“Az ügyvédi tevékenységet 45 szabályzat regulázza, mégsem tekinthető túlszabályozottnak” – állítja Fekete Tamás, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára. “Ma már senki sem érkezik szamárháton a bíróságra, a szakma tisztességének és tekintélyének megóvása azonban alapvető követelmény, akárcsak egykoron.” Szabályzatokról, etikáról és történelmi hagyományokról beszélgettünk.
A tavalyi évben több – az ügyvédek életét befolyásoló – új szabályzat született. Melyek azok, amelyekre különösen felhívná kollégái és a laikus közönség figyelmét?
2018. január 1-jén nagyrészt hatályba lépett a 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről, mely mögött számos koncepcionális változás van. Az egyik és talán legjelentősebb, hogy a jogalkotó létrehozta a kamarai jogtanácsosi intézményt. 1950-ig egyébként a jogtanácsosok az ügyvédség részét képezték. Mostantól a bírósági képviseleti jogosultság és az okirati ellenjegyzési jogosultság csak azt a – korábbi fogalommal – jogtanácsost illeti meg, aki tagja a Kamarának. Ezért ezres létszámban került sor a területi kamaráknál – de különösen Budapesten – a kamarai jogtanácsosok felvételére. Az ügyvédek és a korábbi jogtanácsosok „egyesítése”, integrálása az egész szervezetre kiterjedően jelentős változásokat eredményezett.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A jogalkotó a Kamara részévé tette az alkalmazott ügyvédeket is, ami demokratikus intézkedés, de nem biztos, hogy be tudja tölteni azt a funkciót, amire szánták. Az alkalmazott ügyvédi státusz többnyire átmeneti. Az lesz alkalmazott ügyvéd, aki még nem ismeri a szakmát úgy, hogy önállóan dolgozzon, vagy nincs meg az anyagi lehetősége, hogy önálló ügyvédi irodát alapítson, vagy irodataggá váljon. Beindítottuk az alkalmazott ügyvédi tagozat működését, biztosítva a képviseleti jogosultságot a vezető testületekben.
A másik koncepcionális változás, hogy a törvény regionalizálta a fegyelmi bizottságokat. A kamarai függetlenség egyik legpregnánsabb, legkifejezőbb megjelenítése, hogy a tagok szabálytalanságait a Kamara saját maga bírálja el, maga gyakorolja a fegyelmi jogkört. Ez a jogkör eddig a területi kamarákat illette. Felmerült, hogy a pártatlanság, az objektivitás nincs így biztosítva, a törvény ezért előírta, hogy a régióknak kell megalapítania a fegyelmi bizottságokat, melyek az ügyek érdemében döntenek. Ennek eredményeként jöttek létre a két, vagy három megyét összefogó regionális fegyelmi bizottságok. Ezek közül a legutolsó február 4-én alakult meg. Ekkortól vált hatályossá a maga teljességében az új ügyvédi törvény.
E jogszabálynak megfelelően – mely most nem az ügyvédekről szól, mint a korábbi, hanem az ügyvédi tevékenységről – óhatatlanul szükségessé vált, hogy a területi kamarák új alapszabályokat alkossanak. Így a Magyar Ügyvédi Kamara is új alapszabályt készített. A kamarai függetlenséget megjelenítő másik pillér a működési szabályok megalkotása. A törvény által megadott garanciális szabályokat konkrét végrehajtási tartalommal a szabályzatok töltik meg.
A Magyar Ügyvédi Kamara legfőbb testülete – amelynek tagsága most a törvény szerint 100-ról 150 főre emelkedett – a küldöttgyűlés, mely a területi kamarák küldötteiből áll össze. Ez a testület alkotja meg a szabályzatokat. A törvény 35 szabályzat megalkotását írja elő – nem zárva ki azt, hogy valamely kérdésekre vonatkozó szabályok egy szabályzatba kerüljenek, azaz van olyan szabályzatunk, amely a törvény két szabályzatcímét egyesíti, mert a téma nagyon összefüggő. A működéshez további szabályokat, szabályzatokat kell és kellett megalkotni. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy „és minden olyan szabályzatot megalkot, amit az alapszabálya rögzít”. A Magyar Ügyvédi Kamara esetében ez további 10 szabályzatot jelent. Jelenleg tehát 45 olyan szabályzat van – összevonva, vagy önállóan – amely az ügyvédi tevékenységet szabályozza.
