Dr. Martini Jenõ ügyvéd és a szülészet-nõgyógyászat, valamint az egészségügyi szervezés szakorvosa, a Magyar Orvos-Jogász Interdiszciplináris Társaság elnöke.
– Az orvosi és a jogászi hivatás külön-külön is egész embert kíván. Miért döntött úgy, hogy mindkettőt választja?
Eredetileg “csak” szülész-nőgyógyászként dolgoztam, melyet az orvosi hivatások közül azért választottam, mert azoknak egyike, ahol a legtöbb sikerélmény van. Később az egészségügyi igazgatásba kerülve egészségügyi szervezésből is szakvizsgáztam, de ennek ellenre egyre inkább szükségét éreztem a jogi ismereteknek, a jogászi gondolkodásnak. Ezért végeztem el az állam- és jogtudományi egyetemet, majd tettem jogi szakvizsgát. Eredeti szakmámat szintén tovább műveltem, és abban, jelenben szintén folyamatosan továbbképzem magam. Felkérésre szülész-nőgyógyász szakorvosi-, szakközreműködői véleményeket adok. Naponta tapasztalom meg az interdiszciplinaritás hasznát, a sikerélményt, úgy kártérítési perekben alperes- vagy felperes képviseletében, mint büntető ügyekben az orvosok védelmében. Hiszen ezen ügyek kimenetelére nézve a jogi ismereteket, a joggyakorlatot meghaladóan az orvos szakmai bizonyítás sikere az, ami a meghatározó. Hivatásaim vonatkozásában már 1984-ben, illetve 86-ban a magán szektort választottam, amikor a rendszerváltás még legfeljebb csak titkos álom lehetett. Nem bántam meg.
– Ma már a jogi pálya került előtérbe. Ön például a Magyar Orvos-Jogász Interdiszciplináris Társaság (MOTESZ tagszervezet) elnöke. Milyen munkát végez itt?
A Társaság létrejöttét az tette lehetővé, hogy az utóbbi években az orvosi diploma megszerzése után egyre több kollega végezte, illetve végzi el a jogtudományi egyetemet. A MOJIT elsődlegesen orvosi-gyógyszerészi jogi interdiszciplináris tudományos társaságként működik. Célja: Az egészségügy szabályozásának, finanszírozásának, az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatos eljárásoknak jogi-, gazdasági-, társadalmi oldalának vizsgálata, megoldási javaslatok kidolgozása, azok publikálása. Tevékenységét szigorúan a szakmaiság határozza meg, amit civil szervezetként érvényesíteni próbál a mindenkori egészségügyi kormánypolitika vonatkozásában, a törvény- ill. jogszabály tervezetek véleményezésében, módosítások kezdeményezésében is.
Az eddig kiadott elnökségi állásfoglalások:
- Az un. “műhiba” ügyekről, az orvosi felelősségbiztosításról.
- A 2000. évi II. tv.-ről.
- Az egészségügyi szakellátásban a működtetési jogról, a “szabadfoglalkozású” orvosról.
- Az orvosi tevékenység ellátási formáiról
- Az igazságügyi szakértőkről
Céljai megvalósítása érdekében kapcsolatra törekszi kormányzati szervekkel, OEP-el, kormányzati és ellenzéki egészség-politikusokkal, kamarákkal, a MOTESZ más tagszervezeteivel, és más egészségügyi szövetségekkel, egyesületekkel (Kórház-szövetség, EGVE), egyetemekkel, egészségügyi intézményekkel, betegjogi szervezetekkel, biztosító társaságokkal, és nem utolsó sorban a médiával.
Mint a Társaság elnöke, legfeljebb az egyenlők között vagyok az első. A fenti munkában veszek részt magam is azzal, hogy elnökeként tervezem, szervezem, irányítom és ellenőrzöm azt. Tartom mindazokkal az említett szervekkel, szervezetekkel a kapcsolatot, akik fogékonyak irányunkban.
A társaság nyitott. Tagja lehet mindenki, aki orvosi vagy gyógyszerészi- és amellett jogi diplomával rendelkezik, illetve az utóbbinak megalapozott várományosa. Továbbá – az interdiszciplinaritásból eredően- azok egyetemi oktatók, igazságügyi orvosszakértők, egészségügyi közgazdászok, akiket a Társaság Elnöksége a munka sikere érdekében meghív.
– Milyen további funkciókban tevékenykedik?
