“Üdvözöljük az együttműködést és a párbeszédet az eljárásainkban. Célunk, hogy a bírság kiszabása mellett az is világossá váljon a piaci szereplő számára, hogy mi lett volna a jog elvárása, a követendő magatartás” – hangsúlyozza Tóth András, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnök-helyettese, a Versenytanács elnöke. “A régióban elsőként kezdtük elismerni és díjazni a versenyjogi megfelelési programokat is. Ezek összértéke mára már elérte az 1,3 milliárd forintot” – emeli ki. A versenyjog aktualitásairól, tendenciáiról és a hatósági gyakorlatról beszélgettünk.
Az elmúlt hetekben élénk vita bontakozott ki a versenytörvény módosításáról. Mennyiben változott a versenyjog szabályozási környezete az elmúlt években?
Az eredeti törvényjavaslat számos jelentős változtatást eredményezett volna a versenytörvény tekintetében is, melyek egy részét a jogalkotó egyelőre elhalasztotta. Az ilyen jelentős jogszabályi változások előtt indokolt a minél szélesebb körű társadalmi egyeztetés lefolytatása, és figyelemmel az élénk szakmai vitára, amely a tervezetet övezte, üdvözöljük, hogy erre most lehetőség nyílik.
Egyébként mindenki érzékeli, hogy változó időket élünk, ami magával hozza azt az igényt, hogy az akár egy évtizedig is változatlanul hagyott szabályozási környezet is megreformálásra kerüljön. A versenyjog gyakorlati alkalmazása nagyjából hatvan évig eseménytelenül telt abból a szempontból, hogy tulajdonképpen létezett egy absztrakt módon kialakult normaháttér, amely hosszú ideig nem ment keresztül drasztikus változáson. Az elmúlt néhány évben ebben egy markáns változás játszódik le, és azért használom a jelenidőt, mert ez a folyamat jelenleg is zajlik. Persze mondhatjuk erre, hogy ez egyfajta jogászi reakció a változó világra, de a kihívások turbulens módon növekednek. Az persze igaz és jogos észrevétel, hogy a jelenben zajló kihívások jogászi megközelítése inkább az Európai Unió stratégiai válasza. Az USA inkább a piaci lehetőségeket helyezi előtérbe.
Hogyan alakítja ki jogalkalmazói gyakorlatát a GVH? Milyen szempontrendszerek mentén törekszik fellépni a tisztességes piaci verseny védelme érdekében?
Olyan hivatal vagyunk, amely nagyon szorosan együtt él a piaci szereplőkkel. A piacok, a vállalkozások szempontjából kiemelt fontosságú a kiszámíthatóság, a bizalom és a biztonság. Mindezt szem előtt tartva – emellett követve a legtöbb versenyhatóság hasonló gyakorlatát a világban – mindig a lehető legszélesebb körű szakmai egyeztetést szoktuk lefolytatni a jogalkalmazási kérdések kimunkálása során. Mivel a piaccal dolgozunk együtt, ezért a GVH-nak régmúltra visszanyúló tapasztalata, illetve gyakorlata van abban, hogy ezekben a kérdésekben széleskörű egyeztetéseket kell lefolytatni az érintett piaci szereplőkkel, valamint képviseleti szerveikkel.
A kialakított jogalkalmazói gyakorlatunkat közlemények formájában rendszeresen közzétesszük. Ezzel igyekszünk a saját gyakorlatunkat is követhetővé, átláthatóvá tenni, tekintettel arra is, hogy az általunk alkalmazott normák rendkívül elvontnak, absztraktnak minősülnek. A GVH az elmúlt 14 évben több tucat jogalkalmazói közleményt tett közzé annak érdekében, hogy a normakeresők kellőképpen tájékozódhassanak az őket érintő szabályozási környezetről.
Melyek azok az ágazatok/szektorok, ahol a legjelentősebb mértékben tapasztalhatóak a tisztességtelen piaci magatartások, kereskedelmi gyakorlatok – amelyek a GVH fókuszában vannak?
