Több, kardinálisnak tekinthető kérdést is nyitva hagyott az új Pp. Koncepció, melyekben további vizsgálódásra és szakmai érvek becsatornázására van szükség – Wopera Zsuzsa, az Igazságügy Minisztérium miniszteri biztosa a polgári perrendtartási törvény kodifikációjáról beszélt a Jogi Fórumnak. A törvény-előkészítő munka során jelentősnek értékelte a szakmai rendezvényeket, s elmondta, hogy még egy hivatásrenden belül is, ugyanarról a kérdésről egymással szöges ellentétben álló vélemények vannak.
Hol tart most a kodifikációs munka?
Az Igazságügyi Minisztériumon belül 2014 szeptemberében kezdődött meg a kodifikáció, melynek bázisa volt a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott Koncepció I. elnevezésű tervezet, majd ezt követően készült el az a Koncepció, melyet a Kormány 2015. január 14-dikén elfogadott. Egy olyan törvényműnél azonban, mint amilyen a polgári perrendtartás, amelynek hatályát több évtizedre tervezi a jogalkotó, vannak olyan kérdések, amelyeket még egy kiváló bázis-munka alapján sem lehet néhány hónap alatt véglegesíteni, hiszen a jogalkotónak számos gazdasági, szervezetrendszerbeli, statisztikai szempontot is figyelembe kell venni egy-egy központi kérdés eldöntésénél. Ezekhez pedig további hatástanulmányokat, vizsgálatokat kell elvégezni ahhoz, hogy megnyugtató döntés születhessen. Az eljárás fősodrát már elkezdtük kodifikálni, a törvényszéki hatáskörbe tartozó pereknél, azon belül is a keresetindítás szabályainak, és a perelőkészítő szak kidolgozásánál tart most a munkafolyamat.
Igen fontos szerepe van emellett az új polgári perrendtartás témájában országszerte rendezett szakmai konferenciáknak, melyeken zömmel olyan kollégák is részt vesznek, akik egyébként a kodifikációban aktívan is közreműködnek. Ezeken a rendezvényeken olyan szakmai szempontok kerülnek megvilágításra, melyek nagyon fontosak a jogszabály előkészítéséhez. Már most látszik, hogy még egy hivatásrenden belül is, ugyanarról a kérdésről egymással szöges ellentétben álló vélemények vannak. A Koncepció egyebekben sok kardinális kérdést nyitva is hagyott, melyek tekintetében további vizsgálódásra és szakmai érvek becsatornázására van szükség. A szakmai egyeztetés szempontjából azért is nagyon fontosak ezek az események, mert előre láthatóvá válnak különböző problémák, gócpontok, s ezek megoldására javaslatok is megfogalmazódnak.
Az 1267/2013 Korm. határozat alapján a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság által felállított munkabizottságok most kezdik meg érdemi munkájukat, s a szakma képviselői által felvetett kérdéseket számukra is megfogalmazzuk, illetve tőlük várunk majd a szövegszerű megoldási javaslatokat.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A Koncepcióval szemben negatív véleményeket is megfogalmaztak a szakma képviselői?
Talán egy olyan témakört tudnék nevesíteni, ahol a Koncepció szövege bizonytalanságot okozott, ez pedig az ún. anyagi pervezetés kérdése. A bírói hivatásrenden belül megfogalmazódtak olyan vélemények, ahol a Koncepció által előirányozott anyagi pervezetést kissé túlzó bírósági szerepvállalásként értékelik. Szeretném azonban eloszlatni az előzetes aggályokat azzal, hogy igen körültekintően fogjuk meghatározni, mind alapelvi szinten, mind az egyes eljárási szakokhoz kötötten, hogy milyen bírói cselekményeket jelent majd az anyagi pervezetés. Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy annak határait a felek rendelkezési joga határozza meg, és semmiképpen sem jelenti az anyagi igazság kiderítését, és azt, hogy a bíróság a felek szerepét átvéve pl. meghatározza a fél által érvényesített igény anyagi jogi alapját. A normaszöveg e tekintetben még csak most formálódik.
