerekre kiadott fegyvertartási és viselési engedélyek az 1946. évi június hó 30. napjával érvényüket vesztik.

2.§. (1) Az akinek a birtokában bármilyen golyós lõfegyver vagy hozzávaló lõszer (fegyvertöltény, puskapor) van köteles azt a lakóhelye szerint illetékes államrendõrségi hatósághoz (rendõrbiztossághoz) legkésõbb az 1946. évi június hó 30. napjáig beszolgáltatni.
(3) Az, aki 1944. év december hó 23. napját követõen az (1) bekezdésben foglalt golyós fegyver viselésére és tartására a Debrecenben hivatalba lépett, ideiglenes nemzeti kormány belügyminisztere, vagy annak hivatali utóda részérõl engedélyt nyert fegyverét nem tartozik beszolgáltatni, azonban a birtokában levõ ilyen fegyvert és lõszert a (2) bekezdésben megjelölt rendõrhatósághoz a jelzett idõpontig bejelenteni köteles.

A fegyverek beszolgáltatását ezen esetekben vagy a szükség (fegyverhiány), vagy a közbiztonság védelme indokolta, dacára annak, hogy az elsõ esetben az eltérõ kaliberû és elsõsorban nem hadicélú alkalmazásra készített önvédelmi, sport, párbaj és vadászfegyverek ilyen felhasználása feltehetõen több problémát okozott, mint amekkora haszonnal járt.

A hazai polgárosodás fejlõdésével egyidejûleg elsõsorban a városi tanácsok helyi rendeletei között jelennek meg elõször az önvédelmi és vadászfegyverek tartására vonatkozó engedélyek (pl.: a Budapesti Fõváros Levéltára: Tanácsi iratok 1456/1864, Buda). Általános, mindenkire kiterjedõ, törvényi szintû jogszabályalkotás e téren az 1920. évi 9.862 M.E. rendelet megjelenéséig nem történt. A következõkben a hazánkban elsõ, de tartalmát tekintve nem kizárólag az alanyi jogosultságot szabályozó 1875. évi XXI. törvénycikket és módosításait.
%%%
III.

A “modernnek” tekinthetõ fegyvertörvények megjelenése 1848-1945 között.

III.1.

1875. évi XXI. törvénycikk
A vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról

E törvény címébõl is kitûnõen nem elsõsorban a fegyverek és lõszerek tartásáról szól, hanem “A vadászati jogról s annak miképpen leendõ gyakorlásáról szóló” 1872. évi VI. törvénycikkel összhangban a fegyverek tartását adózási aspektusból szabályozza. Ez okból az önvédelmi és sportcélú lõfegyverekre e törvény hatálya nem terjed ki. De facto nem definiálja a lõfegyver fogalmát, nem tesz különbséget a lõfegyverek kalibere között, de az adófizetés alól kivonja a:

23.§. Közintézetekben, nyilvános gyûjteményekben, közhatóságoknál õr-zött, vagy emlék, vagy családi ereklyeképen tartott lõfegyverek adómentesek; ezen adómentességet igénylõ magánegyének azonban ily lõfegyvereknek birtokukban létét annak kijelentése mellett, hogy azokat vadászatokra használni nem fogják, a kir. adóhivatalnak bejelenteni, s magukat annak az iránti bizonyítványával ellátni tartoznak, hogy a bejelentett lõfegyvereik adómentesek.
Fegyvergyûjtemények birtokosai is nyerhetnek az azokban tartott lõfegyvereikre nézve ugyanazon módon adómentességet, ha gyûjteményükben csupán már használaton kívül levõ régi szerkezetû fegyverek õriztetnek.

24.§. Hasonlóképen adómentesek az állami és törvényhatósági, városi és állandóan alkalmazott községi csend- és rendõröknek, a pénzügyõröknek, a fegyõröknek szolgálati használatra rendelt, s a közös hadsereg és honvédség tisztjeinek és legénységének vadászatra nem használt lõfegyverei, úgyszintén a kizárólag czéllövészetre használt, valamint a puska-mûveseknél és lõfegyver-árusoknál eladásra szánt lõfegyverek is.

Dacára, hogy expressis verbis nem tekinthetõ egy modern értelemben vett fegyvertörvénynek (hiszen nem is annak készült, csupán egy adótörvény) tulajdonképpen elõször jelenik meg fegyvertartás alanyi körére vonatkozó (a körön belül erga omnes hatályú) szabályozás:

5. §. Vadászati jegy csak azoktól tagadtathatik meg, de azoktól meg is tagadandó, kik:

1. életüknek 20-dik évét még nem érték el, kivévén, ha helyettük az atyjuk, illetõleg gondnokuk folyamodik;
2. elmebeli fogyatkozás miatt lõfegyverek biztos kezelésére képtelenek;
3. kik a jelen törvény kihirdetése után, az 1872. VI. törvénycikkben körülírt valamely kihágás, vagy a jelen törvény 16. §-ának b) és c) pontjai alatt említett kihágások egyike miatt jogérvényesen elmarasztaltattak, a büntetés végrehajtása, illetõleg letelte után egytõl öt évig;
4. kik fegyverrel elkövetett bûntettért vagy rablásért, zsarolásért jogérvényesen elmarasztaltattak.

Per tangentem jegyzem meg, hogy a 20. §. értelmében a vadászlõfegyverek adótétele még az akkori jövedelmi/vagyoni viszonyokhoz képest sem volt magas, mindössze évenként minden darab egycsövû puskáért 1 forintot; minden darab kétcsövû puskáért 2 forintot tartoztak fizetni.

Viszonylag rövid idõ elteltével eo ipso e törvény már módosításra szorult:

1883. évi XXIII. törvénycikk
a fegyveradóról és a vadászati adóról

Tartalmát tekintve egyértelmûen kiderül, hogy nem az adótételek emelkedése okozta a módosítást, hiszen az nem változott, hanem egyértelmûen az alanyi és tárgyi hatály kiszélesítése, pontosítása volt a jogalkotó szándéka. Az 1875. évi törvénnyel ellentétben már nemcsak a saját tulajdonú lõfegyvert adóztatja, hanem a tulajdonos családtagjai, vadászcselédjei, mezõõrei, stb. által használt fegyvereket is. Bõvíti, illetve pontosítja a hatálya alá nem tartozó fegyverek körét:

4. §. Úgy a fegyveradó, – mint a vadászati adó fizetése alól az uralkodó család tagjai ki vannak véve.

5. §. A fegyveradó alól kivétetnek:

1. közintézetekben, nyilvános gyûjteményekben, közhatóságoknál õr-zött fegyverek;
2. emlék- vagy családi ereklyeként tartott fegyverek;
3. magánosok oly fegyvergyûjteményei, melyekben már használaton kívül lévõ, régi szerkezetû fegyverek tartatnak;
4. a kizárólag czéllövészetre használt fegyverek;
5. a csendõröknek, az állami rendõröknek, törvényhatósági, városi, állandóan alkalmazott községi rendõröknek, fegyõröknek, pénzügyõröknek fegyverei;
6. a felesketett erdõtiszteknek és a kir. erdõfelügyelõségi személyzetnek szolgálati használatra rendelt fegyverei;
7. az erdõõröknek fegyverei azon esetben, ha ezen egyének az 1879. XXXI. tc. 37. §-ban, Horvát-Szlavonországokban az ott érvényben levõ törvényben megszabott minõség alapján lettek felesketve;
8. a közös hadsereg és honvédség tisztjeinek és legénységének vadá-szatra nem használt fegyverei;
9. puskamûveseknél és lõfegyver-árusoknál eladásra szánt fegyverek.

%%%
Érdekessége e szabályozásnak, hogy vadászjegy birtoklása nélkül is engedélyezi a fegyvertartást és használatot azon hegyvidéki területeken, ahol a dúvadak (farkas, medve) elszaporodtak, feltéve, ha azokat az illetõ a saját területén (birtokán) lövi ki. Ugyanakkor egységesítve elõírja, hogy a községek elöljárói (a városok adóhivatalai) kötelesek külön nyilvántartást vezetni a fegyveradót fizetõk, a mentességet élvezõk, és az adót a királyi adóhivatalnál megfizetõk körérõl. Az alanyi jogosultság szabályozásánál különösebb változást/módosítást a jogalkotó a jelek szerint nem tartotta indokoltnak (supra 9.-10. oldal):

36. §. A 33. §-ban említett láttamozást köteles az arra hivatott közigazga-tási tisztviselõ (31. §) – az indoknak a bejelentésre való feljegyzése mellett – azoktól megtagadni:

1. kik életüknek 20-ik évét még nem érték el, kivévén, ha helyettük a bejelentést az atyjuk, illetõleg gondnokuk adta be;
2. kik elmebeli fogyatkozás miatt lõfegyverek biztos kezelésére képtelenek;
3. kik a vadászatról szóló törvényben körülirt valamely kihágás, vagy a jelen törvény 42. §-ban említett kihágások egyike miatt jogér-vényesen elmarasztaltatik, a büntetés végrehajtása, illetõleg letelte után három évig;
4. kik fegyverrel elkövetett bûntettért vagy rablásért, zsarolásért jogérvényesen elmarasztaltattak;
5. kik külföldiek lévén, a 30. § értelmében kezest vagy éppen nem, vagy olyat állítanak, a ki el nem fogadható.

A fegyvertartásról szóló adótörvények vizsgálatát lezárva még az 1921. évi X. törvénycikket szeretném megemlíteni, mely az 1883. évi XXIII. tc. módosítása. Jelentõs változtatást csak adózási szempontból hozott: az egycsövû fegyverek után 50 korona, az ismétlõfegyverek után 200 korona évi adó megfizetését írta elõ. Az alanyok körére vonatkozóan a jogalkotó de novo szabályozást úgy látszik nem tartotta szükségesnek.

III.2.

A 9.862/1920 M.E. számú rendelet
A lõfegyverek, lõszerek és robbanóanyagok tartásáról, árusításáról és vásárlásáról

Furcsa kettõséget mutat ez a szabályozás. A fegyvertörvények fejlõdése során elõször jelenik meg egy jogszabálynak végrehajtási utasítása a 83.100/1920 számú B.M. rendelet megalkotásával. Ugyanakkor az alapszabályozás ráépül a fentebb már tárgyalt adószabályokra, mivel nem tárgyalja semmilyen formában, még utalásszerûen sem a tárgyi hatály körét (mely lõfegyverekre terjed ki a rendelet). Kommentárját nem sikerült fellelnem e jogszabálynak (feltehetõen nem is volt) ezért véleményem szerint feltehetõen megmaradtak a muzeális jellegû, közintézetekben, vagy családi gyûjteményekben õrzött fegyverek engedély nélküli tartási jogosultsága. A személyi kör tekintetében gyakorlatilag megtartja az elõzõ szabályozás tematikáját:

4. §. Lõfegyver tartására, viselésére vagy vásárlására csak az kaphat engedélyt, aki:

1. legalább 10 év óta magyar állampolgár,
2. teljeskorú, vagy 18. életévét betöltött olyan kiskorú, akinek törvényes képviselõje (atya, gyám) az e §-ban felsorolt kellékeknek megfelel és a kiskorúért a felelõsséget magára vállalja,
3. feddhetetlen elõéletû és hazafiasság szempontjából sem esik vagy esett kifogás alá,
4. nem szenved olyan testi vagy elmebeli fogyatkozásban, amely õt a lõfegyverek kezelésére megbízhatatlanná tenné.

Az a) és c) pontokban foglaltakra magyarázatot adhat, hogy közvetlenül Trianon után keletkezett e szabályozás. Elõször jelenik meg azonban olyan kitétel, hogy az engedély kiadása e kellékek megléte esetén is elutasítható, ha az engedélyt kiállító illetékes rendõrhatóság a kérelmet a kérelmezõ személyére, foglalkozására tekintettel indokolatlannak tartja (megszûnt a szabályozott körben az erga omnes hatály!). Mai szemmel nézve minden kezdetlegessége dacára ezt a szabályozást tekinthetjük elsõ lépcsõfoknak egy korszerû – személyi és tárgyi hatályát tekintve modernnek számító – fegyvertörvény kialakulása során.
%%%
A végrehajtási – BM – rendelete különösebb érdekességet nem tartalmaz, talán csak az 1.§. érdemel említést, mely ex tunc hatállyal megszûnteti az addig bármely hatóság (városi tanácsok) által kiállított tartási, vásárlási, árusítási engedélyt, s 1921. január 05.-ig – már központi szabályozású, kizárólag a rendõrhatóságok illetékes osztályán történõ – megújítási kötelezettséget ír elõ.

In nexu

Nem tartozik szorosan a szagdolgozat témaköréhez, de per analogiam érdemes a fegyvertörvények változását egybevetni a fegyver engedély nélkül tartásának szankcionálásával. Az 1878. évi V. törvénycikk (Btk.) expressis verbis nem szabályozta a lõfegyverrel, lõszerrel való visszaélést, mindössze az általános rész kommentárjában értelmezi (tárgyi quantitatívként). Az 1879. évi XL. törvénycikk (a kihágásokról) azonban szabályozza:

35. §. Háromszáz forintig terjedhetõ pénzbüntetéssel büntetendõ azon iparos, vagy kereskedõ, a ki a fegyverek vagy lõszerek készítésére, eladására, forgalomba hozására vagy elszállítására vonatkozó rendeletet megszegi.

115. § Ötven forintig terjedhetõ pénzbüntetéssel büntetendõ:

1. a ki a hatóság tilalma ellen valamely községben, vagy ennek közvetlen közelében lõ;
2. a ki lõfegyvert használatra, vagy töltött lõfegyvert felügyeletre olyan egyénnek enged át, a ki az erre szükséges jártassággal vagy értelmi tehetséggel nem bír.

Az 1878. évi V. törvénycikket az 1930. évi III. tc. módosította, elõször jelenik meg a Btk.-ban a fegyveresen, felfegyverkezve kifejezés, de a visszaélés önállóan továbbra sincs szabályozva:

75. §. A Btk. 331. §. és 337. §.-a helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

Három évig terjedhetõ börtönnel büntetendõ a magánlak megsértése, ha:

1. közhivatalnoki minõséget színlelve, vagy hatósági rendelet ürügye alatt;
2. éjjel, vagy együttesen több személy által;
3. fegyveresen hajtatott végre.

Tekintet nélkül az ellopott dolog értékére, bûntett a lopás, ha felfegyverkezve, vagy oly eszközzel felszerelve követték el, amely személyes ellenállás leküzdésére alkalmas.

Az 1948. évi XLVIII. törvénycikk rendelkezett a Btk. egyes fogyatékosságainak megszûntetésérõl és pótlásáról. III. fejezete már önállóan foglalkozik a lõfegyverrel elkövetett bûncselekményekrõl:

15. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetõ rendelkezés alá nem esik, tíz évig terjedhetõ fegyházzal büntetendõ, aki büntettet vagy szándékos vétséget lõfegyver alkalmazásával vagy azzal fenyegetve követ el.