Tagja vagyok a FIDESZ-MPP Egészségügyi Klubjának, ahol aktuális egészségpolitikai kérdések kerülnek megvitatásra. Az elmúlt két évben tartós megbízási szerződéssel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ügyvéd-szakorvos szaktanácsadója voltam, melyet ez év elején felmondtam. Az új, most alakuló közvetítői intézménybe úgy ügyvédként, mint szülész-nőgyógyász szakorvosként kértem felvételemet, mivel ahhoz szükséges valamennyi jogszabályi feltétellel rendelkezem, s elő kívánom segíteni, hogy az betöltse be a neki szánt szerepet, a perek számának csökkentését.
– Gyakran ad elő konferenciákon. Milyen témákban kérik fel előadásokra? Érezhető a konferenciákon az új területek – génsebészet, klónozás – előretörése?
Hosszú évek óta gyakori előadója vagyok egyetemek által szervezett továbbképzéseknek, kongresszusoknak, konferenciáknak, mely mellett rendszeresen publikálok, valamint időnként az írott- és elektronikus médiában is megjelenek. Elsősorban a beteg- és az orvosok jogait, kötelezettségeit, az egészségügyi ténykedést érintő kártérítési perek, valamint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt indult büntetőeljárások gyakorlati tapasztalatait, az orvosok jogi ismereteit érintő témákban kérnek fel, de többször az egészségügyi reformot, a szerkezetváltást és abból eredő jogi problémákat illetően is. A kérdésben szereplő új területek ma még inkább a szorosan azzal foglalkozó tudományos-, bioetikai műhelyekben, a jogalkotásban, kodifikációs bizottságokban jelennek meg. Konferenciákon még nem jellemzőek. Újként a közelmúltban volt dologi jogi szempontból folyamatban az emberi és állati testre vonatkozó szabályozás problémáinak vizsgálata a Polgári Törvénykönyv számára.
– Magyarországon mennyire gyakoriak az egészségügyi perek? Mennyire mernek szembeszegülni az emberek a gyógyítóikkal? Mennyire vannak tisztában a betegek a jogaikkal?
Az egészségügyi ellátással kapcsolatos kártérítési perek a 90-es évek eleje óta mind szám-, mind összegszerűségükben meredeken emelkedtek, és trendjük jelenleg is emelkedő tendenciát mutat.
Jellemzőek az 5 millió, azonban gyakoriak az akár 10 millió Ft-ot meghaladó perértékek, melyekben pertaktikai megfontolások (I fokon megyei bírósági hatáskör) is szerepet játszanak. Sőt már folyamatban van egy 36 milliós kárigény, és ismert felperes és kórház között létrejött peren kívüli egyezség 20 millió Ft-ra, valamint még nem jogerős ítélet 32 millió Ft-ra. Saját anyagomban jelenleg 260 orvosi ténykedéssel kapcsolatos eljárás található, összességében közel 1 milliárd Ft pertárgyértékre.
A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt indult büntető eljárások száma szintén emelkedő tendenciát mutatott, melyek néhány kivétellel még nyomozati szakban hosszadalmas bizonyítási eljárás után bűncselekmény hiányában megszűntetésre kerültek.
Az én olvasatomban orvos és beteg között alapvető, antagonisztikus érdekellentét nincs és soha nem is volt. Az orvos gyógyítani, a beteg gyógyulni akar. Mégis bekövetkezhet gyógyítási hiba, de szembeállításuk sokszor külső tényezők által determinált. Az orvos továbbra is azon gondolkodjon: Mi baja lehet ennek a betegnek? Ha így folytatódik, akkor azonban defenzivitásból eljuthat odáig, hogy azon fog gondolkodni: Mi bajom lehet ebből a betegből? Az utóbbi senkinek sem lenne jó.
A betegek egyre inkább tisztában vannak jogaikkal. Ezt segítik elő a betegjogi képviselők is. Ez helyes. Sajnálatos viszont, hogy amennyiben ellátásuk során nem a várt eredmény (kár) következik be, úgy sokszor mindentől függetlenül, megalapozatlanul az orvosi, az egészségügyi ellátással hozzák azt okozati összefüggésbe.
