Dr. Mayer Erika, a Nádas & Mayer ügyvédi iroda és a Páneurópa Jogász Unió (PJU) alapítója, egyben az Internet Szolgáltatók Tanácsa Választottbíróságának tagja. Ez második interjúnk a jogásznõvel, ezúttal az elektronikus kereskedelemrõl szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kerestük meg. Egész pontosan annak egy speciális rendelkezésérõl, az e-mailben terjedõ internetes kéretlen reklámról (spamrõl) érdeklõdtünk, melynek közösségi szinten való szabályozása az Európai Uniónak is nagy fejtörést okozott a közelmúltban.
– Mi is az a spam, milyen adatokat, statisztikákat lehet tudni róla, megbecsülve mennyire jelentõsek a költségei, zavarkeltõ hatása, elsõsorban kiket érint az internet-felhasználók közül?
A spam az az üzleti céllal írodott e-mail, amely kéretlenül pottyan be a postaládánkba. Rendszerint tömegesen kerül elküldésre és úgy, hogy a küldõ és a címzett között semmilyen kapcsolat nincs, a küldõ a címzett e-mail címét valamilyen adatbázisból szerezte meg. Az a kérdés, hogy a spam mennyire valós probléma, többnyire megosztja az internetes társadalmat. Az üzleti világ képviselõi, így elsõsorban azok, akik maguk is rászorulnak a direkt marketing módszereire érthetõ módon pártolják ezt az intézményt, míg az internet szolgáltatók, és az interneten jól ismert szereplõk igen hangosan ellenzik. Nemrég egy internet szolgáltató képviselõjével beszélgettem, aki bevallása szerint kb. napi 30 spam-et kap. Nos ez egy néhány napos külföldi út során igen megterheli a postaládáját az embernek, és a hosszas letöltési idõ mellett a szelektálására fordított idõvele gyütt is komoly terhet jelenthet. Bár már léteznek spam szûrõ szoftverek is, amelyek segítséget nyújthatnak ilyen esetekre.
Érdekes módon a spam Magyarországon még nem terjedt igazán el. Az itthonról küldött spamek száma elenyészõ. A dömping elsõsorban amerikai küldõktõl jön, és nem elhanyagolható a távol-keleti, elsõsorban koreai spam dömping sem.
A spam természetesen küldõje számára olcsó és hatékony reklám lehetõséget nyújt, olcsóbbat és hatékonyabbat, mint az eddig alkalmazott bármilyen más reklám formák. Egy, Dr. Jóri András által kikutatott amerikai felmérés szerint amíg egy spam költsége kb. 10 cent, egy hagyományos postai reklám levélé viszont 0,5-1 USD. Ezzel szemben a spam hatékonysága, az ezt követõ értékesítések száma 5-15%, míg a hagyományos direkt marketinggé csak 0,2-0,5%. És a gyorsaságról még nem is beszéltünk! Nyilvánvaló tehát, hogy a spam a küldõjének igencsak kedvezõ lehetõségeket nyújt!
A spam melletti érvek ugyanakkor elõszeretettel hivatkoznak arra is, hogy a hagyományos marketing környezetromboló, papírhalomnyi szemetet termelõ formájával szemben mennyivel kevésbé kártékony a csak elektronikus úton szennyezõ reklám formája, hiszen ezért nem kell fákat kivágni, és nem tömíti el a kukát. Kivéve persze a virtuálisat. A spammel azonban az a baj, hogy ha valóban nagy tömegû, akkor már a hálózatok biztonságát is veszélyeztetheti, lelassítja az adatátvitelt és zavarokat okozhat a hálózatban. Ennek realitása pedig a már nem túl távoli jövõben komolyan fennáll. Ez pedig már sokkal komolyabb probléma, mint az, hogy az egyes felhasználók napi hány felelsleges, kéretlen reklámot kénytelenek letölteni, illetve törölni.
– Milyen szabályozási lehetõségek állnak rendelkezésre, illetve a szabályozás nélkül hagyásnak milyen elõnyei, vagy hátrányai lehetnének, pontosabban lehettek volna? Mit jelent pontosan a sokat ismételgetett opt in, és opt out eljárás, mi a különbség a két megoldás közt?