A törvény a 35 felsorolt szabályzatból ötöt „kiemelt szabályzatnak” minősít. Ez azt jelenti, hogy a szabályzat közzétételéhez, hatályba lépéséhez miniszteri engedély szükséges. A miniszter jogköre korlátozott, csak törvényességi szempontból vizsgálhatja felül a szabályzatot. El kell mondjam, hogy a nagyon intenzív szabályzat-alkotási tevékenység körében komoly támogatást kaptunk az IM-től. Lehetőségünk volt előzetesen konzultálni, értelmezési kérdéseket megvitatni. Végül valamennyi szabályzat – köztük a kiemeltek is – megfelelt a törvényességi követelményeknek, közzétételre került és hatályba lépett.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A kérdés második részére válaszolva: nem szeretném a szabályzatok rangsorát felállítani. Tudomásul kell venni, hogy az ügyvédi tevékenység hihetetlenül szerteágazó, ezért számos kérdést pontosan kell szabályozni, így a kollégák Zalaegerszegen és Nyíregyházán ugyanúgy tudják végezni feladataikat.
Nem titkolom, hogy az egyik legizgalmasabb szabályzatunk, amiben tartalmilag viszonylag kevés a változás az etikai szabályzatunk – mely az ügyvédi hivatás gyakorlásának mikéntjéről szól. Ez mindenkit érdeklő „alap” szabályzat. Eszerint a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzataiban előírtak megszegése etikai vétség. Azaz bármely szabályzatban előírt kötelezettség megszegése fegyelmi felelősségrevonással járhat.
A szabályzatok között mindenképpen kiemelendőnek tartom az úgynevezett letéti szabályzatunkat. Néhány évvel ezelőtt bevezettük az elektronikus letétnyilvántartást. Az ügyvédek a pénzletétekről zárt, elektronikus felületen tartják nyilván az adatokat (pénzbeérkezés, pénzkifizetés és hasonlók), melynek célja, hogy megakadályozzon bármiféle visszaélést. Itt megfelelő jogosultsági szintek vannak az ellenőrzésre, például egy területi kamarai elnök megtekintheti a kamara valamennyi tagjának a letétjét. A letéti szabályzat betartására vonatkozó követelményt hihetetlenül komolyan vesszük, mert az ügyvédek számára különleges jogosítvány, hogy pénzletéteket kezelhetnek. Nem hiszem, hogy titkot árulok el ha elmondom: több milliárd forint van ügyvédi letétben, ami lehet egy lakás vételára, de lehet egy gazdasági társaság ellenértéke és még nagyon sokféle minden. A rendszer működő, nincs vele probléma informatikailag sem.
Ami a kiemelt szabályzatokat illeti, talán természetes: a Magyar Ügyvédi Kamara alapszabálya, valamint a választási szabályzat ezek közé tartozik. Ez utóbbi különösen azért volt most aktuális, mert 2019. február 25-én került sor a Magyar Ügyvédi Kamara tisztikarának a megválasztására.
Kiemelt szabályzat a pénzmosással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó szabályzat. A pénzmosási törvény – amely mögött egy nemzetközi szerződéses elvárás van – módosítása miatt kénytelenek vagyunk a szabályzatunkat is állandóan módosítani. 2018 végén az ügyvédekre vonatkozóan is egyszerűsítő szabályok kerültek be a jogszabályba. Tehát a pénzmosási szabályzatunk aktualizálása elkerülhetetlenné vált.
