“Amikor én jártam a jogra, emlékszem, a jogászok jellemzően jólöltözött, elegáns urak és hölgyek voltak. Ma már sajnos nem ez a jellemző. Jogász barátaimmal és vevőimmel egyetértésben kijelenthetem, hogy katasztrófa, ahogyan a jogász táradalom egy része ma kinéz” – mondja Schiffer Miklós, aki jogászként diplomázott, ma viszont már Magyarország legismertebb és egyben legelismertebb stílus szakértője, és akinek a tanácsait érdemes jogászként is megfogadni.
Milyen hibákat lát a jogászok öltözködési szokásaiban? Milyen stílusbeli hiányosságok jellemzik ma ezt a szakmát?
Vegyük példaként az ügyvédeket. Korábban, amíg nem volt kötelező a talár viselete, sok ügyvédet párhuzamos öltözködés jellemzett. Volt ‘rendes’ öltönyük, illetve kosztümjük, és ‘tárgyalásos’ ruhatáruk, mert – állításuk szerint – ha a bíróság előtt túl jól öltözötten jelentek meg, akkor azonnal negatívan állt hozzájuk a bíró. De legalább rendes öltözékkel tisztelték meg a bíróságot, öltönyt, kösztümöt vettek annak színe előtt.
Ma viszont a talár mindent eltakar, egy tökéletes lepel! Már nem kell rendesen felöltözni, nincs szükség öltönyre sem. Ráadásul a magyar talár egy stílus és szabás nélküli műanyag borzalom. Londonban láttam bíróság körül ügyvédeket sétálni az utcán, büszkén viselték a talárjukat, ami gyönyörűen állt rajtuk, mert szabásszal készült, személyre szabottan, láthatóan minőségi anyagból! Nálunk ez egy nylon kényszer-egyenruha, amit bele lehet gyűrni a táskába, vagy rosszabb esetben akár egy nylon zacskóba is, míg Angliában elegáns viselet, a jogászi minőség, és – nem utolsó sorban – a tradíció része.
Magyarországon, és így a magyar jogászok öltözködése esetében is az a legnagyobb baj, és egyben nehézség, hogy nem alakult ki tradíció, és így igény sem a minőségre vonatkozóan. Ha van igény, akkor megszületik rá a produktum. Nálunk egyik sem jellemző, így ha valakiben megfogalmazódik az igény, akkor sem feltétlenül könnyű a minőségi öltözködés.
Persze azért ehelyütt fontos megjegyeznem: vannak Magyarországon is jólöltözött ügyvédek, és azt gondolom, hogy a jogászok az értelmiségen belül általánosságban még mindig a legjobban öltözött csoport.
Továbbmegyek: a stílus nem merül ki az öltözködésben! Részét képezi a beszéd és a viselkedés is. Nem egyszer kapok a szívemhez, amikor a televízióban látok bírósági tudósításokat. Amikor egy bírónő felolvassa egy ítélet indoklását, dadogva, göcsörtösen, tagolatlanul, ráadásul a haja ódivatú, mintha a 80-as évekből lépett volna elő… ez a fajta stílustalanság úgy gondolom, hogy súlyos hiba, mert a bíróság tekintélyét, de akár még egy ítélet társadalmi elfogadottságát is alááshatja.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Fontos itt még kiemelnem, hogy a stílushoz hozzátartozik a test ápoltsága, a higienia, és természetesen a megfelelő kommunikáció is. A testszag, a koszos körmök, vagy éppen a kulturálatlan, tiszteletlen közlések – melyekre sajnos bőven van példa jogász körökben – negatív érzéseket és ellenszenvet keltenek másokban, így az ügyfelekben és a kollégákban is. A jogász szakmák alapvető eleme a kapcsolat, a jó kapcsolathoz pedig elengedhetetlen a megfelelő stílus.
Szerencsére azért számos bírót, ügyvédet és ügyészt ismerek akik adnak magukra, kifinomultak, megvan a hivatásrendjükhöz méltó stílusuk.
Igénybe veszik a magyar jogászok stylist szakember segítségét? Van jó elképzelésük, vagy szükségük van tanácsra?
Előszöris szeretném leszögezni: nem vagyok stylist. Nem egy adott pillanat ruházatával, hanem az egyes emberek megjelenésével, az esztétikai profizmusukkal foglalkozom.
Sok ügyfelem van, így nyugodtan mondhatom, hogy igen, kis hányaduk ugyan, de a magyar jogászok is kérnek öltözködési szaktanácsot. Az ügyfeleim egy részének van elképzelése, egy részének nincs, de mindegyiküknek jól jön a segítség.
