Az országgyűlés plénuma előtt az új büntetőeljárási törvény tervezete. “A javaslat a jelenleginél sokkal gyorsabb és egyszerűbb eljárásra törekszik” – mondja Herke Csongor tanszékvezető egyetemi tanár, aki maga is közreműködött annak kidolgozásában. Jogállami szempontból garanciális jelentőségű változás, hogy a leplezett eszközök használata egy helyen, törvényi szinten lesz szabályozva. Pénzügyi és adminisztratív szempontból pedig könnyítést jelent a kapcsolattartás rendszerének elektronikussá tétele.
Hogyan zajlott az új büntetőeljárási törvény előkészítése?
Először létrejött egy szakértői bizottság, amely aztán közel 2,5 év alatt csak nagyon keveset tudott előrehaladni. Ezért végül a szakmai munkát egy, a minisztériumban heti rendszerességgel ülésező szakértői testületre bízták. Ez már gyorsabb ütemben dolgozott. Mi elveket fektettünk le, a konkrét szövegezés pedig a minisztériumban történt; a kész szöveget tehát nem a testület állította össze. A testületen belül voltak szakmai viták, amelyekben végül a minisztérium mondta ki a végső szót, egyeztetve a hivatásrendekkel is. Ezeknek a vitáknak a többsége inkább elvi jelentőségű volt.
Vita alakult ki többek között a bíró bizonyítási kötelezettsége vonatkozásában. A bírót a korábbi eljárási kódex az anyagi igazság kiderítésére kötelezi. Így azonban nem érvényesül a funkciómegosztás elve, a bíró ugyanis bizonyíthat olyan, a vádon túlterjedő tényeket is, amelyeket a vád egyébként nem is akart volna bizonyítani. Ebből lesz később a vádkiterjesztés. A bíró tehát olyan bizonyításokat is elrendelhet, amelyeket az ügyész nem kért. Ha keresztül akarnánk vinni következetesen a törvényen a funkciómegosztás elvét, akkor a bíró nem bizonyíthatna erre vonatkozó indítvány hiányában. Az új büntetőeljárási törvény tervezete azonban végül – sajnos – mégsem követi következetesen ezt az elvet.
Mi tette szükségessé egy új büntetőeljárási kódex megalkotását?
Ezt a kérdést sokan feltették már az előző eljárási kódex elfogadásakor is, hiszen akkor is, mire a 98-as eljárási törvény hatályba lépett, a korábbin már minden lényeges újító rendelkezést sikerült átvezetni. A mostani törvénykönyv egy sokkal gyorsabb és egyszerűbb eljárás reményében született, és ezt a célt nehéz lett volna strukturálisan keresztülvinni a régi eljárási törvényen. A cél tehát az eljárás gyorsítása és rendszerének átalakítása. A jelenlegi Be., mint általában a volt szocialista országok eljárási törvényei, a nagyon alapos, hosszadalmas nyomozati eljáráson alapszik, hogy úgy kerüljön bírósági szakba az ügy, hogy már miden bizonyíték rendelkezésre áll. Ennek az az eredménye, hogy akár 7-8 évig is elhúzódhat a nyomozás, mire tárgyalásra kerül sor. Ezt akarja megváltoztatni az új Be. rendszere! Célja, hogy egy nagyon gyors felderítést követően, amint lehet, sort lehessen keríteni a gyanúsított kihallgatására, és amint ez megtörténik, nyíljanak meg az eljárást gyorsító lehetőségek.
Hogyan fog kinézni ez a gyorsított nyomozási eljárás az új rendszerben?
A felderítési szakban a nyomozó hatóságnak a jelenleginél sokkal kevesebb lehetősége lesz a bizonyítás elhúzására, mivel önállóan nem folytathat majd le tanúkihallgatásokat, szakértői kirendeléseket. Ami a felderítéshez elengedhetetlenül szükséges, azt megteheti majd önállóan is, de a tanúkihallgatáshoz már ügyészi jóváhagyásra lesz szükség.