Az 1961. évi V. törvény (új Btk.) viszont már tartalmazza a lõfegyverrel, lõszerrel visszaélés tényállását, igaz, a jogalkotó együtt szabályozza (secondo loco!) a robbanóanyaggal és robbanószerrel:

195. §. (1) Aki robbanóanyagot, robbantószert, valamint ilyen anyag vagy szer felhasználására szolgáló készüléket engedély nélkül készít, beszerez, vagy tart, továbbá aki ilyen anyagot vagy szert annak tartására jogosulatlan személynek ad át öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Ugyanígy büntetendõ az is, aki lõfegyver, illetõleg lõszer elõállítására, tartására, átadására vagy forgalmára vonatkozó rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza.

Csak emlékeztetõül hatályos – többször módosított – 1978. évi IV. törvényünk (Btk.) szabályozása:

263./A. §. (1) Aki

1. lõfegyvert vagy lõszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz;
2. a lõfegyvert készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi;
3. engedéllyel tartott lõfegyverrét, lõszerét engedéllyel nem rendelkezõnek átadja;

bûntettet követ el és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

Véleményem szerint a lõfegyver tartás jogszabályi fejlõdése (infra következõ pontok) és a büntetõ törvénykönyvi szankciók alakulása párhuzamosságot mutat a személyi hatály fokozatos szûkülése (a fegyvertartás és fegyverhez jutás lehetõsége tekintetében) és egyidejûleg a visszaélések szabályozása tárgyában.
%%%
III.3.

Az 1945. évet követõ jogszabályok

Az 1946-48 közötti szabályozás igen szétszabdalt alakot mutat. Nem igazán érthetõ a jogalkotó azon szándéka, hogy az egységes lõfegyver (önvédelmi, sport, vadász, etc.) fogalmat külön jogszabályokban tárgyalja. Ráadásul nem tartalmazza egyik szabályozás sem az alanyi jogosultak körét, és nincs tárgyi hatályú meghatározása, definíciója sem. Véleményem szerint jelentõs a visszalépés széttöredezettségét és tartalmát tekintve, az 1920. évi jogszabály már egységes szerkezete miatt is jóval fejlettebbnek, könnyebben áttekinthetõbbnek tûnik. A többrétegû szabályozás feltehetõen sem a hatóság jogalkalmazó, sem az állampolgár jogkövetõ magatartását nem segítette elõ.

III.3.1.

A 267.500/1946 B.M. számú rendelet
A fegyvertartási engedélyek kiadásának , valamint a lõfegyver, lõszer és robbanóanyag vásárlási engedélyek kiadásának szabályozásáról.

E rendelet 1. §-a hivatkozik az 530.560/1946 B.M. rendelet (supra 7. old.) jogvesztõ határidejére. Tárgyi hatályát tekintve a sörétes és a golyós lõfegyverekrõl rendelkezik, azonban ezen eszközöknek a fogalmát nem definiálja. Új elemként a (3) bek.-ben a légfegyvereket és a riasztó-gázpisztolyokat is hatálya alá vonja. Személyi hatálya alól kizárólag a fegyveres testületek (rendõrség, honvédség, pénzügyõrség, büntetésvégrehajtás, etc.) tényleges szolgálatot teljesítõ tagjait vonta ki. Ezek a személyek a szolgálati lõfegyver mellett tartott, hivatásukkal nem összefüggõ lõfegyvert a belügyminiszter engedélyével tarthattak, viselhettek. Csak a történeti hûség kedvéért jegyzem meg, hogy a hazánkat megszálló szovjet csapatok fegyverzet ellenõrzési jogkörébõl adódóan ezen okmányok két nyelven – magyarul és oroszul – állítattak ki (4. §. (2) bek.).

III.3.2.

A 424.000/1946 (XII. 25.) B.M. számú rendelet
A sörétes lõfegyverek és lõszerek forgalmának szabályozása tárgyában.

A kronológiai sorrendet tekintve a jogalkotó úgy tûnik elsõsorban a sörétes vadászfegyverek és nem a golyós vadász, vagy az önvédelmi lõfegyverek szabályozását tartotta sürgõsebbnek. A többrétegû szabályozás belsõ ellentmondása, hogy a hatásfokát (golyós lõfegyverek), vagy társadalomra veszélyességét (könnyen rejthetõ maroklõfegyverek) tekintve miért pont a sörétes vadászfegyverek szabályozása az elsõ a sorban. Az 1.§. deklarálja, hogy csak az ezen jogszabály alapján kiadott engedélyek birtokában (bármely jogügyletet tekintve) tartható a sörétes vadászfegyver jogérvényesen, anélkül, hogy meghatározná, vagy szûkítené a lõfegyverhez jutók körét, illetve hivatkozik a fentebb már említett 267.500 és 530.560 B.M. rendeletekre. Tartalmát tekintve tulajdonképpen az engedélyügyi hatóság tevékenységének alapját képzõ jogszabály. Egyetlen érdekessége, hogy bár a sörétes vadászfegyverek és lõszereik tartását, megszerzését szabályozza, illogikusan mégis bekerült a 6. §. (5) bekezdésébe, hogy:

Golyós vadászfegyverekhez szükséges lõszer továbbra is csak a 9.862/1920 M.E. rendelet 15.§.-a, valamint a 267.500/1946 B.M. rendelet 5.§.-a alapján kiállított lõszervásárlási engedély alapján szolgáltatható ki.

III.3.3.

A 333.300/1948 (IV. 10.) B.M. számú rendelet
A golyós lõfegyverek forgalmának szabályozása tárgyában.

A sörétes vadászfegyverekhez képest is két év késéssel szabályozták a golyós lõfegyverek (ideértve a maroklõfegyvert is) megszerzését, tartását. Szintén engedélyügyi jogszabálynak tekinthetõ, mivel nem tartalmaz sem a személyi, sem a tárgyi hatályra utaló megállapítást. Továbbra is a belügyminiszter kompetenciája, hogy ki kaphat alanyi jogon golyós (önvédelmi) lõfegyvert.
%%%
III.3.4.

A 354.600/1948 (VIII. 14.) B.M. számú rendelet
A golyós lõfegyverek forgalmának szabályozása tárgyában.

Az elõbbi jogszabály módosítása. Feltehetõen a sokrétû, széttöredezett jogszabály végrehajtása során felmerült problémák kezelésére alkották meg:

1. §. Mindazok, akik a 267.500/1946 és 333.300/1948 számú B.M. rendeletek alapján golyós fegyvertartási engedélyért folyamodtak, de kérelmük elutasítatott, továbbá azok is, akiknek érvényes fegyvertartási engedélye visszavonatatott a tulajdonukban levõ golyós lõfegyverüket kötelesek golyós lõfegyver árusítására jogosított fegyverkereskedõnek eladás végett haladéktalanul átadni.

Szintén engedélyügyi jogszabálynak tekinthetõ, továbbra sem tartalmaz taxatív felsorolást a jogosultak és a tárgyi hatály körérõl (értelmezõ rendelkezést sem!). Viszont gyakorlatilag elõször jelenik meg jogszabályi korlátozásként az engedéllyel tartott lõfegyverhez rendszeresített lõszer vásárlási darabszámának limitálása:

7. §. (1) 1948. évi november hó 01.-ig külön lõszervásárlási engedély nélkül, ezt követõen pedig lõszervásárlási engedély alapján fegyverenként és évenként:

1. golyós vadászfegyverre 50 db,
2. önvédelmi fegyverre (pisztolyra) 25 db

töltényt vásárolhat.

Per tangentem jegyzem meg, hogy e korszak jogszabályait átnézve sehol, még utalásszerûen sem találtam szabályozást a tekintetben, hogy az engedéllyel tartott, meghatározott kaliberû fegyver mellett esetlegesen tartott eltérõ kaliberû lõszer birtoklását milyen módon szankcionálták. Véleményem szerint legalább szabálysértési tényállásként kellett volna szabályozni, hasonlóan a fenti darabszámot meghaladó birtoklás esetében.

III.3.5.

Az 5/1963. (VII. 5.) B.M. számú rendelet
A lõfegyverekrõl, a lõszerekrõl és a lõterekrõl.

Egységes szerkezetû a jogszabály, az elõzõekben tárgyalt rendelethalmaztól eltérõen szerkezete világos, áttekinthetõ. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a szabályozott terület súlyát tekintve még mindig csak rendeleti és nem törvényi a formája. Az elsõ olyan jogszabály hazánkban, mely a lõfegyverek és lõszerek mûszaki definícióját tartalmazza:

1. §. (1) Lõfegyvert (alkatrészt, pótalkatrészt), lõszert (lõszeralkatrészt) elõállítani (gyártani), forgalomba hozni, vásárolni és tartani, lõfegyvert javítani, valamint lõteret üzemben tartani csak az illetékes rendõrhatóság engedélye (a továbbiakban: rendõrhatósági engedély) alapján szabad.
(2) E rendelet alkalmazásában:

1. lõfegyver az a fegyver, amelynek öbölnagysága (kalibere) 4,5 mm-nél nagyobb és 1 mkg-nál nagyobb erejû lövedék befogadására és kilövésére alkalmas, úgyszintén öbnagyságtól függetlenül minden olyan fegyver, amelynek lövedéke az ember életét vagy testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot veszélyezteti;
2. 1õszer a lõfegyverbe behelyezhetõ, összeszerelt és olyan anyagot tartalmazó eszköz, mely külsõ behatás következtében a kilõni szándékolt anyagot 1 mkg-nál nagyobb erõvel veti ki;
3. lõtér a lövészet megtartására szolgáló terület.

(3) Nem tartozik e rendelet hatálya alá:

1. a fegyveres erõknél és a fegyveres testületeknél rendszeresített, szol-gálati felszerelésként kezelt lõfegyver és lõszer (ezek alkatrészei), továbbá a katonai rendeltetésû lõtér;
2. az 1870-íg gyártott olyan lõfegyver, amely muzeális célokat szolgál, és amelyet lövésre tartósan alkalmatlanná tettek.

Elsõként szerepel a fegyvertörvényeink tárgyi fogalmi körében a lõfegyver- és lõszeralkatrész. Ugyancsak e szabályozás elõnyének tartom, hogy egyértelmûen határvonalat húz a muzeális és korszerû fegyverek között (az 1870 év még átmenetnek tekinthetõ az elöltöltõ, illetve tûgyújtásos rendszerû Lefaucheaux fegyverek, valamint a modern, központi gyújtású lõszerrel mûködõ lõfegyverek között). Mindenesetre a jogalkalmazó is egyértelmûen könnyebb helyzetben van, ha a kérdéses fegyvert csupán a mûködtetõ lõszer rendszere alapján kell elbírálnia. Mai szemmel e meghatározások közül talán egyedül az 1 mkg erõ tûnik furcsának, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogszabály megalkotásakor az MKS/CGS mértékegységrendszer volt hatályban. Ez az erõ a jelenleg – a lõfegyver ismérveként már SI mértékegységrendszerben meghatározott – 7,5 joule energiaértéket kissé meghaladja, átszámítva kb. 10 joule. A fegyverszakértõk a kilõtt lövedék “erejének” mérésére a következõ – kissé kezdetlegesnek tûnõ – módszert alkalmazták: 1 m távolságból nyers fenyõdeszkára lõttek, s ha a lövedék 1 cm-nél mélyebbre fúródott a fába a lövedék erejét (a csõtorkolati energiát) 1 mkg-nál nagyobbnak tekintették.

Érdekes ugyanakkor az a megfogalmazás, hogy öbnagyságtól függetlenül minden olyan fegyver, amely az emberi életet, testi épséget veszélyezteti. Nem teljesen értelmezhetõ számomra, hogy milyen fegyverekre gondolt a jogalkotó, különösen akkor nem, ha azt tekintem, hogy az elõzõ mondatban pontosan definiálja a lõfegyver fogalmát. Lehetséges, hogy e meghatározás alá tartozónak vélték pl.: a számszeríjat? Nem lenne meglepõ, hiszen ilyen hibát hatályos – 115/1991 (IX. 10.) Kormányrendeletünk az 1. § (2) bekezdésében is elkövetett. A 4,5 mm kaliber meghatározást nem tekinthetem meghatározónak, mivel a fegyvergyártás történetében talán egy-két olyan, igen kis számban készített pisztoly van (pl.: 2,7 mm kaliberû Kolibri), mely nem teljesíti e feltételt. A 4,5 mm kaliber egyébként a légfegyverek tipikus öbnagysága.

Egyértelmûen elõnye e törvénynek, hogy szétválasztja a modern, egybeszerelt lõszer, és az elöltöltõ fegyverekhez használatos fekete-füstös lõpor és fojtás, lövedék fogalmát (ugyanakkor ez utóbbit nem szabályozza, meg sem említi!). Azonban itt hiányzik a Lefaucheux töltényeire vonatkozó kitétel, ha már a mûködtetõ eszközét kivette a törvény hatálya alól (1870 elõtt gyártott – muzeális fegyver), akkor a lõszerének tartását sem érdemes engedélyhez kötni.

A személyi jogosultsági kör elnagyoltnak tûnik, továbbra is a területileg illetékes rendõrhatóság engedélyügyi osztályának van kiszolgáltatva, aki engedélyért folyamodik:

3. §. (1) Rendõrhatósági engedély annak adható ki,

1. cselekvõképes,
2. feddhetetlen elõéletû és
3. megfelel a vonatkozó szabályzatokba, rendelkezésekbe (biztonsági, tûzrendészeti, erdõõri, vadõri stb. szabályzat, vadásztársasági tagság, munkaviszonyban állás, meghatározott munkakör betöltése stb.) foglalt feltételeknek.

De lege lata a probléma nem csak látszólagos, ugyanis e szabályzási forma szinte változatlanul tovább él jelenlegi Kormányrendeletünkben is, s véleményem szerint a jogbiztonságot veszélyeztetheti, visszaélésre adhat alkalmat (in fraudem legis), valamint megkérdõjelezhetõ hatékonysága, ha a mai magyarországi viszonyok között a 19 megye és a fõváros engedélyügyi osztályai egymástól eltérõen ítélik meg az engedélykiadáshoz szüksége elõírások mibenlétét.

De lege ferenda: olyan szabályozás, mely korlátozza, vagy kiküszöböli a szubjektívitásból eredõ eltérõ engedélyezési gyakorlatot.
%%%
III.3.6.

A 2/1975 (IV. 16.) B.M. rendelet
A lõfegyverekrõl, a lõszerekrõl és a lõterekrõl

Kisebb kiegészítésekkel gyakorlatilag az elõzõ szabályozást láthatjuk viszont. Új fogalom a színházi és filmes célt szolgáló fegyver, a vaktöltény, valamint szintén új elem az ügyészek alanyi jogon járó fegyvere. Továbbra is megtartja az 1870 év elõtt gyártott fegyverek tárgyi mentességét, valamint a lõfegyver ismérveként meghatározott 1 mkg értéket. Az elsõ jogi szabályozását – quasi a hatástalanított lõfegyver definiálását – találhatjuk az emlékjellegû lõfegyver fogalom bevezetésénél (… mely lövés leadására nem alkalmas).

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed:

1. a lõfegyver, alkatrész (a továbbiakban együtt: lõfegyver) és lõszer, lõszeralkatrész (a továbbiakban együtt: lõszer) gyártására, elõállítására, forgalombahozatalára, behozatalára, kivitelére, és az országon átszállítására;
2. a lõfegyver és lõszer vásárlására, tartására, a lõfegyver javítására;
3. a színházi, film (a továbbiakban együtt: színházi) célt szolgáló és az emlék jellegû fegyver, és a vaktöltény vásárlására, tartására, behozatalára és kivitelére, az országon átszállítására;
4. lõtér létesítésére, fenntartására és használatára.