Azt azért ki kell emelnek, hogy az én tapasztalataim főleg a fővároshoz köthetőek, és elsősorban az ügyvédekhez. Számos jól öltözött jogászt ismerek, de ezek szinte kizárólag fővárosi ügyvédek. Stílus szempontjából jelentősek a különbségek a vidék és a főváros, illetve az egyes hivatásrendek között is.
Ha már különbségekről, szakadékokról beszélünk, meg kell említeni Magyarország és Nyugat-Európa viszonylatát is.
Magyarországon általános, hogy nincs a szakmáknak saját magukkal szembeni önbecsülésük – így a jogászok többségének sincs. Ha az embernek van önbecsülése, akkor felöltözik, kicsinosítja, megmutatja magát. Ha nincs, akkor inkább rejtőzködik, sokkal kevésbé számít a stílus.
Tőlünk nyugatra sokkal nagyobb a hangsúly a vizuális kommunikáción, így sokkal többen keresnek fel tanácsadót is. Nálunk – és ezt kijelenthetem – nem fontos a vizuális kommunikáció. Nincsenek ikonikusan öltözött, ikonikus megjelenésű emberek sem, és nem azért, mert nincs pénz. Nem igaz, hogy nincs pénz a megjelenésre! Mindenki ezt a kifogást szajkózza, én meg úgy érzem magam ilyenkor, mint a 90-es években, amikor valóban nem volt pénz. Ma nagyon sok jogásznak, ügyvédnek, bírónak van pénze, csak kitalált megjelenése nincs.
Az öltözködés a magyar társadalomban még mindig egy kicsit amolyan úri huncutság vagy kispolgári attitűd, tudja, aki „divatozik”, az olyan gyanús. Elképzelik az embert, hogy álldogál a tükör előtt, és válogat, hogy mit vegyen föl. Magyarországon egy ‘igazi’ férfi, nem néz tükörbe, és fölveszi a pulóvert, ami legfölül van a polcon.
Az igénytelenség nálunk nem kap negatív visszajelzést. Hamarabb kap negatív visszaélést az, aki ad magára. És ez szerintem nagy baj. A társadalom visszajelzései nálunk sajnos nem segítik a stílust, az eleganciát.
További problémának látom, hogy sokan hiába jutnak hozzá egy jóminőségű ruhadarabhoz, azt nem tudják megfelelően viselni. Felvesznek hozzá egy rossz minőségű, kínai nyilon kabátot, aztán amikor leesik az első hó, előkerül a tavalyi sárral együtt eltett, kissé kopott csizma is. Ez stílusrombolás. Dehát nálunk aki értelmiségi, az általában szakadt. Ebből még sajnos nem nőtt ki az ország.
Nyugaton egy jogász jogásznak néz ki – az ügyvéd ügyvédnek, a közjegyző közjegyzőnek, és így tovább. Nálunk a jogászok egy jó része bőrdzsekiben, farmerben, sportcipőben jár, vizuálisan nem különül el, nem felismerhető első pillantásra, a megjelenése nem méltó a társadalomban betöltött értelmiségi helyéhez, a szakmájához. Nem ezt várjuk el egy jogásztól! Az első benyomás nagyon fontos, a későbbi bizalmat is megalapozhatja – vagy sem. Ez mindegyik jogi hivatásrendre igaz. És azért itt is hozzáteszem – tisztelet a kivételeknek, mert vannak.
Sajnos a magyar bírók többségére is ráférne egy alapos stílustanácsadás. Egy ügyvéd barátom mesélte, hogy számos bírót látott már tárgyalóteremben papucsban, szandálban, rövidnadrágban, pólóban ítéletet hirdetni. Mert a talár mindent eltakar – gondolják. Véleményem szerint, talár ide vagy oda, ez a viselet méltatlan a bírósághoz, az igazság szolgáltatójához, egyben tiszteletlenség a bíróság színe előtt megjelentekkel szemben is. Azt gondolom, hogy az adott bírói szerv vezetőjének feladata és egyben felelőssége kellene hogy legyen, hogy a bírók a hivatásukhoz méltóan és annak megfelelően öltözködjenek és viselkedjenek. Ha én lennék bírósági vezető, központilag előírnám, hogy mit kell viselnie, hogyan kell megjelennie a bíróknak a bíróságon. Férfiaknak hosszúnadrág, hosszú ujjú ing, zakót és zárt cipőt, nőknek ennek a női megfelelője. Nem engednék kivételt.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Magyarországon az öltözködés, a megjelenés az intim szféra része, nem illik beleszólni, így ezt a vezető beosztásban lévők nagy része sem meri bevállalni. Pedig kellene. Aki nem tudja mit illik felvenni, hogyan illik megjelenni egy adott munkahelyen, annak meg kell ezt mondani. Ezt megköveteli az igazságszolgáltatás tekintélyének védelme is.