Az elmúlt 10 évben ügyvédi irodák és mellettük működő orvosszakértők specializálódtak e perek vitelére, abban döntően a betegek (jogos és vélt) igényeinek érvényesítésére, vagy az alperesi egészségügyi intézmények ill. pernyertességük érdekében beavatkozó felelősségbiztosítójuk képviseletére. Míg kezdetben csak egyik, vagy csak a másik oldalon vállaltak ügyeket, mára köztük a fel-, ill. alperesi képviseletre nézve a különbség inkább csak azok arányaiban jelentkezik. Ebben természetesen anyagi megfontolások is szerepet játszanak, ugyanis nagyságrendi különbségek vannak az árbevételi lehetőségekben felperesi oldal javára, s az ügyvédi iroda -a hivatás érzeten túlmenően- nem non profit karitatív-, hanem gazdálkodó szervezet. Ez a megállapítás saját irodámra is áll azzal, hogy az előzőkben meghatározóan alperes, illetve tartós megbízás alapján a pernyertessége érdekében beavatkozó Generali-Providencia Biztosító Rt képviseletet láttam el. A jövőre nézve nevezett biztosító helyébe lépő helyébe lépő Hungária Biztosító Rt.-vel szembeni összeférhetetlenség hiányában nyilván az említett arányok nálam is változni kényszerülnek felperesi oldal javára.
– Milyen helyzetek azok, melyekben Ön indokoltnak és célszerűnek látja per indítását?
Válaszom az előzőkből szinte következik. Nagyon lényegesnek tartom, hogy, hogy a kereset beadása előtt a kárigény jogalapját az adott orvosi szakterületnek megfelelő szakorvos (szülés, sebész stb.), vagy ilyen képzettséggel rendelkező igazságügyi orvosszakértő objektíven -minden szubjektív elemtől elvonatkoztatva- vizsgálja meg, arra adjon választ, hogy ott és akkor a betegágy, a műtőasztal mellett dönthetett úgy az orvos, ahogyan döntött, tehette-e azt, amit tett. Tehát ott és akkor a szakma szabályai szerint, a legnagyobb gondossággal, körültekintéssel járt-e el? Válasza körében ne befolyásolja a beavatkozásnak általa már ismert eredménye. Azzal csak válaszát bizonyítsa. Majd a vélemény ismeretében az ügyvéd gondolja át: Fennállnak-e kártérítési felelősség konjunktív feltételei. Ha igen, úgy kíséreljen meg peren kívüli egyezséget, és csak annak eredménytelensége esetén adja be keresetét. Amennyiben pedig az előzőkben foglaltak alapján a kereset jogalapja megítélése szerint nem áll meg, úgy ne pereljen.
Az ügyvéd etikai felelőssége az utóbbi esetben az, hogy esélytelen pereskedésről próbálja meggyőzni ügyfelét, még akkor is, ha a pertárgyérték meghatározott százaléka illetné, és próba-szerencse alapon történő pereskedésen esetleg csak nyerhet. Továbbá az ügyvédnek fel kell világosítani ügyfelét arról is, hogy pervesztesség esetén a személyes költségmentes fél eljárási illetékét szakértői díját ugyan az állam (konkrétan az adófizetők) állják, a pernyertes alperes költségeit viszont ez esetben is meg kell fizetnie. Más kérdés, hogy az rajta szinte sosem lenne végrehajtható. Én ezt az elvet követem.
Megjegyzem, hogy a fél által felkért vagy a bíróság által kirendelt szakértőnek felelőssége -úgy polgári, mint büntető ügyben- nemcsak büntetőjogi, hanem a neki felróható valótlan szakvéleményért kártérítési felelősség is terheli.
– Az eddigi praxisa alapján hogyan látja az egészségügy, az orvosok reakcióját a növekvő számú műhiba-perekkel kapcsolatban?
A rendszerváltást megelőző évtizedekben az ilyen perek nem voltak jellemzőek, amit csak tényként és nem minősítésként állapítok meg.
A 90-es évek elején az Express újságban egy ügyvédi iroda hirdetést jelentetett meg azzal, hogy “orvosi műhibás” ügyeket vállal, majd az egyik ügyvédi iroda vezetője a Moldova György 1994-ben megjelent “Jog zsoldosai” című riportkönyvében elmondta, hogy 1991-től foglalkozik orvosi műhibás ügyekkel, és béranyasági ügyek vitelével, mellyel egy időben saját orvosszakértői kft-t is alapított, aminek egyébként ügyvezetője is volt.
Az előzőkben említett, sok negatív elemet is tartalmazó, érzelmi elemekkel átszőtt, és emiatt indulatokat keltő, de szükségszerű folyamat ezzel vette kezdetét.
A peres feleket és a különböző ügyvédi irodákat ekkor még az éles szemben állás jellemezte. Felperesi képviselő a kórházban és felelősségbiztosítójában ellenséget, s nem ellenérdekű felet látott, melyben, az utóbbi években, a fiatalabb ügyvéd generáció meghatározóvá válásával, pragmatikus gondolkodásával, ellenségből ellenérdekű féllé válásával jelentős változás következett be, ami valamennyi érintett fél jogos- és méltányos érdekeire, az ügyek peren kívül lezárására is kedvezően hatott.