A tavalyi évet egyértelműen az infláció dominálta, amely kihatott a versenyjogra is. Az online Árfigyelő rendszer nemzetközi példák alapján történt bevezetésének és alkalmazásának is köszönhetően az élelmiszer-infláció jelentősen mérséklődött. Az infláció versenyjogra gyakorolt hatását mutatja például, hogy a fúziós bejelentési küszöbök módosításra kerültek a vonatkozó jogszabályban, 25% és 50%-kal emelkedtek. Emelkedett a bírságmaximum mértéke is, az előző évi nettó árbevétel 10%-áról 13%-ra nőtt, ami egy nagyon jelentős változásnak tekinthető Magyarországon. 50%-kal emelkedett továbbá a fúzió végrehajtásra kiszabható bírságösszeg napi tétele is.
A fókuszban az elmúlt években egyértelműen a digitális piacok állnak, éppen ezért a GVH jelentős aktivitást mutat ezen a területen, főként fogyasztóvédelmi szempontból. A GDPR joghatósági diszkrepanciáját is ki tudjuk egészíteni – amivel fogyasztóvédelmi hatásköreinket gyakorolva élünk is. A digitális piacok jelentős szereplői közül volt eljárásunk a Google, a Facebook, a TikTok, az Airbnb, és a Paypal vonatkozásában is, illetve a Viberrel szemben is folyamatban van eljárás – csak, hogy a legismertebbeket említsem. Úgy gondolom ez a lista nagyon tekintélyes, hisz a magyar versenyhatóság előtt a világ legnagyobb globális technológiai cégei fordulnak meg.
A TikTok ügyet kiemelve remek példát láthatunk arra, hogy az AVMS irányelvet és a DSA-t hogyan tudtuk specifikálni a gyermekvédelem terén, elsősorban az adatkezelés gyermekeknek is érthető elmagyarázásán és egy gyerekvédelmi panel felállításán keresztül. Az ügyben emellett elértük azt is, hogy ugyanaz a reklámkorlát, ami a tévék esetében érvényesül (60 perc alatt maximum 12 perc reklám) az egységnyi görgetéssel generált online tartalom és reklám arányára is alkalmazandó legyen a TikTok-on. Ez gyakorlatilag világszinten is újdonságnak minősül.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy tudjuk az adatvédelmi szempontokat Magyarországon érvényesíteni és ezáltal egy nagyon magas szintű fogyasztóvédelmi szemléletet képviselhessünk. Ez úgy lehetséges, hogy a GDPR szerinti hozzájárulás és a UCP irányelv szerinti tájékozott fogyasztói döntés ugyanannak az éremnek a két oldala.
A „dark pattern”-ök kapcsán is számos eljárás volt vagy van folyamatban, melyek hatásai a mindennapi online felhasználók életében jelentkeznek. Azt azért elmondhatom, hogy a gyakorlatban ezek a sötét mintázatok voltaképpen elpusztíthatatlannak bizonyulnak.
A fogyasztóvédelmi ügyekben amennyire csak lehet, igyekszünk a kárt megtéríttetni, ami szintén egyedülállónak bizonyul az Európai Unióban. Összesen mintegy 1,6 milliárd forint összeget tesz ki az a fogyasztói kompenzáció, amit a GVH az elmúlt években a jogsértő kereskedelmi kommunikációk kárainak mérséklése érdekében az érintett fogyasztóknak megtéríttetett.
Apropó kompenzáció, térjünk is át a bírságcsökkentés lehetőségeire. Milyen opciók állnak rendelkezésre a vállalkozások számára bírságcsökkentés érdekében? Élnek-e a lehetőséggel, és milyen mértékű bírságcsökkentésre számíthat az együttműködő piaci szereplő?
Az együttműködést a lehetőségekhez mérten kifejezetten szorgalmazzuk, tekintettel arra is, hogy a szabályszerű elvárások sok esetben nem kézenfekvőek. Gyakran elhangzik egy-egy jogszabályi rendelkezéssel kapcsolatban az a kritikai észrevétel, hogy túlságosan homályos és absztrakt, de ez alapvetően mind a versenyjog természetéből fakad, hiszen a jog nem tud minden élethelyzetre világos normát adni. Pont emiatt is üdvözöljük az együttműködést az eljárásainkban, amivel az a célunk, hogy a bírság kiszabása mellett az is világossá váljon a piaci szereplő számára, hogy mégis mi lett volna a jog elvárása és egyben a követendő magatartás.