Én merek szólni, akár annak is, akinek még senki sem merte megmondani a véleményét. Az építő, segítő kritika a hivatásom fontos velejárója.
Ha ma Magyarországon egy jogásznak van igénye a jó minőségre, akkor az beszerezhető?
Aki minőségre vágyik, az megtalálja a kedvére valót – a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban biztosan. A méretes vevők nagy része, vagyis aki varrat, és akinek nem mindegy, hogy miből varrat, az hozzájuthat a minőségi anyagokhoz is.
A jogászok jól öltözöttségét tekintve fel lehet állítani egy nemzetközi sorrendet? És ebben a nemzetközi viszonylatban hol állnak a magyar jogászok?
Nemzetközi viszonylatban – Európát tekintve – a legjobban öltözött nemzet – és ez a jogászokra is igaz – az olasz, utánuk a skandinávok. Sokan nem gondolnák, de a dán, a norvég, és a svéd is rendkívül elegáns nemzet, kiemelkedően fontos nekik a ruházat, a megjelenés. Ezek után jön Anglia, ezen belül is London. Londonnak nagyon komoly az öltözködési kultúrája, itt is kiemelkedő az öltözködés fontossága. Aztán Franciaország, Spanyolország, majd a német nyelvterület következik. Magyarország sajnos nincs az élmezőnyben. Nálunk a megjelenésnek nincs olyan prioritása, mint ezekben az országokban.
És a volt keleti blokk divatja? Vagy a Balkán?
Ezekkel a régiókkal ezideig keveset foglalkoztam. Ami a Balkánt illeti, ez tipikusan az a világ, ahol akinek pénze lesz, egyből igénye is lesz, ezért ilyen szempontból magasan előttünk jár az öltözködés és a stílus tekintetében.
Én emlékszem még Jugoszláviára. Ott mindig divatos ruhákhoz és cipőkhöz lehetett hozzájutni. Na őket ma is érdemes jó példának felhozni. Át kell lépni a határon, és látszik a különbség.
Mi a helyzet a tengerentúlon?
A megjelenést tekintve sokat szidják az amerikaiakat, amiben van is igazság, ha az átlag embereket nézzük. De ha elmegyünk New Yorkban egy komoly partira, ott mindenki olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. A vezetők, és a jogászok is adnak magukra. Akinek van pénze, annak ott van stílusa és eleganciája.
Erre persze mondhatná, hogy Zuckerberget mindig ugyanabban a fekete pólóban lehet látni, és Steve Jobs hasonlóan nem öltözködte túl magát. Csakhogy az a negyven egyforma póló Jobs szekrényébe mind tiszta cashmer volt, darabjuk sokszázezer forintot ért.
Amerikában akinek van pénze, annak számít a minőség. És lehet is minőséget kapni.
Ezek szerint Magyarországon kutatni kell a minőségi öltözet után?
Aki tudja a helyeket, annak nem, egyébként igen. A kereskedő ott nyit, és árul minőségit, ahol van rá igény. Felméri, hogy egy adott országban mit tud eladni, és azt árulja. Ettől még persze mindenhol van minőségi árú, csak egészen mások az arányok.
Az összkép azért nyugaton is romlik, az elegancia és a minőség veszít a fontosságából, kevesebb a minőségi árú, ahogy a lezserség teret hódít a divatban.
Nem akarok személyeskedni, de ezt a zöld gyapjú pulóvert hol vette? … Marseille-ben. Na látja. Nálunk van mélyszürke, valamilyen bordó és esetleg valamilyen jellegtelen barna. Magyarországon nincsenek színek! És ez sajnos nagyban fakítja a stílust is. Nincs ízlés, nincs igény, és a kereskedő ennek alapján szerzi be az árút. Érti, ez egy ördögi kör.
Hogyan és hol lehetne ezen változtatni?
Mindenekelőtt az oktatásban! A fiatal generációt már korán meg kellene tanítani a stílus alapjaira. Amolyan szemléletre oktatásra lenne szükség. Nem a világ nagy divatmárkáira, azt majd mindenki megismeri magától, mert úgy is szembejönnek a reklámokban.
