Aki az Interneten rábukkan a TASZ honlapjára meglepõdhet azon, milyen szerteágazó a szervezet tevékenysége és ha egy kicsit jobban körülnéz, az is feltûnõ lehet, hogy milyen komoly szakmai felkészültség van a háttérben. Neves társadalomtudósok, köztük elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkezõ jogászok, szociológusok de híres pszichológusok és orvosok is megtalálhatók a társaságban.
– Hogyan jött létre a szervezet? Mi eredményezte hogy sikerült a tudomány és a gyakorlati élet területeirõl egyaránt érkezõ szakembergárdát felállítani?
A Társaság a Szabadságjogokért 1994-ben alakult meg az állampolgárok önrendelkezési jogának védelmére, az egyenlõ bánásmód elvének betartatására. Jogfejlesztõ és jogvédõ tevékenységünket társadalmi szervezetként végezzük, mûködésünk és finanszírozásunk független az állami szervektõl. Magán alapítványoktól megpályázott támogatásokból és egyéni adományokból tartjuk fönt irodánkat.
Pszichiátriai betegek jogvédelmével már a megalakulásunkat megelõzõ években foglalkoztunk, innen erednek a pszichiátriai, bioetikai szakmával való kapcsolataink. És innen ered az a tapasztalatunk is, hogy a jogpolitika, a jogalkotás terén komolyan vehetõ kezdeményezésekkel akkor tudunk élni, ha nem egyszerûen jogsegélyszolgálatot mûködtetünk az egyedi esetek képviseletére, hanem az általunk képviselt jogok terén folyamatosan nyomon követjük a nemzetközi változásokat, a magyar jogrend alakulását. E jogfejlesztõ tevékenységhez szakmai együttmûködésre van szükség az érdekelt szakmák képviselõivel, valamint a jogpolitika kérdései iránt érdeklõdõ, közéleti szerepet vivõ jogászokkal. Innen a TASZ stábjának és tanácsadó testületének a bevezetõ kérdésben felvetett sokszínûsége.
– A szervezet tevékenységének középpontjában elsõsorban a betegek jogai, a kábítószerfogyasztók jogai, a hatóságok szabadságkorlátozó jogosítványaival és intézkedéseivel kapcsolatos problémák és a személyes adatok védelme és a közérdekû adatok nyilvánossága áll. Miért épp ezeket a területeket választották ki? Tervezik a feladatkör bõvítését? Milyen eredményeket tud a szervezet a tevékenységi területeken felmutatni?
Miért pont a pszichiátriai betegek, miért pont a drogfogyasztók? E kérdést különbözõ összefüggésekben sokszor föltették már nekünk. A TASZ alapítóiban erõs a meggyõzõdés, hogy az egyén autonóm döntésének mindig teret kell adni, annak korlátozására csak a lehetõ legszûkebb körben szabad törvényes lehetõséget teremteni. E téren a pszichiátriai kezelteknek súlyos hátrányokkal kell megküzdeniük. Esetükben a kórházi kezelésre esetenként nem saját döntésük, hanem akaratuk ellenére alkalmazott kényszer nyomán kerül sor. Amennyiben betegségük döntési képességüket is befolyásolja, akkor az élet valamennyi színterén olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy mindig mindenben más dönt helyettük.
A pszchiátriai intézményekben végzett munkánk során ismerkedtünk meg a drogfogyasztók problémáival. Az õ esetükben a betegség – a drogfüggõség – amely a kórházi kezelésüket indokolja, a büntetõ szabályok szigora folytán, hazánkban bûncselekmény is. Már a pszichiátriai betegek ügyeiben visszatérõ probléma volt, hogy ki szerezhet tudomást betegségük természetérõl, ki jogosult megismerni egészségügyi adataikat: ez a probléma még élesebben jelentkezett a drogfogyasztók körében végzett munkánkban.
E rövid betekintés is mutatja, hogyan épültek egymásra a feladatok, amelyekkel a TASZ kiinduló tevékenységét az idõk során bõvítette. Eleinte a hatósági fellépésekre összpontosítottunk, azokra az esetekre, amikor valakit egészségügyiként definiált problémája miatt, kezelés tûrésére kényszeríthetnek: mint például a pszichiátriai betegeket, drogfogyasztókat, HIV-vírus hordozókat. Innen jutottunk a gyógykezeléshez fûzõdõ jogok területére: megkapja-e a beteg a kezelési döntéshez szükséges tájékoztatást, módja van-e arra, hogy a kezelés vállalásáról maga dönthessen, megismerheti-e egészségügyi dokumentumait. Az információs önrendelkezés kérdései, az egyén döntési képességeinek megítélése pedig már olyan problémákhoz vezettek el, amelyek kívül estek az egészségügyi intézmények falain.
– A szervezet munkájának egyik legfontosabb része az ingyenes
jogsegélyszolgálat, ami tanácsadást, illetve precedens-jellegû ügyekben jogi képviseletet jelent. Milyen tapasztalataik vannak a jogsegélyszolgálattal kapcsolatban? Mennyien keresik meg Önöket problémáikkal, mennyire tudnak segíteni az embereknek?
Minket többnyire olyan ügyfelek keresnek, akik információs kiadványainkból, nyilvános szerepléseinkbõl tudják milyen ügyekben fordulhatnak hozzánk. A drog és pszichiátriai probléma természete egyaránt megkívánja, hogy a tanácsadás anoním módon is igénybe vehetõ legyen. Bírósági ügyeink elsõsorban kábítószerfogyasztás miatt indított büntetõügyek illetve gondnokság alá helyezésre vagy felmentésre irányuló perek.
