Nagy Gusztáv, az Alkotmánybíróság tanácsadója tavaly vette át a Harvard Law School-on a jogász mesterszakos oklevelét. A fiatal alkotmányjogászt, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karán szerzett diplomát, és csak hosszú előkészületek után vágott bele a tengerentúli kalandba, harvardi élményeiről kérdeztük.
Egy harvardi jogi diploma értékét és presztízsét a világon mindenütt ismerik. A diplomáig vezető utat már kevésbé.
A diploma átvételéig hosszú és kanyargós út vezetett, sok akadállyal és még több lemondással. Ezek az évek hihetetlenül intenzívek voltak; az ösztöndíjak megpályázása, a felvételi, majd a tanulmányok és a vizsgák – mind-mind embert próbáló tempót diktáltak. Az otthontól távol, egy új és szokatlan környezetben, idegen nyelven, egy hallatlanul sokszínű közösség tagjaként, kulturális sokk hatása alatt kellett folyamatosan a tudásunk és képességeink legjavát nyújtanunk, és ez időnként tényleg igen kimerítő volt.
Hogyan zajlik a felvételi?
A Harvardra, vagy hasonló amerikai elit egyetem jogi képzésére való bekerülésnek két nagy és egyformán fontos szakasza van: az egyik a felvételi, a másik a szükséges anyagi erőforrások előteremtése. A felvételi folyamat online zajlik, általában írásban, de ez egyes egyetemeknél a felvételi eljárás későbbi szakaszában kiegészülhet szóbeli interjúval is. A felvételihez csatolni kell valamennyi, végzettséget igazoló oklevél eredeti és hitelesített angol nyelvű változatát, egy részletes, amerikai típusú önéletrajzot, az ajánlóleveleket, aztán abszolválni kell megfelelő pontszámmal a Toefl-nyelvvizsgát és meg kell írni két esszét.
A felvételi legfontosabb része az a két esszé, amit a jelentkezőnek magának kell megírnia. Az egyik egy úgynevezett Personal Statement, amiben a saját személyes és szakmai életutunkat kell bemutatni. Az esszé megírásakor azt kell szem előtt tartani, hogy az olyan legyen, ami az egyetem szempontjából izgalmas és fordulatos, kerek történetként írja le a jelölt életútját, jövőbeli terveit, azokat a nehézségeket, amelyeken sikerült felülkerekednie, valamilyen rendkívüli teljesítményt, amit sikerült elérnie, vagy a szakmai kompetenciákon túli, egyéb készségeket és érdeklődési területeket (például sport, önkénteskedés, zenei vagy egyéb művészi véna), amelyekből kitűnik, hogy az illető nem egy szakbarbár.
Nagy Gusztáv a harvardi oklevéllel – Forrás: Nagy Gusztáv
A második esszé (Study Objective) témája szakmai. Egy általunk kiválasztott, fontos jogi-közéleti problémát kellett bemutatni, valamint azt is, hogy azt hogyan oldanánk meg. Ezeknek az esszéknek a kidolgozása precíz és időigényes munka, terjedelmi korlátok között kell tartalmas, izgalmas, őszinte és kerek szövegeket írni tökéletes angolsággal. A felvételi dokumentáció több szűrőn is átmegy, néha második körös szóbeli interjúkkal, és végül a felvételi iroda, az egyetemi vezetőség és az adott szakterület oktatói együttesen hozzák meg a döntéseket.
Nem olcsó mulatság egy harvardi diploma. Te hogyan tudtad összeszedni a pénzt?
Az anyagi fedezet előteremtése nélkül még akkor sem lehet bejutni a Harvardra, ha valaki sikeresen felvételizett. Az éves tandíj európai szemmel felfoghatatlanul magas, több mint 70 ezer dollár (22 millió forint), és erre jönnek rá még az utazási, szállás- és étkezési költségek, egyéb díjak, a tankönyvek ára (amelyek darabonként akár háromszáz dollárba is kerülhetnek). Egy harvardi diploma értéke vetekszik egy közepes méretű budapesti lakás árával. Ezt még komoly saját megtakarítások mellett sem tudja senki egyedül kifizetni, ezért a tervek megvalósításához szükség van nemcsak egy, hanem több ösztöndíj elnyerésére, sőt gyakran amerikai tanulmányi hitelre is. Nem véletlen, hogy sokszor látni amerikai filmekben, hogy a szülők a gyermekük taníttatására már csecsemőkorban elkezdenek spórolni. Az ösztöndíjak közül vannak állami és alapítványi, magyar és amerikai források, amelyekre pályázni lehet.