Ha a fiatalok szemlélete változik, ha megtanulják, hogy mi a stílus, akkor ez további pozitív változásokat generál majd. Én bizakodó vagyok.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Hol romlott el a szemlélet, az igény, a divat?
A két világháború közötti polgári Magyarországon még volt stílus és elegancia. És nem csak a gazdagokra jellemzően. Márai például minden regényében leírja a szereplők ruházatát, hogy ki miben van, mert akkor ez nagyon fontos volt. Nem volt nagy a ruhaválaszték, de nem volt silány minőség és stílustalanság sem.
Ma az emberek elvesznek az óriási választékban. Ruha dömping van. Egy francia divatmagazinban azt olvastam, hogy soha nem volt az embereknek annyi ruhájuk, mint ma, és soha nem voltak olyan rosszul öltözöttek, mint ma!
Mesélek egy nagyon jellemző példát. A tavalyi TOP 200 gála meghívóján világosan szerepelt, hogy a dressz kód (kötelező viselet – a szerk.): estélyi ruha és Black Tie, vagyis fekete szmoking. Ehhez képest volt ott minden, szürke öltöny, barna öltöny, kék öltöny, és sztreccs ruhás nők. Estélyi ruhás hölgy és szmokingos úr csak elvétve akadt, pedig ez volt a kötelező viselet. Én alig hittem a szememnek!
A társadalom 200-as topjának többsége egy ilyen rangos, elegáns rendezvényre nem jön abba, ami elvárt, és amibe illene, mert nem érdekli, mert megteheti, mert így érzi magát ‘menőnek’. Angliában minél tehetősebb vagy fontosabb valaki, annál inkább betartja a szabályokat. Megtisztelik a társadalmat azzal, hogy betartják a szabályokat. Nálunk ez sajnos ma nem jellemző.
Van jó példa is?
Természetesen van! Emlékszem joghallgató koromból Mádl Ferencre, akit én az egyetemen, és azon kívül is csak szürke pantallóban, kék zakóban, ingben, nyakkendőben láttam. Mindig nagyon elegáns volt. De említhetném Sólyom Lászlót, Németh Jánost, vagy Békés Imrét is. Ezek az emberek soha nem voltak pulóverben az egyetemen, mert önmagukat, a hely szellemiségét, és a diákokat is tisztelték annyira, hogy megfelelően, a hivatásukhoz méltóan felöltöztek.
Nem jogász példát is hadd említsek. Kertész Imre mindig adott magára, Ő tudott megjelenni. Vagy Medgyessy Péter volt miniszterelnök, aki a mai napig mindig elegáns és stílusos. Ezeknél az embereknél az igényesség belülről fakad.
És itt most kiemelem és hangsúlyozom: nem attól lesz valaki jólöltözött, hogy kézzel varrott öltönyt visel, méretest, vagy drága, minőségi ruhákat! Nem csak sok pénzből lehet stílusosan és elegánsan öltözködni! Sokan szerény lehetőségekből is sokkal jobban öltözöttek, mint akinek lenne rá pénze.
A stílus belső igényességből fakad. Az elegancia ennek a belső igényességnek a megnyilvánulása. Akiből ez hiányzik, annak minden tanács hiábavaló.
A nagyobb cégeknél, ügyvédi irodáknál is látni jó példát. Amennyiben a felső vezető igényes, és igényes szolgáltatást kíván nyújtani az ügyfeleinek, akkor a beosztottak sem lehetnek rosszul öltözöttek és ápolatlanok. Az ilyen cégeknél, irodáknál bizony van dressz kód, szabályozott, hogy mit kell és lehet viselni, és nemegyszer stílus szakembert is meghívnak előadást tartani.
Mit kellene viselnie, hogyan illene megjelennie egy jogi szakterületen dolgozónak?
Egy napi munkáját végző jogászember alapvető viselete az öltöny, vagy zakó szóló nadrággal, akár farmer inggel, de mindenképpen zakóval. A nyakkendő nem feltétlenül szükséges, még öltöny esetén sem. Én nem gondolom, hogy ma valaki csak nyakkendőben lehet jólöltözött. Viszont a komolyabb ügyvédi irodáknál, amelyeknek a presztízse és nívója ezt megköveteli, ott már a nyakkendő is elvárható. A cipő legyen mindig tiszta, irodai megjelenésben bőrtalpú. Háromnegyedes, azaz combközépig érő szövetkabát.
