A Kormány októberben nyújtotta be az Országgyûléshez a szeptember 11-i terrortámadás és az azt követõ események hatására a
terrorizmus elleni és a pénzmosást megakadályozó törvényjavaslatát. A javaslat másik oka az volt, hogy az OECD keretén belül mûködõ FATF (Financial Action Task Force on Money Laundering) pénzmosás elleni akciócsoport júniusban pénzmosásra alkalmas országok feketelistájára helyezte Magyarországot. A szervezet megállapítása szerint hazánkban az EU-csatlakozásig lehetõség van anonim takarékbetétek elhelyezésére, ami alkalmat teremthet törvénytelenül beszerzett pénzeszközök visszajuttatására a gazdaságba, eltitkolva eredetüket.
A javaslat elsõ szakasza felhatalmazza a kormányt, hogy az ENSZ által megjelölt országok, illetve ezek állampolgárai és jogi személyeivel szemben korlátozó rendelkezéseket vezessen be. A további szakaszokban a pénzmosásról szóló 1994. évi XXIV. törvény, a takarékbetétekrõl szóló 1989. évi 2. törvényerejû rendelet – ezzel összefüggésben a Polgári törvénykönyv, valamint a hitelintézeti törvény és a Büntetõ törvénykönyv rendelkezéseit módosítja. A pénzmosásról szóló törvény személyi hatályát kiterjeszti az ügyvédekre, közjegyzõkre, valamint könyvizsgálókra is, illetve finomítja, részletezi az azonosítási kötelezettséget, és annak tartalmát, kiterjesztve azt az érdekelt személy(ek)re is. Változatlanul hagyja az azonosítási értékhatárt (kétmillió forint), valamint fenntartja, hogy gyanús, vagy szokatlan pénzügyi tranzakció esetén összeghatártól függetlenül életbe lép a jelzési kötelezettség. Beemeli azonban az összegek kumulálódását (vagyis ha a tranzakciók összege eléri az értékhatárt, életbe lép az azonosítási kötelezettség), illetve kizárólagosan a pénzváltási tranzakciókra vonatkozólag leszállítja az azonosítási értékhatárt háromszázezer forintra. A takarékbetétrõl szóló tvr. rendelkezéseit (és ezzel összefüggésben a Ptk. egy szakaszát) a FATF ajánlása alapján úgy módósítja a javaslat, hogy 2002-tõl már nem nyílik lehetõség anoním betétek nyitására. A hitelintézeti törvény módosítása alapján pénzügyi vállalkozás illetve hitelintézet csak a Pénzügyi Szervezetek állami Felügyeletének engedélyével (illetõleg elõzetes MNB engedéllyel) az MNB ellenõrzése mellett mûködhet. Megvonja a jogot a pénzügyi vállalkozásoktól pénzváltási tevékenység végzésére, és azt csak hitelintézet ügynökeként rendeli engedélyezni, a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételeknek való megfelelés esetén.
A Büntetõ törvénykönyv pénzmosási tényállásának módosításával büntetni rendeli a szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekményekbõl származó jövedelmek eltitkolását a pénzmosás elleni törvényben meghatározott adatközlési kötelezettség teljesítése során hamis adatok közlésével.
A Pénzmosás
A “pénzmosás” jelenség felismerésére a 90-es évek végén került sor a nemzetközi kábitószerkereskedelem által termelt illegális jövedelmek felhasználása kapcsán, mely fogalom aztán a nemzetközi bûnüldözõ szervek tényfeltáró munkája nyomán kiszélesedett, és ma már minden bûncselekménybõl származó jövedelem felhasználását jelenti a törvényes gazdaságban. Lényegében tehát egy olyan (általában nemzetközi) pénzügyi tranzakció-sorozatról van szó, ahol a bûncselekménnyel szerzett pénzvagyon eredete igazolhatóvá válik, megszabadulva annak felismerhetõ jogellenes mivoltától. A pénzmosás oka és eredete tehát mindíg bûncselekmény, ami a tranzakciók során visszakövethetetlenné válik, célja pedig, hogy az így szerzett vagyon felhasználható legyen a legális gazdaságban. A FATF ajánlásai szerint pénzmosási lehetõség nagy tõkebeáramlást fogadó országokban van, mert ilyen helyeken általában támogatottak a külföldi beruházások anélkül, hogy firtatnák a beáramló tõke eredetét, továbbá azon országok, ahol lehetõség nyílik anonim betétek nyitására és látra szóló értékpapírok vásárlására, illetve át- és továbbadására. De ezen lehetõségek nehezen kihasználhatóak, hiszen hiába névtelen a pénzforrás (anonim betét kedvezményezettje, vagy látraszóló értékbapír bemutatója), az még nem lesz egyértelmûen igazolható. Ezért a legtermékenyebb táptalaja a pénzmosásnak a FATF szerint a korrupció, és az alacson hatékonyságú bûnüldözés, mely nem képes feltárni azt.