Továbbá, jelenleg létezik az úgynevezett 2 éves szabály, amelynek értelmében abban az esetben, ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, az legfeljebb a gyanúsított első kihallgatásától számított két évig hosszabbítható meg. Jelenleg ezt a szabályt a nyomozó hatóságok úgy igyekeznek megkerülni, hogy először mindent felderítenek, és csak utána közlik a gyanúsítást. Az új eljárásban hamarabb fog sor kerülni a gyanúsítotti kihallgatásra, hiszen azelőtt a nyomozó hatóság nem fog tudni önállóan tanúkat kihallgatni. A gyanúsított kihallgatását követően pedig az ügyésznek lehetősége lesz felajánlani olyan eljárásgyorsító intézkedéseket, amelyekkel akár vége is szakadhat a nyomozásnak. Ha pl. a terhelt a feltárt bizonyítékok alapján elismeri a bűnösségét, és elfogadja az elé tárt tényállást, akkor az ügy máris átkerülhet majd a vádemelési szakba.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Mindezzel kapcsolatosan aggályként felmerülhet, hogy nem feltétlenül valósul meg a teljes igazság tökéletes kiderítése egy ilyen felgyorsított eljárásban. A valóság azonban az, hogy ennek az eszköznek a célja a nagyon gyorsan befejezhető eljárások felgyorsítása. Ezek olyan, jellemzően kisebb súlyú cselekmények, mint kisértékű lopások, közlekedési bűncselekmények, amelyeket pillanatok alatt le lehetne zárni. Jelenleg ezek az ügyek adminisztratív korlátok miatt húzódnak el. Feleslegesen! Az új szabályok alkalmazásával a nyomozóhatóságnak, az ügyészségnek, és a bíróságnak is több energiája marad majd a komolyabb ügyekre.
Emellett – további gyorsító elemként – abban az esetben, ha a terhelt nem ismer be, vagy más okból felmerül a további bizonyítás szükségessége, a védelemnek lehetősége lesz arra, hogy elfogadja a vádiratban leírt tényállást, és ez az elfogadás kiválthatja a bírósági szak teljes bizonyítását. Ezen túl elfogadható lesz akár a vádiratban foglalt ügyészi minősítés, sőt a szankciójavaslat is. A jelenlegi eljárásrendben a bíró nem is tudja, hogy a védelem mit szeretne. Nálunk nincsenek nyitóbeszédek, márpedig nyilvánvalóan egészen máshogyan bizonyít egy bíró, ha tudja, hogy nem vitatja, vagy csak kevéssé a védelem a vádiratban foglaltakat.
És mindez hogyan fest a kirendelt védők szemszögéből? Nekik nem az egyezségre törekvés az elsődleges érdekük?
A kirendelt védőknek az az érdekük, hogy minél több tárgyalás legyen, hiszen óradíjat kapnak. Velük kapcsolatosan aggályként merülhet fel, hogy az új szabályok hatálybalépésével kevésbé törekednek majd egyezségre, mert ezzel akkor véget is ér a megbízásuk.
Ami azt illeti jelenleg rendkívül sok a probléma a kirendelt védői jogintézmény környékén. Ezeket a problémákat azonban majd a vonatkozó háttérjogszabályok hivatottak rendezni.
Példának okáért, léteznek olyan rendőrkapitányságok, melyek az ügyek 96%-át ugyanahhoz a kirendelt védőhöz irányítják, mert tudják róla, hogy nem fog megjelenni egy kihallgatáson sem, nem akadályozza majd a munkájukat, legfeljebb kiküldi a jelöltjét a büntetés-végrehajtási intézetbe a védői díjért, de valójában nem fejt ki érdemi tevékenységet. Ezért is merült fel, hogy az ügyvédi kamarák jelöljék ki a védő személyét.
Természetesen így is működhetnek a rendszerben szubjektív elemek, de ezek jobban kivédhetőek. Például úgy, hogy az ügyeletes bírói és ügyészi rendszer mintájára az ügyvédi kamarák területén is felállhatna egy ügyeleti rendszer, amely automatizmusként működne. Baranya megyében például egy napra átlagosan 10 védő jutna, tehát egy védőnek összesen havi 2-3 óra ügyeleti ideje lenne. Ha kirendelés érkezik a kamara területén, akkor ezt az ügyeletes ügyvédnek el kellene fogadnia. A cél persze az, hogy véletlenszerű legyen, hogy kire mikor esik az ügyelet, hiszen vannak időszakok, jellemzően péntek késő délutántól vasárnap estig, amikor több kirendelés fut be.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
A nyomozati szak rövidülése könnyebbséget jelent a tanúknak?