A jogász hölgyeknek kiskosztüm blúzzal, vagy egybe szabott ruha, illetve blézer szóló szoknyával. Zárt, magas sarkú bőr cipő – mindig tiszta. Legalább térdig érő szövet kabát.
És mind a két nemnél alapvető követelmény az ápoltság. Talán ezt mondanom sem kellene.
Ami a kulturált megjelenést és az eleganciát illeti még természetesen számos apróságra ki lehetne térni – a kesztyűtől a táskán át a sminkig. Most csak a legalapvetőbb követelményeket említettem.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Ékszerviselet?
Egy férfinek maximum az óra az ékszere, de az se legyen túl nagy és ‘gagyi’. Akinek van rá igénye, annak most már Magyarországon sem nehéz jó órához hozzájutni.
Egy nő napközben soha ne legyen túlékszerezett. Egy finom fülbevaló, karperec, egy-egy gyűrű. Ha valakinek minden ujján egy óriási aranygyűrű díszeleg, az megöli a finom eleganciát.
Hogyan tükröződik a stílus a jogi irodák berendezésében?
A nagy irodák jellemzően inkább hivatalhoz hasonlítanak, a kicsik inkább a jogász személyes ízlését tükrözik.
Alapvetően kétféle stílus jellemzi a jogi irodákat: vagy nagyon egyszerű, minimál berendezés, vagy barokkosan elegáns bútorzat. A két stílus mást sugall, de megfelelően tálalva mind a kettő helytálló lehet. Kérdés, hogy mit akarunk üzenni, sugallni az ügyfélnek a berendezés által.
A minimál modern, fiatalos, energikus légkört teremt, az up-to-date szaktudást tükrözi. A faragott szekrények, íróasztalok, például koloniál stílusban, a nagy bronz szobrok, aranykeretes festmények, a régi ingaórák adnak egyfajta komolyságot a térnek, ettől pedig az ügyfél úgy érzi, hogy egy komoly jogászhoz jött, vagyis jó helyen jár.
Egy megfelelően berendezett iroda esetén is nagyon ügyelni kell azonban arra, hogyan használják a teret az ott dolgozók. E tekintetben óriási hibákat tapasztalok! Hogy érthetőbb legyek, mondok egy nagyon szemléletes példát – személyes tapasztalat: Gyönyörű, elegáns ügyvédi iroda, milliárdokért összerakva. Délben a recepciós pulton halmozzák fel a műanyag dobozokban érkező ebédet. Belép az elegáns ügyfél, a recepciós pultnál ebédelő hölgy az ételes dobozokat egy laza mozdulattal félretolja, és csámcsogva azt kérdi: Tessék? Ez szarvas hiba! Azonnal megöli egy amúgy igen elegánsan felépített tér stílusát is! Egy igényes ügyfélnek ezek után nem számít a szaktudás, vagy azonnal kifordul és keres egy másik irodát, vagy illedelmesen marad, de nagy valószínűséggel nem fogja igénybe venni a szolgáltatást.
Sajnos az is gyakran előfordul (ez is személyes tapasztalatom), hogy a gyönyörű, drága íróasztal nem látszik a rajta tornyosuló rendetlenségtől, vagy – még rosszabb – hogy étkezőasztalnak használva azon fogyasztják az ebédet. Akkor minek annyi pénzt költeni arra az íróasztalra? – kérdem én. Bármit is akarnak üzenni vele az ügyfélnek, az üzenet így elveszik.
Nagyon fontos tehát a tér és a berendezés tisztasága, rendje, igényes használata. Fontosabb a méregdrága íróasztalnál is. Rendezett tér, rendezett, udvarias szakember, rendezett szaktudás – garantált siker.
Véleményem szerint a legnagyobb hiba ha stílusról van szó az igénytelenség. Viszont sajnos a társadalmunkat ma jellemzi az igénytelenség. Ebből fakadnak a stílusbeli hibák, hiányosságok.
Nem akarok negatív lenni, csak tudja én egy kíméletlenül őszinte és a dolgokat reálisan szemlélő ember vagyok. Be kell látni a hibát ahhoz, hogy tudjunk változtatni rajta!
De én azért azt is látom, hogy nincs még minden elveszve! Szerencsére a fiatalabb korosztályban már megfogalmazódik az igény. A paradigmaváltás már most érzékelhető. A húszas éveikben járók már egészen máshogyan értékelik és élik a stílust. Ennek az új szemléletnek a gyümölcse pedig idővel beérik majd, ebben biztos vagyok.