A Koncepció szerint az anyagi pervezetés alapján a bíróság szerepet vállal majd a tényállás tisztázásában, és széleskörű jogosítványai lesznek a jogvita tárgyszerű kereteinek a kialakítására. Milyen változást jelent ez a most hatályos perrendtartási törvényhez képest?
Az anyagi pervezetés a perkoncentráció előmozdítását biztosítja a bíróság oldaláról. Azokat a bírói aktusokat értjük alatta, amelyek az a célja, hogy a feleknek lehetőséget adjon arra, hogy a per elbírálásában szerepet játszó anyagi jogszabályok tartalmával kapcsolatos álláspontjukat időben kifejthessék, a per elbírálásához szükséges tényeket és ezek bizonyítékait időben előadhassák.
Az anyagi pervezetés, a kívánatos bírói aktivitás tekintetében a német polgári perrendtartás (ZPO) megoldása mintaadónak tekinthető, azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a német rendszerben is több évtizedet vett igénybe az a tanulási folyamat, amely a mai aktív, a jogvita kereteinek kialakításában tevőlegesen résztvevő bírói karaktert jellemzi. Ebben a konstrukcióban a bírónak jelentős feladatai vannak a tekintetben, hogy a fél által előadott tény-és jogkövetkezmény állításhoz legközelebb álló anyagi jogi jogszabályt felkutassa.
A német perjogban ez a széleskörű anyagi pervezetés a 70-es évekre tekint vissza: a bírótól elvárt „útmutatási és közrehatási kötelezettség” mai szabályait 2001-ben, egy 25 éves „tanulási időszak” után vezette be a német jogalkotó.
A magyar kodifikátor akkor jár el felelősségteljesen, ha mértéktartó lépéseket tesz e rendszer kialakítása érdekében, és nem egyszerre vezeti be annak a rendszernek az összes elemét olyan mélységben, terjedelemben, ami más, fejlett jogi kultúrával rendelkező országokban is több évtizedet vett igénybe.
A felek eljárás-támogatási kötelezettsége mit jelent pontosan?
A perkoncentráció elvének alapelvi szintű rögzítése szükségessé teszi, hogy alapelvi szinten határozzuk meg, milyen kötelezettség terheli a feleket a perkoncentráció megvalósítása érdekében, és a bíróságnak milyen eszközök állnak rendelkezésre, hogy azt előmozdítsa. A felek eljárás-támogatási kötelezettsége az eljárások hatékony és gyors lezárhatósága érdekében egy aktívabb, együttműködőbb és felelősségteljesebb hozzáállást kíván meg a felek egymás közötti, és a bíróság felé irányuló viszonylatában is.
A Koncepcióban előirányzott hangsúlyos perelőkészítő szak akkor szervezhető hatékonyan, akkor nem válik parttalanná, ha fokozzuk a felek felelősségét a jogvita pontos kereteinek kialakítása körében. Ez azt jelenti, hogy már a keresetindítással összefüggésben a hatályos szabályozáshoz képest magasabb elvárásokat fogunk megfogalmazni. Terveink szerint a felperesnek konkrétan meg kell jelölnie az általa érvényesített igény anyagi jogi alapját, azt a pontos jogszabályhelyet, amely azt a magatartást írja le, amelyre az alperest kéri kötelezni. Ennek a követelménynek a megfogalmazása a jogi képviselővel eljáró felek esetében a mai magyar magánjog kodifikáltságának állapota miatt szükségszerű.
A felek eljárás-támogatási kötelezettsége abban is megfogalmazást nyer, hogy az előkészítő szak szabályai szerint előírt határidőben, vagy bírósági felhívásra meg kell tenniük a szükséges jognyilatkozatokat, elő kell adniuk bizonyítási indítványaikat, mert azok a per későbbi, érdemi tárgyalási szakában már kizártak lesznek.
A preklúziók is fokozott eljárásjogi felelősségvállalásra ösztönzik a feleket. Itt is utalnék arra, hogy a mintaadónak tekinthető külföldi perjogi kódexek hasonló szabályokat tartalmaznak, pl. a német Pp.-ben is nevesítve van felek eljárás-támogatási és igazmondási kötelezettsége.