A Harvardot gyakran éri az a vád, hogy durván szelektál a diákok között.
A Harvard igyekszik minden évfolyamot földrajzi megoszlás, életkor, nem és szakmai-tudományos szempontok szerint is heterogénen összeállítani, így a felvételi döntésekben ezek is szerepet játszanak. A túljelentkezés igen magas, minden évben a világ minden pontjáról rengeteg kitűnő pályázat érkezik be. Az évfolyamtársaim 61 különböző országból érkeztek, ötödük már rendelkezett tudományos fokozattal, 16-an pedig alkotmánybírósági vagy legfelsőbb bírósági tanácsadók voltak, 18-an egyetemi oktatók, 8-an bírók, 7-en ügyészek, Fulbright ösztöndíjasok pedig összesen 22-en voltak.
Mi az a Fulbright ösztöndíj? Kik és miért kaphatják?
A Fulbright ösztöndíjprogramot az amerikai kormányzat hozta létre 1946-ban J. William Fulbright szenátor kezdeményezésére, azóta a világ legismertebb, egyik legnagyobb presztízsű ösztöndíjává vált. A csereprogramként működő ösztöndíjprogram célja a kulturális és tudományos kapcsolatrendszer fenntartása, folyamatos bővítése az Egyesült Államok és a világ többi országa között. Az ösztöndíjak fedezetét nagyrészt az amerikai költségvetés biztosítja, kiegészülve a programban részt vevő államok hozzájárulásaival.
Érdekes módon Magyarország még a rendszerváltozás előtt, 1978-ban csatlakozott a Fulbright ösztöndíjprogramhoz. A programban résztvevő országokban minden tudományterületről és művészeti ágból lehet pályázni, tudományos fokozat megszerzése előtt állóknak, és azzal már rendelkezőknek is. Az ösztöndíj megpályázása hasonlóan zajlik, mint az egyetemi felvételi, dokumentumokat és esszéket kell benyújtani, de itt a második körben egy szóbeli interjú is van. A magyar Fulbright Bizottságot, valamint az Amerikai Nagykövetség és az illetékes magyar minisztérium képviselőit kell meggyőzni arról, hogy a jelentkező miért érdemes az ösztöndíjra. Mivel ez egy csereprogram, az Egyesült Államokból is érkeznek évente Fulbright ösztöndíjasok Magyarországra.
Ez az ösztöndíj nem csak a pénzről szól. Igaz?
Igaz. Az ösztöndíj jelentős összeggel járul hozzá a sikeres pályázók utazási, megélhetési és tandíjköltségeihez; emellett a program hírneve tekintélyt is ad az ösztöndíjasoknak, és sok ajtót kinyit a tudományos és művészeti szférában. A Fulbright programnak a világ minden részén kiterjedt alumni közössége is van. Minden Fulbright évfolyam sokszínű. Az én évfolyamomban az Amerikába utazó magyar ösztöndíjasok közül ketten voltunk jogászok, az évfolyamtársaim között volt építész, matematikus, tanár, biológus, vegyész, szociológus, művészettörténész, mérnök, nyelvész, gyógytornász, író-műfordító és pénzügyi szakember is.
A névadó John Harvard szobránál – Forrás: Nagy Gusztáv
Tudsz mondani néhány magyar hírességet, aki Fulbright ösztöndíjat kapott?
Például Frank Tibor történész professzor, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Kepes András és Vámos Miklós író, Kodolányi Gyula költő vagy Lánczi András politikatudós.
Milyen számonkérési formák vannak a Harvardon?
A számonkérés kisebb részt a félév végi beadandó dolgozatokkal, a legtöbb tárgy esetében viszont vizsgával történt. A tantárgyak értékelésébe a vizsgák mellett általában beleszámít az órai szereplés is. A vizsgáknak három típusa van: a 3 órás és a 8 órás vizsga, valamint az egész vizsgaidőszak ideje alatt elkészíthető vizsga. Ezek mind írásbeli vizsgák, amelyeket számítógépen kell teljesíteni. A professzor határozza meg, hogy melyik tantárgyat milyen vizsgával kell teljesíteni.