(2) Nem tartozik e rendelet hatálya alá:

1. a fegyveres erõknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél rendszeresített szolgálati felszerelést képezõ lõfegyver és lõszer, továbbá e szervek szolgálati rendeltetésû lõtere;
2. az ügyészség tagjait megilletõ szolgálati lõfegyver;
3. az 1870 elõtt gyártott elöltöltõ fegyver és ennek utánzata.

2. §. E rendelet alkalmazásában:

1. lõfegyver az, amelynek kalibere 4,5 mm vagy ennél nagyobb és egy mkp-nál nagyobb csõtorkolati energiájú lövedék befogadására és kilövésére alkalmas;
2. lõszer a lõfegyverbe helyezhetõ egybeszerelt és olyan anyagot tartalmazó eszköz, amely külsõ behatás következtében a lövedéket egy mkp-nál nagyobb energiával veti ki;
3. színházi és emlékjellegû fegyver az, amely lövedék kilövésére nem alkalmas;
4. lõtér a kiképzési és sportlövészet biztonságos megtartására szolgáló terület.

Mûszakilag pontatlan a 2. § a) pontja. Nem a lövedék befogadása határozza meg a csõtorkolati energiát, hanem az azt mûködtetõ gáznyomás. Ugyanazon kaliberû lõszerek lõportöltete eltérhet egymástól, a lövedékek tömege azonban nem. Tehát e definíciót elfogadva szérialõszer használata esetén lõfegyvernek, csökkentett lõportöltetû gyári lõszer alkalmazása esetén e rendelet hatálya alá nem tartozó eszköznek minõsülhet ugyanazon fegyver.

A személyi hatály tekintetében nincs változás, az elõzõ jogszabálynál leírtak e pontra is vonatkoznak.

5. §. (1) Rendõrhatósági engedély akkor adható, ha a kérelmezõ megfelel a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek
(2) Természetes személynek rendõrhatósági engedély önvédelmi, vadászati, szolgálati és sport lõfegyverre az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen akkor adható, ha

1. a tizennyolc évet betöltötte;
2. feddhetetlen és büntetlen elõéletû;
3. lõfegyver kezelésére egészségileg alkalmas;

(3) Ha a kérelem teljesítésének bármelyik feltétele hiányzik azt el kell utasítani.

Továbbra is fenntartja az engedélyezett lõfegyverekhez vásárolható lõszerek darabszám-korlátozását önmagának ellentmondó módon. Nehéz lenne megindokolni, hogy a sörétes lõfegyverekhez miért tartható 600 db lõszer, míg az önvédelmi maroklõfegyverekhez mindössze 25 db. Ez utóbbi egy negyedórás gyakorlás lõszerfelhasználását sem fedezi. A lõkészség szinten tartásához a szakirodalom legalább havi egyszeri alkalommal 40-50 célzott lövés leadását tartja szükségesnek. Ugyanakkor a 600 db sörétes lõszer tarthatósága jóval nagyvonalúbbnak tûnik, hiszen ennyi lõszert talán egy vadászcsoport sem használ el egy hajtóvadászat során.
%%%
III.3.7.

Az 1988. évi 23. törvényerejû rendelet
A lõfegyverekrõl és a lõszerekrõl

Elõrelépés a törvényerejû rendeleti forma. Tárgyi hatályköre megegyezik az elõzõ rendelettel, új elem tulajdonképpen csak a robbantással és hüvelytölténnyel mûködõ ipari munkaeszköz fogalmának megjelenése (szögbelövõ, állatkábító készülékek).

1. §. (1) A rendõrhatóság engedélye szükséges a polgári rendeltetésû:

1. kézilõfegyver, lõfegyver alkatrész (továbbiakban együtt: lõfegyver), lõszer és lõszer alkatrész (a továbbiakban együtt: lõszer) gyártásához, forgalomba hozatalához, az országba való behozatalához- és kiviteléhez, az ország területén való átszállításához, lõfegyver javításához, hatástalanításához és tárolásához, kiállításon való bemutatásához;
2. lõfegyver és lõszer vásárlásához és tartásához;
3. színházi elõadás és filmfelvétel célját szolgáló és emlékjellegû, gyûjteményi fegyver (a továbbiakban együtt: fegyver) vásárlásához, tartásához, az országba való behozat, és kiviteléhez, az ország területén való átszállításhoz;
4. lõtér, továbbá lõfegyver és lõszer tárolóhely létesítéséhez és használatához;
5. vadászlõfegyverrel lakott területen való vadászathoz;

(3) Nem tartozik e törvényerejû rendelet hatálya alá:

1. a fegyveres erõknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél rendszeresített szolgálati, kiképzési és csapatmúzeumi felszerelést képezõ lõfegyver, lõszer, továbbá az e szervek szolgálati rendeltetésû lõtere;
2. az ügyészek szolgálati lõfegyvere és lõszere;
3. a polgári fegyveres õrség szolgálati lõfegyvere és lõszere;
4. a robbantással, illetve a hüvelytölténnyel mûködtetett ipari munkaeszköz;
5. az 1870. elõtt gyártott elöltöltõ fegyver és ennek utánzata.

2. §. Lõfegyver vásárlása és tartása vadászat, sportlövészet, lõkiképzés, önvédelem, dolgok õrzése, hatástalanított lõfegyver vásárlása és tartása gyûjtemény céljából engedélyezhetõ. Ennek részletes feltételeit a belügyminiszter állapítja meg.

A személyi hatály tekintetében továbbra sincs változás az elõzõ két pontban leírtak (supra 19.-23. oldal) az irányadók. Változás mindössze a kérelem megtagadása tekintetében történt. A 4. §. konkrét meghatározásokat tartalmaz, ellensúlyozhatja a rendõrhatóság engedélyügyi osztályának kissé tág kérelem-elbírálási jogkörét, gyakorlatát.

3. §. (1) Lõfegyver, fegyver vásárlására és tartására engedély magánszemély részére akkor adható, ha a kérelmezõ:

1. a tizennyolcadik életévét betöltötte;
2. a lõfegyver kezelésére orvosi szakvélemény szerint egészségileg alkalmas;
3. a lõfegyver kezeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkezik.

4. §. (1) Lõfegyver, fegyver, valamint lõszer vásárlására és tartására engedély nem adható annak:

1. aki ellen büntetõeljárás van folyamatban;
2. akit szándékos bûncselekmény miatt szabadságvesztésre, szigorított javító-nevelõ munkára, az ítéletben kijelölt munkahelyen végzendõ javító-nevelõ munkára, vagy gondatlan bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, a mentesítés beálltáig;
3. aki rendõrhatósági kényszerintézkedés hatálya alatt áll;
4. aki a közrendet rendszeresen vagy folyamatosan veszélyeztetõ magatartást tanúsít;;
5. akinél az életkörülményei miatt a lõfegyver és a lõszer elõírásszerû tárolása és használata nem biztosított;
6. aki kóros szenvedély hatása alatt áll (kábítószer, pszichotrop anyag, egyéb kábító hatású anyag, alkohol);

(2) A lõfegyver, fegyver, valamint a lõszer vásárlására és tartására jogosító engedély kiadása megtagadható attól, akit két éven belül lõfegyverrel vagy lõszerrel való visszaélés, lõfegyver, légfegyver, gáz- és riasztófegyver tiltott használata, kábítószerrel visszaélés, ipari robbantóanyaggal és pirotechnikai termékkel visszaélés, sugárzó anyagokkal visszaélés; garázdaság, verekedés, botrányos részegség, veszélyes fenyegetés, vadászati vagy természetvédelmi szabálysértés miatt elzárással vagy pénzbírsággal sújtottak.
%%%
IV.

A hatályos 115/1991 Kormányrendelet értelmezése

Hivatkozott jogszabályunkat a 242/1996. (XII. 27.) számú Kormányrendelet módosította, ezért e jogszabályt a módosított szövegrészekkel együtt – de csak az általam kifogásolt szakaszok esetében – vizsgálom.

115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet
A kézilõfegyverekrõl és lõszerekrõl, a gáz- és riasztófegyverekrõl, valamint a légfegyverekrõl és a lõterekrõl

I.
Általános rendelkezések

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén a magyar állampolgárokra, valamint – ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén tartózkodó nem magyar állampolgárokra (a továbbiakban: külföldiek), továbbá a magyarországi székhellyel rendelkezõ jogi személyekre, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra (a továbbiakban együtt: jogi személy).
(2) E rendelet hatálya alá tartozik a polgári használatra szolgáló kézi-lõfegyver (ideértve a lõfegyver-fõdarabot és a hatástalanított lõfegyvert), a lõszer [ideértve a lõszerelemet (lõszeralkatrészt)], a gáz- és riasztófegyver, a légfegyver, valamint a lõtér, a lõfegyver- és lõszertárolóhely, a nem polgári célú hatástalanított kézilõfegyver és a számszeríj.

• Nem értelmezhetõ, pontosan mit jelent a “nem polgári célú hatástalanított kézilõfegyver”. Feltehetõen a jogalkotó a fegyveres testületek bemutató célú hatástalanított kézilõfegyvereire gondolt, azonban e tárgyak és a fegyverzeti anyagok jogi szabályozása nem tartozhat e rendelet hatálya alá. Ugyanez vonatkozik a számszeríjra is, hiszen nem lõfegyver (infra e rendelet 34.§.).

2. § (1) E rendelet hatálya nem terjed ki:

1. a fegyveres erõknél, a rendvédelmi szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál (a továbbiakban együtt: fegyveres szerv) rendszeresített szolgálati, kiképzési és csapatmúzeumi felsze-relést képezõ lõfegyverre, lõszerre, ezek tárolóhelyére, továbbá a fegyveres szerv lõterére;
2. a fegyveres biztonsági õrség szolgálati lõfegyverére és lõszerére;
3. a lõfegyvernek nem minõsülõ robbanótöltettel, illetve hüvelytölténnyel mûködtetett ipari munkaeszközre és hüvelytöltényére;
4. a muzeális jellegû elöltöltõ lõfegyverre, a sportlövészeti célú lõfegyverek kivételével;

• Nyelvtani értelmezést, vagy pontos definíciót kellene adni a “muzeális jellegû” kifejezésre, sõt célszerû lenne a “jellegû” szót kihagyni. Esetleg a muzeális értékû megfogalmazást lehetne alkalmazni. Téves minõsítésre adhat okot, hogy a napjainkban gyártott korabeli fegyverek mûködõképes másolatai muzeális jellegûnek tekinthetõk, vagy sem (külföldön nagy népszerûségnek örvend az elöltöltõ rendszerû – füstös-fekete lõporos – fegyverekkel történõ cél-sportlövészet!). Kimaradt (az alaprendelet tartalmazta): a mai korszerû lõszerek kilövésére alkalmatlan lõfegyverre és lõszerre (supra 19., 20. 22. oldal). Nem korszerû lõszer: Lefaucheux rendszerû, vagy azt megelõzõen konstruált lõszer. Az alaprendelet eredeti szövege alapján a Lefaucheux rendszerû fegyverek nem minõsültek lõfegyvernek, a módosított kormányrendelet szerint viszont de facto lõfegyvernek tekintendõk! Ugyanakkor kimaradt a szabályozásból, ezért továbbra sem tisztázott, hogy a gáztöltény, a vak- és riasztótöltény tartása engedélyhez kötött-e? Az sem egyértelmû, hogy lõszerelemnek minõsülnek-e? (Szerintem nem, mert tartalmaznak ugyan lõszerelemeket – lõport, csappantyút -, de ezek egybeszerelt eszközök, nem önálló lõszerelemek. Semmivel sem veszélyesebbek, mint az ipari hüvelytöltények, amelyekre nem vonatkozik a rendelet.)

%%%
Pro memoria
Hazánkban és a világ más táján is használatban, forgalomban vannak olyan lõfegyverek, melyek a századfordulót megelõzõen, vagy azt követõen készültek. Egyes fegyvertípusok, pl.: 6 mm-es Velo-dog, 8 mm-es Rast&Gasser, 10,35 mm-es Glisenti, 11,15 mm-es Montenegrói Gasser etc. kaliberûkkel együtt már kimentek a divatból. Lassan – évjáratát tekintve – muzeálisnak tekinthetõ egy .45 ACP kaliberû Colt is, dacára annak, hogy még mindig közkedvelt fegyver, s több országban is rendszeresítve van. A “kihalt” kaliberû fegyverek esetében elméletileg kaliberüknek megfelelõ lõszer csak gyûjteményekben fordul elõ (bár újabban külföldön több cég is ráállt ezen lõszerek újbóli gyártására – pl.: Glisenti), azonban esetenként több fegyver – fõleg a revolverek – eltérõ kaliberû lõszerrel is használhatók, mûködtethetõk. Szakértõi gyakorlatban problémát okoz sok esetben a fent említett indokok miatt egyes fegyverek minõsítése. Jogos lehet ilyenkor a bíróság elõtt a fegyverszakértõi vélemény pontosítása iránti kérelem, mivel e fegyverek hiába alkalmasak a jogszabályi megfogalmazás szerinti “korszerû, egybeszerelt lõszerek” mûködtetésére, ha a fegyver és kaliberének megfelelõ lõszer paramétereit, gyártástechnológiáját, az adott fegyverrel szemben támasztott követelményeket tekintve már korszerûtlenné, esetleg a felhasználók által nem kedveltté vált, s inkább csak technikatörténeti érdekesség.

5. a hatástalanított lõszerre;
6. amennyiben e rendelet eltérõen nem rendelkezik, a hadianyagnak minõsülõ termékekre, ezek alkatrészeire, lõszereire, lõszerelemeire.

• Mi minõsül hadianyagnak? Igen tág értelmû a megfogalmazás, sze-rencsésebb lenne a haditechnikai eszköz, haditechnikai termék (a HTJ számmal ellátott termékek) megfogalmazás. Nem értelmezhetõ a jogalkotó szándéka, ugyanis jelenleg valamennyi lõfegyver, lõszer (a sport- és vadászfegyverek is) HTJ számmal rendelkeznek, tehát e rendelet rájuk nem vonatkozik?

II.
Lõfegyver, lõszer, gáz- és riasztófegyver, légfegyver gyártására, javítása, kereskedelmi forgalma, behozatala és kivitele

8. §. (1) Tilos polgári használatra gyártani, belföldi kereskedelmi forgalomba hozni és tartani:

1. sorozatlövésre alkalmas lõfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, légfegyvert;

• Teljes mértékben félreérthetõ! Gáz- és riasztófegyvert, légfegyvert is tilos gyártani? A jogalkotó feltehetõen a sorozatlövésre alkalmas gáz- és riasztófegyver, valamint a sorozatlövésre alkalmas légfegyver gyártását, forgalomba hozatalát, tartását akarta korlátozni.

