A kedvezménytörvény születésérõl, a róla folytatott parlamenti és társadalmi vitákról készített sajtóösszefoglaló.
A csupán státustörvényként emlegetett, “a szomszédos államokban élõ magyarokról” szóló törvény elõkészítése 1999-ben kezdõdött meg a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kezdeményezésére. Martonyi János külügyminiszter a nemzeti összetartozás törvényének nevezte a leendõ jogszabályt, mellyel a kormány célja az, hogy a határon túli magyarság megõrizze nyelvét, kulturáját és nemzeti önazonosságát.
A politikus szerint “nem státustörvény, nem jogállásról szóló törvény, hanem egyes kedvezményekrõl szóló törvény készül”. E kedvezmények keretében a jogszabály nem csak az oktatás, tudományos és kulturális élet területén nyújt elõnyöket a határon túli magyaroknak, hanem többek között a Magyarországon igénybe vehetõ egészségügyi és társadalombiztosítási ellátás nyújtásával kívánja elérni céljait. Fentiekhez kapcsolódik a három hónapos kedvezményes munkavállalási engedély, ugyanis a tervezet hatálya alá tartozó személyek esetén a “külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély a munkaerõ-piaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki.” (ld. 16.§).
Ezek mellett többek között utazási, valamint diákigazolványhoz kötött kedvezmény járna, de a szomszédos államokban mûködõ, az ott élõ magyar közösségek céljait segítõ nyereségérdekelt gazdálkodó szervezetek létrehozását, illetõleg mûködését is lehetõség lesz támogatni.
A kabinet a kedvezmények körébe beépítette a családtámogatást is: a legalább kétgyermekes határon túli magyar családok minimum évi 20 ezer forintos támogatásban részesülnek, amennyiben magyar oktatási intézménybe járatják gyermekeiket.
A Külügyminisztérium háttéranyaga szerint egyrészrõl a szervezeti, technikai háttér kialakítása, valamint a végrehajtáshoz szükséges közigazgatási létszám, másrészrõl az új kedvezmények anyagi fedezése 2001 és 2002 között hozzávetõlegesen 9 milliárd forintos költségvetési tételt jelent. E mellett a tanulmány az 50-60 ezer (új) legális munkavállalóhoz kapcsolódó közterhekbõl közel 5 milliárd forintos bevételt remél. (“A törvénytervezet 16.§ (2) bekezdésében biztosított, naptári évenként háromhavi munkavállalási lehetõség következtében a Magyarországon legálisan dolgozó jogalanyok az általuk, illetve munkáltatóik által kifizetett adók és járulékok alapján közteherviselõkké válnak. Ez alapján szereznek jogot a hatályos jogszabályoknak megfelelõ nyugdíj, illetve Magyarországon tartózkodásuk idején egészségügyi szolgáltatások igénybe vételére.”) A kétéves költségvetést tehát nagyságrendileg 4 milliárd forintnyi pluszkiadás terheli majd.
A leendõ jogszabály alapján a következõ három évben várhatóan 800 ezer, a különbözõ kedvezményekre jogosító “Magyar igazolvány”-t, illetve (a kérelmezõvel együttélõ nem magyar nemzetiségû házastársa, illetõleg közös háztartásában nevelt kiskorú gyermeke számára) “Magyar hozzátartozói igazolvány”-t fognak kiadni.
A törvényjavaslattal kapcsolatos leghevesebb vitákat éppen az un. “Magyar igazolványok” kiadásához szükséges magyar nemzetiség igazolásának problémája váltotta ki. Kezdetek óta nyilvánvaló volt, hogy a magyar nyelv ismerete önmagában nem elegendõ, pontosabban nem megfelelõ döntési alap lenne.
Ennek megfelelõen fontos szerepet kapnak a határon túli, ajánlásokat kiállító szervezetek (“a szomszédos államokban élõ magyar nemzeti közösségek képviseletében az adott államban eljáró, a Magyar Köztársaság Kormánya által ajánló szervezetként elfogadott szervezet”).
Bár Martonyi János úgy értékelte, hogy a nemzetiség igazolása körüli vita csupán “mini vihar egy pohár vízben”, a fenti megoldást számos kritika érte.
Ellenzéki vélemények szerint a szervezetek kiválasztása lehetõséget ad ezek jövõbeni befolyásolására. Ezen túl sokan veszélyesnek tartják ezt abból a szempontból is, hogy a kiválasztott szervezetek tagsága várhatóan jelentõsen megugrik, kedvezõtlenül befolyásolva a határon túli magyar közösségek belsõ életét.
A dokumentum kidolgozása során egyébként sarkalatos kérdésnek tekintették annak rögzítését, hogy a jogszabály kizárólag a szomszédos államok magyarjaira vonatkozik majd. A világ más országaiban élõkkel szembeni megkülönböztetés alapja – derül ki a tervezetbõl – például az, hogy “a szomszédos országokban jelenleg élõ magyarok felmenõi a párizsi békeszerzõdések folytán akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorba”.
A szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitája 2001. március 19-én kezdõdött, május 11-óta pedig az általános vitára bocsátást várja.
T/4070. törvényjavaslat a szomszédos államokban élõ magyarokról: http://www.jogiforum.hu/…/t_4070.html
A Külügyminisztérium háttéranyaga: http://www.mkogy.hu/…4070-014.htm