A vizsgákhoz lehetett használni a saját jegyzeteinket, tankönyveinket, és gyakran az internetet is. A 8 órás vizsgákat egy szabadon választott napon mindenki a saját szobájában, vagy más csendes helyen írta meg, míg a 3 órás vizsgákat közösen írtuk a tanteremben, szigorú felügyelők (proctor-ok) ellenőrzése mellett. A 8 órás vizsga a feladatlap letöltésével indul, a számítógép ettől kezdve méri az időt. A vizsgafeladatok tipikusan esszékből állnak, kisebb részben tesztkérdésszerű feladatokból. A gyakran 8-10 oldalas feladatlap értelmezése is legalább fél-egy órát vett igénybe; a vizsgafeladatok általában hosszú, összetett hipotetikus jogesetek, amelyekre nincs egy helyes megoldás. A professzor leginkább arra volt kíváncsi, hogy a félév során tanultak alapján a jogesetben hány elrejtett problémát ismertünk fel, és a kapcsolódó precedenseket felhasználva, a saját érveinkkel kiegészítve ezekre milyen megoldásokat tudtunk kidolgozni.
Mik a személyes tapasztalataid a vizsgákról? Melyik volt a legkimerítőbb?
Az én 8 órás vizsgáimon két-három összetett jogesetet kellett kidolgozni. A vizsga feszességét mutatja, hogy a vizsgázók gyakran nem tudják teljesen befejezni a feladatokat. A professzorok valószínűleg azt is értékelik, hogy azonos idő alatt ki meddig jut el a jogesetek feldolgozásában. Amiben a vizsga előtt bíztam, hogy majd tudok ebédelni, esetleg egy rövid szünetet tartani, az utólag illúziónak bizonyult. A 3 órás vizsgán is hasonló feladatokat kell teljesíteni, csak rövidebb idő alatt. Éppen ezért nem is várnak olyan mélységű, kerek, megszerkesztett válaszokat, mint egy 8 órás vizsgán. A legkiforrottabb és legprecízebb esszéket az egész vizsgaidőszak alatt írható vizsgákon várják el, mivel ott több idő áll rendelkezésre a megoldások kidolgozására.
A Harvard Egyetem madártávlatból – Forrás: Nagy Gusztáv
Hogyan értékelik a vizsgákat?
A vizsgák javítása teljesen anonim, a professzor javításkor nem tudja, hogy kinek a vizsgáját értékeli éppen. Javítás után persze megtudhatja. Érdekesség, hogy a Harvardon a vizsgaidőszak nagyon rövid, éppen csak arra elég, hogy kiválasszuk, melyik nap melyik tárgyból szeretnénk vizsgázni, de vizsgaidőszakban tanulni már esélytelen. Összességében ezek a vizsgák rendkívül stresszesek és kimerítőek, hosszú és komoly koncentrációt igényeknek, ezért vizsgaidőszakban mindenki feszült, nagy nyomás alatt van – talán ezért is nem húzzák el a vizsgaidőszakokat. Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy tapasztalataim szerint empatikusan javítják a vizsgákat, értékelik a próbálkozást és az eredeti ötleteket. Szigorlat vagy államvizsga az ottani rendszerben nincs, sőt olyan tantárgy sincs, amit több féléven keresztül tanítanának – bármilyen hatalmas is a tananyag, azt egy félév alatt feldolgozzák.
Mi a véleményed arról, hogy már előre meghatározzák, hogy az adott évfolyam hány százaléka kaphat kiváló, jól megfelelt stb. érdemjegyet?
Ez az osztályozási rendszer igen kompetitív, nem is alkalmazzák kivétel nélkül minden tantárgynál, a kis létszámú, fakultatív tárgyaknál pedig egyáltalán nem. A rendszer mögött az a jelenség áll, hogy a joghallgatók sokszor már az első tanév után kapnak állásajánlatokat, és el is kezdenek dolgozni az egyetem mellett. Ebből két dolog adódik: egyrészt a hátralévő két tanévben ritkábban járnak órára, ezért lényegében minden fontos jogi tárgyat az első évben megtanítanak nekik; másrészt pedig az osztályozási rendszer – amit angolul curve-nek hívnak – szerint kapott elsőéves jegyeik egyfajta rangsort is kialakítanak, ami alapján a neves ügyvédi irodák ki tudják válogatni maguknak a legjobb hallgatókat.