2. olyan lõfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, amely formája szerint alkalmas arra, hogy más tárgy benyomását keltse, vagy amely egyéb használati tárgyba van rejtve;
3. olyan lõfegyvert, amely a vadászati és a sportcél mértékén túlmenõen alkalmas az összehajtásra, összetolásra, megrövidítésre, a gyorsított szétszedésre;
4. robbanó, gyújtó, áthatoló (acélmagvas) lövedékkel ellátott lõszert, és az ilyen lõszerekhez szolgáló lövedékeket.

• A b) pontba célszerû lenne a “légfegyver” meghatározást is bevenni.
• Mit jelent az “áthatoló” lövedék? A céltárgytól függõen minden lövedék lehet áthatoló. Definiálni kellene, hogy mit ért a jogalkotó e kifejezés alatt, vagy helyette a megfelelõ magyar kifejezést – páncéltörõ – kellene alkalmazni, esetleg a “nagy áthatoló képességû lövedék” kifejezéssel felcserélni! (Az utóbbi esetben célszerûnek tartanám példaként néhány különösen veszélyes, nagy áthatoló képességû lövedék fölsorolását a jogszabályban, vagy melléklet készítését! Pl.: Action-1, MEN, THV, KTW, stb. Jelenleg a rendelet kizárólag az acélmagvas lövedékekre vonatkozik, más keménymagvas – pl.: wolframkarbid -, vagy megerõsített acélköpenyes, a réz, a kerámia lövedékeket nem tiltja.)

(2) Ha kétség merül fel az iránt, hogy az adott lõfegyver az (1) bekezdés hatálya alá tartozónak tekintendõ-e, igazságügyi fegyverszakértõ állásfoglalását kell beszerezni.

• Tipikus gumiszabály! Gyakorlatból tudom, hogy egyes esetekben még az iü. fegyverszakértõk sem tudnak közös álláspontot kialakítani.

%%%
(3) Tilos tartani:

1. maroklõfegyverhez szolgáló olyan lõszert, amelynek lövedéke a lövés után vagy a becsapódáskor az eredeti méretéhez képest aránytalanul deformálódik, szétszakad (ólommagvas vagy félköpenyes ólomlövedék, sörétes lõszer), kivéve a vadászat vagy a sportlövészet célját szolgáló fegyvert, az annak tartására jogosult személyek esetében;

• Mûszakilag értelmezhetetlen az “aránytalanul deformálódik, szétszakad” megfogalmazás. Egy lövedék deformálódása a céltárgy anyagától, de sok más egyéb tényezõtõl is függ. Tudomásom szerint polgári felhasználásra az ólommagvas lövedéke, vagy az ólom lövedéket sehol sem tiltják. A leggyakoribb lövedék típusok tombak, vagy acélköpenyesek, ólommagvasak. Értelmetlen minden félköpenyes, ólommagvas lövedék tiltása. Tipikus önvédelmi lövedékek. (Kisebb az átlövés és a gurulat veszélye.) A félköpenyes (részleges köpenyes), ólommagvas lövedékek közül is sok típus Nyugat-Európában használható, önvédelmi célra jobban megfelelnek, mint a teljes köpenyes lövedékek. Például Németországban nem lehet forgalomba hozni olyan félköpenyes lövedéket, amely csúcsán 2 mm-nél mélyebb üreg van. Az USA-ban nem az ólom, vagy félköpenyes lövedékeket tiltják, hanem az olyan köpenyes lövedékeket, amelyek köpenye a lövedéktömeg 20 %-át eléri.
• Miért kell tiltani a sörétes lõszert? Tipikus önvédelmi lõszer. A hagyomá-nyos, köpenyes lõszerekhez képest lényegesen kisebb távolságon belül okozhat sérülést, az ölõhatása pedig csak néhányszor tíz méter. (Azonban, ha a jogalkotó tiltani akarja a sörétes lõszer használatát, akkor a kartácslõszerét is célszerû lenne tiltani.)
• Az a) pont alapján önvédelmi fegyverhez jelenleg Magyarországon egyáltalán nem szerezhetõ be lõszer, ugyanis csak a réz, keményfémmagvas, a kerámia, vagy a mûanyag lövedékû töltények forgalmazhatók, tarthatók. A rendelet szó szerinti értelmezésével a teljesköpenyes, ólommagvas lövedékkel bíró lõszereket sem lehet tartani.

2. leváló köpenyes lövedékkel ellátott lõszert és az ilyen lövedéket, fényjelzõ (nyomjelzõ) lövedékkel ellátott lõszert és az ilyen lövedéket.

(4) Tilos a vadász- és sportcélú lõfegyvereken kívül más lõfegyverre elektronikus optikai eszközt, jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában fényszórót felszerelni.

• Helyesebb lenne a következõ terminus technicus: Tilos önvédelmi fegyverre optikai és elektronikai eszközt fölszerelni. (Egyébként értelmetlen a tiltás, hiszen ezek az eszközök csak a célzást segítik.)

9. §. (1) A lõfegyver, lõszer, gáz- és riasztófegyver, légfegyver gyártására irányuló kérelemhez a gyártó köteles csatolni

1. a polgári kézilõfegyverek és lõszerek vizsgálatára jogosult (kijelölt) szervezet szakvéleményét;
2. típusjóváhagyó vizsgálathoz kötött lõfegyver, gáz- és riasztófegyver, légfegyver esetén a gyártási dokumentációt (tervrajz, gyártási eljárás, technológia).

• A zárójeles szövegrészbõl kimaradt a “minõségbiztosítási rendszer” fogalma.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt szakvélemény tartalmazza:

1. a polgári kézilõfegyverek és lõszerek vizsgálatára vonatkozó MSZ 15765, illetve a töltények minõsítésére vonatkozó MSZ 15764 szabványban elõírt, az adott lõfegyverre, gáz- és riasztófegyverre, légfegyverre, illetve lõszerre vonatkozó vizsgálati módszer és eljárás szerint elvégzett vizsgálatok alapján a biztonságos mûködésre vonatkozó megállapításokat;

• Kimaradt a szövegbõl az MSZ 15763 szabvány!

A szövegrész helyesen:

1. a polgári kézilõfegyverek és lõszerek vizsgálatára vonatkozó MSZ 15765, illetve a töltények minõsítésére vonatkozó MSZ 15764, illetve a kézilõfegyverek és töltények méret- és gáznyomás értékeit tartalmazó MSZ 15763 szabványban elõírt, az adott lõfegyverre, gáz- és riasztófegyverre, légfegyverre, illetve lõszerre vonatkozó vizsgálati módszer és eljárás szerint elvégzett vizsgálatok alapján a biztonságos mûködésre vonatkozó megállapításokat;

%%%

2. a lõfegyver, lõszer, gáz- és riasztófegyver, légfegyver megfelel e rendelet elõírásainak;
3. a lõfegyverre, lõszerre, gáz- és riasztófegyverre, légfegyverre vonatkozó egyéb, a biztonságos és jogszerû használat szempontjából fontos megállapításokat.

• Pontatlan a kifejezés, helyesebb lenne az “és jogszerû” szavakat kihagyni, vagy a rendeltetésszerû használat kifejezést alkalmazni (a gyártó mûszaki szakember, s nem jogalkalmazó, szakvéleménye nem foglalkozhat a “jogszerû használat” szempontjaival).

(3) Lõfegyver, gáz- és riasztófegyver, légfegyver csak akkor hozható kereskedelmi forgalomba, ha azt a külön jogszabály szerint egyedi vagy típusjóváhagyó vizsgálattal a biztonságos mûködés ellenõrzése céljából megvizsgálták, alkalmasságát a beütött próbajel igazolja, és az egyedi vizsgálatról érvényes, megfelelõnek minõsített szakvéleménnyel rendelkezik.

• Valamilyen tévedés folytán került bele a törvény szövegébe! A Polgári Kézilõfegyver- és Lõszervizsgáló Kft. tanúsítványt állít ki, nem szakvéleményt! Szakvéleményt szakértõi intézetek, irodák és egyéni iü. szakértõk állítanak ki. A Polgári Kézilõfegyver- és Lõszervizsgáló Kft. 100 %-os állami tulajdonú cég, egy országos hatáskörû bevizsgáló állomás.

(4) A használt lõfegyver kereskedelmi forgalmazásra jogosult a fegyvertartási engedély jogosítottjától vagy más arra jogosulttól megvásárolt, vagy értékesítésre átvett lõfegyvert a (3) bekezdés rendelkezésén túlmenõen akkor köteles megvizsgáltatni, ha azon a biztonságos mûködést hátrányosan befolyásoló elváltozást észlel.

• Törölni kellene e bekezdést, vagy elõírni, hogy minden tulajdonosváltáskor a lõfegyvert meg kell vizsgáltatni, ha a vizsgálat meghatározott idõpontnál régebben történt. (A kereskedõ, vagy a fegyver tulajdonosa általában nem rendelkezik olyan ismeretekkel, hogy eldönthetné, van-e a fegyvernek a biztonságos mûködést befolyásoló elváltozása.)

(5) Lõszer csak akkor hozható kereskedelmi forgalomba, ha azon, illetõleg annak csomagolásán* a külön jogszabályban elõírt jelzéseket, illetõleg a típusjóváhagyó vizsgálat próbajeleit feltüntették.

• A megjelölt szövegrészt a következõvel kellene helyettesíteni: “ha annak legkisebb csomagolási egységén” (a lõszereket a gyártó cégek különbözõ kiszerelésben árusítják!).

10. §. (1) A lõfegyver, a lõszer, a gáz- és riasztófegyver, a légfegyver elõállítását, az elkészített alkatrészek összeszerelését végzõ személynek, az ezen személyt közvetlenül irányító, felügyelõ vagy ellenõrzõ személynek (mûvezetõ, csoportvezetõ, minõségi ellenõr stb.) gyártásra jogosító szakképzettséggel kell rendelkeznie. A lõfegyver javítását végzõ személynek lõfegyverjavításra vagy gyártásra jogosító szakképzettséggel kell rendelkeznie.

• Betarthatatlan. A “lõfegyver … elõállítását,… végzõ személynek” miért kell gyártásra jogosító szakképzettség? Több munkafolyamat (pl.: marás, köszörülés) egyszerû betanított munka. Indokolt lenne az “elõállítását” szó helyett a tervezését kifejezést alkalmazni.

%%%
(2) Lõfegyver, lõszer, gáz- és riasztófegyver, légfegyver gyártását, kereskedelmét, lõfegyver javítását végzõ személy* ezt a tevékenységet akkor végezheti, ha ahhoz az illetékes rendõrhatóság a 4. és az 5. §-ban elõírt feltételek vizsgálata alapján hozzájárult. A rendõrhatóság hozzájárulása 5 évig érvényes. A hozzájárulás visszavonására az engedély visszavonására vonatkozó rendelkezéseket értelemszerûen alkalmazni kell. A hozzájárulásra vonatkozó iratot a tevékenység folytatásának helyszínén kell tartani.

• Indokolt lenne beszúrni a csillaggal jelölt helyre: és minden alkalmazottja.

11. §. (1) Aki lõfegyver, lõszer, gáz- és riasztófegyver, légfegyver gyártási, kereskedelmi, illetõleg lõfegyver javítási engedéllyel rendelkezik, köteles a rendõrségnek három napon belül bejelenteni:

1. az engedélyben szereplõ adatok megváltozását,
2. az engedélyezett tevékenység teljes vagy részleges felfüggesztését, illetve beszüntetését,
3. a telephely (mûködési hely) vezetését, illetõleg az adott tevékenységet (gyártást, kereskedelmet, javítást) közvetlenül végzõ valamennyi személy nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét és lakcímét.

(2) Az, aki lõfegyver, lõszer, gáz- és riasztófegyver és légfegyver kereskedelmi engedéllyel rendelkezik

1. jogosult sörétet, lövedéket, fojtást és csappantyú nélküli hüvelyt hatósági engedély nélkül beszerezni és forgalomba hozni,
2. köteles az értékesítéskor a megszerzési engedéllyel rendelkezõ személy azonosítását elvégezni,
3. hiányosan kiállított, javított vagy bélyegzõlenyomattal el nem látott megszerzési engedélyre lõfegyvert, lõszert vagy gáz- és riasztófegyvert nem szolgáltathat ki,
4. a lõfegyvert, a lõszert, a gáz- és riasztófegyvert, és a légfegyvert csak az engedélyben meghatározott helyen és módon raktározhatja, illetve tarthatja.

• Indokolt lenne egy ponttal kiegészíteni, mely szerint:

5. jogosult elöltöltõ fegyverrel rendelkezõ részére fekete füstös lõport és csappantyút forgalomba hozni. A kiegészítés azért indokolt, mert az engedélyezett, sportlövészeti célú elöltöltõ fegyverhez legálisan lõport is kell árusítani.

(3) Aki lõfegyver, gáz- és riasztófegyver, légfegyver javítására jogosult, a javításra átvett lõfegyvert, gáz- és riasztófegyvert a javítást követõen köteles vizsgálatra a polgári kézilõfegyverek és lõszerek vizsgálatára jogosult (kijelölt) szervezetnek bemutatni, ha:

1. a fegyver a szükséges próbajellel nincs ellátva;
2. a javítás során a fokozott igénybevételnek kitett alkatrészek (biztosító, elsütõ szerkezet, zárszerkezet, zártest és ezek elemei) valamelyikét kicserélték, vagy méretét megváltoztatták;

• Túlságos a szigorítás, az “elsütõ szerkezet”-et indokolt kihagyni, a “zártest és ezek elemei” meghatározást pedig a következõvel helyettesíteni: a zártest és ezek teherviselõ elemei. A javításért a javítást végzõ vállalja a felelõsséget. Elegendõ lenne fõdarabok cseréje után, illetve a töltényûr megváltoztatása után bemutatásra kötelezni. A zárszerkezet, zártest egyébként is fõdarab.

4. az (1) bekezdés b)-e) pontjában foglalt esetekben igazolja, hogy a lõfegyver megszerzését, tartását a munkáltatója szükségesnek tartja, illetve, hogy ténylegesen a b)-e) pontokban megjelölt munkakörben foglalkoztatja.

(3) Sportlövõnek [127. § (1) bekezdés c) pont] sportlövészet céljára – 5,6 mm kaliberig – a lõfegyver megszerzését és tartását a rendõrség a 4. § a) pontjában meghatározott feltételektõl eltérõen a 16. életév be-töltésétõl engedélyezheti.

• Az “5,6 mm kaliberig” meghatározás pontatlan, a nagyteljesítményû hadi- és céllövõfegyverek is beleférnek (pl.: 5,56×45, 5,56×39, 5,45×39, stb.), ezeket pedig indokolatlan 16 éves kortól engedélyezni. Pontosabb meghatározás az engedélyezhetõ fegyverek kaliberére a következõ: 22 Long Rifle és 22 Short. (az angolszász mértékegységrendszerben – .22 inch – és a metrikus mértékegységrendszerben – 5,6 mm – megadott értékek egyazon mennyiségeket jelölnek!)

%%%
18. §. (1) Lõfegyver * megszerzésére és tartására az alábbi jogi személyek kaphatnak engedélyt:

• A csillaggal megjelölt helyre a lõszer kifejezést is be kell szúrni! Jogi személyek esetében lehetséges, hogy csak lõszerre van szüksége (pl.: lõszergyártónak minta céljára, lõszervizsgálathoz, kísérlethez, etc.), tehát meg kell teremteni a lehetõségét a lõszer beszerzésének.

