Dr. Verebics Jánost kérdeztük a klasszikusnak számító mûveket létrehozó eddigi pályájáról, a domain-nevekkel kapcsolatos magyar problémákról, jövõbeni terveirõl. Az Internet jogi problémáinak elismert szakértõje hamarosan minden idejét egy Internetes tanulmánykötet megírásának kívánja szentelni.
– Ön 1998 derekán Magyarországon az elsõk között kezdett foglalkozni az Internettel, mint jogi problémával. Ezzel kapcsolatos elsõ mûvében az “utolsó vad határvidéknek” nevezte az Internetet. Hogyan gondol vissza ezekre az idõkre, amikor talán még meg is mosolyogták érdeklõdése miatt? Honnan volt a lelkesedés, mi volt az, ami ebben a új területben megragadta?
A lelkesedés csak késõbb jött, elõször egy nagyon konkrét probléma formájában jelentkezett a kihívás. Ma már a hazai “kibertörténelem” része az úgy nevezetett “fehérvári Internet-ügy” (1998 nyarán a Polgármesteri Hivatal nyilvánosság-referense a város egyes vezetõit rágalmazó, lejárató honlapot létesített). Akkoriban a polgármester média-tanácsadójaként dolgoztam Fehérváron. Ezt megelõzõen a Vám-és Pénzügyõrség Független Szakszervezete jogsegélyszolgálatának vezetõjeként több sajtóperben, magánvádas eljárásban elláttam már képviseletet, s amikor a rágalmazó oldal elleni fellépés lehetõségét kerestük, ezekbõl a tapasztalatokból indultam ki. Nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy az “Interneten minden másként mûködik”. A megrágalmazottak nevében összeállítottam a feljelentéseket, s próbáltunk valami elfogadható jogi taktikát kidolgozni. Rá kellett döbbennem, hogy az Internet jogának magyar nyelvû irodalma szinte egyáltalán nincs, miközben a megszokott kategóriákat ebben a közegben értelmezni és újraértelmezni kell. Összeállítottam egy tanulmányt – ez volt A tér, a szabadság és a normák – amelynek eredeti funkciója az lett volna, hogy a perekben a bíróság elõtt mintegy “elõkészítõ iratként” segítse a magánvád képviseletét. Végül az egész ügy okafogyottá vált: az augusztusban megtett feljelentések nyomán az elsõ tárgyalást november elejére tûzte ki a bíróság, közben lezajlottak a választások, s a megrágalmazott polgármester néhány szavazattal veszített, s az utóda sebtiben kirugdosott Alba Regiából. A dolog pikantériája, hogy a rágalmazó hivatalnok munkaügyi perében (mert õt is elbocsátották) már az új polgármester nyert, aki pedig sokat köszönhetett ennek a jól megszervezett, lejárató akciónak… Néhány hónapig nagyon ráértem, s szinte kizárólag az Internet jogi kérdései kötötték le a figyelmemet. A terület új, és sok szempontból ma is feltáratlannak számít. Igazi kihívást, nagy szellemi kalandot jelentett és jelent számomra ma is. Ami igazán megragadott, az a komplexitása volt: az, hogy minden jogterületet megérint. Jómagam 97 óta Internetezem, s az elsõ pillanattól lenyûgözött az, hogy a jogász számára – ha információhoz akar jutni – milyen kincsesbányát jelent. Menet közben aztán feladattá, s késõbb szenvedéllyé vált.
– Ön az ISZT Tanácsadó Testületének elsõ elnöke, de már nem sokáig, hiszen március 31-én lejár megbízatása. Úgy értesültünk, hogy nem is vállalná tovább a feladatot, miért? Esetleg voltak vagy vannak a TT mûködését komolyan ellenzõ körök?