Ez ma már nem egy atipikus hatósági hozzáállás, hiszen azoknak a hatóságoknak, amelyek a piacokkal foglalkoznak, lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy a szabályozási elvárás egyfajta párbeszéd keretében is megismerhetővé váljon a vállalkozások számára.
A DMA is egyértelműen a piac-szabályozások ezen új generációját képviseli, ahol egy párbeszéd folyamán a hatóság a piaci szereplővel együtt találja ki, hogy melyik az a compliance mechanizmus, ami a köz érdekében a piaci szereplőtől elvárható. Persze mindig vannak olyanok, akik nem ezt az utat választják. A DMA kapcsán is jól látható, hogy vannak olyanok, akik inkább perre mennek. Magyarországon is van arra példa, hogy az együttműködésben fogant döntést a cég képviselője utóbb mégis megtámadja. Hiába nyitott a hatóság az együttműködésre, nem kötelező ezt elfogadni. Pedig az együttműködés mindkét felet meg tudja kímélni a felesleges peres költségektől.
Az egyezségi eljárás – ami 2016 óta áll rendelkezésre – azt teszi lehetővé, hogy amennyiben a piaci szereplő a jogsértő magatartását elismeri, akkor 30%-ig terjedő bírságcsökkentésben részesülhet. Összesen mintegy 2 milliárd forint összegű bírságcsökkentést adtunk 2016 óta az egyezségekben résztvevő cégeknek. A régióban elsőként kezdtük elismerni és díjazni a versenyjogi megfelelési programokat is. Ezek összértéke mára már elérte az 1,3 milliárd forintot.
Kiemelendőnek tartom, hogy vannak olyan versenyjogi megfelelési programok, amelyeket a mi eljárásainkban vállaltak, de Magyarországon kívül is bevezették őket. Vannak olyan esetek is, amikor a cégek olyan együttműködést vállalnak, amikor is nem a fogyasztóknak „fizetnek vissza”, hanem valami átfogóbb programot indítanak – mint például az eMAG, amely vállalta, hogy a magyar kis- és középvállalkozások platformra kerülését fogja elősegíteni a teljes régióban vagy Spar, amely helyi termelők polcra kerülését támogató programot vállalt a GVH eljárásának eredményeként.
Hogyan kerül a GVH látókörébe egy online piactér – akárcsak az eMAG – megtévesztő kereskedelmi gyakorlata? Mit jelentenek a számukra előírt versenykorrekciós kötelezettségek?
Általában, ha új piaci jelenségekkel találkozunk, akkor annak versenyjogi megértése érdekében piacelemzést, vagy ágazati vizsgálatot szoktunk indítani. Ezek az eszközök lehetővé teszik számunkra, hogy széleskörűen megismerkedhessünk az adott ágazat esetlegesen felmerülő problémáival. A digitális piacok megjelenésekor is ezt tettük: 2017-ben az influenszer marketinggel, 2018-ban a digitális fogyasztóvédelmi stratégiával, 2020-ban a digitális összehasonlító eszközökkel foglalkoztunk piacelemzés keretében és most is zajlik egy fontos piacelemzés a mesterséges intelligencia kapcsán.
Számunkra ezek a piacelemzések nagyon hasznos eszköznek bizonyulnak ahhoz, hogy felmérjük a helyzetet az adott piacokon és szükség esetén egyrészt hivatalból eljárásokat indítsunk, másrészt pedig priorizáljuk a hozzánk beérkező – egyébként nagy számú – panaszokat. Európa minden országára igaz, hogy a versenyhatóságok kimunkált prioritások mentén döntik el azt, hogy melyek azok az ügyek, amelyekkel kiemelten foglalkozniuk kell.
