A magyar rendõrség által az Interneten folytatott tevékenységrõl szóló sajtóösszefogaló.
A világon az elsõ számítógépes bûnözéssel foglalkozó rendõri egységét 1971-ben a Scotland Yard állította fel, a Computer Crime Unit 1985-ig azonban csupán egyetlen tisztbõl állt. Azóta az Internet megjelenésével egyre több olyan jelenséggel találkozunk, ami igényelheti a rendõri beavatkozást. Magyarországon az ilyen jellegû ügyeket sokáig a gazdasági bûnügyekkel foglalkozó nyomozók, vagy a szervezett bûnözés elleni osztály tisztjei (például az Elender-ügyet) vizsgálták. Ez elõször 2000. január-februárjától változott meg, amikor kifejezetten Internet-figyeléssel foglalkozó munkacsoportot állított fel az ORFK, Urbán Tamás vezetésével. A csoport azonban sokáig csak szabadidejükben dolgozó rendõröket jelentett (elsõsorban a kommunikációs igazgatóságról), akik törvénysértõ tartalmakat kerestek a Neten. Továbblépés jövõre várható, amikor is egy 5-10 fõs csoportot állít fel az ORFK, országos nyomozati hatáskörrel (amire eddig nem volt jogosultságuk) és természetesen megfelelõ technikai háttérrel és szakmai hozzáértéssel.
Talán az elsõ nagyobb visszhangot felverõ ügy Internet-rendõrség viszonylatban az volt, amikor 1998-ban valaki megrongálta az egyik budapesti futballpályát és tettével az Internetto lapján eldicsekedett. Ekkor a rendõrség kérte a tartalomszolgáltatót a felhasználó adatainak kiadására, de a szerkesztõség ezt megtagadta, egyrészt mert nem volt birtokában a kért információknak, másrészt mivel az adatvédelmi biztos 1998 novemberében kiadott nyilatkozata szerint a felhasználó beleegyezése nélkül tilos az online adatgyûjtés.
1999 és 2000 a hackertámadások éve volt, az írott és elektronikus sajtóban egymást érték az ilyen témájú riportok, cikkek, tudósítások. Nevezetesebb ügyek az Elender és a Külügyminisztérium honlapjának feltörése volt.
Azonban a speciálisan Internettel foglalkozó csoport más jellegû esetekkel dolgozott. 2000. áprilisában két ügyrõl adtak hírt. Az egyik esetben egy rágalmazási ügyben segítettek a megtámadottnak (A BTK legutóbbi módosítása szerint az Interneten elkövetett cselekmény nagy nyilvánosság elõttiként minõsül). A másik esetben egy “szakértõt” füleltek le, aki lopott mobiltelefonok kikódolásával foglalkozott, és szolgáltatását az Interneten hirdette.
2000. szeptemberétõl egyre nagyobb együttmûködést tanúsítottak az állampolgárok a jogellenesek tartalmak felderítésében. Az “internetrendõrséghez” hetente 2-8 bejelentés érkezett ekkor már. A rendõri fellépés általában csak egy felszólító e-mail, a tartalom eltüntetésére, amit a címzettek általában azonnal teljesítenek.
A két legutóbbi igen súlyos ügy azt hiszem gondolkodásra késztethet mindenkit: egy 15 éves kislány ellen elkövetett emberölés, amikor a nyomozó rendõrök a kislány elektronikus levelezését, Internetes viselkedését is vizsgálta. Talán segíthetett volna az ügyben, ha azoknak, akikkel az áldozat kapcsolatban állt nem csak becenevét sikerül felderíteni.
Csisztu Zsuzsa sem lehet túl jó véleménnyel az Internetes szabadságról, már másodszor kerül kellemetlen helyzetbe, a közelmúltban történt Kongresszusi Központban készített rejtett kamerás felvételek után ismét a figyelem középpontjába került, egy hálón terjedõ videó kapcsán.
Az egész Internet világába alapvetõ változásokat hozhat az Európa Tanács készülõ számítógépes bûnözés elleni egyezménye. Az egyezmény védelmet kíván nyújtani az aláíró államoknak a számítógépes bûnözés, az “elektronikus terrorizmus” fenyegetése ellen, büntetni kívánja az informatikai adatkalózkodást, az adatokhoz való illetéktelen hozzájutást, az informatikai csalást és hamisítást. Tiltani fogja a világhálón gyermekpornográfia terjesztését, a szellemi tulajdonhoz fûzõdõ jogok által védett termékek közzétételét, rasszista és idegengyûlõ szövegek megjelenítését. Ha a 43 tagállam elfogadja, az egyébként más országok számára is nyitott egyezményt, ez komoly elõrelépés lehet a bûn hálózati terjedése ellen. Érthetõ módon a civilszervezeteknek és a felhasználóknak fenntartásaik vannak az egyezménnyel kapcsolatban, véleményük szerint sokat veszítene a Net a szabadságából. Érdekes dilemma: megfizethetõ ár-e a szabad Internetért a bûnözés a hálón, vagy megfordítva, korlátozható-e a szabadság a bûnüldözés érdekében?
