Stratégiával változik a Kúria – A parlament a napokban tárgyalja a Kúria 2012. évi tevékenységéről szóló elnöki beszámolót, amely az új alkotmányos feladatokra vonatkozó első intézkedésekről ad áttekintést. A legfőbb ítélkező fórum azonban ma már jóval előbbre tart: a közelmúltban elkészült a következő esztendőkre szóló stratégiája. Darák Péter elnök a Jogi Fórumnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy e dokumentumban foglaltak érvényesítésével egy szélesebb látókörű, a társadalmi problémákat jobban érzékelő Kúriával találkozhatunk.
Bíróság és stratégia? Nem szokványos, még ha a Kúriáról is van szó. Mi indokolta elkészítését?
Hiányzott a Kúria rendezett feltérképezése, illetve az ezek alapján tételesen megfogalmazott és belátható időtávlatban megvalósítható célok kitűzése. Amit megválasztásomkor, a 2011 decemberében tartott sajtótájékoztatón elmondtam, az a tíz esztendős legfelsőbb bírósági bírói tevékenységem summázata volt, jórészt a magam meglátása, hogy mit is kellene változtatni. Az ilyen hosszabb időszak alatt érlelt benyomások igen hasznosak lehetnek, de mégsem egy közös gondolkodás eredményei. Ezt pótolta a stratégai elkészítése, mert tíz kúriai bíró gyakorlatilag fél éven keresztül, két-háromhetente tartott üléseken áttekintette azokat a problémákat amelyek a Kúria és korábban a Legfelsőbb Bíróság működésében észlelhetőek voltak. Problématérképet rajzolt, és aztán átgondolva az elmúlt másfél év irányait, igyekezett olyan célokat megfogalmazni, amelyek középtávon megvalósíthatóak. Megtették azt, ami néhány éve még szentségtörésnek számított volna bármelyik kúriai bírótól. Leírták erősségeinket, gyengeségeinket, a Kúria működésében fellelhető veszélyhelyzeteket és a jobbítás lehetőségeit. A stratégia nem csak újszerű gondolatokat tartalmaz, mégis, azokat módszeresen és tételesen összefoglalva, egy más minőségre emeli a Kúriáról kialakított képet.
Melyek a leghangsúlyosabb pontok?
Erősségünk a magas szakmai színvonalú tevékenység, a felhalmozott tudásbázis, az egységes testületi megjelenés, a hatékony jogérvényesítő eszközök. Ugyanakkor gyengeségként említhetem a kúriai ítélkező tanácsok közötti kellő információcsere hiányát vagy, hogy nincs egységes álláspont abban, milyen feltételek fennállása esetén, mely jogérvényesítő eszközt kell alkalmazni. Hiba, hogy nincs kidolgozott rendszere a korábbi döntéseink felülvizsgálatának. Baj, hogy hiányzik az igazán hatékony kapcsolat az alsóbb fokú bíróságokkal.
Miképpen próbálják erősíteni ezt az egyébként kiváltképpen szorgalmazott kapcsolatot?
Az a tapasztalatom az elmúlt másfél év alapján, hogy azok a módszerek, amelyek nem kapnak intézményi támogatást, előbb-utóbb elhalnak. Tehát a jó elképzelések – így a kapcsolatépítések – mögé meg kell találni a hatékony intézményi támogatást. Eredményeink között említeném, hogy teljes mértékben megvalósult az alsóbb fokú bíróságok ítéleteinek elvi döntésekként történő közzététele. Folyamatosan érkeznek közzétételi tanácsainkhoz a publikálásra javasolt alsóbb fokú jogerős ítéletek. Eddig az alsóbb fokú bíróságoktól két tucat elvi bírósági döntés látott napvilágot hivatalos lapunkban. Úgy gondolom, ez az alsóbb szintű bíróságok presztizsét növeli, egyúttal ösztönzi is a színvonalas szakmai munkát. Jó példa a Kúria Közigazgatási – Munkaügyi Kollégiumának kapcsolattartási gyakorlata. A kollégiumvezető által kijelölt két-két kúriai bíró, ha úgy tetszik mentor, révén kíséri figyelemmel a regionális kollégiumok munkáját, részt vesznek az üléseiken és felvetéseiket, problémáikat közvetítik a Kúria felé. A célom az, hogy a kollégiumvezetők a jelenleginél sokkal intenzívebb szakmai együttműködést teremtsenek meg. Ezt hangsúlyoztam néhány hete, a Veszprémi Törvényszék Polgári Kollégiumának ülésén, és ezt szorgalmazom legközelebb, amikor a Debreceni Ítélőtábla Büntető Kollégiumának tanácskozásán veszek részt.