Pontosan egy esztendeje, 2000. március 19.-én állt fel a testület. Tagjai dr. Soós Andrea Klára (elnökhelyettes), Dombi Gábor (titkár), dr. Ficsor Mihály, dr. Jóri András és dr. Zsitek István lettek, az elnöki tisztet én láttam el. A felkérésünk december 31.-ig szólt. Ezt meghosszabbítottuk március végéig. Az ISZT közgyûlése most készül az új TT megválasztására. Ha a Közgyûlés úgy dönt, hogy erre az évre is felkér, nem mondok nemet, s – úgy tudom – kollégáim is vállalnák. De ez nem tõlünk függ… A TT munkásságával szemben egyébként igen sok kifogás merült fel. Közel nyolcszáz ügyben hoztunk állásfoglalást, s ebbõl hétszázötven valamely jól ismert kereskedelmi márka, védjegy, televíziós- vagy rádiós mûsorcím jogosulatlan harmadik személy részére való delegálását akadályozta meg. A liberalizációval megjelent a domainbrókerség intézménye is, sok cég és magánszemély jelentõs összeget fektetett abba, hogy ismert nevek regisztráltatásával, a késõbbi, busás áron való továbbadás reményében neveket foglaljon le. Ha az ilyen igénylés a TT elé került, minden esetben sikerült megakadályozni a jogosulatlan névhasználatot. A Tanácsadó Testület arra törekedett, hogy a Delegációs és Regisztrációs Szabályzatot nem az ISZT Közgyûlésének vélt vagy benne foglalt szándéka, akarata szerint értelmezze, hanem úgy, ahogy – mint általános szerzõdési feltételek gyûjteményét – egyébként a jogkövetés szándékával a hatályos jogszabályok tükrében bárki értelmezte volna. Sajnos egyes regisztrátor-szervezetek a névüzérkedésben közvetlenül is érintettek, ezek aztán az ISZT közgyûlésein nagyon keményen léptek fel a TT léte ellen. Nem kis harcok árán érte el tavaly a többség, hogy a TT marad, mert szükség van rá, de kompromisszummal: új szervezeti és eljárási szabályzattal, s talán megváltozott személyi összetétellel. Sokan “nem ilyen lovat akartak”. A TT fõ feladata azonban éppen a jogszerûség, a törvényesség érvényre juttatása volt, no meg az, hogy azoktól az elkerülhetetlen – és százmilliós nagyságrendû – perektõl megvédje a regisztrátorokat meg a nyilvántartót, melyek a közismert nevek nem jogosult harmadik személyek részére történõ tömeges kiadása esetén szükségszerûen elindultak volna. Ehhez képest az Elnökségnek komoly harcot kellett vívni a TT létének fennmaradásáért, s az újbóli felkérésünkkel kapcsolatos huzavonát elég méltatlannak éreztem. Ennek nyomán döntöttem elõször úgy, hogy nem kérem megbízatásom meghosszabbítását. De ez túl olcsó gyõzelem lett volna a domainbrókerek számára – a döntést és a döntés felelõsségét inkább a tisztújító közgyûlésre hagyom….
– Mennyire volt nehéz egy teljesen új szervezetet felépíteni, ennek mûködési szabályait meghatározni, a döntéseket elfogadtatni, illetve megfelelõ tekintélyt a testület részére kivívni?
A szervezeti felépítés nem volt különösebben nehéz. Rendszeresen találkoztunk, kialakítottunk egy ügyrendet, e-mailen, telefonon folyamatosan kapcsolatban álltunk és állunk egymással. Belsõ levelezõlistánkon köröztettük az anyagokat, s ha valami döntésre érettnek tûnt, eldöntöttük. A döntések a regisztrátorokra és a nyilvántartóra kötelezõ hatállyal bírtak, s – egy esetkör, a nyilvánvalóan jogsértõ nevek visszavonása kivételével, mely a Delegációs és Regisztrációs Szabályzat szerint mint szerzõdéses szankció adott körben kötelezõen alkalmazandó lenne – végre is hajtották õket. A visszavonásról tavaly nyáron közgyûlési határozat született, hogy annak csak bírói ítélet alapján lehet helye.
– A különbözõ vitás kérdésekben a Tanácsadó Testület elvi állásfoglalásokat ad ki. Az ISZT szabályzatán kívül milyen magyar jogszabályokra támaszkodtak az elvi állásfoglalások indoklásában? Hol éreztek leginkább joghézagokat, milyen szabályozási hiányosságokat találtak? Tettek ezek pótlására javaslatot?
A Delegációs és Regisztrációs Szabályzat – csakúgy, mint a 2000. december 1.-el hatályba lépett Domainregisztrációs Üzletpolitikai Irányelvek – jól lett kitalálva. Szakmai szempontból ez az ISZT jogi képviseletét ellátó ügyvédeket, dr. Mayer Erikát és dr. Nádas Gábort illeti elismerés. A “törvényességi kapu” nyitva maradt benne. Ez az 5.6 pontnak az a rendelkezése volt, mely a megtévesztõ, jogellenes, megbotránkoztató név regisztrációjának tilalmát mondta ki. A mi dolgunk az volt, hogy ezen a kapun át behozzuk a hatályos jogot (védjegyjog, versenyjog, szerzõi jog, személyiségi jog stb.), és az adott igénylés vonatkozásában alkalmazzuk. Talán furcsa ezt mondani, de – törvényi – szabályozási hiányosság nincs. Persze hasznos lenne egy “névoltalmi” törvény, amely a visszaélések megakadályozása szándékával “tiszta helyzetet” teremtene, ám ezek a jogintézmények – a különbözõ törvényekben – már most rendelkezésre állnak. Csak alkalmazni kellene õket. A szabályzat finomítására tettünk néhány javaslatot, ezek egy része az Irányelvekben meg is jelent. Ami talán hiányzik, az a jogsérelem orvoslását biztosító gyors, hatékony, nemperes eljárás. A Választottbíróság erre egyébként lehetõséget ad, de egy év alatt mindössze négy ügyben kérték a jogerõ hatályával bíró ítéletet. Amit nagyon fontosnak tartanék, az az, hogy a domain-piac “letisztuljon”, ne lehessen regisztrátor az, aki maga is érdekelt a jogellenes névkereskedelemben. A Tanácsadó Testület nem a domainbrókerség ellen általában foglalt állást. A domain név is kereskedelmi cikk. Ha van egy frappáns, jó ötlete valakinek, és nem sérti mások jogait, miért ne foglalhatná le, s késõbb – mint kereskedelmi értéket képviselõ jogot – miért ne adhatná tovább? De amikor a HVG Klub domain nevet a frissiben alakult Hét Vén Gepárd Klub Bt. “rövidített cégneve” alapján akarja prioritással elvinni, vagy a dikahitel.hu-t a miniszteri bejelentés másnapján nyúlná le valaki, azért már érezhetõ, hogy a jogot nem egészen erre találták ki…
– Március 31-én a TT jelenlegi tagjainak lejár megbízatása. Milyen jövõt jósol a szervezetnek a csökkenõ domain regisztrációs kedv mellett?