1. vadászlõfegyver iránti kérelem benyújtása esetén az erdõ- és vadgazdálkodással, vadászattal, erdészettel természetvédelemmel foglalkozó közigazgatási szerv, gazdálkodó szervezet, egyesület, tudományos kutató intézet, múzeum, nevelési, oktatási intézmény, ha mûködéséhez szükséges a lõfegyver;
2. sportlõfegyver iránti kérelem esetén a sportlövészettel foglalkozó, nyilvántartásba vett társadalmi szervezet, sportegyesület;
3. lövészeti oktatás céljából benyújtott kérelem esetén az, aki az adott lõfegyver típusra kiadott lõtérhasználati engedéllyel rendelkezik;
4. vagyonvédelem céljából benyújtott kérelem esetén a saját vagy a mások dolgainak õrzését végzõ jogi személy, ha a tevékenység ellátásához lõfegyver megszerzése és tartása a rendõrség megítélése szerint szükséges;
5. lõszergyártási engedéllyel rendelkezik (sorozatlövõ és öntöltõ lõfegyverre is), továbbá akinek lõfegyvergyártási, – kereskedelmi engedélye van, gyártói, kereskedelmi minta céljára.

• Az e) pontot indokolt a következõ szövegrésszel kiegészíteni: vizsgálatok végzése céljából a polgári kézilõfegyverek és lõszerek vizsgálatára jogosult (kijelölt) szervezet.

18/A.§. (1) A 17. § alkalmazásában sportlövészet céljából csak a sportlövészet céljára gyártott vagy kialakított lõfegyver, lõszer engedélyezhetõ, illetve birtokolható.
(2) Nem tekinthetõ sportlõfegyvernek az olyan lõfegyver, amelynek sportjellege egyértelmûen nem ismerhetõ fel, amelyet szokásosan nem sportlövészetre használnak, vagy amely ugyanolyan kivitelben hadi vagy önvédelmi célú lõfegyverként is ismert.

• Nem tartható be. Számtalan fegyvernek a hadi, vagy a sport változata egyáltalán nem, vagy alig különböztethetõ meg egymástól. (Pl. A szituációs lövészet szabályai szerint sporteszközként gyakorlatilag csak az önvédelmi és hadi célra is megfelelõ fegyverek használhatók.) A sportlövészet céljára gyártott lõszerek sem különböztethetõk meg egyértelmûen a hadi, vagy önvédelmi célú lõszerektõl. Leggyakrabban csak a minõségük, pontosságuk jobb, de láthatóan nem különböznek. Esetleg az árukból lehet következtetni elsõdleges felhasználási céljukra.

21. §. (1) Az, aki lõfegyvertartási engedéllyel rendelkezik:

4. lakott területen, nyilvános helyen, közhasználatú jármûvön – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a vadász- és sportcélú lõfegyverét, légfegyverét csak ürítve, tokban, sportcélú maroklõfegyverét betárazás nélkül, a fegyver, a tár és a lõszer elkülönítésével, a lõfegyvert zár dobozban vagy egyéb zárt tárolóeszközben, a tárat és a lõszert becsomagolva szállíthatja, az önvédelmi és a szolgálati maroklõfegyverét betárazva, a véletlen elsülés ellen biztosítva, rejtve viselheti;
5. köteles a lõfegyverét, gáz- és riasztófegyverét a külön jogszabály-ban a lõfegyver megvizsgálásra jogosultnak (kijelöltnek) bemutat-ni, és a lõfegyver vizsgálatát elvégeztetni:

• Értelmetlen a szövegrész. (talán: külön jogszabályban meghatározott esetekben? Tudomásom szerint kifejezetten erre irányuló jogszabály nem létezik, több jogszabály utal ellenõrzési, felügyeleti jogkörre, de nem egy konkrét jogszabály!)

ja) az e rendeletben meghatározott javítást, fõdarabcserét követõen,
jb) új lõfegyvernek elsõ alkalommal, a lõfegyver kereskedelmi forgalmazására jogosulttól történõ megszerzése esetén a megszerzéstõl számított tíz év múlva,

• Elegendõ lenne a 64/1996. számú IKIM rendeletre hivatkozni.

jc) használt lõfegyver, gáz- és riasztófegyver és hatástalanított színházi lõfegyver esetében a fegyver vizsgálati tanúsítványában megadott érvényességi határidõ lejártakor, de legalább ötévenként,

• A gáz- és riasztófegyver vizsgálati tanúsítványában nincs érvényességi határidõ! Célszerûbb lenne kihagyni.

jd) a polgári kézilõfegyverek és lõszerek vizsgálatáról szóló külön jogszabályban meghatározott egyéb esetekben;

11. nagyteljesítményû acélsörétes lõszert csak olyan sörétes puskából lõhet ki, amelyet acélsörétes lõszer használatára bevizsgáltak, és a bevizsgálás a lõfegyveren jelölve van;

• De lege lata célszerû lenne kiegészíteni: … nagyteljesítményû acélsörétes és más növelt teljesítményû lõszert …. Például a Magnum típusú lõszereknek is magas a gáznyomása, és csak az arra alkalmas fegyverekben használhatók.

%%%

12. lõfegyverét, gáz- és riasztófegyverét annak vizsgálatáról kiállított szakvéleményben megadott idõ lejárta után a próbajel érvényesítéséig, illetõleg a próbajel érvénytelenítése esetén nem használhatja;

• A “szakvélemény” helyett a tanúsítvány a helyes kifejezés.(supra e rendelet 9. §. (3) bekezdése – 26.-27. oldal)

21. §. (6) A lõfegyver ismételt megvizsgálását a lõfegyver állapotához igazodóan kell elvégezni. A tormentáló lõpróba elvégzésének szükségességét indokolni kell.

• Elegendõ lenne a C.I.P. elõírásokra, vagy a hatályos 64/1996. számú IKIM rendeletre hivatkozni!

Nem kell vizsgálatra bemutatnia:

1. a sorozatban gyártott, típusjóváhagyó vizsgálattal minõsített és jelölt fegyvert, amelynél a töltényûr átmérõje legfeljebb 5 mm, hossza legfeljebb 15 mm, vagy lõszerében a gyúelegy képezi a teljes hajtótöltetet, és a fegyver a csõtorkolati energia alapján légfegyvernek minõsül;

• Szintén pontatlanok a megfogalmazások, nehezen értelmezhetõk. A fenti kategóriából egyik fegyver sem minõsül légfegyvernek, akkor sem ha a csõtorkolati energiája 7,5 Joule alatt van!

2. a típusjóváhagyó vizsgálattal és jelöléssel ellátott gáz- és riasztó-fegyvert és a légfegyvert;
3. az 5,6 mm vagy annál kisebb kaliberû sportlõfegyvert.

• Pontatlan az “5,6 mm… kaliberû” meghatározás.
• Érthetetlen, hogy a jogalkotó miért vonta ki a sportfegyverek kategóriáját a vizsgálati bemutatás kötelezettsége alól. A sportfegyverek rendszeresen nagy igénybevételnek vannak kitéve, számtalan lövést adnak le belõlük. A versenyzõtõl pedig nem várható el, hogy fegyver mûszaki állapotát megítélje. Indokolt lenne a c) pontot törölni!

%%%
IV.
Légfegyver, gáz- és riasztófegyver, valamint a hatástalanított lõfegyver meg-szerzésére és tartására vonatkozó szabályok

23.§. (1) A légfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert a hozzátartozó lövedékektõl, tölténytõl elkülönítve, jól zárható helyen úgy kell tárolni, hogy ahhoz illetéktelen személyek ne férjenek hozzá.
(2) A légfegyveren, gáz- és riasztófegyveren olyan változtatás nem végez-hetõ, amely azt a fegyver jellegének megváltoztatásával lõfegyverré alakítaná át.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell a hatástalanított lõfegyverre is. A hatástalanított lõfegyver – a szín-házi lõfegyver kivételével – a tárolási helyen kívül csak zárt doboz-ban, tokban szállítható, birtokolható.

• A birtoklás jogi fogalom, talán a tartható (fiziológiai) kifejezés szerencsésebb lenne (birtokolni esetleg akaratlanul is lehet!).

25.§. (2) Csak annak a gáz- és riasztófegyvernek a tartása engedélyezhetõ, amelynek szükség szerinti bevizsgálását és beszámozását az erre jogosult (kijelölt) szervezet elvégezte.
(3) Tilos olyan gáz- és riasztótöltényt tartani, használni, amelybõl az izgató anyag nem csak gáz halmazállapotban juthat ki, amelynél a töltény a lövésnél mechanikus sérülést okozhat, továbbá amely izgató anyagként arzén vegyületet tartalmaz.

• A 3) bekezdésnek megfelelõ gáz-, vagy riasztótöltény nincs! Legalább füst (a füst pedig lebegõ szilárd részecskékbõl áll) mûködtetésük során mindegyikbõl távozik, de általában elégetlen lõporszemcsék, és az ingerlõanyag kristályos szemcséi is nagy sebességgel repülnek ki. Mechanikai sérülést bármelyik töltény hatóanyaga elõidézhet, de a lõporgázok energiáját tekintve a legtöbb akár halálos sérülést is okozhat, a csõtorkolattól való távolságtól függõen. Például a csõtorkolatot a halántékhoz támasztva a nagyobb kaliberek esetében a gáznyomás energiája elegendõ ahhoz, hogy a testüreget megnyissa. Kár volt a az alaprendelet e pontját módosítani, az jó, betartható volt.
• Az arzén-vegyület helyett a cián-vegyület a helyes meghatározás!

VI.
Vegyes rendelkezések

28.§. A lõfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert csak az engedélyezett célra szabad használni. A 0,22 kaliberû és negyven milliméternél kisebb hüvelyhosszúságú lõszer kilövésére alkalmas golyós lõfegyvert – a hivatásos vadászok kivételével – csak sportcélra lehet engedélyezni, az ilyen lõfegyver – a hivatásos vadászok kivételével – csak lövészeti oktatásra, sportlövészetre, a lõfegyver kipróbálására, vizsgáztatásra és lõtéren használható, és szállítására a sportfegyverekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A vadászati célra engedélyezett 0,22 kaliberû golyós lõfegyver tartási engedélye – sportcélra történõ – meghosszabbításának a 17. § (1) bekezdésének f) pontjában elõírt követelmény teljesülése nem feltétele.

• Pontatlan, nem szabványos a “0,22” kaliber jelölés! (Sajnos a 8/1993. (I.30.) számú FM rendelet is így tartalmazza.)

29.§. (1) Számszeríj kizárólag sportíjászatra, az e célra kijelölt helyen hasz-nálható a terület kezelõjének hozzájárulásával és a lõtérre vonatkozó biztonsági elõírások értelemszerû alkalmazása mellett. Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság, vadászterületen pedig a vadászatra jogosult hozzájárulását is be kell szerezni.
(2) Szigonypuska csak tudományos vagy állategészségügyi célból használható.

• Supra 26. oldal: a rendelet 1.§ (2) bekezdése határozza meg, hogy milyen eszközök tartoznak a hatálya alá. Az említett pontban a szigonypuska nincs felsorolva.

%%%
VII.
Értelmezõ rendelkezések

34.§. (1) E rendelet alkalmazásában:

1. lõfegyver: az olyan eszköz, amelynek csövébõl gáz- (lõporgáz, sûrített levegõ, stb.) segítségével 7,5 joule-nál nagyobb csõtorkolati energiájú lövedék lõhetõ ki;

• A rendelet legnagyobb hibája, teljes mértékben elhibázott ez a definíció! Mûszaki ismeretekkel rendelkezõ, fegyverismeretben jártas és az SI mértékegységrendszert ismerõ személy tisztában van azzal a fizikai ténnyel, hogy a kalibertõl, lõszertõl függõen a csõtorkolatot elhagyó lövedék a gázok toló hatására a csõtorkolattól még akár 1-1,5 m távolság esetén is gyorsuló mozgást végezhet. Tehát nincs értelme a csõtorkolati energia meghatározásának, ha azt követõen a lövedék e jellemzõje nagyobb. A fegyverbõl kilõtt lövedék energiáját elméleti úton, számítással határozzuk meg a lövedék tömege és a csõtorkolattól (mérõkészüléktõl függõen 1,5-3 m-re elhelyezett – mérõkészülék által) meghatározott távolságban megállapított lövedék-középsebesség alapján. A lövedéksebességet mérõ készülékek bemeneti-kimeneti érzékelõ kapukkal rendelkeznek, s a kapuk közötti távolság felezõpontjára viszonyított lövedék-középsebességet mérnek. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy csõtorkolati energiát nem lehet mérni, ez a megfogalmazás mûszaki szempontból abszolút tévedés. Természetesen több mérés alapján ballisztikai számításokkal meg lehet határozni a csõtorkolatnál a lövedék energiáját, de ennek csak abban az esetben lenne értelme, ha a vizsgált – lövés leadására alkalmas – eszköz kilõtt lövedéke 7,5 joule érték közvetlen környezetében mutatna szórást. Célszerû lenne a rendeletben a mérésügyi törvényre, s az ide vonatkozó MSZ 15765 szabványra hivatkozni Továbbá a mérési módszer nincs meghatározva. (Milyen lövedékkel, milyen körülmények között, milyen eszközökkel, milyen távolságra kell a mérést végezni?).
• Véleményem szerint egy ilyen “fajsúlyú” (lõfegyvert engedély nélkül a Btk. 263/A. §. értelmében kettõtõl nyolc évig tartó szabadságvesztéssel büntethetõ) jogszabály esetében nem fogadható el az alapminõsítést (egy vizsgált eszköz lõfegyver, vagy sem) meghatározó pontatlanság.
• A mérés és számítás módszereként esetleg a C.I.P. elõírásait lehetne alkalmazni, vagy szabványt kellene kidolgoztatni.

2. lõfegyver-fõdarab: a csõ, a zár, az ezeket egybefogó tok, valamint a betétcsõ és váltócsõ;

• Bírósági tapasztalatok alapján sok esetben gondot okoz a jogalkalmazónak egy minden fõdarabját tartalmazó, de egy alkatrészének (pl.: ütõszeg) törése, hibája miatt nem mûködõképes fegyver minõsítése. De lege ferenda: vagy e pontban, vagy a megelõzõ pontban definiálni kellene, hogy a lõfegyver-fõdarabok összessége lõfegyvert képez!

3. maroklõfegyver: olyan pisztoly, illetve revolver, amelynek csõhossza nem haladja meg a 30 centimétert;
4. légfegyver: az olyan sûrített levegõvel vagy egyéb sûrített gáz felhaszná-lásával üzemeltetett puska, vagy pisztoly, amelybõl 7,5 joule vagy annál kisebb mozgási energiával lõhetõ ki lövedék;

• Lásd fentebb!

7. lõszer: olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lõport, továbbá gyú-elegyet tartalmaz; nem minõsül korszerû lõszernek a Lefaucheux rendszerû vagy az azt megelõzõen konstruált lõszer;

• Érdekes, egyben ellentmondó meghatározás. Az 1. §. alapján a Lefaucheux rendszerû pisztoly lõfegyvernek minõsül, de mûködtetõ eszköze (a töltény) nem tekintendõ lõszernek? Szerencsésebb lett volna az 1988. 23. tvr. rendelkezését megtartani! E kaliberre már a kora miatt is jellemzõ, hogy tipikusan egy típushoz konstruálták a lõszert, más kaliberû és típusú fegyverekhez nem használhatók. Tehát értelmetlen az eltérõ minõsítésük.