A jogi képviselő nélkül eljáró felperesnek is meg kell majd jelölnie a kérelme konkrét jogalapját és a vonatkozó jogszabályhelyet? Számíthat valamilyen jogi segítségre a felperes vagy kénytelen lesz előbb-utóbb ügyvédet fogadni?
Nincs még döntés ebben a kérdésben. A keresetindítás követelményeit nem szeretnénk külön szabályozni a két bemeneti szintnél, így elképzelhető, hogy a járásbíróság előtti perben is megköveteli majd a törvény a jogalap megjelölését, amihez ha egy – a jelenlegitől eltérő más rászorultsági alapon működő – segítségnyújtó rendszert is mellé lehetne helyezni, akkor ez elvárható követelmény lenne. Valószínű az is, hogy ha a kereset mégsem lesz megfelelő módon következetes a járásbírósági szinten, akkor azt a perelőkészítő szakban bírói segítséggel lehet majd tisztázni.
A konkrét jogalap megjelölésének követelménye különben több szempontból pozitív hatást érhet el, ilyen különösen a keresetindítással kapcsolatos szakszerűség. Egy nemrégiben tartott bírói konferencián olyan jelzés érkezett felénk, hogy az egységes perrend azért is kívánatos lenne a bíróságok számára, mert többnyire a járásbíróságokon is jogi képviselővel járnak el a felek. Hozzá kell azért tenni, a statisztika csalóka e tekintetben, mert nem mutatja, hogy egy eljárásban mindkét félnek volt-e, s az eljárás teljes szakaszában volt-e jogi képviselője.
Ha azonban mégis ebből indulunk ki, akkor tényleg nincsen értelme két eltérő követelményrendszert felállítani. Ésszerűbb megoldás lehet ehelyett, ha a törvényszéki bemeneti szintnél a keresetbenyújtás következetlenségeinek a következményeit értékeljük szigorúbban, ahol mindkét fél számára kötelező lesz a jogi képviselet.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Az eljárás perelőkészítő szakaszában sor kerülhet-e majd szóbeli tárgyalásra?
A szabályozást rugalmasan próbáljuk formálni, annak érdekében, hogy az eljáró bírónak legyen a belátására bízva, hogy eldöntse, hogy írásbeli vagy szóbeli előkészítés szükséges, tart-e perfelvételi tárgyalást vagy sem. A kodifikáció jelenlegi stádiumában úgy gondoljuk, hogy legalább egy perfelvételi tárgyalás mindenképpen indokolt lenne, akkor is, ha volt egy írásbeli előkészítés. A német modellt tudnám példának felhozni, ahol a bíró maga dönti el, hogy melyik perelőkészítést tartja megfelelőnek.
A perelőkészítő szakaszt lezáró végzés miről fog határozni? Lehetséges lesz-e a jogorvoslat ellene? Az előkészítő szakasz lezárását követően feltárt újabb bizonyíték értékelhető lesz-e?
E végzés tartalmáról, és az ellen igénybe vehető jogorvoslat lehetőségéről a kodifikációs folyamat során még sokat kell beszélnünk. Azt már a Koncepció is előirányozza, hogy a perelőkészítő szak lezárásaként meghozott végzésben rögzülnek a tényállítások, a jogállítások, az indítványok, rögzül a kereset, a viszontkereset, a beszámítási kifogás, a bizonyítási indítvány, és azok változtatására, illetve bővítésére később csak kivételesen, a törvény által meghatározott feltételek teljesülése esetén legyen mód. Ennek a végzésnek a meghozatala a per cezúrájának tekinthető: kihirdetése lezárja a per első részét és megnyitja a második, érdemi tárgyalási szakot.
Ami az újabb bizonyíték értékelését illeti, a rendszert nem lehet olyan szigorúra szabni, hogy kivételt lehetővé nem téve kizárja a per későbbi szakaszában egy új bizonyíték értékelését, hiszen nem lehet cél az újabb perek, ill. perújítási eljárások számának szaporítása. A kivételek körét azonban nagyon körültekintően kell meghatározni.