A TT az egyes esetek eldöntésében játszott szerepe nyilvánvalóan csökken – 2001.-ben mindösszesen négy új ügy került elénk. De hát közben ismét módosult a szabályozás, a korábban hozott elvi állásfoglalásokat át kellene igazítani az Irányelvek új szerkezetéhez, logikájához. Egy év alatt a helyzet annyiban változott, hogy a szabályozás mögöttes jogi tartalma kimunkálásra került. A regisztrátorok maguk is dönthetnek egy-egy vitás kérdésben, a TT elé utalás nem feltétlen kötelezettség. Ehhez viszont átlátható, aktualizált jogértelmezés kell, hogy a rendelkezésükre álljon. Ezen a téren látok még sok tenni valót. Persze mindez “a törvényhozó egyetlen tollvonásával makulatúra-papírossá” válhat. Jómagam egyébként annak híve lennék, hogy – a regisztráció és a delegáció magánkézben, az ISZT kezében hagyásával – igenis legyen áttekinthetõ, magas szintû, törvényi szabályozás, amely magában foglalná az általános szerzõdési feltételek jóváhagyásának lehetõségét is. Álláspontom szerint ezt a hatáskört a védjegyes és szerzõi jogi ügyekben megfelelõ szakértelemmel bíró Magyar Szabadalmi Hivatalhoz kellene telepíteni. De tudom azt is, hogy nem ez most a legfontosabb feladat: elõször talán az elektronikus kereskedelem speciális jogi feltételrendszerét kellene megteremteni, a szerzõi és szomszédos jogok Btk.-beli tényállása körül rendet tenni.
– Ön számos más helyen is fejt ki tudományos tevékenységet, az Európai Jogakadémia Jogi Informatikai Tagozatának társelnöke, számos non-profit, Internettel kapcsolatos kezdeményezés (INFORUM, MEK, ESIS II. program) tudományos tanácsadója. Hogyan tudja összehangolni ezt a sok tevékenységet?
Viszonylag könnyen, hisz szinte mindenütt ugyanazt csinálom, de nem egy idõben. Kutatási programokban veszek részt, ahol bizonyos részfeladatokat kapok és vállalok, vagy esetenként – évente 2-3 alkalommal – kell valamilyen munkát elvégezni. Ami számomra nagy öröm és megtiszteltetés volt, az az, hogy a Sárközy Tamás professzor úr vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia stratégiai kutatásai között elindult információs társadalom-jogi programba is meghívást kaptam. Ez – úgy gondolom – a mi jogterületünk számára valódi áttörést és szakmai elismerést jelenthet.
– A személyes honlapján olvasni lehet egy internet-jogi kézikönyv elõkészületeirõl, a megjelenését 2001 szeptemberére ígéri. Mivel foglalkozik a mûben? Csak az Ön írásai jelennek majd meg benne?
2000. nyarán kezdtem el dolgozni Az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga címet viselõ könyvön. A címválasztás is mutatja, hogy az Új Gazdaság jogát egy régi-új diszciplináris megközelítéssel próbálom körbejárni. Régi, mert hajdan hasonló megközelítéssel “született meg” a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga – s új, mert ebben a megközelítésben nem a nemzetköziség, hanem az elektronikusság (a távollévõk között elektronikus úton történõ összekapcsolódás) a részeket összekötõ közös elem. Az elsõ változatot (ami még csak az elméleti fejezeteket tartalmazta) a weben is közzé tettem, és nagyon sok értékes visszajelzést kaptam. Jelenleg a tematikus fejezetek kidolgozásával foglalkozom (státusjog, szerzõdési jog, szerzõi jog, domainjog). A kötet teljes egészében az én munkám lesz, de természetesen rengeteg forrást – hazai és külföldi szerzõk könyveit, cikkeit – használok fel hozzá. Kiegészítem egy iratmintatárral is, ami reményeim szerint a hétköznapokban jól használható anyagokat (adatvédelmi, szerzõi jogi, fogyasztóvédelmi politikák, szerzõdésminták, szabályzatok) tartalmaz. A másik könyv, amin dolgozom az európai polgári jog egységesítési folyamatai és az elektronikus kereskedelem joga kapcsolódási pontjait próbálja feltárni. Ezt reményeim szerint szeptemberre tudom majd befejezni.