Kiemelt szabályzat a fegyelmi eljárási szabályzat. Az ügyvédi kar – amely alatt én most természetesen ügyvédi tevékenységet folytatókat, jogtanácsosokat, ügyvédjelölteket, jogi előadókat is értek – jelenleg 15-16 ezer főből áll az országban. Közülük három százalék találkozik évente fegyelmi problémával. Ez nem jár minden esetben felelősségrevonással. Ha egy ügyvéd közlekedési balesetet okoz, akkor ennek fegyelmi következménye is van. Ha pedig büntetőeljárás indul vele szemben és felmenti a bíróság, akkor ugyan van egy fegyelmi ügy, de az megszüntetéssel zárul. Sok bejelentés van, ami kiváltja a területi kamarák vizsgálatai eljárását (ami a fegyelmi eljárás bevezető szakasza), nagy részük azonban nem jut el fegyelmi eljárásig. A bejelentések több mint ötven százalékban alaptalanok. A fegyelmi eljárási szabályzat terjedelmileg is megnövekedett és nagyon jelentős kérdések kerültek benne szabályozásra. Nem utolsó sorban azért, mert a regionális fegyelmi bizottságok működésével teljesen új helyzet alakult ki. A szabályzat megalkotásában részt vevő bizottság kemény munkaórákat fordított arra, hogy alkotásuk megfeleljen a következő évtized elvárásainak is. Sok kérdést nagyon pontosan, precízen szabályoztunk. Például az idézéssel és a végrehajtással kapcsolatos kérdéseket is. A törvény jelentősen bővítette a fegyelmi büntetések körét, így a súlyozás, a fokozatosság, a belső arányosság elve egyre jobban tud érvényesülni a gyakorlatban. Ez a mi saját jogosítványunk és országosan vigyáz mindenki arra, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlása törvényes, tárgyilagos, objektív legyen.
Miért volt fontos változtatni, vagy szabályozni ezeket a kérdéseket?
A változtatási kényszer a törvény miatt van. A korábbi törvényt több, mint negyven alkalommal módosították az elmúlt 19 év alatt, ami sokszor szabályzatmódosítási kényszert is eredményezett. A már említett koncepcionális változások miatt az tűnt ésszerűnek, hogy az új törvényhez új szabályzatokat alkotunk – átvéve természetesen a korábbi szabályzatoknak azokat a rendelkezéseit, amik jók, begyakorlottak, elfogadottak voltak a kar által.
Sokszor hangzik el a felvetés, hogy nem túlszabályozott -e az ügyvédi tevékenység. Első pillantásra annak tűnhet, hiszen 45 szabályzatot kell ismerni. Viszont ez a terület megköveteli, hogy ne szájhagyomány útján dolgozzunk, hanem írott jog alapján. Emellett vannak olyan szabályzatok, amelyek a kollégák egyik, vagy másik csoportját nem érintik. Aki például okiratszerkesztéssel, cégügyekkel nem foglalkozik, annak az okirati ellenjegyzésre vonatkozó szabályzat, vagy a pénzletét kezelési szabályzat – bár tudnia kell – akkor lesz releváns, ha ilyen ügyre kap megbízást.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Volt -e nemzetközi példa Önök előtt a szabályzatok megalkotásakor?
Nemzetközi példa nem volt. Néhány évvel ezelőtt egy nemzetközi fórumon tapasztaltam, hogy Európában hasonlóan járnak el bizonyos ügyekben az ügyvédi kamarák – és hasonló eljárásokkal is. A tisztesség kontinens-szerte teljesen általános fogalom az ügyvédek számára. Nem is volt szükség nemzetközi példára. Az újkori hazai ügyvédi kar az 1874-es ügyvédi rendtartással vette kezdetét. Olyan nagy tapasztalata van a hagyományokból szerzett ismereteknek, hogy ebből tudunk mindenki számára elfogadható szabályzatokat alkotni.
Hogyan nézett ki az ügyvédi etika szabályozása a korábbi hazai gyakorlatban?
1937-ben született az ügyvédi rendtartásról törvény. Hogy érzékeltessem a „folyamatosság” kérdését, egy példát mondanék a törvénycikk alapján kialakult gyakorlatra. Az egyik fegyelmi határozat elvi része úgy szólt: fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki szamárháton jelenik meg a bíróság előtt. 2019-ben a kérdés anakronisztikusnak tűnhet, de érzékelteti azt, hogy a tekintéllyel, amit egy jogi képviselő léte teremt, összeegyeztethetetlen volt 80 évvel ezelőtt is, hogy a járásbíróságra szamárháton menjen. Ugyanígy fegyelmi vétséget követett el az az ügyvéd, aki hölgyek társaságában oda nem illő hangnemben beszélt. Ha egy ügyvéd társaságban káromkodott, akkor fegyelmi úton felelősségre vonták. Akkor sem engedte meg az ügyvédi tekintély, az ügyvédi önbecsülés azt, hogy valaki nem ügyvédi tevékenység végzése során a hivatásához méltatlan magatartást tanúsítson. Ebben nincs változás. Igaz, hogy ma a káromkodás nem fegyelmi vétség, de bizony fegyelmi vétséget képezhet, ha egy jogerős ítéletnek – mondjuk egy gyermektartásdíjban marasztaló ítéletnek – egy ügyvéd nem tesz eleget. A jelenleg hatályos törvény is rögzíti, hogy nemcsak az követ el fegyelmi vétséget, aki azt a hivatás gyakorlására vonatkozó szabályokat megszegve teszi, hanem az is, aki a hivatás gyakorlásán kívüli magatartásával a kar tekintélyét veszélyeztető, csorbító magatartást tanúsít.