Mi a két bemeneti szint szabályozása közötti alapvető különbség, s miért indokolt mindez?
Fontos kodifikációs célkitűzés volt, hogy a kialakítandó szabályozásnak differenciáltaknak, de egyben rugalmasnak kell lennie. A Koncepció a két bemeneti szintre számos vonatkozásban eltérő szabályokat irányoz elő, de alapvetően a bíró helyzetértékelésén, mérlegelésén múlik, hogy a jogvita tárgya alapján pl. szóbeli vagy írásbeli előkészítést tart-e célszerűnek.
Előfordul, hogy egy bonyolultnak tűnő per (pl. az ellenkérelem tükrében) leegyszerűsödik, vagy egy egyszerűnek tűnő per bonyolultabbá válik, az a megoldás, ami eredetileg célszerűnek tűnt, később már nem tölti be funkcióját, vagy éppen feleslegessé válik. A rugalmas szabályozás lehetővé teszi, hogy a bíróság a konkrét ügy sajátosságaihoz igazodóan válasszon az előkészítés megfelelő módjáról. A bíróságnak lehetőséget kell adni arra, hogy mint egyfajta „váltót működtetve” az írásbeliség, szóbeliség útját válassza, vagy a választott útról áttérjen.
A közvetítői eljárás kötelezővé tételére lehet-e majd számítani egyes pereket megelőzően?
A közvetítői eljárás bekapcsolhatóságát vizsgáljuk a per előtti egyeztetés témakörében, melynek „intézményesítésére” megoldást jelenhet a közvetítői eljárás is. A Koncepcióban megfogalmazott kiemelt szabályozási cél a perelterelés, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kiépítése.
A perelterelő eljárások megítélése elsősorban attól függ, hogy milyen céllal akarjuk bevezetni: a majdani per előkészítése, a felek közötti jogvita ténybeli és jogi kereteinek a tisztázása, vagy olyan perelterelő eljárás kialakítása, ami az előbbi célt is szolgálhatja, de emellett lehetőséget ad arra, hogy a felek jogvitájukat, vagy annak egy részét anyagi jogerős határozattal lezárhassák.
Meggyőződésem, hogy a perelterelést, és a jogvita peren kívüli elintézését sikeresebben szolgálhatja egy olyan előzetes egyeztetés, ahol szakember segítségével, intézményesített keretek között tárják fel a felek a jogvitával kapcsolatos álláspontjukat, kérdés, hogy erre alkalmassá tudjuk-e tenni a közvetítés szabályozását.
Vannak olyan sikeresen működő külföldi modellek, példaként tudnám említeni a svájci egyeztető hatóságokat, ahol a perindítást meg kell, hogy előzze egy per előtti egyeztetés, és ahol ezek a „hatóságok” jogosultak anyagi jogerőt eredményező döntés meghozatalára. Ott egyeztető hatósági jogkörben eljárhat békebíró, megfelelő végzettségű mediátor vagy elsőfokú bíró is.
Amennyiben az új Pp. kötelező egyeztetési eljárás írna elő, amellyel kapcsolatban még nincs döntés, akkor kérdésként fogalmazódik meg, hogy ki lehetne-e azt váltani közvetítői eljárással. Ha igen, akkor meg kell oldani, hogy a közvetítői eljárásban született megállapodást egyezségként történő jóváhagyás céljából be lehessen nyújtani akár a bírósághoz, akár – a Koncepció szerint – a közjegyzőhöz, hogy anyagi jogerőt eredményező határozattá váljon, mert ekkor beszélhetünk érdemi perelterelésről.
„A modern kor technikai vívmányai, illetve azok közül is kiemelten az informatika által nyújtott lehetőségek” konkrétan milyen eszközök, módszerek használatát jelentik?
Fontos lenne, hogy jobban ki tudjuk aknázni a technika nyújtotta lehetőségeket a polgári jogviták eldöntése során, de mindez alapvetően attól függ, hogy az új Pp. tervezett hatálybalépésekor a bíróságok informatikai lehetőségei, ezzel kapcsolatos infrastruktúrája mit enged meg, és azt is látni kell, hogy nem alapvetően a per résztvevői közötti kommunikáció formáján múlik a perhatékonyság.
