A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke nagy eredménynek tekinti, hogy sikerült a politikát a kapukon kívül tartani. A második elnöki ciklusa vége felé közeledve aggasztónak nevezte, hogy az ország szegényebb vidékein jelentősen visszaesett, sőt van, ahol gyakorlatilag megszűnt a fizetőképes igény az ügyvédi szolgáltatás iránt.
Kérem, beszéljen a szüleiről és a gyermekkoráról!
Apám nagybecskereki, anyám losonci, a nagyszüleim désiek, én meg épp középre, Budapestre születtem, 1944-ben. Apám után jugoszláv állampolgár lettem, akinek különösen nem tett jót a jugoszláv állampolgárság, amikor 1948 és 1952 között magyarországi börtönökben ült. Szép is lenne ma azt mondani, hogy ez a nem túl jó ajánlólevél az, ami miatt ügyvéd lettem, hiszen gyermekkoromban a börtönbe jártam látogatóba apámhoz, aki szabadulása után sajnos már nem sokáig élt. Az Apáczai-Csere János Gyakorlógimnáziumban érettségizem, és harmadéves koromig vegyésznek készültem. Nevelőapám ügyvéd volt, innen az indíttatás. Itt a Szalay utcában, a szemben lévő házba hívattak be, hogy közöljék, felvettek ugyan a jogi karra, de gondolkodjak el ezen a jugoszláv állampolgárságon. Az egyetem alatt lettem aztán magyar állampolgár.
Nem lett vegyészmérnök, de ügyész sem, pedig eredetileg annak készült.
Az egyetemen különösképpen a büntetőjog iránt érdeklődtem. Tevékenykedtem a diákkörben, demonstrátorkodtam, és valóban ügyésznek készültem. Aztán 1965-ben Schirilla György, a legendás védőügyvéd, nevelőapám tarokkpartnere egyszer megkérdezte tőlem, hogy minek készülök. Azt válaszoltam, hogy ügyésznek. Az nagyon szép pálya, ismerte el, csak egy szebb van nála, a védőügyvédé. Szerinte ugyanis nincs szebb kihívás, mint egy szem emberként odaállni valaki mellé, aki gyakran egy egész államgépezettel kerül szembe. Ő mondta azt is, hogy mindenkinek kijár a védelem, legyen szó bármilyen súlyú ügyről. Schirilla György egyébként minden körülmények között ragaszkodott az elveihez, ezért is zárták ki 1958-ban az ügyvédi kamarából, ahová 1990-ben térhetett vissza, hogy egészen százéves koráig, 2009-ben bekövetkezett haláláig példát mutasson több ügyvédi generációnak is. 1966-ban Györgyi Kálmán javaslatára, aki akkor egyetemi tanársegéd volt, perbeszédversenyt hirdettek, amelyen Kádár Miklós professzor legnagyobb megrökönyödésére nem ügyészi, hanem védői oldalon indultam. A versenyt végül megnyertem.
Innen már egyenes út vezetett az ügyvédi kamarába.
Felvettek ügyvédjelöltnek a Népszínház utcai legendás ügyvédi munkaközösségbe, a 21-esbe. Huszonöt évig dolgoztam ott, 1967 és 1992 között. A saját irodámat 1992-ben nyitottam. A feleségem és kisebbik fiam is ügyvéd, míg a nagyobbik vállalkozó.
A szellemi szabadfoglalkozásúak között is nagyfokú szabadságot élveznek az ügyvédek, akik többnyire nem szívlelik a kötöttségeket, a hierarchiát. A kamarai érdekképviseleti munka ezzel ellentétes habitust feltételez.
Az ügyvédektől egyáltalán nem áll távol a szószólói szerep, hiszen munkájuk során mások – egyének, kisebb-nagyobb csoportok – érdekében szólalnak meg. Bennem is megvolt ez a habitus. A hetvenes évek végén fiatal ügyvédként elnökségi póttag, majd elnökségi tag lettem, a kamara
fegyelmi megbízottjaként tevékenykedtem. Amikor a változások szele a nyolcvanas évek végén az ügyvédi kart is elérte, megválasztottak budapesti főtitkárnak. Ez fontos időszak volt, hiszen alakítója lehettem a folyamatoknak. Ekkortájt sok ügyvéd választotta a politikát, én viszont tudatosan nem vállaltam ilyen szerepet. Mint kamarai vezető azonban éreztem, hogy van mit tenni, és talán tudtam is valamit.