Az orvosok reakciója is a fentiekkel párhuzamosan alakult, változott. Abban az időben, amikor zömében próba-szerencse alapon, megalapozatlanul, szinte kizárólag személyes költségmentesek pereltek -felhajtói hálózat szerepét sejtetve, földrajzilag nagy szórást mutatva- érthetően nehezen élték meg az orvosok, még akkor is, ha helyettük a munkáltatónak, ill. a felelősségbiztosítónak kellett, vagy kellett volna helytállni. A megalapozott kereseteket és az alapján történő marasztaló ítéletet viszont elfogadják. Az orvos is ember, s nem Isten, nem tévedhetetlen.
Nehezebb megélni a büntetőeljárásokat. Ezek nagy része -mit arra már utalás történt- bűncselekmény hiányában, nyomozati szakban ugyan megszűnik. Az eljárások közben azonban az orvosok a média által sokszor jelentős érdek-, személyiségi jogsérelmet szenvednek.
A médiák az ilyen ügyekről legtöbbször praejudikálva, személyiségi jogokat sértve, még az eljárások megindulása előtt, vagy közben az orvosokat, és az egészségügyi intézményeket megnevezve, felettük ítéletet alkotva publikálnak.
Erőszakos élet-, testi épség-, vagyon elleni bűncselekmények esetén van a médiában is személyiségi joga az elkövetőnek. Az jelenik meg, hogy dr. PA gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével. Olvasatukban csak az orvosnak nincs személyiségi joga. Orvosokkal kapcsolatban: ugyanis jogerős ítélet nélkül pl. így “dr. Pók Alán a Kiskért Kórházban” trehányságából eredően egy életre tönkretette ZG újszülött gyermekét.
Az 1995. évi MOTESZ Interdiszciplináris Fórumot követő sajtótájékoztatón kifejtettem a sajtó képviselői részére, hogy ezek miatt majd ellenük fognak kártérítési perek indulni. Sikerrel indulhattak volna, és különösen sikerrel indulhatnának a Ptk személyiségi jogokra vonatkozó jelen módosítását követően.
Az MTA Szegedi Bizottsága rendezésében tartott média kerekasztal tanácskozáson pedig az egyik lap képviselőjétől vitaindítómra azt a tömör választ kaptam, hogy csak az a hír, ha a postás harapja meg a kutyát, fordítottja nem bír hírértékkel.
Így jelenhetett meg az egyik lapban például “Szülés és rémület. Csak vákuumot ne!” Egy másikban pedig “Akarata nélkül csonkolták az Intézetben.”
A példák úgy az írott, mint az elektronikus média részéről vég nélkül sorolhatók lennének.
Könyv is megjelent. A benne orvosok, intézmények neveivel szereplő valóban megtörtént esetek is az írói fantázia által eltorzítottan, személyeskedő, cinikus hangvétellel, sokszor a periratokkal ellentétesen jelentek meg. Létrejöttében ügyvéd segédkezett, melytől még az irodája tagjai is elhatárolták magukat. Megjelenésekor a könyvet a közszolgálati média egyik munkatársa a reggeli műsorban az egész egészségügy kórrajzának minősítve reklámozta. Nemrég került második kötete kiadásra.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a szégyenteljes nettó orvosi bérviszonyok mellett az orvosok között a paraszolvencia megszerzéséért, az ahhoz szükséges pozícióért, sokuk számára pedig napi megélhetésért folytatott küzdelem hajlamosíthat kollegával szemben megalapozatlan, felelőtlen, etikátlan megjegyzésekre, mely perekre adhat alapot.
– Egy konkrét kártérítési igény érvényesítése során a peres út mellett milyen alternatív megoldások képzelhetőek el?
A kárigény peren kívüli érvényesítési lehetőségét alapvetően determinálja az intézmény felelősségbiztosítójának üzletpolitikája. Káreseményenként általában 5 millió Ft-ig ugyanis ő a fizető fél. A volt felelősségbiztosító a Generali-Providencia azt a gyakorlatot követte, hogy a kárigényt orvos szakmailag és jogilag megvizsgáltatta, és az aggálytalanul jogos igények esetén -az említett összeghatáron belül- peren kívüli egyezséggel lezárta. E vonatkozásban a Hungária Rt gyakorlata egyértelműen még nem rajzolódott ki, az eddigi trendek azonban összességükben egyelőre nem ez irányban mutatnak.
Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) ezt az új jogintézményt a peres út alternatívája vezette be, Végrehajtására a 4/2001. (II. 20.) EüM-IM rendelet került kiadásra, mely az eljárást a Szakértői Kamarához telepítette. Ebben lényegében csak a felek közötti közvetítés történik. Az eljárását választó ellenérdekű felek szakértőt igénybe vehetnek, de a közvetítők tényállást, felelősséget nem állapítanak meg. A résztvevőket az eljárás befejezése után titoktartási kötelezettség terhel. Sikertelenség esetén marad a rendes bírói út, úgy, mintha ezen előzetes eljárás meg sem történt volna.
Sok kérdés merül fel: A biztosító mennyiben fog részt venni benne? A Kórházi költségvetés mennyit enged meg az ügy lezárása, titokban maradása érdekében? Sorolhatnám tovább. A válaszokat úgyis az élet, a gyakorlat fogja megadni.
Létrejöttének előzménye, hogy a fenti formában kerüljön kodifikálásra vagy évekkel ezelőtt Dr. Nagy L. és Dr. Kahler F. által leírt kvázi választott bíróságként működjön, melynek döntése nem kikényszeríthető-, a bírói út ugyanaz lett volna, mint anélkül azzal, hogy az előzetes eljárásban keletkezett összes anyag a bíróság előtt felhasználható lett volna.
– Mennyire kiforrott a magyar bírói joggyakorlat a műhiba-perek, az egészségügyi kártérítési perek tekintetében?
Mielőtt a kérdésre válaszolnék – figyelemmel igazságügyi orvosszakértő és jogász kollegáimra – hangsúlyozom, hogy az un. “műhiba per” kifejezés a mai szaknyelvben nem létezik, hanem van a kártérítési per, az orvos-, egészségügyi intézmény jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett kár megtérítése iránti per, és van a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye, ill. annak minősített esetei (melyben eredmény az egészségromlás, maradandó egészségromlás, halál).
Az egyébként is túlterhelt bíróságokra az előzőkben vázoltak szerint elárasztották e perek. Az egyes bíróságokon ezeket általában ugyanaz a bíró, ugyanaz a tanács tárgyalja, akik, közöl többen oly mértékben specializálódtak és felkészültek adott ügyekben, hogy szinte tiszteletbeli vagy címzetes orvosnak is tekinthetők. Vannak azonban olyanok is akiknek látható nehézséget jelent az egymással ellentétes számtalan szakvélemény közötti eligazodás, illetve azokból eredő pervezetés.
A fentiek a nyomozóhatóságok esetében országosan még élesebben jelentkeznek, hiszen a vizsgálók között vannak akik jogi egyetemmel, ill. más szakirányú végzettséggel, jó logikai meglátással, s mind ezek mellett kellő humanitással bírnak, s munkájukat magas szinten művelik, de ennek ellenkezője is igaz. Az utóbbiból eljárási törvénysértések is adódhatnak.
Az eljárásokkal érintett orvosok között soknak pedig a jogi ismeretei rendkívül szegényesek. (Volt olyan osztályvezető főorvos, aki amikor felkeresett azt sem tudta megmondani, hogy gyanúsítottként vagy tanúként hallgatták meg eddig.)
Az előzők miatt, de a megelőzés körében is szükségesnek tartjuk a jogi ismeretek oktatását, úgy az orvosképzésben, mint továbbképzésben, valamint rendkívül hasznos lenne bírók, nyomozók, ügyészek, és ezen ügyekre specializálódott ügyvédek párbeszéde.
Nem egységes az országos bírói gyakorlat
- A kirendelt szakértő kompetenciájának megítélésében.
- A felek szakvéleményeinek értékelésében
- A nem vagyoni kárban és összegszerűségében
- Empátiában
Ad 1-2.) A szakértői bizonyításra, a felek szakvéleményeinek értékelésére Társaságunk vonatkozó, mellékelt állásfoglalásában térek ki részletesen, mivel a per kimenetele döntően a szakvéleményektől, és azok bírói értékelésétől függ.
Ad 3.) A nem vagyoni kárral Dr. Köles Tibor Legfelsőbb Bírósági tanácselnök azonos címe könyve foglalkozik. Ezért csak lényegét emelem ki.
Az eltérés részben abban van, hogy egyes bíróságok a személyhez fűződő jogok, mint élet, testi épség, egészség sérülését önmagában jogellenesnek ítélik, és alperes felróhatósága esetén a kártérítési felelősségét megállapítják. Mások egyéb körülményeket is vizsgálnak, sőt volt olyan ítélet is, mely a magzati halálát még kárnak sem tekintette. A Ptk módosításának tervezete az előbbi gyakorlatot támasztja alá.
