Az áttekintés készítõje a Társaság a Szabadságjogokért szervezet jogásza, írása az évente a Hajógyári-szigeten rendezett fesztivál egy rendezvénye körül kipattant vitáról szól.
A polgármester, a rendõrök és társaik
Jogvédõ szervezet munkatársaként sem könnyû olyan esetet feleleveníteni az elmúlt egy évtizedbõl, amikor valaki, vagy valakik az alkotmányos normákat ennyire nyíltan sértették volna meg. A III. kerületi polgármester által kezdeményezett megállapodás aláírói a Magyar Köztársaság Alkotmányával, és többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával is ellentétbe kerültek.
Az Alkotmány 70/A §-ának (1) bekezdése mondja ki azt, hogy ” A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín … vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” Az Alkotmánybíróság több határozatában (pl. 20/1999.sz. AB Határozat, 14/1995.sz. AB határozat, stb.) is kifejtette, hogy az egyéb helyzet szerinti különbségtétel megnyilvánulhat például a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetésben. Az Alkotmány ugyanezen szakaszának második bekezdése arról is rendelkezik, hogy “az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti”. Mégis bajban van, aki e “szigorú büntetést” logikusan a Büntetõ Törvénykönyvben keresi. Hatályos büntetõjogunkban ugyanis nincs olyan tényállás, amely alapján szankcionálni lehetne az ilyen diszkriminációt, a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló ún. anti-diszkriminációs törvény elkészülte még várta magára.
Az, hogy egy kampányát építgetõ, “független”, szélsõséges politikus kirekesztõ kijelentéseket tesz, sajnos nem meglepõ. Nehezebben felfogható, hogy a Sziget rendezõi nevüket adták egy ilyen szégyenletes megállapodáshoz. Az azonban, hogy a rendõrség magas rangú képviselõi is aláírásukkal illették a vitatott dokumentumot, végképp elkeserítõ. Hiszen Tarlós István választott politikus, a Sziget rendezõi üzletemberek. A rend õreit viszont azért tartják el az adófizetõk, hogy a Magyar Köztársaság törvényeit betartassák (és nem mellékesen betartsák), nem pedig azért, hogy az Alkotmányt megsértve, polgártársaink egy csoportját diszkriminálják.
A megállapodásra adott reagálások minimum elgondolkoztatóak. A Sziget rendezõi puhítanak és taktikai húzásokra hivatkoznak, a rendõrök két nappal az eset után rádöbbennek, hogy õk nem is azt írták alá, amit valójában aláírtak, és egyébként sem kommentálják az egész ügyet. Tarlós István keményen kitart álláspontja mellett, egyben meglepõdésének ad hangot, hogy a melegek civil szervezeteket is létrehozhatnak. Ha magához tér e szörnyû sokk után, talán elõveszi a Büntetõ Törvénykönyvet, és elolvassa a 225. paragrafust, amely a hivatali visszaélés bûntettét rendeli szankcionálni. Érdekesnek fogja találni.
Itt tartunk 2001-ben, Európa közepén.