A direkt marketing, és hangsúlyozom nem csak a spam vonatkozásában ismert két megoldási forma az opt out és az opt in rendszerek bevezetése. Az opt out rendszerben a címzett számára szabad kéretlen üzleti célú levelet küldeni, de biztosítani kell számára annak lehetõségét, hogy kijelentkezzen (opt out) a rendszerbõl, vagyis valamilyen módon, levél elküldésével vagy listára való feliratkozással letiltsa a további levelek küldését. E rendszert többnyire azért bírálják, mert a címzett részérõl aktív magatartást kíván meg, vagyis idõt, fáradtságot és pénzt kell arra fordítania, hogy magát mentesítse a további kéretlen küldemények fogadása alól. Ugyanakkor spam esetén a küldõnek nem kerül nagy fáradtságába újabb elektronikus címrõl újabb leveleket küldenie, és közben arra hivatkozni, hogy a tiltás nem vonatkozik a másik címre. Az a veszély is fennáll, hogy a kijelentkezések rendszerbe gyûjtésével megfelelõ személyiség profil alakítható ki az egyes címzettekrõl. Ennek kiküszöbölésére szokás ún. Robinson listák létrehozása, amelyek esetében a címzett általánosságban tiltja le valamennyi kéretlen üzleti célú levél részére történõ megküldését. Az opt in rendszer az elõzõ fordítottja, itt csak annak a címzettnek szabad kéretlenül üzleti levelet küldeni, aki azt a maga számára lehetõvé tette éppen pl. egy listára történõ bejelentkezéssel. Vagyis itt már nem is beszélhetünk tényleges kéretlen levelekrõl. Jellemzõen az eddigi jogi szabályozásban ott alkalmazták az opt in rendszert, ahol a fogadó részérõl jelentõsebb költséget vagy kényelmetlenséget okozott a kéretlen reklám. Így pl. az automata telefonhívások és fax üzenetek esetében már több éve az opt in rendszer mûködik. A hagyományos postai és “bedobós” reklámra azonban az opt out vonatkozik.
– Mekkora értékû lehet ez a piac? Milyen hátrányok kilátásban helyezésével lehetne eltántorítani a kéretlen reklámokat alkalmazó vállalkozásokat e tevékenységtõl? Mi az a kockázat amit még vállalnak, milyen kibúvókkal próbálkozhatnak?
A reklám-piac egyre nagyobb, és az itt elérhetõ nyereség hatalmas. A költségek és elõnyök elõbbi összehasonlításából látható, hogy a piac nagyon nagy és vonzó lehet minden direkt marketinggel foglalkozó reklám-cég számára. Az eddigi magyar szabályozás ellentmondásos volt, és végsõ soron megfelelõ jogalapot nyújtott a spam küldésre. Így tehát eddig szankcióval nem kellett számolni. Az új szabályozás hatását majd csak a törvény hatályba lépését követõen tudjuk felmérni.
– A magyar elektronikus-kereskedelmi törvény végülis az opt in megoldás mellett döntött, de nem ez volt az eredeti koncepció. Miért változtattak az eredeti elgondoláson a törvényhozók? Hogyan oldja meg egyébként a magyar szabályozás a tiltott reklám kérdését? Milyen egyéb jogi aggályok merülnek fel a jelenséggel kapcsolatban, adatvédelemi szempontból elsõsorban?
Valóban a magyar törvény tervezet elõször az Európai Unió elektronikus kereskedelemrõl szóló 2000/31/EC direktívájának rendelkezéseit egy az egyben átvéve az opt out rendszert kívánta Magyarországon is bevezetni. A törvény vitája során azonban az eredeti jogalkotói elképzelések igen sokat változtak, így a spam szabályozás vonatkozásában is. A parlamenti szakaszban érvényre jutottak a szakmai aggályok, így a képviselõi módosító indítvány formájában benyújtásra került opt in rendszert tartalmazó szövegjavaslat már a kormány képviselõi részérõl is támogatásra talált. A szakmai szervezetek lobbi tevékenységén túl e mögött már az Európai Unió változó szemléletének hatása is megfigyelhetõ volt.
A magyar szabályozás azonban nem elõzmények nélküli, a spam kérdése az elektronikus kereskedelemrõl szóló törvény nélkül is szabályozva van, noha ezek a szabályok némileg ellentmondanak egymásnak és jogértelmezésbeli bizonytalanságot is magukban hordanak. Az 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról, illetve az ennek értelmezésére kiadott adatvédelmi biztosi állásfoglalás szerint az e-mail cím és az IP cím is személyes adat, a spam küldõje pedig céltól eltérõ adatkezelést végez, vagyis a spam küldése jogellenes és adott esetben büntetõjogi következményekkel is járó cselekmény.
Az 1995. évi CXIX. törvény a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezelésérõl lehetõvé teszi, hogy az adatbázisokból üzleti célra adatot igényeljenek, de emellett kötelezõvé teszi az opt out regiszterek felállítását. Ez a törvény azonban nem vonatkozik a spam-re, mivel az e-mail cím sem nem név, sem nem lakcím.
A gazdasági reklámtevékenységrõl szóló 1997. évi LVIII. törvény azt írja elõ, hogy a reklámnak felismerhetõnek és környezetétõl elkülöníthetõnek, a közzétevõnek pedig azonosíthatónak kell lennie. E szerint tehát az a spam jogszerû, amely e kritériumoknak megfelel.