A hasonló tényállás mellett a mérlegelés körében megítélt összegszerűségben is szórás van az országos-, sőt azonos bíróság még azonos tanácsának gyakorlatában is. Nyilván nincs szabály arra mennyit ér egy élet, vagy egy kar, vagy láb.
Dr. Lábody évekkel ezelőtt megjelent könyvében összefoglalta az összegszerűségre vonatkozó általános bírói gyakorlatot, mely nyilván az infláció és egyéb körülmények változása folytán ma már csak megfelelő korrekcióval adhat kiindulási alapot.
Ad 4.) Az empátiát e helyen tágabb értelemben gyűjtőfogalomként használom. Nemcsak érzelmi, hanem egyéb a szubjektivitást befolyásoló külső tényezőket is értem alatta.
Az természetes, hogy egy emberi tragédia iránt a bíró sem lehet közömbös, de a tények feltárásában, és a határozatában objektívnek kell lennie. Ez többségében így is van, viszont sokszor az ügyvéd a tényállást meghaladóan eljáró bíró személyéből eredően már előre tisztában esélyeivel. Ennek néhány konkrét példája:
Van olyan megyei bíró, aki még a Pp. meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén felperesi indítványra készséggel mellőzi az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága kirendelését, és alperesnek szinte csak a fellebbezési eljárásban, vagy annak eredményeként hatályon kívül helyezés folytán az új I fokú eljárásban van esélye pernyertességre.
Ilyen például az a nyolc éve indult per, melynek tárgya az, hogy felperes szerint a terhesség korai szakában szedetett nőgyógyászati hormonkészítménnyel (Mikrofollin, Norcolut) okozati összefüggésben az újszülött nyitott gerinccel született, mely miatt később elhunyt. E készítményeknek ilyen magzati harásuk nincs.
Egy másik perben még felperesi indítványnak megfelelően szülőszobai helyszíni bizonyításnak is helyt adott ez a bíró annak objektivizálására, hogy a monitorizálás alatt álló szülőnővel mennyi idő alatt lehet a műtőbe érni. Az eljárás alperesi tényállítást igazolta.
Messzebb menő gondolatokat vet fel a következő jogeset.
A méhen kívüli terhesség miatt indokolt és célszerű műtétet Pfannenstiel metszésből végezték. A műtét utáni szakban a hasfalban artériás vérzésből vérömleny lépett fel. Ellátták. Másnapra ismételt hasfali vérzés, és hasűri vérzésre utaló jelek miatt sebészi feltárást végeztek, majd a hasfalat nagy nyolcas öltésekkel kellett zárni, melyből bőrelhalás alakult ki, amit később plasztikai műtéttel rendeztek. Felperes keresetét arra lapította, hogy ha laparoszkopos műtétet végeztek volna, akkor kára megelőzhető lett volna. Az I. fokú eljárásban részletesen tanúvallomások, számtalan szakvélemény és a bíróság által kirendelt szakértővel (SOTE IOI) egyező ETT IB felülvélemény alapján a keresetet elutasították. Felperes fellebbezése folytan a II fokú bíróság az I. fokú eljárásban előbb említett szakértői, ill. ETT IB véleményeket nem fogadta el, új szakértőt rendelt ki (lényegében az ETT IB felülvélemény felülvéleményezésére), mely alapján a felperesi magánszakértői véleményre figyelemmel az ítéletet megváltoztatva alperest marasztalta. Indoklásában nem fejtette ki, hogy az I. fokú eljárásban szereplő szakvéleményeket és az ETT IB felülvéleményt miért nem fogadta el. A per 7 éve folyik. Jelenleg a jogerős ítélettel szemben a Legfelsőbb Bíróságon felülvizsgálati eljárás van folyamatban, melyben a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem teljesítéstét nem látták indokoltak. Kérdés, hogy egy esetleges eredményes felülvizsgálati eljárás, és az alapján alperesi pernyertesség esetén, hogyan kerül visszafizetésre a marasztalási összeg?
– Milyen hiányosságokat lát a magyar egészségügyi kodifikációban, melyek a neuralgikus pontok, mely területek igényelnék a szabályozást, újraszabályozást?
Fontos alapelvnek tekintjük, hogy a jogalkotásban csak végrehajtható, egységesen értelmezhető jogszabályokat szabad kodifikálni. Nem tudjuk elfogadni, hogy jövőbe mutató törvényeket kell alkotni. A jövő, a cél legfeljebb azok praeambulumában, ill. az indokolásban jelenhetnek meg, de a tételes, kogens rendelkezéseket tartalmazó normaszövegben nem, mivel annak a jelenben kötelezően és objektíve végrehajthatót kell tartalmazni, olyanokat, melyeknek biztosítottak, biztosíthatók a gazdasági-, társadalmi- intézményi személyi- és tárgyi feltételei.