Az Egyesült Államokban, ahol mindent statisztikáznak, felmérték a legutálatosabb szakmák képviselőinek rangsorát. Az ügyvédség visszacsúszott a második helyre. A kar tagjai, vagy a tevékenység iránti „szeretet” tehát nem áll arányban a tekintéllyel, a megbecsüléssel. Ha valaki lop a közértben az nem hír, ha ezt egy ügyvéd teszi, az viszont igen. Mást vár el a társadalom az ügyvédektől, máshogyan nézi őket, annak ellenére, hogy érzelmileg nem viszonyul feltétlenül pozitívan hozzájuk. Egy polgári perben az ellenérdekű fél biztosan nem fogja szeretni az ügyvédet, aki vele szemben lát el képviseletet. Így bármelyik polgári perben fogok szerezni egy negatívan hozzám viszonyulót.
Más országokban miben különbözik az ügyvédek etikai, viselkedési kultúrája, van-e még tanulnivalója a hazai ügyvédségnek?
Nem gondolom, hogy meg lehetne különböztetni a magyar ügyvédség etikáját, emberi hozzáállását, szakmai alázatát a külföldiekétől. Ha az a kérdése, hogy mennyivel jobb, vagy rosszabb a magyar ügyvédi kar az európaihoz képest, akkor azt kell mondjam, hogy a három nagy nemzetközi ügyvédi szervezet valamelyikének elnöke, vagy elnökhelyettese rendszeresen magyar ügyvéd. De magyar ügyvéd képviseli az egyik nemzetközi ügyvédi szervezet informatikai részlegében a magyar jogokat. Hol egyik, hol másik nemzetközi szervezetben bukkan fel legmagasabb szinten megválasztott tisztségviselőként magyar kolléga. Ezeken a szervezeteken keresztül is elismert a magyar ügyvédség felkészültsége, megbízhatósága.
Tanulnivalónk annyi van – amit minden szakmában meg kell tanulni, hogy igazodni kell a korszellemhez. Ez nálunk nem elsősorban etikai téren, hanem inkább az informatika terén okoz problémát. A nagyon – vagy ha így fogalmazhatok – gyorsan és kicsit túlhajtottan bevezetett informatikai területre áttérés azért komoly nehézségeket okoz. A kar jelentős része nem fiatal ember, nem a számítógépen és a Facebookon szocializálódott. Megtanulni azokat az informatikai, működési feladatokat, amik ma mellőzhetetlenek büntetőügyben, polgári ügyben, szerződési ügyben, nem könnyű feladat. Sok előnye van, de nagyon új nekünk és szenvedtünk, hogy megtanuljuk – ez az igazság.
Merült-e fel probléma a szabályzatok alkalmazása kapcsán?
Ezek a szabályzatok jószerével nincsenek egy esztendősek. A gyakorlati alkalmazásuk most kezd beindulni. A jogalkotás állandó módosulása mögött az áll, hogy a felmerülő problémákat igyekszik törvényi szinten, vagy kormányzati szinten korrigálni. Egy példa: Az ügyvéd az általa készített végrendeletet elhelyezheti a mi rendszerünkben, amelyhez a közjegyzők hozzáférnek. Amikor egy elhalálozás folytán a közjegyző kap egy aktát, akkor a rendszerünkön keresztül egy mozdulattal megnézheti hogy van-e az adott elhalt személynek a Magyar Ügyvédi Kamara végrendeleti nyilvántartásában nyoma. Ha igen akkor azonnal küldjük a végrendeletet – több ezer végrendelet van nálunk. Ezt a szabályzatot az elmúlt egy vagy másfél évben háromszor kellett módosítanunk, hogy egyszerűsítsük, közérthetővé tegyük, mivel az ügyvédek intenzíven használják a rendszert. Mára kialakult az a végleges szabályzat, mely alapján mindenki számára érthető, hogy mit és hogyan kell csinálni. Folyamatosan a gyakorlathoz igazodunk. Kívülről soknak tűnhet, hogy másfél év alatt harmadszor is módosítottunk, de most 10 évig nem fogunk hozzányúlni – hacsak egy magasabb jogforrás véletlenül nem változik meg.