Az állandó versenyhelyzet, az osztályelsőségért folytatott rivalizálás az amerikai kultúra része.
Igen, az amerikai top egyetemeken nagy presztízst jelent, ha valaki osztályelsőként végez, mert ebben a rendszerben minden órán sikerült a legjobbak közé kerülnie, vagy legalább a top tízben benne van. Ez főleg az elhelyezkedési esélyekben, vagy a tudományos pályán bír kiemelkedő jelentőséggel, ahogy például az is, ha valaki bejut az egyetemi jogi folyóirat (Law Review) szerkesztőségébe, vagy nyer a perbeszédversenyen.
El tudnád képzelni ugyanezt Magyarországon?
A magyarországi viszonyok között talán fontosabb szerepet játszanak a kapcsolatok, vagy a szakmai és személyes lojalitás egyes személyekhez, ezért nem biztos, hogy a kinti rendszer itt is működne, vagy ekkora jelentőségre tudna szert tenni. Nálunk jelenleg évfolyamrangsor sincs, és valószínűleg az ezzel a folyamatos versenyhelyzettel járó mentális megterhelés is szokatlan lenne.
Neves, világhírű professzoroktól tanulhattál. Kik voltak rád a legnagyobb hatással?
Mark Tushnet a Harvard tavaly visszavonult professzora az alkotmányjog, alkotmánytörténet és összehasonlító alkotmányjog világhírű tudósa, az egyik legidézettebb és legtöbb publikációval rendelkező jogi szerző. Többször járt Magyarországon is, legutóbb 2019 decemberében, az MTA Jogtudományi Intézet egyik konferenciáján. Lenyűgöző méretű, naprakész lexikális tudása van a világ valamennyi országának alkotmányos berendezkedéséről és aktuális közjogi kihívásairól. Engem ő vett fel a Harvardra, és később a disszertációm megírásakor is ő volt a konzulensem. Egy nagyon érdekes, jogállamiságról szóló órát tartott nekünk, ahol ennek a fogalomnak az elméleti megközelítéseit, történeti aspektusait, és jelenlegi gyakorlati megjelenési formáit vizsgáltuk.
Charles Fried a Harvard egyik legendás, konzervatív alkotmányjog professzora, idén 86 éves, a Reagan-kormány alatt szolgált Solicitor General-ként. Ez a tisztség nagyjából a legfőbb államügyésznek felel meg, de a feladata leginkább a szövetségi kormány képviselete volt a Legfelsőbb Bíróság előtt, és emellett bíróként ítélkezett a Massachusetts-i tagállami legfelsőbb bíróságon. Fried vezető tudós az alapvető jogok területén, de szerződések jogát is tanít mellette. Számos jelenlegi vezető harvardi professzor is az ő tanítványa volt. Rettegett gyakorlója a Socratic method-nak nevezett, órai véletlenszerű felszólításos, klasszikus harvardi oktatási módszernek. Alkotmányjogot, azon belül is főleg alapjogokat tanultam tőle.
A Harvard legendás jogász professzorai: Mark Tushnet, Charles Fried, Duncan Kennedy és Michael Klarman – Forrás: Nagy Gusztáv
Duncan Kennedy szintén a legendás professzorok egyike, ő is visszavonult már, de egy óra erejéig visszatért tanítani a múlt tanévben. Híres filozófus, elméleti jogtudós, a Critical Legal Studies nevű irányzat alapítója. Ez a „kritikus jogi iskola”, Magyarországon szinte alig ismert irányzat, amelynek a képviselői azt vallják, hogy a jog csak a hatalmon lévő csoport status quo-ját tartja fenn, a komoly jogászi logika és érvelés valójában csak elkendőzi, hogy egy jogvitából mindig a tetszőleges eredmény lehet kihozni. Tőle politikai gazdaságtant tanultam, ami a társadalomban jelenlévő egyenlőtlenségek okait és lehetséges kezelését vizsgálta. Enyhén baloldali-neomarxista óra volt, rengeteg vitával. Kennedynek alig volt olyan tézise, amivel azonosulni tudtam volna, de a jelentősége, szerepe a jogfilozófiában kétségbevonhatatlan.