%%%
VIII.
Záró rendelkezések

35. §. (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben rendeletben határozza meg:

1. a rendõrhatósági hatásköri és illetékességi szabályokat;
2. a lõfegyverrel, lõszerrel, gáz- és riasztófegyverrel, légfegyverrel, valamint annak gyártásával, kereskedelmével, javításával, továbbá a lõterekkel szemben támasztott biztonságtechnikai követelményeket;

(4) Felhatalmazást kap az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben:

2. rendeletben meghatározza az a) pontban felsorolt eszközök vizsgálatára vonatkozó mérési eljárásokat és eszközöket, a vizsgálat módját és követelményeit, a kiadandó szakvéleményre vonatkozó elõírásokat, és kijelölje a vizsgálatra, szakvélemény kiadására jogosult szervezetet, szervezeteket,

• Az alaptörvény 1996-os módosítása óta nem sikerült az e bekezdésben foglaltakat a BM jogalkotóinak még elõkészítenie sem!

E pontnál érdemes megvizsgálni, hogy a Btk.-ban foglaltakkal szemben a lõfegyverrel, lõszerrel, etc. Elkövetett cselekményeket a szabálysértési törvény hogy minõsíti, a hatálya alá tartozó tárgyakat hogyan definiálja:

Az 1999. LXIX (XII. 28.) törvény szabályozza a lõfegyverrel, lõszerrel elkövetett szabálysértési tényállásokat:

141.§. (1) Aki:

1. a lõfegyver, vagy lõszer gyártására, tartására, kereskedelmére, javítására és használatára vonatkozó szabályokat megszegi …..,
2. lõfegyverdarabot vagy lõszerelemet engedély nélkül készít, megszerez, tart, vagy forgalomba hoz

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(2)

1. a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetõleg a hatástalanított lõfegyver gyártására, kereskedelmére, megszerzésére, tartására vagy használatára vonatkozó szabályokat megszegi

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

• Pontatlan megfogalmazás a lõfegyverdarab, feltehetõen a lõfegyver-fõdarab megszerzését, birtoklását szabályozná a jogalkotó. Már az 1968. évi I. törvény (régi Sztv.) is ugyanilyen hibásan fogalmazott. Ez alapján pénzbírsággal lehetne sújtani azt a személyt, aki akár egy fegyver legkisebb – önmagában használhatatlan, esetleg értéktelen – részét (pl.: egy nézõkét) birtokolja.
• Nem egyértelmû: szabálysértést, vagy bûncselekményt (vétséget) követ-e el, aki engedély nélkül gyárt lõfegyvert, lõszert? A Btk. 263/A §. is szinte szóról-szóra megegyezõ módon fogalmaz. A hatástalanított lõfegyver megszerzését mért kell büntetni?
• Szintén nem tisztázott, félreértést eredményezhet: A hatástalanított fegyverekre visszamenõleg is érvényes-e a rendelet? A régebbi elõírások szerint hatástalanított fegyvereket a 3/1997. (I.28.) B.M. rendelet mellékletének elõírásai alapján ismét kell-e hatástalanítani?
• A gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt a hatástalanítási elõírások szi-gorítása. A szakértõk vizsgálati anyagának tekintélyes hányadát képzi az eredetileg hatástalanított, majd házilag visszaalakított lõfegyverek. Azon-ban indokolt kivételt tenni a nagyobb értékû gyûjteményekkel, a nagy értékû egyedi fegyverekkel. Ezekre továbbra is a 14/1991. (X.31.) B.M. rendelet 22. számú mellékletében elõírt hatástalanítást – vagy a fegyver állapotát még kevésbé rongáló módszert – kellene alkalmazni, engedélyhez, és megfelelõ tartási körülményekhez kötve. Az engedély nélkül vásárolható és tartható hatástalanított fegyvereket pedig a 3/1997. (I.28.) B.M. rendelet mellékletének elõírásainál is alaposabban, tartósan használhatatlanná kellene tenni.

%%%
In nexu:

14/1991. (X. 31.) BM rendelet
a kézilõfegyverekrõl, lõszerekrõl, gáz- és riasztófegyverekrõl, légfegyverekrõl, és a lõterekrõl szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet végrehajtásáról

22. számú melléklet a 14/1991. (X. 31.) BM rendelethez:

Lõfegyverek hatástalanítása:

Hatástalanításkor a fegyvercsõbe, a töltényûr felõl, a csõfar síkjáról 5 mm-rel beljebb egy, legalább 80 mm hosszú vagy a csõhossz 2/3-ának megfelelõ hosszúságú, a töltényûr és a csõfurat átmérõjének megfelelõ, szorosan illeszkedõ acéldugót kell betenni. Az acéldugót hegesztéssel kell a töltényûr (fegyvercsõ) falához rögzíteni.
Az acéldugót a csõvel együtt a töltényûrnél legalább a lõfegyver calibere felének megfelelõ méretben át kell fúrni. Az így elkészített furatba acélcsapot kell ütni, és hegesztéssel rögzíteni.
A tölténytámasz (tûzfal) felületét (a billenõcsövû fegyverek kivételével) 45 fokban, ha lehet teljes mértékben, ha nem, akkor minimálisan az ütõszegvezetõ furat felsõ széléig köszörüléssel, marással le kell munkálni. Az ütõszegvezetõ furatot (a forgópisztolyoknál is) hegesz-téssel ki kell tölteni. A fegyver ütõszeg csúcsát le kell vágni.
Azon lõfegyvereknél (hadipuska, géppisztoly, vadászfegyverek stb.), ahol a fegyvercsõ fedett vagy részben fedett, a csõfalat 1-2 mm szélességben, a csõfar síkjától a fedett rész fele hosszában marással, fûrészeléssel stb. át kell vágni.
Forgópisztolyok, revolverek csõfuratának bedugózása mellett a dobfuratok teljes hosszában acéldugót kell beilleszteni, melynek mellsõ (fegyvercsõ felõli) részét hegesztéssel kell rögzíteni. A hegesztett felületet a forgódob síkjával egy vonalban le kell munkálni.

Színházi fegyverek hatástalanítása:

A színházi (film) célt szolgáló fegyverek hatástalanításánál a fegyvercsövet a csõfartól a fegyverhez rendszeresített lõszer hosszánál 35 mm-rel elõbb el kell vágni. Az elválasztott csõfurat-részekre csavarmenetet kell fúrni, majd a két részt egy, végig lyukas (csõszerû) menetes közdarabbal kell összekötni. A közdarabot a fegyvercsõbe be kell ragasztani.
A csõtorkolatba menetet kell fúrni, melybe egy kb. 30 mm hosszú csõszûkítõt kell becsavarni, és azt a csõfuratba forrasztással kell rögzíteni. A közdarabot és a szûkítõt egy kb. 4-5 mm-es fúróval át kell fúrni. Az öntöltõ és automata fegyvereknél a fegyver mûködtetését lehetõvé tevõ furatméreteket kell alkalmazni.
A sörétes vadászfegyverek töltényûrébe egy, kb. 25 mm hosszú, 12 mm furatú, a töltényûrbe szorosan illeszkedõ szûkítõ gyûrût kell betenni, és azt a töltényûr falához keményforrasztással kell rögzíteni. Ezekhez a fegyverekhez csak papírfojtással és füstös lõporral töltött vak-töltényeket lehet használni.

• Mindkét hatástalanítási módszer leírása mûszakilag rendkívül felületes, szakszerûtlen.
• Nem szeretnék részletes mûszaki elemzésbe bonyolódni, de a mai napig sem megoldott a gáz-riasztófegyverek szakszerû hatástalanítása, pl.: a könnyûfémbõl (spiáterfémbõl) készült pisztolyok esetében, illetve ezen eszközök hatástalanítására nincs tulajdonképpen érvényes elõírás. A lõfegyverek hatástalanítása viszont a módosítás ellenére sem elfogadható, hiszen egy viszonylag ügyes kezû, fegyverismeretben jártas személy egy kisebb barkácsmûhely technikai felszereltségével is viszonylag rövid idõ alatt vissza tudja élesíteni a fegyvert. Az más kérdés, hogy a visszaalakítás milyen minõségû, és esetleg csak egy-két lövés leadására lesz alkalmas a fegyver, feltehetõen veszélyeztetve kezelõjét is.
• Maga a hatástalanítás intézménye is problémás. Célszerû lenne, hogy a hatástalanítást olyan személy kérje, aki a lõfegyvert jogosultan tartotta magánál, s jogosultsága valamilyen (de nem büntetõjogi, szabálysértési) ok miatt megszûnt, és érzelmi okokból meg akarja tartani fegyverét. Ezzel szemben jelenleg a fegyverboltok tele vannak a jó üzlet reményében akár vadonatúj, de hatástalanított lõfegyverekkel (pl.: a Fég Parabellum családjának minden tagja kapható, vagy kapható volt “zsírújonan”). Továbbá sok fegyvert, köztük a volt Munkásõrségtõl bevont géppuskákat, golyószórókat is hatástalanítottak, s forgalmaztak a boltok mindenféle (eladási) nyilvántartási kötelezettség nélkül. Ráadásul véleményem szerint ezek a nagy kaliberû fegyverek semmiféle esztétikai értéket nem képviselnek mondjuk egy lakótelepi panellakás falán. A módosítást megelõzõen a fegyverek hatástalanítási elõírása még a jelenlegi állapotnál is liberálisabb volt, s ezáltal a fegyverek is könnyebben visszaalakíthatók voltak. A nyilvántartási hiányosságok miatt még megbecsülni sem lehet, hogy a rendszerváltás óta hány hatástalanított fegyvert adtak el magánszemélyeknek. S ugyancsak nem lehet megbecsülni, hogy ezeknek a fegyvereknek hány százalékát alakították vissza. A rendõrségi kimutatások, valamint a fegyverszakértõi laboratórium(ok)ba beérkezõk vizsgálati anyagok darabszáma alapján azt kell mondanom, hogy ezek a fegyverek egy része szinte rögtön visszakerült – már visszaélesítve – a rendõrségi nyilvántartásba, mint bûncselekmény elkövetési eszköze. Valamint csak tippelni lehet, hogy mennyi van a lakosság kezén, mely még nem került képbe (nem követett el vele bûncselekmény, nem foglalták le, etc.). Javaslatom szerint egyrészt korlátozni kellene a hatástalanított lõfegyverek forgalmát, másrészt a vadonatúj fegyverek üzleti szempontból történõ hatástalanítását meg kellene tiltani (egy gyûjtõ számára nem képviselnek értéket, hisz nincs meg a “muzealitásuk”). Továbbá a fegyverengedélyhez hasonló nyilvántartási és mondjuk 3-5 évenkénti bemutatási kötelezettséget kellene bevezetni.
• In fine: tény, hogy a rendõrség különbözõ események kapcsán elkoboz olyan már “muzeális értéket” képviselõ lõfegyvereket, mint pl.: egy 9 mm kaliberû Frommer Patent Stop, vagy ugyancsak 9 mm kaliberû 1911M. Steyr. Meg kellene teremteni azt a lehetõséget (de lege ferenda), hogy a rendõrség által és bírói ítélettel elkobzott, de muzeális, vagy muzeális jellegû lõfegyverek aukciókon gyûjtõk számára megvásárolhatók legyenek, s ne kerüljön sor ezek nagy részének a beolvasztására.

%%%
V.

Hatályos jogszabályunk és EU fegyvertörvényének összehasonlítása

Az Európai Unió fegyvertörvényeinek jogharmonizációja az 1991. június 18.-i EU Tanácsi direktíva a fegyvervásárlásról és birtoklásról szóló másodlagos jogszabályozással kezdõdött (dokumentumszám: 391LO477 ). Deklarálja a célt: hogy a közösségi határokon az ellenõrzések és formalitások teljes eltörlése bizonyos alapvetõ feltételek teljesítését jelenti. A bizottság a belsõ piacot megvalósító tervezetében megállapította, hogy a szállított tárgyak biztonságával és a személyekkel kapcsolatos ellenõrzések eltörlése többek között a fegyverszabályok egymáshoz közelítését is magába foglalja: miszerint a közösségközi határokon a fegyverviselés ellenõrzésének az eltörlése szükségessé teszi, hogy a tagállamokon belül érvényesíthetõ ellenõrzések érdekében hatékonyszabályokat fogadjanak el a fegyvervásárlásról és fegyverviselésrõl, valamint egy másik tagállamba történõ átvitelükrõl. A szisztematikus ellenõrzéseket tehát a közösségközi határokon el kell törölni. A személyek biztonságának megvédése területén fennálló kölcsönös bizalom, amit a tagállamok közötti fenti szabályok fognak létrehozni csak erõsebb lesz, ha részlegesen egyeztetett jogszabályok támasztják alá. Hasznosnak tartották tehát meghatározni azokat a fegyverkategóriákat, amelyeknek a beszerzése és viselése magánszemélyek részére tiltott, vagy engedélyhez kötött, vagy bejelentés köteles. Ugyanakkor a közös határok eltörlése nem jelentheti azt, hogy az adott tagállamot ne illesse meg értesítés, ha területére fegyvert szándékoznak bevinni.

1. cikkelye a lõfegyverek besorolásáról (1. függelék) és definíciójáról (2. függelék) rendelkezik. Megalkotja az “Európai Fegyverviselési Igazolvány” fogalmát, melyet a tagállamok hatóságai – a fegyverviselésre használatra jogosult – kérelemre fognak kibocsátani. E dokumentum érvényességi ideje 5 év (meghosszabbítható). Az 1. függelék D) kategóriás fegyverei esetén ez az idõ 10 év. Az engedély nem ruházható át, az engedélyes személynek állandóan magánál kell tartania. Esetleges elvesztését, ellopását az új engedélyen kötelezõen fel kell tüntetni.
2. cikkelye deklarálja, hogy a jelen direktíva nem veszélyezteti a fegyverviselésrõl, vadászatról vagy céllövészetrõl hozott országos rendelkezések alkalmazását. A jelenlegi direktíva keretdiszpozíciószerû, a 3. cikkely értelmében a tagállamok – saját jogszabályaikban – elfogadhatnak a jelen direktívában elrendeltnél szigorúbb rendelkezéseket is (infra elõzõ fejezet).
3. cikkelye értelmében a B) kategóriás fegyvereket forgalmazó kereskedõk esetében minden tagállamnak szakmai integritás ellenõrzéséhez kell kötnie az engedélyt. Jogi személy esetén az ellenõrzést a vállalkozást vezetõ személyén kell elvégezni.