A nemperes eljárások terén komoly eredmények vannak, akár a cégeljárásra, akár a fizetési meghagyásos eljárásra gondolunk, de egy kontradiktórius eljárás, a közvetlenség elvének érvényesülése, az informatikai biztonság, az adatvédelem komolyabb kihívások elé állítja a rendszer kiépítéséért és működtetéséért felelős szervezetet. Tudjuk, hogy az OBH elnökének kiemelt stratégiai célja e terület fejlesztése.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A magánszakértői modell bevezetésre fog-e kerülni?
Várhatóan lesznek változások a szakértői bizonyítás körében, ezt mind a jogalkalmazók, mind a szakértők is szükségesnek tartják. A szakértői bizonyítással kapcsolatos témakört vizsgálta igen mélyrehatóan a Molnár Ambrus vezette kúriai joggyakorlat-elemző csoport, amely szintén foglalkozott polgári perekben a magánszakértői vélemények kérdésével. A kodifikátornak is vannak elképzelései, de ezek még szintén idő előttiek, mert ezeket a javaslatokat még nem tárgyaltuk meg.
Van olyan elgondolás, mely szerint indokolt lehet külön nevesíteni bizonyítékként a „magánszakvéleményt”. Megfontolandó szabályozási megoldásként jöhet szóba a szakértői feladat átértelmezése, amennyiben a szakértő már arra is kirendelhető lenne, hogy a tárgyaláson segítse a bíró munkáját, egyfajta „tolmácsként” működve, így a felek közötti vita felderítését is elősegítheti, és közreműködhet a szakértőhöz intézendő kérdések megfogalmazásában is.
A különleges pereken belül várható-e jelentősebb módosítás, ha igen, melyek azok?
Változatlanul indokoltnak tartjuk az új polgári perrendtartás kialakítása során a különleges perek elkülönült struktúráját fenntartani, annak megállapítása mellett, hogy – a jelenlegi megoldáshoz hasonlóan – nem helyezhető el valamennyi különleges per a törvényben. Az egyes különleges pereknek a törvényben való elhelyezését indokolhatja, hogy az emberi életviszonyok alapjait érintő anyagi jogi jogviszonyok rendezésének kereteit szabályozza, illetve az, hogy milyen gyakorisággal és számban fordulnak a bírósághoz a jogkeresők ezekben a különleges eljárásokban.
A személyi állapottal kapcsolatos perek biztosan helyet kapnak majd az új Pp. különös részében, a munkaügyi perek szabályaihoz hasonlóan.
A két elsőfokú bemeneti szint sajátosságaira tekintettel kialakított eljárási szabályok miatt a kisértékű perekre és a kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó külön szabályozás kikerül a Pp.-ből, a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok pedig a közigazgatási perrendtartás szabályainak külön törvénybe foglalása miatt.
A közjegyzők szerepe hogyan fog nőni a nemperes eljárásokkal kapcsolatban?
A nemperes eljárások perelterelő, permegelőző hatásuknak köszönhetően fontos szerepet játszhatnak a bírósági ügyteher csökkentésében, és ennek köszönhetően összességében az eljárások gyorsításában. A Kormány által elfogadott Koncepció előirányozza, hogy meg kell vizsgálni a fizetési meghagyásos eljárás kötelező értékhatárának jelenlegi 1 000 000 forintról 3 vagy 5 millió forintra emelését, tekintettel arra, hogy 1-3 millió forintos értékhatár között 7 százalék alatt van a perré alakult eljárások aránya. Az értékhatárnak esetlegesen az 5 millió forintra emelése mellett szólhat, hogy a perré alakulás aránya itt ugyan már magasabb, 29 százalék körüli, de még e tartományban is jelentős a perelterelő hatás. A Koncepció szerint felmerülhet az egyezségi kísérletre idézés lehetőségének megteremtésére közjegyző előtti eljárásban is, ami összekapcsolható a mediációs megállapodás erejének növelése, mert ebben az esetben a közjegyző előtt is sor kerülhetne a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás egyezségként történő jóváhagyására.