Hogyne! Kevesebbszer kell majd felidézniük egy traumatikus eseményt. Az új rendszerben a nem vitatott tényekre nem is lehet bizonyítást lefolytatni, továbbá meg kell jelölni a fontosnak tartott tényeket és körülményeket.
Az új törvény első ránézésre lényegesen hosszabbnak tűnik elődjénél. Mi ennek az oka?
A jelenleg hatályos eljárási törvény nagyjából 700 ezer karakter hosszú, míg az új javaslat körülbelül 910 ezer, tehát mindössze 30%-kal lett hosszabb a jogszabály. Ez azért nem olyan nagy terjedelmi növekedés, véleményem szerint.
Az új törvénybe bekerültek eddig nem a Be.-ben szabályozott kérdések is. Ezek közül különösen fontosak a leplezett eszköz használatára vonatkozó rendelkezések.
Ennek alapvetően jogállami indokai vannak. Az adatszerzés, a titkos információgyűjtés a legalapvetőbb szabadságjogok egyikét korlátozza, így indokolt, hogy a rá vonatkozó részletszabályok egy helyen, törvényi szinten legyenek megtalálhatóak. A hatályos kódex csak a legfőbb vonatkozó rendelkezéseket szabályozza, illetve – sajnos – több helyen is áttöri a célhoz kötöttség elvét. Ez az alapelv eredetileg azt jelenti, hogy a titkos adatszerzés során megszerzett információ csak annak a személynek és azzal a cselekményével összefüggésben használható fel, amire a titkos adatszerzést lehetővé tevő bírósági engedély irányul. Ezzel szemben a jelenlegi gyakorlat alapján csak az tilos, hogy annak, akivel a megfigyelt beszél, egy más cselekményével összefüggésben használják fel a megszerzett adatokat. Tehát a megfigyelt más cselekményével összefüggésben – amelyet a bíró nem vizsgált, amikor az engedélyről döntött – , illetve más személynek az engedélyben foglalt cselekményével összefüggésben is használhatók ezek az adatok. Holott a bíró azt sem tudta mérlegelni, hogy a másik személlyel szemben szükséges-e a titkos adatszerzés, tehát az ő privacy-jének korlátozására vonatkozóan nem zajlott le a bírói vizsgálat.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Ma a nyomozások alapvetően egyre inkább titkosan zajlanak. A nyílt nyomozás csak a szükséges adatok megszerzését követően kezdődik el. Ezzel egyébként öngólt is rúg a rendőrség, hiszen így elmulaszt eleget tenni az azonnali feljelentési kötelezettségének. Az így gyűjtött adatok a büntetőeljárásban nem is használhatóak fel.
Végül visszaáll a célhoz kötöttség elvének az érvényesülése az új törvénykönyv alapján?
Sajnos nem megnyugtató módon. Az átláthatatlan szabályozás mindenesetre megszűnik, a részletszabályok is bekerülnek a Be.-be.
Sok szó esik arról is, hogy nagyobb hangsúlyt kap a bűncselekménnyel szerzett vagyon visszaszerzése.
Ez a hangsúly már valójában már most is érvényesül, az eljárás a jelenleg hatályos törvényben is megtalálható. Ez tehát inkább egy hangzatos érv. Tény, hogy az elv az előző Be. alapkoncepciójában nem volt fellelhető, törvénymódosításokkal került bele, míg az új kódexnek már az alapkoncepciója is tartalmazza.
Változik-e a tárgyalások nyilvánosságának és az azokról történő beszámolás szabályozása?
Ez nem egy egyszerű kérdés: az eljárásrend szerint a tanú nem hallhatja a tárgyaláson előtte vallomást tevő tanút. Ha azonban a tanúvallomást közvetíti a sajtó, akkor ez a rendelkezés elveszíti az értelmét. A vádismertetés és az ítélethirdetés nyilvánossága egyértelmű, de a tárgyalás részleteinek nem biztos, hogy minden esetben nyilvánosnak kell lennie.