“Pénzmosási magatartások”
Kriminológiai szakvélemények szerint különbözõ pénzmosási “technikák” és szintek léteznek.
Míg a kis értékû büncselekményeket elkülönítetten elkövetõk általában felélik a bûncselekménybõl származó pénzeket (lakásra, gépjármûre, szórakozásra), addig a magasabb szervezettségû fokon álló bûnszövetkezetek fedõvállalkozásokba fektetve próbálják “legalizálni” jövedelmüket, illetve kisebb mértékben, a “kiszálló” bûnözõk próbálják azokat ténylegesen legális üzleti tevékenységre fordítani.
Jelentõs lehetõséget biztosít a bûncselekményekbõl származó pénzek dologi javakba fektetésére a “fekete-gazdaság” Kertész Imre szerint (A szervezett bûnözés terjedelme, Magyar Tudomány 2001/8 http://www.matud.iif.hu/…kertesz.html), mely szükségtelenné teszi ezen eszközök “kifehérítését”, legalizálását – egyszerûen biztosítva azok átkonvertálását.
A Nemzetbiztonsági Hivatal pénzmosásról szóló felvilágosító cikkében (http://www.nbh.hu/…s_szerv.html) a pénzmosást a szervezett bûnözés velejárójának tekinti, és a leggyakoribb pénzmosási technikát a szerencsejátékokban való korlátozott részvételben látja.
Szakmai ajánlások
A független kormányközi szervezet döntését (ti. Magyarország “feketelistára” helyezését) azzal indokolta, hogy Magyarországon lehetõség van anonim takarékbetétek elhelyezésére, mely lehetõséget teremthet pénzmosási tevékenységre.
A Pénzügyi Szervezetek állami Felügyeletének elnöke által kiadott 7/2001. számú ajánlása, mely a FATF ajánlásai alapján készült (http://www.pszaf.hu/…01/72001.htm) felsorolja azokat az okokat, melyek alkalmassá teszik egy ország pénzügyi rendszerét a pénzmosás elterjedésére, valamint javaslatokat tesz ezek kivédésére.
Az ajánlás szerint a pénzmosás folyamata négy cselekményre bontható:
az elhelyezés (és szeparálás): a készpénz elválik az alapbûncselekménytõl, pénzügyi szervezetekhez kerül,
bujtatás: a pénz eredete követhetetlenné válik keresztezõ és fedõ mûveletek, vásárlások, elektronikus átutalások révén, integrálás: a bûncselekménybõl származó vagyont visszajuttatja a gazdaságba, legális üzleti forrásból származónak feltüntetve, legalizálás: elismert pénzügyi szervezetektõl induló és odaérkezõ vagyonként tûnik fel az illegális tevékenységbõl származó vagyon (pénz).
Az ajánlás szerint: A pénzügyi szervezetek és szolgáltatók a pénzmosás minden fázisában veszélyeztetettek, mert a “pénzmosók” eljuttathatják e szolgáltatókhoz illegális vagyonukat, rajtuk keresztül mozgathatják azt és megkísérelhetik általuk legálisnak feeltüntetni az eredetét.