Amennyiben a fentiek nem teljesülnek, úgy azok nélkül a jogi norma:
- Frusztrálja a társadalmat, orvost és beteget szembeállítja
- Kártérítési pereket, büntetőügyeket indukál. Az orvost állandó polgári és büntetőjogi fenyegetettség alá helyezi, a bíróság ugyanis alperes vagy a vádlott magatartását a tételes jogi normához viszonyítja.
- Felelősségbiztosítási vonzatai vannak.
Példák sora lenne hozható. Gondoljunk csak a politikai-, ideológiai okokból született 1972. évi egészségügyi törvényre, mely deklarálta a mindenki számára hozzáférhető legmagasabb szintű egészségügyi ellátást. Avagy: Az intézmények minimum feltételiről szóló miniszteri rendelet még a módosítást követően sem végrehajtható. Az intézetek zöme ideiglenes engedéllyel működik.
Jelenben többek között fontosnak tartjuk konkrétan:
Az igazságügyi orvosszakértők működésének törvényi szabályozását, mely most van folyamatban az IM-ben. Az erről szóló, és jelen interjúmhoz mellékelt állásfoglalásunk a szakértői tevékenység jelen problémáit részletesen érinti.
Az Egészségügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről szóló 1997. évi XLVII. törvény -szemben a személyes adatokról szóló 1992. évi törvénnyel, mint általános normával- nem vélelmezi, hogy a fél által kezdeményezett eljárásban (pl. kárigény) adata kezelhető (pl. a kárigényt elbíráló biztosító felé). Sőt hivatkozott törvények perben -a felek perbeli jogegyenlőségének alkotmányos alapelvébe ütközően- nem teszik lehetővé alperesnek, hogy éppen úgy, mint felperes a per tárgyát képező egészségügyi adatokat saját szakértőjével véleményeztesse felperes hozzájárulása nélkül.
Az 1997. évi egészségügyi törvény 13. §-ában foglalt teljes körű tájékoztatás objektíve lehetetlen. Csak abban a körben lehetséges, melyet előzőkben az Egészségügyi Tudományos Tanáccsal összhangban az általános bírói gyakorlat jól, és egyértelműen kialakított. Továbbá az itt felhívott törvényhellyel ellenétben (helyesen) a tv. 134. §-a az orvostól a tőle elvárható ismeretek, legjobb tudása szerinti tájékoztatást írja elő. Felperes, amikor keresete szakmai szabályszegés, a legnagyobb gondosság körében keresete nem áll meg, a 13. §-ra, arra fog hivatkozni, hogy éppen e kockázat körébe eső szövődményről nem kapott tájékoztatást, míg alperes a 134. §-ra.
Az egészségügyi szakdolgozók feladatkörét, kompetenciáját jelenleg is a hatályon kívül lévő 1972. évi II. tv. végrehajtására kiadott, a rendtartásról szóló 11/1972. (VI. 30) EüM rendelet 8. §-a szabályozza a következő módon, idézem:
8. § (1) Az egyéb egészségügyi képesítéssel rendelkező szakdolgozót (a továbbiakban: egészségügyi szakdolgozó) az erre feljogosított vezető a (2) bekezdésben megállapított feltételek mellett megbízhatja a népjóléti miniszter által külön meghatározott – az orvosi tevékenység körébe tartozó – ténykedések végzésével.
(2) Az (1) bekezdés alapján az egészségügyi szakdolgozót a népjóléti miniszter által meghatározott ténykedések közül is csak azoknak végzésével szabad megbízni, amelyekre kellőképpen kiképezték, azokkal kapcsolatban az egészségügyi szakdolgozó gyakorlati tudását megvizsgálták és azoknak végzésére alkalmasnak találták.
(3) Az egészségügyi szakdolgozó részére a megbízást írásban kell megadni. A megbízás megadásával egyidejűleg az egészségügyi szakdolgozót ki kell oktatni a ténykedések végzésével kapcsolatos fegyelmi és büntetőjogi felelősségére. A megbízás bármikor visszavonható. A visszavonást indokolni kell.
(4) Az egészségügyi szakdolgozó az orvosi tevékenység körébe tartozó tevékenységek közül csak azokat végezheti, amelyek végzésére írásban megbízást kapott, azt is csak az orvos által megadott rendelkezések, illetőleg szempontok szerint. A tevékenység utasítás szerinti végzéséért az egészségügyi szakdolgozó a felelős.