Külön eljárási szabályokat tartalmaz-e majd a törvényben a tömegesen előforduló, azonos tárgyú perekre vonatkozóan (pl. amilyenek a devizaügyek voltak)?
A polgári perjog kodifikációjának egyik komoly kihívása az úgynevezett tömeges perléssel kapcsolatos jogalkotási feladatok megoldása, a csoportper hazai szabályainak megalkotása. A csoportos igényérvényesítés az Európai Unió elvárásai szerint is szabályozandó területe a polgári eljárásjognak. Számos nemzetközi minta közül a legismertebb az amerikai class action intézménye, de a kontinensen a német, ill. francia minta is figyelemre méltó szabályozási szempontból.
A kodifikáció célja, hogy akár több külföldi megoldást is figyelembe véve olyan tömeges perlési lehetőséget biztosítson, ami megfelel az Európai Unió Bizottsága 2013/396/EU ajánlásának. Ennek a perlési formának a pertársaságtól különböző módon kell választ adnia azokra a problémákra, amelyek bizonyos létszámot meghaladóan a perekben szükségképpen jelentkeznek: a felek nagy száma miatti kezelhetetlenség, az eljárás lelassulása stb. Ráadásul célszerű, ha a csoportos igényérvényesítés lehetőséget biztosít olyan igények érvényesítésére is, amelyek önállóan nem lennének peresíthetők. A magyar perjogi hagyományok nem nyújtanak eligazítást a kodifikációban, de fontos szempontunk, hogy a megoldás az Alaptörvénynek, különösen a rendelkezési jognak megfeleljen.
A közigazgatási perrendtartás szabályai miért kerülnek külön törvénybe?
Meggyőződésem, hogy a közigazgatási perjogi szabályok külön törvényben történő szabályozása, vagyis az önálló közigazgatási perrendtartás kialakítása tovább nem volt halogatható: a közigazgatási perek szabályai, különösen 2005-től „szétfeszítették” a Pp. kereteit; az ott alkalmazandó szabályok nem álltak összhangban a magánjogi jogvitákban érvényesülő alapelvekkel, arról nem is beszélve, hogy a közigazgatási bíráskodás jóval több, mint a Pp. XX. fejezetének alapvetően aktus-felülvizsgálatot célzó szabályozása. Ennek a véleményemnek kutatóként több tudományos konferencián is hangot adtam, és a témakörrel foglalkozó egyetemi oktatóként évek óta magam is az önálló közigazgatási perrendtartás mellett foglalok állást.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Milyen okok teszik szükségessé az új polgári perrendtartási törvény létrehozását?
Önmagában nem az teszi szükségessé egy új polgári perrendtartás megalkotását, hogy a hatályos polgári perrendtartási törvényünk 1953. január 1-jén lépett hatályba, azaz elmúlt 60 éves, hanem az, hogy alapvetően megváltoztak azok a politikai – társadalmi – gazdasági viszonyok, melyek jogvitáira az 1952. évi Pp.-t modellezték. A rendszerváltást követő módosítások sem tudták megfelelően lekövetni az eljárásjogi rendelkezések szintjén azokat a gyökeres változásokat, melyek a gazdasági viszonyok és az anyagi jogi szabályozás körében bekövetkeztek. Ezt a problémát további módosításokkal nem, csak egységesen, egy új szerkezetű és tartalmú Pp. megalkotásával lehet feloldani.
A hatályos Pp. egységes tárgyalási rendszerénél, tárgyalás előkészítési módjától, vannak jóval hatékonyabb, a perkoncentrációt biztosító megoldások, amelyek egyaránt alkalmasak a napjainkra jellemző bonyolult, összetett jogviták megoldására, de a gyakori, kisebb jelentőségű jogviták hatékony elintézését is biztosítják. Azt azonban alá kell húznunk, hogy az új polgári perrendtartás csak a szükséges mértékben távolodik el a magyar perjogi hagyományokban gyökeret vert, és a hatályos Pp.-ben is sikeresen funkcionáló szabályozási megoldásoktól.