Pénzügyi vagy bankmûveletnek kell tekinteni a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások engedélyhez kötött tevékenységi körébe tartozó mûveleteket, a biztosítók, befektetési szolgáltatók, magán nyugdíj- és önkéntes biztosító pénztárak, valamint ügynökeik által végzett, engedélyhez kötött pénzügyi, biztosítási, befektetési, finanszírozási mûveleteket és az ezekhez kapcsolódó pénzforgalmi, számviteli és jogi eljárásokat, valamint a pénzügyi intézmény alapítását.
Megfelelõ védekezésként az ilyen tevékenységet folytató vállalkozások tekintetében az átfolyó tranzakciók monitoring technikáit jelöli meg, a FATF által ajánlott “Know Your Costumer!” (“Ismerd ügyfeled!”) alapján, vagyis az ügyfélkör nem rendeltetésszerû tranzakcióinak feltérképezése és szignalizációja az illetékes szerv felé. Ennek megvalósítását a belsõ pénzmosásért felelõs szervezet kialakításában és tagjainak oktatásában látja a PSZÁF.
A törvény elõzetes indoklása
“Magyarország azért került erre a listára, mert történelmileg, kulturálisan vannak olyan pénzügyi instrumentumaink, például a bemutatóra szóló és jeligés takarékbetétek megléte, ami miatt ez a szervezet bennünket elmarasztalt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Mari néni vagy Jóska bácsi bemegy a helyi takarékszövetkezetbe, és nyit egy jeligés takarékbetétkönyvet, ennek van egy értékhatára, maximum kétmillió forintig lehet nyitni, de ezt ez a szervezet elmarasztalta.
A magyar kormány mit tud tenni ennek érdekében, hogy ez megváltozzon, és lekerüljünk errõl a listáról? Azt tudjuk tenni, hogy törvénymódosítást nyújtottunk be, ez itt szerepel a parlament asztalán, a tõkepiaci törvényben és más jogszabály-módosításban lehet kezelni ezt a kérdést, január 1-jétõl ilyen takarékbetét megnyitására már nem lesz lehetõség.” – Varga Mihály pénzügyminiszter válasza dr. Fenyvessy Zoltán képviselõ kérdésére az Országgyûlésben szeptember 25-én.
A törvényjavaslat indoklása
A javaslat indoklása összemossa a terrorizmus és a pénzmosás okait és céljait, minthogy mindkettõt a javaslat indokaiként jelöli meg, holott a pénzmosás célja a bûncselekményekbõl származó pénz legalizálása és gazdaságba való befektetése, míg a terrorizmus célja e gazdaság elpusztítása az által, hogy pénzeszközöket gyûjt össze (gyakran legális forrásból alapítványokon és vallási szervezeteken keresztül, vagy állami támogatásból).
A pénzváltói tevékenység
A rendszerváltás elõtt gyakorlatilag az állam rendelkezett az ország valutakészletei felett, és pénzváltási tevékenység nem létezett. Nem is létezhetett, hiszen a korlátozottan (résnyire) nyitott határokon nem mozgott pénzeszköz, illetve az nem volt megszerezhetõ széles körben. A határok megnyitása után azonban megjelent a valutakereslet, és ezzel együtt a kínálat is, minthogy azonban jogszabályi lehetõség nem volt rá – feketén, vagyis engedély nélkül – bûncselekményként. A valutaliberalizáció és a valutaváltás legalizálása visszaszorította a kapcsolódó bûncselekmények számát, és követhetõvé, adóztathatóvá tette a valutapiacot, lehetõséget biztosítva annak átláthatóságára.
A pénzváltói tevékenység alapja, hogy költséghatékonyságával a közepes méretû pénzügyi vállalkozások a hitelintézetek által szabadon hagyott földrajzi területeken “elébe megy” a valutakeresletnek illetve kínálatnak, és begyûjti azokat. Mivel általában idõben és térben nem találkozik a valuta kínálat a kereslettel, így a hitelintézetek különbözõ kedvezõ árfolyam-mozgásait kihasználva hol vesz valutát a pénzváltó egy hitelintézettõl, hol pedig elad akár ugyan annak, akár egy másik hitelintézetnek, így tartva egyensúlyban a valutapiacot. Minthogy a pénzváltón átáramló valuta mennyisége és típusa megállapítható, kiszámítható a piac, valamint szereplõinek tevékenysége és szokásaik. Az ebbõl a tevékenységbõl származó bevétel pedig adó alapját képezi, ami növeli az állam (illetve a helyi önkormányzat) bevételeit. A pénzváltási tevékenység során nem változik a pénz mennyisége, sem eredete nem válik igazolhatóvá, így az nem alkalmas pénzmosási tevékenységre.
