Heteken belül elfogadhatja az Országos Bírói Tanács az új bírói etikai kódexet, amely a bíróknak, az ülnököknek és az igazságügyi alkalmazottaknak nyújt viselkedési iránymutatást. A közösségi oldalakon tanúsított, időnként etikátlan bírói viselkedés is indoklta az etikai kódex megújítását. A kódex kidolgozásában a Magyar Bírói Egyesület is tevékenyen rész vett. Makai Lajost, a MABIE elnökét kérdeztük a megújítás szükségességéről.
Hogy lapunk megbizonyosodjon a közösségi oldalakon tanúsított bírói viselkedésről, megnéztük néhány bíró és igazságügyi alkalmazott profilját. A bírók többsége nem regisztrált, vagy saját nevén nem lelhető fel a közösségi oldalakon. Akikre rálátunk, azok többsége átlagosan viselkedik, megosztja családi kirándulásait, ünnepeit, frissen kisült gasztronómiai alkotásait vagy ismerőseinek cukiságait, úgy ahogy azt az átlag felhasználók teszik. Némi kutakodás után egy bajai polgári bírónőnél találtuk meg egy politikus választásra buzdító agitációs videóját, valamint egy mohácsi bírósági alkalmazottnál megosztott lenge öltözetű Chip and Dale fiút.
Makai Lajos szerint az ilyen példáknak is köszönhető, hogy meg kell újítani, illetve ki kell egészíteni a bírói etikai kódexet.
Fotó: Fóris Gábor
Egyes bíráknak nyitott könyv az életük?
Igen, vannak bírók és igazságügyi alkalmazottak, akiknek figyelme nem, vagy nem eléggé terjed ki az internetre, ezen belül a közösségi oldalak használatára, ezzel sértve a bíróságok tekintélyét, valamint a bírói hivatás méltóságát.
Az átdolgozás oka több kézzelfogható probléma?
A közösségi oldalon kétféle dolog történhet: képi megjelenés vagy véleménynyilvánítás. A képi megjelenéssel általában véve nincs gond, de nem biztos, hogy kocsmában söröskorsót tartva a kézben, éppen csúszva le a pultról, vagy táncos lányok között készült képeket kell egy bírónak megosztania magáról. Ez ugyanis sérti a bíró, a bírósági szervezet méltóságát.
A közösségi oldalon való véleménynyilvánítás ugyancsak nem sértheti a bíróság tekintélyét és a bírói hivatás méltóságát, sőt a bírói nyilatkozat tételre vonatkozó szabályokat sem. Addig semmi baj nincs, amíg ez méltóságteljesen történik, de sajnos vannak ellenkező példák. Előfordult már olyan eset is, amikor egy bíró a saját ügyéről tett közzé megjegyzéseket. Ez etikátlan.
A közelmúltban egy bíróval szemben azért indult etikai eljárás, mert egy közösségi oldalon egy konkrét politikus mellett fejezte ki azonos véleményét, jelezve, hogy ő is hasonló platformon van, és bátorítva a politikust, hogy ha problémája adódna, bármikor forduljon hozzá bizalommal. Na ezek azok az ügyek – egyebek mellett – ami miatt lépni kellett.
A kódex természetesen nem szankcionál, csak iránymutatást ad. Felhívja a bíró figyelmét arra, hogy az internet használata során körültekintően járjon el, csak olyan információt osszon meg, ami nem csorbítja a bírói hivatás méltóságát és a nyilatkozattételre irányadó szabályokat.
Ez a régi kódexben még nem volt benne.
Voltak még vitás kérdések?
Nagyon gyakoriak a bíró-ügyvéd párkapcsolatok. Ezzel kapcsolatban kifogásolható, ha a közös családi házban van az ügyvédi iroda, és az ügyvéd itt fogadja az ügyfeleket. Ez sértheti a pártatlanság látszatát, így ajánlott kiküszöbölni.
Az új kódex kimondja azt is, hogy a bíró ne támogasson olyan civil és karitatív szervezeteket, amelyekhez valamilyen politikai tevékenység köthető. Éppen az a lényege a politizálási tilalomnak, hogy ne derüljön ki a bíró magatartásából, a döntéseiből, a nyilatkozataiból, egyáltalán semmiből a politikai hovatartozása, mert akkor okkal, joggal kérdőjelezhetik meg a pártatlanságát, ha egy más politikai érzelmű személy ügyében kell döntenie. Határozott véleményem, hogy a bíró nem tanúsíthat olyan magatartást, amelyből egyértelművé válik a politikai hovatartozása. A hivatás gyakorlása során ettől messzemenően tartózkodni kell.
Erről szólt a Gyulai Törvényszék bírájának az ügye is, amikor a bírónő a ‘cigánybűnözés’ kifejezést használta?