Az elmúlt időszakban nagy médianyilvánosságot kapott online piactér vizsgálatához annyit hozzáfűznék, hogy jól kialakult gyakorlatunk van az online áruházak és piacterek reklámozási gyakorlatait illetően. Ezek betartása természetesen mindenkitől elvárt. Az olyan piacterek esetében amelyek nem csak a platformot biztosítják, hanem ők maguk is kereskednek rajta, kifejezetten elvárható az a szakmai gondosság, hogy segítsék elő a harmadik fél kereskedők jogszabályoknak való megfelelését, pl. az influenszer marketing terén, hogy meg tudják jelölni, ha fizetett a posztjuk. Ez a megközelítés a DSA-ban is megjelenik, de nálunk a Versenytanács ezt már évek óta megköveteli.
Mik az elmúlt évek tapasztalatai a Versenytanács határozatainak bírósági felülvizsgálata tekintetében?
Már az együttműködések kapcsán említettem, hogy nem a peres út a cél. Ennek ellenére rendszerint 20-30 milliárd forint között mozog az a bírságtömeg, amely folyamatosan peresítve van a hazai bíróságok előtt. Az elmúlt időszakban a hazai bíróságok egyre jelentősebb mértékben elmélyültek a versenyjogban, a 2010-es évektől egyértelműen érzékelhető, hogy a magyar bíróságok egyre inkább szakmai szemmel folynak már bele a GVH döntéseinek felülvizsgálatába. Értem ez alatt, hogy követik az európai bíróságok gyakorlatát, akár olyan bonyolult témákban is, mint pl. a célzatos versenykategória bővítése – ami a versenyjog területén talán az egyik legszofisztikáltabb témakörnek bizonyul. A 2000-es évek elején a VISA Mastercard-ügy, illetve az Allianz-ügyek voltak azok, amelyeket a magyar bíróság kiutalt Luxemburgba és ez a két ügy adott lehetőséget az EU-s bíróságnak arra, hogy egyáltalán kimunkálja a célzatos versenykategória bővítés esetét. Ebben a témában nagyon szofisztikált ítéletek születnek ma már itthon is, tehát elmondható, hogy a hazai bíróságok alkalmazzák az elegendő károssági fok tesztet.
Születtek azonban olyan döntések is, amelyek hátrányosan érintették a versennyel kapcsolatos magyarországi közérdekérvényesítést, például, hogy nem szabhattunk ki bírságot, ha az ügyintézési határidő lejárt. Ebben a kérdésben egy öt éves küzdelem zárult le tavaly a Kúria és az Alkotmánybíróság előtt, mikor végül kimondásra került, hogy az ügyintézési határidő túllépése nem jár önmagában a bírságolási lehetőség elenyészésével.
Amit még ma tendenciaként kiemelnék, hogy a kartellezők körében megjelent az a védekezés, hogy ők valójában nem kartelleznek, hanem irányítási jogkört gyakorolva fúzióként működnek. Tavaly azonban a Kúria világossá tette, hogy az effajta „de facto” kontrollnak – hogy valaki ténylegesen irányít valakit – jogilag megfogható, objektív tényezőkön kell alapulnia és nem ad hoc beleszóláson a másik cég belügyeibe.
A munkaügyi kartellek szintén egy új jelenségnek bizonyulnak, amikor is a munkáltatók fognak össze és egyeznek meg abban, hogy „mi nem fogunk munkát adni a te munkavállalódnak”. Ez egy nagyon súlyos probléma, mivel munkavállalóként ez azt jelenti, hogy bezárul előtte a munkaerőpiaci kínálati verseny. A Kúria ebben a tárgykörben kimondta, hogy ezek célzatos, piacfelosztó kartellek. Magyarország az első az Európai Unióban, ahol ez a legfelsőbb bírói fórum által meg lett erősítve.
__________________________________________________________________________________
Tóth András habilitált egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási és Infokommunikációs Tanszékének tanszékvezető-helyettese. 2002-2007 között a Gazdasági Versenyhivatal munkatársa. 2007-ben csatlakozott egy amerikai ügyvédi irodához, melynek brüsszeli és budapesti irodájában dolgozott. 2010-től a GVH elnökhelyettese, egyúttal a Versenytanács elnöke. A GVH tudományos lapjának a Versenytükörnek a főszerkesztője, a European Networks Law and Regulation Quarterly valamint a Public Governance, Administration and Finances Law Review szerkesztőbizottságának tagja.