Van arra is eset, hogy valaki olvassa valamelyik jogismereti kiadványunkat és abból szerez tudomást valamilyen jogosultságáról. Ám hiába próbál élni vele, akadályba ütközik. Volt például olyan ügyfél, aki a TASZ info-sorozatából tudta meg, hogy kérhet fénymásolatot korábbi leleteirõl. El is ment a kórházba, ahol megtagadták az egészségügyi dokumentumai kiadását. Ekkor jött hozzánk, hogy segítsünk. Az ügybõl végül per lett, mert a kórház a TASZ írásbeli kérelmére sem adta ki a másolatokat. Ehhez a bíróság határozatára volt szükség.
– Szintén fontos, ám inkább tudományos-elméleti szempontból a Társaság által megjelentetett TASZ-Álláspont címû kiadvány, mely jogfejlesztési kérdésekben fejti ki a szervezet véleményét általában egy éppen aktuális törvényjavaslat kapcsán. Mekkora ennek a kiadványnak a visszhangja akár a politika, akár a média, akár a tudomány oldaláról? Érkeznek megkeresések a médiából, akár írott, akár elektronikus sajtóorgánumok részérõl, vagy gondot jelent a szervezet “érdekessé” tétele?
A TASZ Álláspont címû kiadványában olyan formában fogalmazza meg észrevételeit a parlamenti megvitatás alatt álló javaslatról, hogy azok alkalmasak legyenek módosító indítványként való benyújtásra. A sorozatot négy évvel ezelõtt indítottuk, azóta 14 alkalommal jelentettük meg. Észrevételeink nyomán kerültek beterjesztésre és elfogadásra módosítások pl az egészségügyi törvényhez, a gondnoksági szabályokhoz. Ez utóbbi két példát azért is ragadtam ki, mert ezekben az esetekben maga az elõterjesztõ is támogatta a módosító elképzeléseket. És itt valóban fontos a sajtó, a nyilvánosság szerepének a hangsúlyozása. A cselekvõképességre vonatkozó szabályok megalkotásánál ugyanis az történt, hogy mi a tervezetet az elõkészítést végzõ igazságügyi tárcánál véleményeztük. Észrevételeink közül mindössze egy került be a tervezetbe. Amikor a törvényjavaslatot a parlament vitatta, nyilvános vitát rendeztünk a terület szakértõinek, a jogszabály elõkészítõjének és a sajtónak a meghívásával. A vitáról a sajtó tudósított. Megítélésünk szerint ez döntõ szerepet játszott abban, hogy az általunk felvetett módosítások többségéhez az elõterjesztõ végül támogatást adott és azok képviselõi indítványok nyomán bekerültek a törvény végleges szövegébe.
– A polgárjogi szerveztek szerte a világon komolyan megerõsödtek a XX. század végén, túlzás nélkül állítható, hogy fejlettdemokráciákban komoly befolyással rendelkeznek a politikai folyamatokra. Mennyire képes lobbizni a Társaság kitûzött céljai érdekében? A TASZ nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik, tudja ezt hasznosítani a munkájában?
A TASZ céljaiért a nyilvánosság számára nyomon követhetõ eszközökkel küzd. Indítványokkal fordul az alkotmányos jogok õreihez valamint a jogalkalmazókhoz. Közirat sorozatunkban az abortusztól, az információszabadságon át a drogpolitikáig sorra vesszük a fontos társadalmi problémákra adható liberális jogpolitikai válaszokat.
Fent ismertetett Álláspont sorozatunk jó példa arra, hogyan lehet nyomást gyakorolni az alkotmányos jogelveknek és nemzetközi alapelveknek megfelelõ jogalkotás elõmozdítására. Sajnos pont ezt a nyilvános megvitatást fenyegeti az igazságügyi tárcánál nemrégiben kidolgozott törvénytervezet, amely megtiltaná a lobbizó szervezeteknek, hogy az általuk véleményezett tervezetet nyilvánosságra hozzák az elõkészítés idõszakában.
A nemzetközi intézményekkel való együttmûködésünkre példa lehet az Európa Tanács „Kínzás és Kegyetlen Bánásmód Elleni Bizottsága”, amelynek szakértõi szervezetünk képviselõjét személyesen meghallgatták és ennek nyomán vizsgálódást folytattak magyarországi pszichiátriai otthonokban. Így született meg a felszólítás a magyar kormányhoz: hagyjanak fel a hálós ágyak használatával a pszichiátriai intézményekben, mert az a kegyetlen bánásmód tilalmába ütközik.
– A szervezet különbözõ elõadásokat tart, publikációkat ad ki. Ezekrõl hol lehet informálódni, illetve hol hozzáférhetõk? Rendeznek tudományos konferenciákat is?
Tevékenységünkrõl átfogó képet lehet kapni a honlapunkról, ahol egyes kiadványainkat is megjelentetjük. Irodánkban a 209 00 46 illetve a 279 0755 telefonszámokon várjuk a hívásokat, munkanapokon reggel 9 és délután 5 óra között. Sokan fordulnak hozzánk e-mailben is, ezekre a megkeresésekre is válaszolunk (tarsasag@elender.hu).