Három cikluson át volt Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, míg az országos kamara élén a második ciklusa végéhez közeledik. Mire a legbüszkébb az elmúlt két évtizedből?
A legnagyobb eredmény, hogy a politikát sikerült a kapukon kívül tartani. Büszke vagyok a hivatási ethosz megőrzésére, és hogy lépést tudtunk tartani a változásokkal, zökkenőmentesen vezettük be az elektronikus hitelesítési eljárásokat, technológiákat, így az elektronikus aláírást is. Igyekeztünk tágítani az összeférhetetlenségi szabályokon, különösen az oktatás területén. 2008 óta idén hatodik alkalommal rendeztük meg a magyar ügyvédség ünnepét, a Magyar Ügyvéd Napot, amelyet minden év novemberének utolsó előtti szombatján tartunk.
Szavaiból azt veszem ki, hogy elnöki tevékenységének kulcsszava a függetlenség.
Mert függetlenség nélkül nincs ügyvédi kar. Nem véletlen, hogy épp az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi XXXIV. törvénycikk tartalmazott először Magyarországon rendelkezéseket önálló szakmai kamara felállításáról és a kötelező kamarai tagságról. 1875 óta mindig létezett ügyvédi kamara, igaz, egy rövid ideig miniszteri biztossal, de sosem szűnt meg vagy oszlatták fel. Miénk Európa egyik legrégebbi és legszebb székháza is, amelyet 1896-ban a budapesti ügyvédség épített fel a saját erejéből. Ez az épület a magyar ügyvédség jelképe, hiszen mindig itt működött a kamara, hirdetve e szép hivatás önállóságát és integritását.
A nyolcvanas évek végén hatszáz ügyvéd volt az országban, ma több mint tizenkétezer. Negyedszázad alatt hússzorosára nőtt a létszám. Hogyan hatott a világméretű gazdasági válság az ügyvédi karra?
A nyilvántartások tizenkétezer-ötszáz ügyvédet tartanak számon, akik közül 10 900 aktív, míg 1600-nak szünetel a tagsági jogviszonya. Az ügyvédek munkáját háromezer ügyvédjelölt és ötszáz alkalmazott ügyvéd segíti. Az ügyvédi létszám rohamos növekedése lecsengőben van. A vidéki kamaráknál azt érzékelik, hogy jóval kevesebb jelentkeznek ügyvédjelöltnek, mint korábban. Az ügyvédi hivatás gyakorlása függ a fizetőképes kereslet alakulásától. Az ország szegényebb vidékein jelentősen visszaesett, sőt van, ahol gyakorlatilag megszűnt a fizetőképes igény az ügyvédi szolgáltatás iránt. Ahol visszaesik a gazdaság, ott nincsenek cégmozgások, nincs ingatlanforgalom, márpedig ez a két terület jelentős ügyvédi létszámot tartott el. Sok ügyvédi iroda állt rá az ingatlan-beruházásokra, az ingatlanbefektetésekre, ám a projektek száma szinte lenullázódott. Ezek az irodák tevékenységi kört váltottak, és olyan területektől vettek el munkát, amelyeket korábban kisebb, vagy kevésbé erős ügyvédi irodák láttak el. Egyszóval: van lemorzsolódás. Fájó, de növekedett azoknak az ügyvédeknek az aránya, akiket tagdíj, vagy biztosítási díj nem fizetése miatt kell törölnünk a névjegyzékből. Sokan ezt sem tudják normális körülmények között kitermelni.
A válság mindig próbára teszi a morált. Nőtt vagy csökkent a fegyelmi ügyek, illetve az ügyvédek által elkövetett bűncselekmények száma?