%%%
Szankciói közül kiemelendõ, hogy senki sem vásárolhat B) kategóriájú lõfegyvert valamely állam területén, ha az adott tagállam nem engedélyezte azt. Ugyanakkor senki birtokában nem lehet B) kategóriájú lõfegyver valamely állam területén, ha az adott tagállam nem engedélyezte azt. a 8. cikkely értelmében senkinek sem lehet C) kategóriájú lõfegyvere, ha nem jelenti be annak a tagállamnak a hatóságaihoz, ahol a lõfegyvert tartja. A tagállamokat kötelezi, hogy a területükön jelenleg tartott, de korábban még be nem jelentett C) kategóriájú lõfegyverek esetén 1 éven belül bejelentési kötelezettséget írjon elõ. Minden eladónak, kereskedõnek és magánszemélynek tájékoztatnia kell annak az országnak a hatóságait, ahol C) kategóriájú lõfegyver átruházása vagy átadása zajlik, megadva minden olyan adatot, amellyel a lõfegyver és a beszerzõ fél azonosítható.

I. Függeléke

1. kategóriás fegyverek – tiltott lõfegyverek

1, robbanó katonai rakéták és kilövõik;
2, automata lõfegyvere;
3, más tárgynak álcázott lõfegyverek;
4, behatoló, robbanó- vagy gyújtólövedéket tartalmazó lõszerek, valamint az ilyen lõszerhez való lövedékek;
5, kiterjedõ lövedéket tartalmazó pisztoly és revolverlõszer, valamint az ilyen lõszerekhez való lövedék, kivéve a vadászati vagy céllövészeti célokat szolgáló fegyverekhez a használatukra jogosult személyek számára;

2. kategória – engedélyhez kötött lõfegyverek

1, félautomata vagy ismétlõ rendszerû rövid lõfegyverek;
2, központi gyújtású egylövetû rövid lõfegyverek;
3, peremgyújtású egylövetû rövid lõfegyverek, melyek teljes hossza 28 cm-nél rövidebb;
4, félautomata hosszú lõfegyverek, melyek tölténytára és töltényûre együttesen háromnál több töltény befogadására nem alkalmas, ha a töltõszerkezet eltávolítható, vagy ha nem biztos, hogy a szokásos szerszámokkal a fegyvert nem lehet olyan fegyverré átalakítani, melynek tölténytára és töltényûre együttesen háromnál több töltény befogadására alkalmas;
6, ismétlõ és félautomata hosszú lõfegyverek huzagolatlan, 60 cm-t meg nem haladó hosszúságú csõvel;
7, automata szerkezetû fegyverekre hasonlító polgári célú félautomata lõfegyverek;

3. kategóriájú lõfegyverek – bejelentéshez kötött lõfegyverek

1, a B) kategória 6. pontjában felsoroltakon kívül egyéb ismétlõ hosszú lõfegyverek;
2, hosszú lõfegyverek egylövetû huzagolt csõvel;
3, a B) kategória 4.-7. pontjaiban felsoroltakon kívüli félautomata hosszú lõfegyverek;
4, peremgyújtású egylövetû rövid lõfegyverek, amelyek teljes hossza 28 cm-nél rövidebb;

4. kategória – egyéb lõfegyverek

1, Rövid vagy hosszú légfegyver, melynek csõtorkolati energiája a 7,5 joule-t nem haladhatja meg;
2, A C kategória 1. és 2. pontjában felsoroltak kivételével az 5 mm-nél kisebb kaliberû rövid vagy hosszú lõfegyver, melynek esõtorkolati energiája a 7,5 joule-t nem haladhatja meg;
3, Gáz- és riasztófegyver;
%%%
Az Európai Egyezmény a lõfegyverek magánszemélyek által történõ megszerzésének, birtoklásának és tartásának ellenõrzésérõl (Európai Szerzõdések sorozat n0 101) 1991. június 18.-i keltezésû, Luxemburgban a Tanács részérõl G. Wohlfart írta alá. Engedélyügyi, az államok közötti koordinációt biztosító törvénynek tekinthetõ. Elsõsorban a kereskedelmet, az ügyletekrõl szóló értesítést, a kettõs engedélyezés kizárását szabályozza. I. melléklete definiálja a lõfegyvernek tekintendõ eszközök körét (tárgyi hatály):

a, automata fegyverek;
b, félautomata fegyverek, ismétlõ vagy egylövetû szerkezettel mûködõ rövid fegyverek;
c, félautomata vagy ismétlõ szerkezettel mûködõ hosszú fegyverek legalább egy huzagolt csõvel;
d, egylövetû hosszú fegyverek legalább egy huzagolt csõvel;
e, félautomata vagy ismétlõ szerkezettel mûködõ, csak huzagolatlan csõvel (csövekkel) mûködõ hosszú fegyverek;
f, hordozható rakétavetõk;
g, minden olyan fegyver vagy egyéb eszköz, amelyet arra terveztek, hogy kábító, mérgezõ vagy maró hatású anyagok kilövésével emberek életét vagy egészségét veszélyeztesse;
h, támadásra vagy védelemre szolgáló lángszórók;
i, csak huzagolatlan csõvel (csövekkel) mûködõ egylövetû hosszú fegyverek;
j, gázhajtóanyagú szerkezettel mûködõ hosszú fegyverek;
k, gázhajtóanyagú szerkezettel mûködõ rövid fegyverek;
l, sûrített levegõvel mûködõ rövid fegyverek;
n, lövedéket kizárólag rugóerõ segítségével kilövõ fegyverek;
Kivételt képez ezek közül bármely tárgy, ha:
1, tartósan használatra alkalmatlanná állapotba helyezték;
2, kis teljesítménye miatt nem tartozik az ellenõrzés körébe azon államban, amelybõl ki kívánják vinni;
3, riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok leölésére vagy szigonnyal történõ halászatra, illetve ipari vagy mûszaki célokra tervezték, ha kizárólag erre a célra használható;
4, antik jellege miatt nem tartozik az ellenõrzés körébe azon államban, amelybõl ki kívánják vinni;
%%%
Szakdolgozatom írásának idõpontjában (2001. február közepe) a Kormány már tárgyalja a BM jogszabály-elõkészítõ bizottsága által – törvényi szintû szabályozásnak szánt – fegyvertörvény elõterjesztését. Tudomásom szerint a Kormány elé terjesztésig összesen hét változatát tárgyalták meg a szakértõi bizottságok, és a szakmai véleményezõ testületek. Legutolsó verziója tárgyi hatályát nézve EU konformnak tekinthetõ, viszont akár az EU joganyaghoz, akár jelenleg hatályos rendeletünkhöz képest jelentõs mértékû szûkítést tartalmaz a személyi kör tekintetében. BM források alapján a magánszemélyeknél levõ önvédelmi fegyverek száma kb. 30.000 db. Ha a Parlament változatlan formában szavazza meg az elõterjesztést szakmai források szerint ez a szám mintegy 5.000 db-ra csökken le. E változás egyértelmûen a politikai akaratnak tudható be, mivel a rendõrség kimutatása szerint is az engedéllyel tartott fegyverek elhanyagolható ezrelékével követnek el bûncselekményt, többnyire kettõs öngyilkosság formájában. Amennyiben e szabályozás létrejön, fennállhat az a furcsa helyzet, hogy az önvédelemre szoruló személyek legális úton nem, míg egyes bûnözõknek illegális csatornákon keresztül szinte bármikor fegyverhez juthatnak. E törvénytervezetet nem kívánom vizsgálni, mivel feltehetõen még jelentõs módosulásokon mehet át a Parlamenti végszavazásig, azonban a tárgyi és személyi kör összehasonlítása érdekében az alábbiakban ismertetem a tervezet legutolsó verziójának egyes szakaszait:

2001. évi …… törvény
A kézilõfegyverekrõl, lõszerekrõl és lõterekrõl

Az Országgyûlés a közrend és a közbiztonság védelme, valamint a bûnmegelõzés érdekében a következõ törvényt alkotja:

I. Fejezet
Alapvetõ rendelkezések

1.§. A törvény hatálya alá tartozik a kézilõfegyverek (a továbbiakban: lõfegyver) és lõszerek polgári használatra történõ elõállítása, gyártása (a továbbiakban együtt: gyártása), javítása, hatástalanítása, kereskedelme, valamint behozatala, kivitele, az ország területén történõ átszállítása, továbbá a polgári rendeltetésû lõterek létesítése és üzemeltetése.

3.§. E törvény alkalmazásában:

1. automata lõfegyver: az olyan lõfegyver, amely minden lövés után automatikusan újratölt és az elsütõbillentyû egyszerû meghúzásánál egynél több lövést képes leadni;
2. egylövetû lõfegyver: olyan tölténytár nélküli lõfegyver, amelynek töltényûrjébe vagy a csõfar töltõnyílásába minden lövés leadása elõtt kézzel helyezik be a lõszert;
3. elöltöltõ fegyver: az olyan egylövetû- vagy ismétlõfegyver, amelynél a lõport és a lövedéket kizárólag a csõtorkolat irányából lehet a csõbe vagy a forgódobba betölteni, rendeltetésszerûen fekete lõporral vagy gyárilag a fekete lõpor kiváltására készült lõporral és hozzávaló csappantyúval mûködtethetõ;
4. európai lõfegyvertartási igazolvány: a lõfegyvert belföldön jogszerûen birtokló személy kérelmére – külön jogszabály hatálybalépését követõen – az illetékes rendõri szerv által kiállított, át nem ruházható okmány, amely a külföldi állam hatósága számára hivatalosan igazolja az e törvény mellékletében meghatározott B, C, D kategóriák valamelyikébe tartozó lõfegyver jogszerû birtokolását;
5. félautomata lõfegyver: az olyan lõfegyver, amely minden lövés után automatikusan újratölt és az elsütõ-billentyû egyszeri meghúzásával csak egy lövést képes leadni;
6. fényjelzõ lövedék: a lövés hatására meggyulladó pirotechnikai anyagot is tartalmazó lövedék;
7. flobert fegyver: az olyan lõfegyver, amelynek csõtorkolati energiája a 7,5 joule-t nem haladja meg, tölténye lõportöltetet nem tartalmaz és a lövedék kibocsátásához szükséges energiát a gyúelegy szolgáltatja
8. flobert töltény: az olyan egybe szerelt töltény, melyet gyúelegyes töltényhüvelybõl és lövedékbõl szereltek össze, lõport nem tartalmaz és hüvelyhossza nem haladja meg a 10,5 millimétert;
9. gáz- és riasztófegyver: az olyan lõfegyver, amely csak gáztöltény és riasztótöltény mûködtetésére alkalmas;
10. gáztöltény: az olyan lövedékkel nem rendelkezõ töltény, amely a szemre és a légutakra ingerlõ hatást kifejtõ adalékanyagot tartalmaz;
11. gyújtólövedékeket tartalmazó lõszer: katonai célra használt lõszer, amelynél a lövedék olyan vegyi keveréket tartalmaz, amely a levegõvel történõ érintkezéskor vagy becsapódáskor lángra lobban;
12. hangtompító: a csõvel rendelkezõ fegyver torkolatdörejének csökkentésére szolgáló – polgári használatra tiltott – eszköz;
13. hatástalanított lõfegyver: az éles lõszer, valamint egyéb töltény befogadására, illetve lövedék kilövésére véglegesen alkalmatlanná tett lõfegyver;
14. hosszú lõfegyver: minden egyéb, a rövid lõfegyveren kívüli lõfegyver értendõ;
15. ismétlõlõfegyver: az olyan lõfegyver, amelyet úgy terveztek, hogy minden lövés leadása után tölténytárból vagy forgódobból a szerkezet kézi mûködtetésével tölthetõ újra;
16. jogi személy: a jogi személyiséggel rendelkezõ és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ vállalkozás és szervezet;
17. kereskedõ: az a személy vagy szervezet, amelynek kereskedelmi vagy egyéb üzleti tevékenysége teljes egészében vagy részben lõfegyverek gyártásából, eladásából, vételébõl, cseréjébõl, bérbeadásából, javí-tásából vagy átalakításából áll;
18. külföldi: a nem magyar állampolgár;
19. légfegyver: sûrített levegõvel vagy egyéb sûrített gáz felhasználásával üzemeltetett lõfegyver, amelybõl 7,5 joule vagy annál kisebb csõtorkolati energiával lõhetõ ki a lövedék;
20. lõfegyver: minden olyan tárgy, amely a törvény mellékletében meghatározott B, C vagy D kategóriák egyikébe tartozik, kivéve, ha megfelel a meghatározásnak, de
    1. külön jogszabályban meghatározottak szerint hatástalanították;
    2. riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok levágására vagy szigonnyal történõ halászatra, illetve ipari vagy mûszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak az itt megjelölt célokra használható;
    3. külön jogszabályban meghatározott eljárásban muzeális lõfegyvernek vagy másolatának minõsítették;
21. lõfegyver-elõállítás: a lõfegyver, a lõszer, a lõszerelem, a fegyver-fõdarab egyedi elkészítése és az elkészített alkatrészek készre szerelése, valamint a lõfegyver olyan megmunkálása, amely azt az eredetitõl eltérõ kaliberû lövedék kilövésére teszi alkalmassá;
22. lõfegyver-fõdarab: a fegyvercsõ, a zár, a forgódob és az ezeket egybefoglaló tokszerkezet. Ide értendõ a betétcsõ, váltócsõ;
23. lõfegyvergyártás: a 19. pontban meghatározottak tömeges méretekben történõ végzése;
24. lõfegyverhasználat: a lõfegyverrel történõ lövés;
25. a lõfegyverjavítás: az elkopott vagy használhatatlanná vált lõfegyver-résznek ugyanolyan alkatrészre történõ kicserélése, a lõfegyver célzóberendezésén – a rendeltetés szerinti beállítás kivételével – végrehajtott módosítás, továbbá a lõfegyver mûködõképességének helyreállítása;
26. lõfegyver és lõszertároló hely: a lõfegyver és lõszer biztonságos tárolására kialakított helyiség, tárgy
27. lõfegyver, lõszer megszerzése: a hatósági engedély alapján történõ birtokba vétele;
28. lõszer: az olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lõport, továbbá gyúelegyet tartalmaz;
29. lõszerelem (lõszeralkatrész): a lõport, a gyúelegyes töltényhüvely, a csappantyús töltényhüvely, a csappantyú és minden olyan lövedék, amely robbanó, gyújtó, fényjelzõ anyagot tartalmaz vagy leváló köpenyes szerkezetû és a 20. pontban foglalt eszközzel történõ kilövésre tervezték;
30. lõfegyvertartás: birtoklás, viselés és tárolás;
31. lõtér: a lövészeti oktatásra, gyakorlásra, a sportlövészetre, valamint a lõfegyverek kipróbálására szolgáló terület, építmény;
32. páncéltörõ lõszerek: a katonai célra használt lõszer, amelynél a lövedéket köpeny burkolja és áthatoló kemény maggal rendelkezik;
33. riasztótöltény, vak- és hüvelytöltény: a lövedékkel nem rendelkezõ hang, fény- és füsthatás kiváltására alkalmas töltény, illetve az ipari felhasználásra alkalmas hüvelytöltény;
34. robbanó lövedékeket tartalmazó lõszer: katonai célra használt lõszer, amelynél a lövedék olyan töltetet tartalmaz, amely becsapódáskor robban;
35. rövid lõfegyver: olyan lõfegyver, amelynek csöve nem haladja meg a 30 cm hosszúságot, vagy amelynek teljes hossza nem haladja meg a 60 cm-t;
36. sportlõfegyver: a külön jogszabályban meghatározott típusú és kaliberû kizárólag sportlövészeti célt szolgáló lõfegyver;
37. színházi lõfegyver: a külsõleg az eredetihez teljesen hasonló lõfegyver, melynek csövébe szûkítést kell beszerelni olyan módon, hogy az csak vak- vagy riasztó töltény befogadását, valamint mûködtetését tegye lehetõvé;
38. töltényhüvely: a lõszertöltetnek henger alakú tokja;
39. veszély: a 24. § (4) bekezdésben meghatározott eljárásokban érintett személy életének vagy testi épségének olyan súlyú fenyegetettsége esetén valósul meg, amelynek elhárításához lõfegyver tartása szükséges.