A Gyulai Törvényszék bírája határozott magánvéleményt nyilvánított ki egy ítéletben. A cél, hogy ez ne forduljon elő.
Fotó: Fóris Gábor
Külföldi példát tudna említeni a bíró politikai állásfoglalásával kapcsolatban?
Érdekes példa Svájc, ahol politikai hovatartozás nélkül nem lehet senki bíró, ugyanis a pártok jelölik a bírákat. De ott, abban a kultúrában állítólag nem okoz gondot, hogy X-et a Zöldpárt, Z-t pedig a Demokrata Párt jelölte. Magyarországon viszont ebből óriási probléma lenne. Általános felháborodás. A mi rendszerünk így nem tudna működni. Más a mentalitásunk, más a politikai kultúránk.
Bővült-e a kódex hatálya, az érintettek köre?
Ebben a kérdésben volt vita, ami elsősorban az ülnököket érintette. A bíráskodásban az ülnök is részt vesz. Annak ellenére, hogy nem mindig szól, vagy nem kérdez, a bíróval azonos jogok illetik meg az ítélkezésben. És mentelmi joga is van. Hasonló státuszt élvez, mint a bíró. Az ülnök azonban nem hivatásos bíró, hanem pedagógus, nyugdíjas, építészmérnök, stb. Megvan a saját hivatásának is az etikai kódexe. A jelenlegi álláspont az, hogy a bírói etikai kódex hatálya elsősorban a bírákra terjed ki, az etikai következmények velük szemben alkalmazhatóak, de a kódexben foglaltak iránymutatásul szolgálnak az ülnököknek, illetve az igazságügyi alkalmazottaknak egyaránt.
Ez az új kódex egy kicsit egzaktabb, bővebb, kiforrottabb, mint a korábbi, mégis elég általános. Mert ha nagyon konkrét egy etikai kódex, akkor annak nagyon szerteágazónak kell lennie.
Van benne azért konkrétum is?
Igen. Bár – megjegyzem – én ellene voltam több dolognak is. Van például egy kitétel a tisztesség című fejezetben, hogy a bíró tartsa tiszteletben mások szellemi alkotását. Ezzel – véleményem szerint – az a probléma, hogy ha valaki más szellemi alkotását bitorolja, az kettős következménnyel járhat. Egyrészt lehet bűncselekmény is, másrész kártérítési kötelezettséget is keletkeztethet. Ilyen alapon bekerülhetne az etikai követelmények közé, hogy tiszteletben kell tartani mások testi épségét. Véleményem szerint olyan tilalmakat nem kell felállítani etikai kódexben, amit egyébként más jogszabályok általános érvénnyel tiltanak. De a véleményt nyilvánítók többsége ragaszkodott hozzá, néhány, a közelmúltban előfordult ügy miatt.
Ezideig nem tartalmazta a kódex a vezető, felelős beosztású bírókra vonatkozó fejezetet, a vezető és a beosztottak viszonyára vonatkozó etikai normákat sem. A norma lényege, hogy a vezetőnek tartózkodnia kell a beosztottjai emberi méltóságát sértő magatartástól, kijelentéstől, ellenőrzési tevékenysége során egyenlő mércét kell alkalmaznia minden beosztottal szemben.
Olyan általános magatartási szabályokat fogalmaz meg a kódex, ami minden bírótól elvárható. Előfordul, hogy a megfogalmazott elvárás magasabb mint más hivatásrendeknél, mert a társadalom a bírákkal szemben magasabb mércét állít fel.
A vezető bíró figyelmeztetheti a beosztottját az etikus viselkedésre?
Hogyne, pont ez lenne a lényeg! Sok vezető – talán szemérmességből – nem kommunikál bizonyos viselkedési elvárásokat, és ez oda vezet, hogy később az adott viselkedésnek már következményei is lesznek.
Fotó: Fóris Gábor
A bírói függetlenség az ítélkezés függetlenségét jelenti, nem pedig azt, hogy egy bíró eldöntheti, hogy mikor megy be a tárgyalóterembe, vagy mikor szeretne tárgyalni, vagy hogy délután kettőkor már nem szeretne tárgyalni. Az etikus viselkedés nem bírói függetlenség! A példa kedvéért, ha valaki bejön rövidnadrágban, akkor azt mondom neki, hogy legközelebb nem szeretném meglátni rövidnadrágban, mert ez nem a bírói hivatalhoz méltó viselet. A kódex leszögezi, hogy a bíróság vezetőjének ügyelnie kell arra, hogy a bírák helyesen viselkedjenek.