Felmerült a sajtóban, hogy változnak a bírók, illetve bíróságok kizárására vonatkozó szabályok is, mégpedig oly módon, hogy teljes bíróság kizárását nem lehet majd kérni.
Kizárás akkor lehetséges, ha esély van arra, hogy egy bíró az eljárás során nem képes a pártatlansága megőrzésére. Ugyanezt egy teljes bírósággal szemben nehéz elképzelni. Arra azért továbbra is meglesz a lehetőség, hogy a bírókkal szemben egyesével be lehessen jelenteni az elfogultságot, de ebben az esetben már minden egyes bíróra nézve külön-külön is kell majd annak fennállását bizonyítani.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Mit lehet tudni arról, hogy elektronikussá válik a kapcsolattartás rendszere?
Az eljárások elektronizálásával összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy először a gazdasági, illetve a polgári jogban is ódzkodtak tőle, de végül mégis sikere lett. Így most az a terv, hogy a kapcsolattartás jelentős része elektronikussá váljon a büntetőeljárásokban is. Jelenleg óriási pénzeket emészt fel, hogy minden irat papíralapon kerül átadásra, és ez adminisztrációs többletterhet is generál. Ennek egy része megoldható volna a rendőrség Robotzsaru-programján keresztül. Elektronikussá fog válik a kapcsolattartás, az iratbeküldés, beszerzés, átadás is. Ez egyébként azoknál a nagyobb ügyeknél, ahol akár 20 vádlott van, most is már nagyjából így zajlik. A mai világban a technikai háttérfeltételek sem jelenthetnek problémát.
Várhatóak még jelentősebb módosító javaslatok a parlamenti vita során?
Úgy tudom, hogy lesznek módosító javaslatok, de lényegi aggály még az ötpárti egyeztetésen sem merült fel. Az apróbb felvetések pedig viszonylag könnyen teljesíthetőek.
Előreláthatóan mikor fog az új törvény hatályba lépni?
Elvileg 2018. július 1-én. De nem biztos, hogy ez egy reális időpont. Ugyanis ha végrehajtunk egy ilyen jelentős módosítást, akkor időt is kell hagyni annak a hatályba lépésére. Egyébként a legfontosabb új jogintézményeket akár át is lehetne vezetni a jelenleg még hatályos eljárási törvényen, így kiderülhetne, hogy azok hogyan működnek a joggyakorlatban. Az egy éves idő, bár első ránézésre soknak tűnhet, valójában nagyon kevés, hiszen meg kell alkotni a háttérjogszabályokat is, a Kormányrendeleteket és IM rendeleteket. Át kell alakítani továbbá a számítógépes rendszereket. És mindezeknek az előkészítettségéről még nem áll rendelkezésre információ.
Herke Csongor egyetemi tanár, az MTA doktora, a PTE ÁJK oktatási és tudományos dékánhelyettese, egyben a Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. Jogi diplomáját 1995-ben szerezte a JPTE Állam- és Jogtudományi Karán „summa cum laude” minősítéssel, jogi szakvizsgáit 1997-ben tette le, jeles minősítéssel. 1995. április 1. óta dolgozik a PTE ÁJK Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszékén, emellett 1995. októberétől ügyvédjelöltként tevékenykedett, majd a jogi szakvizsga letételét követően 1997-től másodállású ügyvéd. „Az előzetes letartóztatás elméleti és gyakorlati kérdései” c. PhD értekezését 2001-ben védte meg, summa cum laude minősítéssel. 2008-ban szintén summa cum laude habilitált, majd 2013-ban sikerrel védte meg doktori címét a Magyar Tudományos Akadémián „Súlyosítási tilalom a büntetőeljárásban” című monográfiájával. 2010-től a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán is oktatott büntető eljárásjogot, továbbá 2011. februárjától a KRE Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsának tagja. Közel kétszáz publikáció szerzője, ezek között három nagymonográfia, kilenc magyar nyelvű egyetemi jegyzet, továbbá öt egyetemi tankönyvbe és tíz egyetemi jegyzetbe (közülük kettő idegen nyelvű) is írt fejezeteket.