Nincs tendenciaszerű változás. A tizenegyezer ügyvéd évente négy-ötszázezer ügyben jár el, amelyekben hozzávetőleg 1800 panasz érkezik. A panaszok harmadrészét megtagadó határozattal utasítják el, a fennmaradó ezerkétszáz ügyből pedig 800 megszűnéssel végződik. Vagyis összesen négyszáz panasz jut el a fegyelmi eljárás megkezdéséig. Ez az ügyek egy ezreléke. A fegyelmi vétséget elkövető ügyvéddel szemben megrovás, pénzbírság és kizárás alkalmazható. A fegyelmik felében
pénzbírságot szabnak ki, és átlagban húsz felfüggesztett és tíz-húsz végrehajtandó kizárás születik. A kamarából való kizárás nagyon súlyos büntetés, ami egzisztenciavesztéssel jár, hiszen a határozat jogerőre emelkedésétől számított tíz évig az ügyvéd nem vehető fel a kamarába. Ami az ügyvédek által elkövetett bűncselekményeket illeti, évente száz körüli ilyen büntetőügy van, köztük több ittas járművezetés, rágalmazás és becsületsértés. Vannak csalási és sikkasztási ügyek is, és néhány hamis tanúzásra rábírás. Az okirathamisítások elsősorban a lakásmaffiákkal, illetve a cégelsüllyesztésekkel függtek össze, de úgy tűnik ez már lecsengőben van. Ezzel együtt évente kevesebb mint negyven elmarasztaló ítélet születik. A törvény szigorú a vádlott ügyvédekkel szemben: ha ugyanis olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt emelt vádat az ügyész, amelynek büntetési tétele ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb, akkor az ügyvédi tevékenység gyakorlását már az eljárás idejére is fel kell függeszteni.
Úgy tudom, kirázza a hideg, ha meghallja a sztárügyvéd fogalmát.
Nincs semmi bajom az újságírókkal, de a sztár jelzőt a sajtó aggatja rá néhány ügyvédre. Ez a titulus szubjektív, esetenként független a teljesítménytől és viselője kísértésnek van kitéve. Az ügyvéd ugyanis két súlyos hibába eshet bele. Az egyik: ha mindenhez ért. Márpedig a média éhes a hírre, ezért mindig megtalálja a maga „sztárügyvédjét”, akit bármiről lehet kérdezni. Ez persze abszurd, ráadásul a kolléga hitelét is kikezdi, ha nem tud ellenállni a mikrofonnak. A másik: ha inkompetens. Vagyis olyan konkrét ügyben nyilatkozik, olyan ítéletet kommentál, amelynek folyamatában nem vett reszt. A nyilatkozat csak akkor megengedhető, ha a védő – védence felhatalmazásával – a saját ügyéről nyilatkozik. A másik lehetőség a megszólalásra, ha általános kérdésekről faggatják.
Hadd éljek akkor a lehetőséggel. Az új Polgári törvénykönyv és a hatályba léptetésével összefüggő számos más jogszabály is közvetlenül érinti majd az ügyvédi működést.
Az új Polgári törvénykönyv szinte valamennyi rendelkezése kihat az ügyvédi tevékenységre. A cégalapítás szabályaitól kezdve az okiratszerkesztés formai kellékein át a letétkezelésig. Tulajdonképpen a polgári joggal, a családjoggal és a társasági joggal kapcsolatos ismereteit teljes egészében meg kell, hogy újítsa a kar.
2014-ben kamarai választások lesznek. Ringbe száll a harmadik elnöki ciklusáért?
A területi kamarai választások jövő márciusig tartanak. Ezt követően, áprilisban-májusban, a Magyar Ügyvédi Kamara legfőbb döntéshozó szerve, a teljes ülés választja meg többek között az elnököt, az elnökséget és az egyéb tisztségviselőket. Informálisan már tájékoztattam a kollégákat, hogy várhatóan vállalom az elnökjelöltséget. A három budapesti elnöki ciklus után harmadik országos elnöki ciklus szép keretbe foglalná kamaravezetői pályafutásomat.
Bánáti János (1944) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1967-ben summa cum laude eredménnyel. 1967-től 1969-ig a Budapesti 21. sz. Ügyvédi Munkaközösségben ügyvédjelölt, majd ugyanitt ügyvéd 1969-től 1990-ig. 1979-től 1984-ig a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja, 1984-től 1989-ig fegyelmi megbízottja, 1989-től 1992-ig főtitkára. 1992-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökévé választották, amely tisztséget többszöri újraválasztást követően 2006 márciusáig töltött be. 2006. május 15-én választották meg a Magyar Ügyvédi Kamara elnökévé, majd 2010-ben újraválasztották. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának címzetes egyetemi tanára, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának megbízott előadója. A Magyar Jogász Egylet alelnöke. Szakmai érdeklődése a büntetőjogra és a büntetőeljárási jogra irányul.