A távollevõk között kötött szerzõdésekrõl szóló 17/1999. (II.5.) Kormányrendelet – az Európai Unió szabályozásához hasonlóan – a fogyasztó kifejezett hozzájárulásához köti, hogy a gazdálkodó szervezet a szerzõdéskötés céljából automata hívókészüléket, illetve távmásolót (telefaxot) használjon. Ugyanakkor az elõbbi körbe nem tartozó távközlõ eszközök esetében a fogyasztó kifejezett tiltakozásának hiányában lehetõvé teszi ilyen eszközök használatát. Vagyis e szabály alapján lehetõvé teszi a spam használatát.
Fontos hangsúlyozni, hogy az elõbb ismertetett rendelkezést csak szorosan szabad értelmezni! Vagyis a spam valóban kéretlen, és üzleti célú küldemény. Tehát továbbra is jogellenes, azaz jogosulatlan adatkezelésrõl van szó, ha a küldemény nem üzleti célú. A közelmúltban a Legalnet levelezõlistán élénk vita alakult ki a spamrõl egy vallási felekezet kéretlen erõszakos levelei nyomán. Az eddigiek ismeretében leszögezhetjük, hogy itt nem spamrõl van szó, vagyis nem üzleti célú reklámról. Viszont jogellenes adatkezelésrõl beszélhetünk annak minden jogkövetkezményével együtt. A szabályozás változásával együtt azonban félõ, hogy a tiszta és felismerhetõ spam helyett el fog önteni minket a trükkös, más formában megjelenõ kéretlen reklám, amely majd nem fér bele az eddigi jogi szabályozás egyik kategóriájába sem, de mindazokat a hátrányokat magával hozza, amelyeket eddig a spamnek tulajdonítottunk.
– Az Európai Unió is sokat foglalkozott a spam szabályozásával. Milyen megoldásokkal próbálkoztak, mi okozta az opt-in, opt-out megoldás közötti választási képtelenséget? Hogy viszonyultak a tagállamok a kérdéshez?
A 97/66/EC irányelv a személyes adatok és a magánélet védelmérõl a telekommunikációs szektorban az automata telefonhívások és faxküldemények vonatkozásában az opt in rendszert írta elõ, míg más területeken a tagállamokra bízta az opt out és az opt in alkalmazása közötti választást. Általánosságban az opt out terjedt ugyan el, kevesebb tagállam alkalmazta az opt in rendszert, és a választásban különösebb tendenciát sem lehet felfedezni. Így Dánia, Finnország, Ausztria, Németország és Olaszország opt in-t írt elõ, míg a többi tagállam opt out-ot. Az elektronikus kereskedelemrõl és az információs társadalmi szolgáltatásokról szóló, már említett 2000/31/EC irányelv az opt out rendszert támogatta. Kétségtelen azonban, hogy egy egységes belsõ piacon versenyhátrányba kerülhet az a reklám-cég, amely az opt in-t elõíró tagállamban van bejegyezve, a másik, opt out rendszert alkalmazó tagállambéli céggel szemben. Az internet határokon átnyúló jellege ezt a különbséget még erõsebbé teszi. Az egységes szabályozás iránti igény tehát teljesen érthetõen merült fel a tagállamok részérõl. Az egységesség irányában azonban komoly viták voltak. A kontinentális országok az opt in rendszert pártolták, míg Anglia az opt out-ot. Ugyanakkor Anglia szerette volna, ha az adatvédelmi szabályok lehetõvé teszik az internetezõk adatainak átmeneti idõre történõ tárolását, és visszakereshetõségét. Ez utóbbit azonban éppen az adatvédelmi szervezetek, és a kontinetális országok ellenezték. A kompromisszum azonban végül az lett, hogy Anglia elfogadta az opt in-t, cserébe viszont közelebbrõl meg nem határozott átmeneti idõre lehetõvé vált az internetezõk adatainak tárolása. A spam kérdése tehát ezzel megoldódni látszik: az Európai Unió egységesen opt in rendszert alkalmaz, amely meghatározza a csatlakozásra váró országok szabályozását is.
– A már említett Legalnet jogi levelezõlistán a vita erõsödésekor Ön felvetette egy konferencia megrendezését, mit lehet errõl a rendezvényrõl tudni?
Az internet, mint a marketing legújabb tere olyan kérdés, amely nem csak a spam, hanem egyéb reklámozási, értékesítési és e-kereskedelmi szempontokból is “megér” egy konferenciát. Ennek alkalmából a hatályos hazai és külföldi jogi szabályozás, a szabályozás várható irányának áttekintése mellett érdemes foglalkozni a gazdasági vonatkozásaival is, az e-kereskedelem térnyerésével, a valóságos piaci szerepével, azzal, hogy a jövõben milyen erõsödés várható, ha várható. A tervezett konferencián ezeket a kérdéseket szeretnénk a terítéken felkínálni. Természetesen ez alkalommal is a téma legjobb hazai szakértõit szeretnénk meghívni, csakúgy, mint a már több kurzust megért internet jogi tanfolyamunkon elõadók esetében. A hazai szakemberek mellett azonban tervezünk külföldieket is felkérni, de egyelõre még a szervezés elején tartunk.