Michael Klarman a Harvard talán legnépszerűbb professzora, alkotmányjogász és alkotmánytörténész. Ő inkább a klasszikus frontális előadásokat preferálja, ezért az órái nem voltak annyira stresszesek, de iszonyatos méretű anyagot adott le. Alkotmányjogot és alkotmánytörténetet is tanultam tőle, minden előadásán vagy tizenöt-húsz oldalt jegyzeteltem kézzel, és mindkét tantárgyhoz a tankönyvünk több mint ezeroldalas volt, amihez még folyamatosan plusz olvasnivalókat is kaptunk. Klarman egy igazi sztár, egy showman, az óráját mindig vagy kétszázan veszik fel, ezért csak az egyetem legnagyobb előadótermében fértünk el, és az előadások után, illetve a fogadóóráin kígyózott a sor az asztala előtt. Mindig érdekes történetekkel színesítette az óráit az alapító atyákról, vagy éppen az amerikai Legfelsőbb Bíróság bíróiról. Igazi Harvard-élmény volt őt hallgatni.
Milyen különbségek vannak az amerikai és a magyar professzori mentalitás között?
Sok harvardi professzor igen aktív a médiában és a közösségi médiában is; újságcikkeket írnak, Twitter-üzenetekben fejtik ki a véleményüket aktuális közéleti eseményekről, tévéinterjúkat adnak, és mindezt nem tartják dehonesztálónak vagy tudománytalannak. Érdekesség, hogy vendégprofesszorként néhány hetet a Harvardon töltött Sajó András professzor is. Sajnos csak egyszer sikerült találkoznom vele, pedig ő volt ott rajtam kívül az egyetlen magyar, és bíztam benne, hogy pár mondatot tudunk majd váltani.
Milyen Harvard-élményekkel gazdagodtál Cambridge-ben?
Sokáig mesélhetnék még a világhírű professzoraimról is, akiket itthon csak lábjegyzetben lehet meghivatkozni külföldi szakirodalomként, ott viszont név szerint ismerték a tanítványaikat, beszélgethettünk velük előadások után és fogadóórákon, sőt volt, aki vacsorázni is elhívott minket. Vagy a gyönyörű, zöld campusról, mókusokkal, impozáns épületekkel, a világ második legnagyobb jogi könyvtárával, saját színházzal, múzeummal, ahol Monet- és Renoir-képek lógtak, egyetemi sportpályákkal, buszjáratokkal, ingyenkávéval. A campus egyébként a Boston/Cambridge-környék egyik fő turistalátványossága, évente több millió kiránduló látogatja, egyénileg vagy a hallgatók által vezetett túrákon. Gyakran kerülgetni kellett őket még órára menet is, sőt az egyetemi szállás megválasztásakor számolni kellett azzal, hogy a turisták a földszinti szobákba szeretnek befényképezni.
Forrás: Nagy Gusztáv
Egyetemi oktatóként mit veszel át a harvardos tapasztalatokból?
Sok szempontból igazságtalan a kintit a magyar jogi oktatáshoz hasonlítani, mert a Harvard nemcsak a legjobb, de a leggazdagabb egyetem is a világon, ötvenmilliárd dolláros alapítványi vagyonnal, ami a teljes magyar GDP egyharmada. Ezért nyilván más minőségű képzést tud nyújtani a hallgatóinak, ehhez más infrastruktúrát tud biztosítani, és az oktatóit is máshogy tudja honorálni. Ráadásul a nagyon magas tandíj miatt a hallgatók elképesztően motiváltak, próbálják kihozni magukból a maximumot, ha már bekerültek, és ennyit fizetnek érte. A legfontosabbnak mégis annak a szemléletnek az átvételét tartanám, hogy a hallgató érezze, az egyetemen a dékántól és a professzoroktól a könyvtároson és a tanulmányi osztályon át az adminisztratív személyzetig mindenki azért van, hogy az ő felkészülését és szakmai-tudományos gyarapodását segítse, erre minden esélyt megadjon, és ehhez minden feltételt biztosítson; ugyanakkor cserébe el is várja, hogy a hallgatóknak legyen véleményük, és azt megpróbálják megvédeni.