A pénzváltó vállalkozásokra vonatkozó hátrányos szabályozás
A törvényjavaslat indoklása nem tartalmaz magyarázatot arra, hogy miért szükséges megvonni a pénzváltással foglalkozó pénzügyi vállalkozásoktól mûködési alapjukat, holott ezeket a szervezeteket a PSZÁF ajánlása veszélyeztetettnek nevezi, ügyan úgy, mint a pénzügyi szervezetek ügynökeit, illetve az összes pénzügyi szervezetet.
Nem érthetõ az sem, hogy miért van a hátrányos megkülönböztetés az azonosítási értékhatár leszállítása tekintetében a pénzváltó tevékenységre vonatkozóan, minthogy a PSZÁF ajánlása szerint minden pénzmozgás (beleértve az elektronikus úton történõ átutalásokat is) egyformán hordozza a pénzmosás veszélyét.
A törvényjavaslat hatálybalépésének káros gazdasági következményei
Minthogy egyetlen szervezet (sem az FATF, sem a magyar PSZÁF, sõt a Nemzetbiztonsági Hivatal) ajánlása sem említi a pénzváltó tevékenységet, mint pénzmosásra alkalmas tevékenységet, sem nem javasolja a gazdasági mechanizmusok blokkolását a pénzmosás elleni küzdelem jegyében, sõt azok tevékenységét mint monitoring rendszert írják le, a törvényjavaslat a pénzváltók tevékenységének betiltásával – finoman fogalmazva is – néhány influenza-gyanús beteg megölésével kívánja megelõzni a járványt. Mint arra Irk Ferenc az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet igazgatója is utalt a HETEK – Országos Közéleti Hetilap 1998. áPRILIS 11.-i számában megjelent pénzmosásról szóló cikkben (http://hetek.hu/index.php?…), Olaszországban bûnszervezetek bankot alapítva mosták tisztára bûncselekményeikbõl származó jövedelmük 43%-át. Vajon erre az olasz kormány a bankok tevékenységének betiltásával válaszolt?
Az eddig vázoltak alapján úgy tûnik, hogy a Kormány nem ismeri szakmai intézményeinek ajánlásait, és ilyen ismeretek hiányában elhamarkodott, elõre nem látható káros következményekkel fenyegetõ lépést kíván tenni a gazdasági folyamatok kedvezõtlen befolyásolására és bevételeinek csökkentésére azáltal, hogy a pénzmosási tevékenységnek is kedvezõ fekete-gazdaságnak teremt termõtalajt.
Mert szakmai szervezetek ajánlásának hiányában, és a Kormány indokainak feltárása nélkül nem látható szükség a pénzváltó tevékenység hitelintézetekhez való telepítésére, és e tevékenység banki ügynökként való végzésére, hiszen a PSZÁF ajánlása szerint ez ugyanúgy veszélyeztetett tevékenység, mint önálló vállalkozásként, az erre vonatkozó törvényhelyek feleslegesek, diszkriminatívak, és szükségtelenek egy hatékony pénzmosási törvényben. Mivel a szakmai ajánlások szerint minden pénzügyi tranzakció pénzmosási veszély forrását hordozza, érthetetlen és gazdaságnövekedést csökkentõ hatású a hátrányos megkülönböztetést jelentõ pénzváltási azonosítási értékhatár.
Felesleges a fent említett okok miatt arra hivatkozni, hogy a törvényjavaslat méltatlanul rövid idõt biztosít a hatálybalépésre, hiszen fél év alatt kellene jól, biztonságosan és pénzforgalmat megjelenítõ módon mûködõ adózó pénzügyi vállalkozásokat leépíteni, mivel a banki ügynöki kényszer e vállakozások mûködését lehetleníti el.