Az új Pp. Koncepció a gyors és hatékony eljárást milyen új szabályokkal kívánja megvalósítani?
Erre a kérdésre röviden válaszolni szinte lehetetlen, hiszen az új polgári perrendtartás Kormány által 2015. januárjában elfogadott, mellékletekkel együtt 100 oldalt meghaladó terjedelmű Koncepciója lényegében erről szól. Abból az eszköztárból emelnék ki néhány elemet, amellyel az új Pp. kiemelt szabályozási célja, a „perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása” – terveink szerint – elérhető. Új alapelvek nevesítése, amelyek „előrevetítik”, hogy melyek lesznek az új Kódex legfontosabb rendező elvei, így a perkoncentráció elve, az együttműködés elve, természetesen a rendelkezési elv mellett. Új perszerkezet kialakítása, az osztott tárgyalási rendszer ún. főtárgyalási modellje, ami nagy hangsúlyt helyez a hatékony és rugalmas előkészítésre, ami aztán a koncentrált érdemi tárgyalás megtartását garantálja. A rugalmas perelőkészítés azt jelenti, hogy bár részben eltérő eljárási szabályokat irányoz elő a Koncepció a járásbíróságon és a törvényszéken induló ügyekben, a döntés a bíró kezében van, hogy a jogvita jellegére, a jogi képviselet tényére, a felek együttműködési hajlandóságára tekintettel, szóbeli vagy írásbeli előkészítést tart célszerűbbnek, ill. tart-e, és mikor perfelvételi tárgyalást. Újdonság a csoportper hazai szabályainak kidolgozása, és mindazok az eljárási szabályok, amelyekkel a perelterelést kívánjuk erősíteni.
Milyen megoldásokat kínálhatnak a 1911. évi I. törvénycikk szabályai napjaink perjogi elvárásaira? Milyen jogintézményeket kíván átvenni ebből az új Pp.?
Az 1911. évi I. törvénycikk korának egyik legjobban sikerült perjogi kódexe volt, amely már meríteni tudott a korábban elfogadott német és osztrák Pp. szabályozási megoldásaiból is. A kodifikáció során mindvégig figyelemmel vagyunk a Plósz Sándor nevéhez köthető Pp. megoldásaira, de arra is emlékeztetni szeretnék, hogy a hatályos Pp. működőképességét is jelentős részben ennek a törvényműnek köszönhetjük, mert az akkori jogalkotó sokat „mentett át” a Plósz-féle Pp. szabályanyagából. Ami számunkra feltétlenül vizsgálandó, az pl. az osztott tárgyalási rendszer, a perfelvételi tárgyalás, a percezúra, a bíróság anyagi pervezetésének, az akkori szóhasználattal, a bírói gondoskodásnak a megoldásai.
Wopera Zsuzsa (1968) 1991-ben végzett a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán. 1991-től a Miskolci Egyetem főállású oktatója, 2002-től a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője, 2007-től az Európai- és Nemzetközi Jogi Intézet igazgatója, a jogász szak szakfelelőse. 2002-ben PhD fokozatot szerzett, 2011-ben habilitált, 2013. szeptember 1-jétől nevezték ki egyetemi tanárnak. A Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola törzstagja. Két kiválóra értékelt OTKA kutatás vezető kutatója, hat alkalommal nemzeti referens külföldi kutatási projektekben. Több hazai és külföldi tudományos testület, egyesület tagja, elnökségi tagja, elnöke. Az OTKA Társadalom– és Bölcsészettudományi Kollégiuma, Állam- és Jogtudomány, Politikatudomány (ÁJP) zsűri tagja. 2012-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíját. 2007-ben az Országos Tudományos Diákköri Tanács a tehetséggondozás terén kifejtett tevékenysége elismeréseként Mestertanár Aranyéremmel tüntette ki. A Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság szervezési titkára. Kutatási területe a polgári eljárásjog mellett kiterjed az uniós jog határon átnyúló családjogi ügyekkel kapcsolatos területeire is. Ezzel kapcsolatban két monográfiája jelent meg.