%%%
A személyi hatály tekintetében a tervezetben két variációt terjesztett elõ az elõkészítõ bizottság. Értelmezési problémát elsõsorban a kerülhet kitétel okoz, míg a került esetében már lehet, hogy az érintetten esetleg már nem segíthet a lõfegyver megszerzése:

24.§. (1)
“A változat”

(4) Maroklõfegyvert és lõszert – engedéllyel – önvédelmi célból az a büntetõ, szabálysértési vagy államigazgatási ügyben érintett természetes személy szerezhet meg, illetve tarthat, akinek élete vagy testi épsége az eljárásban való részvétele miatt veszélybe került és azt az ügyben eljáró hatóság javasolja.

“B változat”

(4) Lõfegyvert és lõszert – engedéllyel – önvédelmi célból a bíró, az ügyész, a nyomozóhatóság hivatásos állományú tagja szerezhet meg, illetve tarthat, valamint az a büntetõ, szabálysértési vagy államigazgatási ügyben érintett természetes személy, akinek élete vagy testi épsége az eljárásban való részvétele miatt veszélybe került és azt az ügyben eljáró hatóság javasolja.

25.§. (3) Sportlövõnek sportlövészet céljára – 22 Short, 22 Long Rifle kaliberjelzésû – sportlõfegyver megszerzését és tartását a rendõrség a 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételektõl eltérõen a 16. életév betöltésétõl engedélyezheti.

26.§. (1) Természetes személynek szolgálati célból a külön jogszabályban meghatározott darabszámú, önvédelmi célból egy darab, sportlövészetre két darab maroklõfegyver tartása engedélyezhetõ. Sportlövészeti engedélyezésnél a sport érdekekre figyelemmel a rendõrség eltérést engedélyezhet.

26.§. (1) Természetes személynek szolgálati célból a külön jogszabályban meghatározott darabszámú, önvédelmi célból egy darab, sportlövészetre két darab maroklõfegyver tartása engedélyezhetõ. Engedélyezésnél a sport és önvédelmi érdekekre figyelemmel a rendõrség eltérést engedélyezhet.

28.§. (2) Az e törvény 3. §-ának 8. pontjában meghatározott elöltöltõ lõfegyver megszerzése és tartása csak sport célból engedélyezhetõ. Fekete lõpor és az ilyen lõfegyverhez használatos csappantyú megszerzésére és tartására természetes személy nem kaphat engedélyt.

Véleményem szerint jól kivehetõ e tervezet jogfejlõdése a tárgyi és személyi hatály tekintetében akár az elmúlt évtizedek szabályzásaival, akár a jelenleg hatályos Kormányrendelettel összehasonlítva. Azonban szerintem definíciói még pontosításra, kiigazításra, hiánypótlásra szorulnak. Gyakorlatilag követi az EU direktíva tárgyi és személyi hatályát, de feltehetõen annak nyersfordításából adódóan sok kisebb pontatlanságot tartalmaz.

Feltehetõen az új fegyvertörvényt a Parlament még a 2001. év folyamán megalkotja, megszavazza. A remélhetõleg nem távoli jövõben az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk elõtt – a jogharmonizáció jegyében – mindenképpen új törvényt kell alkotnunk e téren. Annyi a szakdolgozat rövid áttekintése alapján is látható, hogy a jelenlegi szabályozásunk már most is szigorúbb az EU elõírásainál. Bár az Unió direktívája megengedi a benne foglaltaknál szigorúbb szabályozást véleményem szerint hiba lenne napi politikai szempontok miatt (sajnálatos módon a kormányzat szándéka ezirányba mutat) jelentõs mértékben szûkíteni az önvédelmi, sport és vadászlõfegyverek tartását, vásárlását úgy a magánszemélyek, mint a jogi személyek tekintetében. A tervezet elvonná az országgyûlési képviselõk, a kormánytagok, államtitkárok (helyettes államtitkárok), a polgármesterek (fõpolgármester), a bírók, ügyészek, ügyészségi nyomozók, minisztériumi fõosztályvezetõk tisztségük betöltésével együtt az idáig alanyi jogon járó fegyvertartási jogát. Továbbá érthetetlen módon elvonná a vagyonõrök és biztonsági õrök fegyverviselési jogát is. Valamint továbbra sem szabályozná a muzeális fegyvereket gyûjtõk és az elöltöltõ rendszerû lõfegyverekkel sporttevékenységet végezni kívánó (jogi)személyek jogállását.
%%%
VI.

Hatályos jogszabályunk és az igazságügyi fegyverszakértõ tevékenységének eljárásjogi és kriminalisztikai összefüggései.

A fegyvertartást szabályozó joganyag fejlõdéstörténeti áttekintése után szükségesnek tartom, hogy röviden kifejtsem, miért fontos az igazságügyi fegyverszakértõ szerepe a klasszikus kriminalisztikában és ez a szerep hogyan kapcsolódik a fegyvertartás anyagi, tárgyi és eljárásjogi jogszabályainak fejlõdéséhez.

Elsõként azonban tisztázni szükséges kit is tartunk valamilyen szakterület szakértõjének. Tágabb értelemben a szakértõt úgy határozhatjuk meg, mint aki az állampolgárok adott szakterületen levõ átlagos ismeretét meghaladó tudásanyaggal rendelkezik. Szûkebb – kriminalisztikai – értelemben viszont a szakértõ az, aki a nyomozó hatóság szakismeretét meghaladó ismeretanyaggal rendelkezik. Tehát a hatóság “általános szakismereti színvonalát kell általában a különleges szakértelem alsó határának tekinteni”. Ez következik a Be. megfogalmazásából is:

A szakértõ alkalmazása
99.§. (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértõt kell alkalmazni.

A fegyverszakértõk jogi helyzetével kapcsolatosan egy általam fontosnak vélt anomáliára szeretném felhívni a figyelmet. Mint ismeretes az igazságügyi szakértõvé válás feltételeit az 53/1993. (IV. 2.) Kormányrendelet határozza meg. E szerint:

3.§. (1) Igazságügyi szakértõ az lehet, aki büntetlen elõéletû, továbbá a szakterületének megfelelõ felsõfokú képesítéssel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal, illetõleg, ha nincs a szakterületén felsõfokú képzés, középfokú képesítéssel és legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Jogszabály egyéb szakképesítés megszerzését is elõírhatja.
(2) Igazságügyi szakértõi tevékenységet az végezhet, aki az igazságügyi szakértõi kamara tagja.
4.§ (1) Az igazságügyi szakértõk nevét és szakterületét hivatalos névjegyzék tartalmazza.
(2) Az igazságügyi szakértõ e tevékenység ellátására a névjegyzékbe való felvétellel válik jogosulttá.

A gyakorlatban a fegyverszakértõk szempontjából szinte betarthatatlan e szabályozás. Jelenleg Magyarországon nincs államilag elismert felsõfokú fegyverszakértõ képzés. Oktatnak ballisztikai ismereteket a Budapesti Mûegyetem Gépészkarán, valamint van fegyverzeti (de nem szakértõi) képzés a Bólyai Katonai Mûszaki fõiskolán. Tehát teljesíthetetlen a kitétel, azaz a szakmai tevékenységet elbíráló, területileg illetékes Szakértõi Kamara hozzáállásán (javaslatán, mivel véleményezési joga van) múlik egy jelölt kinevezése. A másik gondot az öt éves gyakorlati idõ okozza. Ma a szakértõi gyakornoki idõt alapvetõen két helyen lehet letölteni. Az egyik a Megyei Rendõrkapitányságok Bûnügyi Technikai Csoportja (nincs minden megyében e csoportokon belül sem iü. fegyverszakértõ!), a másik az ORFK háttérintézményének számító, Budapesti székhelyû Bûnügyi Szakértõi- és Kutatóintézet Kriminalisztikai Osztályának Fegyverszakértõi laboratóriuma. Azaz nincs esélye szakértõvé válnia annak a felsõfokú mûszaki ismeretekkel rendelkezõ (akár a FÉG fegyvertervezési csoportjánál dolgozó) szakembernek, aki ezen intézmények egyikében nem jut alkalmazáshoz. Jelenleg tudomásom szerint 15-17 aktív igazságügyi fegyverszakértõt tart nyilván az IM, ebbõl mindössze 3 (a BSZKI alkalmazásában álló) személy civil, a többiek a Rendõrség hivatásos állományának tagjai. A viszonylag kis létszám – elsõsorban az összeférhetetlenségi szabályokat figyelembe véve – okoz(hat) problémát, hiszen az új Be. szerint általában egy szakértõt rendel ki a hatóság, azonban:

101.§. (1) Rendszerint egy szakértõt kell alkalmazni. Ha a vizsgálat jellege szükségessé teszi, több szakértõ is kirendelhetõ. Ez úgy is történhet, hogy a kirendelés csak a szakértõi csoport vezetõjét jelöli ki, és feljogosítja õt arra, hogy a többi szakértõt bevonja.
102.§. (2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetõje jelöli ki az eljáró szakértõt, errõl a kirendelõt értesíti.
%%%
Más szakértõ alkalmazása

111.§. (1) Ha a szakértõtõl kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértõt kell kirendelni. Ennek során szakértõi intézmény vagy testület véleménye is beszerezhetõ.
(3) A terhelt és a védõ a nyomozás során indítványozhatja más szakértõ kirendelését. A kirendelésrõl az ügyész határoz.
(5) Ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során szakértõt rendelt ki, és a vádlott vagy a védõ a vádirat kézbesítésétõl számított tizenöt napon belül indítványozza [263. § (2) bek.], a bíróságnak ugyanazon tényre más szakértõt is ki kell rendelnie. E rendelkezés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértõt, vagy a terhelt, illetve a védõ által felkért személy (intézmény, testület) szakértõként való bevonását a bíróság, illetõleg az ügyész engedélyezte.

Tehát elképzelhetõ, hogy az egy munkahelyen (laboratóriumban) dolgozó fegyverszakértõk egymást, kirendelõ hatóságuk (rendõrség) szakértõi önmagukat zárják ki egy eljárásból. Ilyen esetben a szûk kirendelhetõségi keresztmetszet komoly eljárásjogi akadályt is jelenthet. A (fegyver)szakértõ fogalma, jogi helyzete ismertetése után befejezésként eljárásjogi helyzetét szeretném elemezni.

A szakértõ szerepe, kriminalisztikai jelentõsége is párhuzamot mutat a fegyvertartás anyagi jogi fejlõdésével. Az elsõ (még nem szakértõi, de ahhoz hasonló tevékenységrõl szóló) jogszabályi rendelkezést I. József 1787. január 13.-án kihirdetett és Magyarországon is hatályba lépett Bûnvádi Perrendtartása tartalmazta, mely szerint a lõfegyverrel elkövetett bûncselekmények esetén meg kellett állapítani a lövés távolságát, leadásának helyét, a lövedék minõségét és a golyót a sebhez kellett tartani (Sanctio Criminalis Josephina Art. V. 3. §.) A lövedék minõsége feltehetõen a kaliber megállapítását, a sebhez tartás a kaliber és az általa keletkeztetett sérülés átmérõjének egybevetését tartalmazta. Az elsõ, általában még önjelölt szakértõk az elsõ világháborút megelõzõ idõszakban, a huzagolt fegyvercsövek gyártási technológiájának kidolgozásával párhuzamosan jelentek meg. Sok esetben volt rá (fõleg angolszász országokban példa), hogy a bíróság is autentikusnak tekintette magát bizonyos kérdések eldöntésében. Az általában hiányos ismeretanyaggal és technikai felszereltséggel rendelkezõ önjelölt “szakértõk” pályafutásának a technika, az ismeretanyag és a szakemberek specializációjának fejlõdése, elsõként konkrétan az összehasonlító mikroszkóp – Gravelle 1925-ös találmánya vetett véget. Ezen fejlõdés mértékére jellemzõ, hogy jelenleg a fegyverszakértõ állásfoglalása nélkül (supra IV. fejezet pontjai) a büntetõeljárásban igen sok esetben a bíróság képtelen eldönteni, hogy az adott, lövés leadására alkalmas eszköz, vagy lõszernek látszó tárgy a rendelet hatálya alá tartozik, vagy sem. A fegyverszakértõ konkrét vizsgálati tárgyai nem tartoznak e szakdolgozat témaköréhez, azonban a IV. fejezet pontjai között gyakorlatilag megtalálhatók. Végezetül pár gondolat a (fegyver)szakértõi tevékenység bírósági értékelésérõl. A Be. a bizonyítékok értékelésérõl az alábbiakban rendelkezik:

A bizonyítékok értékelése

78.§. (1) A büntetõeljárásban szabadon felhasználható a törvényben megha-tározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.
(2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben elõre meghatározott bizonyító ereje.
(3) A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyõzõdése szerint állapítja meg.
(2) A halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértõt kell alkalmazni. Jogszabály más esetben is kötelezõvé teheti több szakértõ alkalmazását.

Tehát különösen fontos, hogy az igazságügyi fegyverszakértõ szaktudása naprakész, szakvéleményének tartalma, közérthetõsége, alakisága, az esetlegesen a bíróságon szóban elõadott állásfoglalása olyan színvonalú legyen, hogy a bíróság értékelésében ne csak egy láncszemet jelentsen a bizonyítékok sorában, hanem az esettõl függõen szinte a kötött bizonyítási rendszerhez hasonló, perdöntõ értékkel bírjon.

VII.

Felhasznált szakirodalom jegyzéke:

1. Eckhart Ferenc: Magyar Alkotmány és jogtörténet (III.2. fejezet – in nexu)
2. Az 1930. évi III. törvénycikk kommentárja (III.2. fejezet)
3. Az 1961. évi V. törvény kommentárja – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968. (III.2. fejezet)
4. Kecsmár László iü. fegyverszakértõ úr Ódor József fegyvermester felkérésére írt állásfoglalása (IV. fejezet)
5. Az 1991. június 18.-i EU Tanácsi direktíva a fegyvervásárlásról és birtoklásról – Dokumentumszám: 391LO477 (V. fejezet)
6. Európai Egyezmény a lõfegyverek magánszemélyek által történõ megszerzé-sének, birtoklásának és tartásának ellenõrzésérõl – Európai Szerzõdések sorozat n0 101. (V. fejezet)
7. Az EU Tanács J.3 cikke alapján elfogadott 1998. december 17.-i Együttes Fellépés – az EU hozzájárulásáról a kis- és könnyûfegyverek destabilizáló felhalmozása és elterjedése elleni küzdelemhez 1999/34/CFSP (V. fejezet)
8. A hivatkozott jogszabályok (I.-VI. fejezet)

Budapest, 2001. február 28.

Michalik György