Mindemellett kell lennie egy írott, nem-jogi normarendszer szerinti viselkedési kódexnek, mert sajnos egyre kevesebb az olyan idős, mogul jelzővel illethető bíró, aki megmondja a fiatal kollégának, hogy ‘ez így nem helyes, legközelebb csináld így és így’, akitől meg lehet tanulni az etikus és a bírói hivatáshoz méltó viselkedés szabályait.
Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az ellenőrzést?
Ez részben vezetői felelősség, részben pedig már eljárásjogi kérdés. Véleményem szerint a bírósági eljárások során meg kellene szüntetni a jegyzőkönyv-vezető alkalmazását, és bevezetni a tárgyalás egészének elektronikus hangrögzítését. Így sokkal inkább nyomon követhető lenne mind az eljárási szabályok betartása, mind pedig a bíró viselkedése, felekkel szembeni magatartása, pártatlansága, méltósága. Elkerülhetőek lenének a jegyzőkönyv kijavítása iránti kérelmek, és megszűnnének a feljelentgetések, amit a felek tesznek közokirat hamisítás miatt, hogy nem az és nem úgy került a jegyzőkönyvbe, ahogyan az a tárgyaláson elhangzott. Az elektronikus hangrögzítés eljárásjogi bevezetésére már tettünk javaslatot a jogalkotó felé.
Az OBT várhatóan mikor fogadja el az új kódexet?
Úgy tűnik, hogy novemberben. Azt azért tudni kell, hogy a jogállási törvény nem változott, tulajdonképpen minden etikai vétségnek tűnő megnyilvánulás, fegyelmi vétség is egyben. Mert a bírák jogállásáról szóló törvény változatlanul fegyelmi vétségként kezeli a bíróhoz méltatlan magatartás tanúsítását is. Csak az lesz majd eldöntendő kérdés, hogy megüti-e a magatartás azt a szintet, hogy fegyelmit kelljen indítani, vagy elegendő etikai állásfoglalás a kérdésben. Mert vannak olyan magatartások, amelyek kétség kívül nem fegyelmi eljárást igényelnek. Nekünk az volt az álláspontunk, hogy el kellene határolni legalább jogszabályi szinten, hogy hol végződik a fegyelmi, és mi az, ami „csupán” etikai vétség.
Fotó: Fóris Gábor
Makai Lajos 1957-ben született Kaposváron.
A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban fizika–matematika tagozatra járt, itt érettségizett. Kezdetben orvosnak készült, a gimnáziumi tanulmányok második évében azonban módosította terveit, ettől kezdve tudatosan készült a jogi pályára, noha a családban nem volt jogász.
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára jelentkezett, ahol 1981-ben végzett.
Az egyetem után azonnal, 1981. április 1-jétől a Marcali Járásbíróságon fogalmazó, majd a szakvizsgát követően, 1983. december 1-jétől ugyanott immár büntetőbíró. Kezdő bíróként eleinte polgári ügyeket vitt, majd vegyesen tárgyalt civil- és büntetőjogot.
1989-ig dolgozott a Marcali Bíróságon, majd két évig, 1991-ig a Kaposvári Városi Bíróságon, ezt követően pedig a Somogy Megyei Bíróságon megyei bírósági bíró, többnyire másodfokú tanácsban. De rendszeresen tárgyalt első fokú ügyeket, és ellátta a büntetés-végrehajtási bírói feladatokat is.
1997-től előbb megbízással, majd 1998. március 15-től kinevezéssel lett a Somogy Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője. 2003. április 1-jétől a Pécsi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának a vezetője. 2008. decembere óta a Magyar Bírói Egyesület elnöke. 2012-től a Pécsi Ítélőtábla elnöke.
A büntetőjogot oktatja is. Korábban Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntető-eljárásjogi Tanszékén adott gyakorlati órákat és vizsgáztatott is. Emellett a jogi kar Igazságügyi Ügyintéző Főiskolai Szakán büntetés-végrehajtási jogot is tanított. Jelenleg a pécsi jogi kar posztgraduális képzésében vesz részt oktatóként. Tagja a büntetőjogi záróvizsga-bizottságnak. 1997-től a jogi szakvizsgabizottság cenzora.
1983-ban Miniszteri Dicséret, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült.
Hobbija a vadászat, és a labdarúgás. Fiatalon a Kaposvári Vasasban játszott. 1988 óta vadászik. Ez igazi kikapcsolódást nyújt számára. Ott vadászik, ahonnan a családja származik: a Somogy megyei Nemesvid környékén. A somogysimonyi Szent Hubertus vadászegyesület elnöke. Sokakkal ellentétben megfőzni és enni is szereti a vadat. Receptje már nyomtatásban is megjelent jogászok receptjei között.
Felmenői a felvidékről származnak, családfája 1614-ig visszavezethető. Felmenői II. Mátyástól (osztrák főherceg) kaptak nemesi címet.