Az (1) bekezdésben meghatározott “népjóléti miniszter által meghatározott kört” azonban senki ne keresse, mert kiadásra nem került. Annak hiányában azt mindenkor a “feljogosított vezető” határozza meg az idézett jogszabályhelyben foglalt egyéb feltételek mellett és módon.
A fentiek polgári ügyekben nem merülnek fel élesen. Büntetőeljárásokban a személyi felelősségre tekintettel annál inkább, s ebben az igazságügyi orvosszakértői állásfoglalások szórnak, függenek annak szakközreműködője munkáltatónál meglévő gyakorlattól függően. Jelentősége adott esetekben az orvos és a nővér (szülésznő, stb.) felelősségének elhatárolásában van, ami különösen ügyeleti időben merül fel, összefüggésben a korlátozott bizalom elvével. Az orvos munkaidejével összefolyóan 32-56 órát is dolgozik (ügyel?) egyfolytában, melyben az emberi elvárhatóságnak is vannak határai. A nővér pedig vele egyidőben csak napi munkaidejét tölti.
A 33/1992. NM rendelet kötelező előírja a terhes haskörfogatának és a méh fundusa, valamint a syphysis közötti távolság mérését. A magzati növekedésre vonatkozóan ezen adat csak nagy hibahatárú következtetést enged, és az ultrhanggal meghatározott objektívebb biometriai adatok birtokában -összhangban a hatályos protokollal- felesleges. Csak arra jó, hogy felperesi szakértő rendszeresen jogellenességre tudjon hivatkozni, mellyel szemben az ultrahang adatokkal alperes az okozati összefüggés hiányát bizonyítja.
Lehetne sorolni a jogi szabályozást, pontosítást, módosítást igénylő tárgyakat, de ugyanakkor az orvostudomány sajátosságából eredően a túlzásokat is kerülni kell. Megdöbbentők, pl. azok a nyilatkozatok, melyek a legkülönbözőbb, jogilag ajánlást jelentő protokollokat kogens jogi norma szintjére óhajtják emelni.
Végül, de nem utolsó sorban mielőbb szükséges az 1997. évi egészségügyi törvényben foglalt, tehát 4. éve már meg lévő felhatalmazás alapján az, hogy a miniszter rendeletben határozza meg az orvos felelősségbiztosítás részletes szakmai szabályait. Ennek hiányában -figyelemmel a Hungária Biztosító számára az intézményi felelősségbiztosításban bár nem általa létrehozott, de javára kialakult szinte monopolhelyzetre is- rendkívül aggályos általános felelősségbiztosítási szerződések jöttek léte a következők szerint:
A biztosítási kockázat és Ptk szerinti elévülési idő nincs összhangban, melyből következően adódhat olyan időszak, hogy folyamatos, de különböző biztosítási társaságnál fennálló jogviszony, díjfizetés ellenére az intézmény által okozott kárért egyik sem köteles helytállni.
Bizonyos beavatkozásokért a szerződés a kockázatot kizárja. Tekintettel arra, hogy csak felelősségbiztosítási fedezet mellett történhet egészségügyi ellátás, ezzel lényegében egy biztosító társaság szakmai kompetenciába szól bele.
A súlyos gondatlanságért -nem taxálva azt-, való felelősséget eleve kizárja. A bíróság a legkisebb gondatlanságért a kártérítési felelősséget megállapítja.
– Ismertetne néhány érdekes jogesetet a praxisából?
Készséggel, de úgy érzem, hogy minden kérdéséhez kapcsolódóan többet is ismertethetnék, és jelen interjú keretei meghaladnák akár egy ügyben is a felperesi- (kereset, szakértőik véleményei), alperesi álláspont (ellenkérelem, szakvélemény) kirendelt szakértők, szakmai vitájuk, ítélet ismertetését és annak diszkusszióját. Úgy gondolom, hogy igény esetén a tanulságok levonása mellett ezzel folytathatjuk. Csak megemlítem, hogy a Medical Protection Hungary című orvosoknak szóló igazságügyi szaklapban az orvos kártérítési és büntetőjogi felelősségről szólva annak 1994. 96. évek közötti számaiban folytatólagosan 12 részből álló cikksorozat keretében tettem kísérletet az orvosi jogviszony egészéből kiemelni olyan témaköröket, bemutatni olyan konkrét eseteket, melyek segítséget nyújthatnak nagyobb károk elhárításában.