Hogyan fogadták az ügyvédek az új szabályzatokat?
Erre azt tudom mondani, hogy ez nem kívánságműsor. Aki ezt a szakmát vállalja, annak tudnia kell, hogy ez ezzel jár. Hadd mondjak el egy történetet. Francia ügyvédjelöltek nemzetközi bírósághoz fordultak, mert az ügyvédjelölti tevékenységet a rabszolgatartás és a kényszermunka tilalmába ütközőnek vélték. A bíróság elutasította a beadványt azzal, hogy nem kötelező ügyvédjelöltnek lenni, de ha valaki ügyvédjelölt akar lenni, ez olyan önkéntes vállalás, amibe beletartozik az első évek szakmai nehézségeinek az elviselése
Nyilván nem örül senki annak, ha újabb és újabb szabályok születnek. Ettől függetlenül a kollégák forgatják a szabályzatokat és jelzik, ha valamelyik nem helyes, nem a gyakorlatnak megfelelő, nem jól követhető, nem jó szövegezésű. Alapvetően a jogkereső közönség érdeke is az, hogy tevékenységünknek szabályozási kereteket adjunk. A szabályzataink nyilvánosak, fenn vannak a honlapunkon, bárki elolvashatja azokat. Miután mi vagyunk az elsők, akik egy jogi problémával találkozunk és csak utána kerül sor a bírósági, földhivatali, nyomozati eljárásra, a tevékenységhez tartozó felelősség is megköveteli, hogy rendezetten járjunk el. A túlszabályozottság vádja szokott érni bennünket, de a gyakorlati problémák indokolttá teszik számos – korábban nem szabályozott – kérdés tisztázását.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Hogyan váltak be a szabályzatok? Voltak-e már ügyek például az etikai szabályzat megsértése miatt?
A szabályzatok nagyon frissek, így ilyesmiről nem tudok beszámolni. Immáron kétszer módosították azt a törvényt, ami – részben – tavaly januárban lépett hatályba. Ha jeleztük a jogalkotónak, hogy bizonyos kérdésekben pontatlanság, vagy szerkesztési hiba van, a „szánk íze szerint” alakították a jogszabályt. Egy ideig ehhez a szabályozáshoz nem kell hozzányúlni, mert a gyakorlat és a szabályzatalkotás során kibukott problémák jelzése meghallgatásra találta a törvényalkotónál.
Azt reméljük, hogy a rendszer működni fog és a kar tevékenységét tovább visszük – a szamáron lovagolás tilalmának szellemében.
Dr. Fekete Tamás 1971-ben summa cum laude fejezte be tanulmányait az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. 1974 óta mindmáig ügyvédként tevékenykedik. 1976-tól egy ügyvédi munkaközösség vezető-helyettese, majd 1992-től egyéni ügyvédként dolgozik. Ügyvédjelöltként a Magyar Ügyvédi Kamara, akkori nevén Országos Ügyvédi Tanács Másodfokú Fegyelmi Bizottságánál jegyző. 1992-ben lett a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának tagja. 1997-től – négy cikluson át – a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának elnöki tisztségét töltötte be. 2010-től – két cikluson át – a Magyar Ügyvédi Kamara Elnökségének tagja. 2012-ben időközi választás során lett a Magyar Ügyvédi Kamara Főtitkára, mely tisztségre 2014-ben és 2019-ben újraválasztották. 2001-ben a Magyar Ügyvédi Kamara „Kiváló ügyvéd” kitüntetésben részesített. 2004-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara „Eötvös Károly” díjat adományozott részére. 2010-ben nyerte el a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. 2016-ban a Jogász hivatásrendek által alapított Deák Ferenc díjat vehette át. A 2010-ben megjelent „Az ügyvédek nagy kézikönyve” című kommentárban „Az ügyvéd fegyelmi felelőssége” című fejezet elkészítése fűződik nevéhez.