Az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása nem új keletű igény, és napjainkban kiemelt feladat. Hagyományosnak mondható eszköze a jogegységi határozat, létjogosultságát időről-időre megkérdőjelezik. Változott-e mechanizmusa, szerepe?
A jogegységi határozathozatal a jogegység megteremtésére irányuló munka végső eszköze, az elmúlt időszakban volumenében és technikájában nem változott. A bírák ragaszkodnak ahhoz a felfogáshoz, hogy csakis olyan esetben hozzanak az alsóbb fokú bíróságokra kötelező döntést, amikor az adott probléma teljesen világos, és pusztán ki kell mondani az „igent”, vagy a „nemet” a megoldáshoz. Nagyon tanulságos az a vita, amely az Európai Bizottság kifogása alapján merült fel a közelmúltban a jogegységi határozat kötelező jellegéről. Nyugat-Európában a legfelsőbb bírói fórumok nem hoznak az alsóbb szintű bíróságokra kötelező döntést, Kelet-Európában viszont több helyen találkozhatunk a magyarhoz hasonló jogintézménnyel. Úgy gondolom, a hazai igazságszolgáltatás elismerése, hogy végül sikerült meggyőzni az európai szakembereket arról, miszerint ebben nem a bírói függetlenség sérelmének lehetőségét, sokkal inkább egy hosszabb demokratikus hagyománnyal nem rendelkező ország hagyományos intézményét kell látni, amely azért szükséges, hogy a jogegység biztosításán keresztül az állampolgári egyenlőség megvalósulhasson.
A tavaly óta felállított joggyakorlat elemző csoportok már nem egy fontos témában alkottak figyelemre méltó véleményt, és számos területen folyik jelenleg is elmélyült vizsgálat. Hogyan értékeli tevékenységüket?
Azt gondolom, hogy a kúriai változások igazi motorja a joggyakorlat elemzés. Ha e csoportok tavaly és az idén nem működtek volna, számos elvi iránymutatással lenne ma szegényebb a magyar igazságügy és a Kúria. Lényeges, új problémákra mutattak rá, és több, igen fajsúlyos dokumentum született, amely hosszú távra adhat iránymutatást nemcsak a joggyakorlatnak, hanem a jogalkotásnak is. Így például a Büntető Kollégium munkája olyan színvonalas áttekintést nyújt az egész büntető eljárási rendszer stratégiai és koncepcionális kérdéseiről, hogy megállapításai a büntető eljárásjog napirenden lévő kodifikációjában is helyet követelnek. Megválasztásom után az elsők között fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy a Kúria valódi szellemi műhelyként működjön, s ennek legfontosabb alakító ereje az elmúlt időszakban a joggyakorlat elemzés volt. A joggyakorlat elemző csoportokban sikerült először egymás mellé ültetni, és közös munkára késztetni tudós egyetemi professzorokat és a kúria bíráit, ami nagyszerű, jövőbe mutató dolog.
Mi tehát a következő lépés?
A tudományos élet képviselőinek folyamatos jelenléte és együttműködése bíráinkkal a Kúria szervezetében, a mindennapi munkában. Törekvésünk ugyanis, hogy főhivatású tudományos főtanácsadók támogassák tevékenységünket, ami részben már megvalósult. Azt hiszem, sikerült eloszlatni azt a tévhitet a tudósokkal szemben, hogy ők olyannyira elméleti oldalról közelítenek egy-egy adott jogkérdéshez, hogy nem képesek ahhoz eléggé konkrét módon, közvetlenül kapcsolódni. Az eltelt időszak erre rácáfolt, kiváló tudósok nyújtottak segítséget például a Polgári Kollégium tagjainak az új Ptk. rendelkezéseinek beható megismeréséhez, feltárva azokat a jogértelmezési buktatókat, amelyekkel a szabályok érvényesítése során szembesülhetnek majd bíráink. A Közigazgatási – Munkaügyi Kollégium bírái pedig a közigazgatási eljárás újraalkotásával kapcsolatban kaptak komoly nemzetközi kitekintést.
Milyen lesz a Kúria öt év múlva?
Reményeim szerint sokkal inkább hasonlít majd azokra a nagy hagyományokkal rendelkező, történelmük során kevesebb vihart megélt országok legfelsőbb bíróságaira, ahol a társadalmi problémákat pontosabban érzékelik, és azokra gyorsan és hatékonyan reagálnak.
