Jognyilatkozatok elektronikus úton való megtételére különösen akkor lehet nagy szükség, ha az egyes felek különböző földrajzi helyen tartózkodnak. Az egyik leggyakoribb ilyen eset a távollevők közötti szerződéskötés, de a társasági jogi nyilatkozatok is nagyon sokszor ilyen körülmények között születnek. De hogyan lehet ezen nyilatkozatokat digitális úton úgy megtenni, hogy az az ügymenet leegyszerűsítése és felgyorsítása mellett a jogszabályoknak is megfeleljen? Ezt vizsgálta meg Rostás Péter, a DLA Piper Hungary technológiai jogi szakértője.
Szerződéskötés távollevők között
A távollevők közötti szerződéskötésnek már jól kifejlett gyakorlata van és nem is szokott sok fejfájást okozni a feleknek. Fokozottabb odafigyelést igényelnek azonban azok a szerződések, amelyekre a jogszabály írásbeli formát ír elő. Ilyen rendelkezés vonatkozik többek között az ingatlan adásvételi szerződésre, a bérleti szerződésre, a haszonbérleti szerződésre, a zálogszerződésre, a kezességi megállapodásra, vagy például az adatfeldolgozói szerződésre is. Az is előfordul, hogy a jogszabály csak egyes szerződéses kikötésekhez ír elő kötelező írásbeliséget, mint például a kötbérkikötés vagy a tulajdonjog-fenntartás esetében.
Ilyen szerződés, vagy ilyen kikötést tartalmazó megállapodás megkötésekor figyelemmel kell lenni a Polgári Törvénykönyv 6:7. § (2) bekezdésében foglalt fő szabályra, amely szerint a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. Az elektronikus úton tett jognyilatkozatokra pedig ugyanezen szakasz (3) bekezdése alkalmazandó, ami alapján írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére
- a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére,
- a nyilatkozattevő személyének és
- a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására
alkalmas formában kerül sor.
Írásbeliség távollevők között – a hagyományos mód
A távollevők közötti szerződéskötés során a technológiai eszközök használata gyakran kimerül annyiban, hogy a szerződés tervezetét szöveges fájlként küldik meg e-mailben egymásnak az üzletfelek. A kinyomtatást követően azonban már minden a hagyományos úton zajlik: az egyik fél aláír két eredeti példányt, azokat postán megküldi a másik félnek, aki szintén aláírja őket és egy eredeti példányt – amelyen tehát már mindkét fél aláírása szerepel – postán visszaküldi az elsőként aláíró félnek. Ennek az eljárásnak nagy hátránya, hogy rendkívül lassú. Gyakran mire mindkét félnél lesz egy-egy aláírt példány, addigra végbe is megy a tranzakció, nem is beszélve arról az esetről, amikor több szerződő fél van, vagy az adott jogi személy nevében több eltérő helyen tartózkodó képviselő aláírására van szükség.
Szerződéskötés e-mailben – a szó elszáll és vele az írás is?
Tisztán elektronikus levelezés útján már több évtizede jönnek létre különböző szerződések nap mint nap. Általában ez is zökkenőmentesen szokott zajlani, bár a felek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a közöttük létrejött szerződés jogi szempontból nem minősül írásbelinek.
Ahhoz ugyanis a Ptk. fent hivatkozott rendelkezése alapján az lenne szükséges, hogy (i) az e-mail tartalma visszaidézhető, (ii) a küldő személye, (iii) és a küldés időpontja pedig azonosítható legyen.
Az e-mailek automatikusan tárolódnak a levelezőrendszerben, ami a beérkezés időpontját is rögzíti, így az első és a harmadik kritérium teljesül ugyan, de a szigorú – és több szempontból kifogásolható – magyar bírói gyakorlatban kialakult álláspont miatt egy egyszerű e-mail küldője nem azonosítható egyértelműen, ezért az e-mailben tett jognyilatkozat nem tekinthető írásbelinek.
Ez nyilvánvalóan csak akkor okoz problémát, ha a jogszabály az adott szerződésre vagy kikötésre írásbeli alakot rendel. Ez esetben viszont akár komoly következményei is lehetnek az írásba foglalás elmaradásának. Ha például a szállító csak az egyik e-mailéhez csatoltan küldte meg az általános szerződési feltételeit a megrendelőnek, amit az csak e-mailben fogadott el, akkor az ÁSZF-ben foglalt tulajdonjog-fenntartás érvénytelen lesz. Ez pedig súlyos következménnyel járhat, ha például a megrendelő a számla kiegyenlítését megelőzően felszámolás alá kerül. Érvényes tulajdonjog-fenntartás esetén az áru csak a birtokába, de nem a tulajdonába került volna és így nem képezné a felszámolási vagyon részét, vagyis az áru kiadása kérhető lenne a felszámolótól külön hitelezői igénybejelentés és regisztrációs díj megfizetése nélkül. Erre azonban nincsen lehetőség az elektronikus levelezés során megküldött és elfogadott tulajdonjog-fenntartást tartalmazó ÁSZF esetén, mert az nem minősül írásbelinek a bírói gyakorlat szerint.
Félig új próbálkozások, félmegoldások és félrevezető eredmény
Technológia szempontból egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy egy elektronikus okirat tartalma változatlan formában visszaidézhető legyen, vagyis hogy elmenthető és újra megnyitható legyen, ahogyan az sem, hogy a létrejöttének időpontja megállapíthatóvá váljon. Annál nehezebb kérdés viszont, hogy miként lehet az elektronikus dokumentum létrehozóját azonosíthatóvá tenni. Erre sokféle megoldást próbáltak már találni és napjainkban is jelennek meg új elképzelések.
Nem újkeletűek például a PDA-k vagy palmtopok, amiknek az érintőképernyőjére szokták kérni az átvevő aláírását a kiszállítók. Ehhez hasonló, de már modernebb megoldás a tablet vagy az okostelefon képernyőjén történő aláírás külön erre a célra szolgáló tollal (ún. érintőceruzával), vagy akár az aláíró ujjával, de ide sorolható az egyes PDF-kezelő alkalmazások megoldása is, amiknek a segítségével a számítógépen az egérrel rajzolva helyezhető el a nyilatkozó aláírása.
Felmerül a kérdés, hogy egy így aláírt elektronikus okirat minősülhet-e írásbelinek. A korábban idézett főszabály szerint a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. Azt azonban nem írja a jogszabály, hogy csak a papírra vetett jognyilatkozatot lehet és csakis hagyományos tollal aláírni. Ilyen részletszabály hiányában védhető lenne az az álláspont is, hogy ezeknek a technológia megoldásoknak az alkalmazása eleget tesz az írásbeliség törvényi kritériumának.
Érdemes azonban a másik oldalról is megközelíteni a kérdést. Az is gyakran fordul elő, hogy az aláíró beszkennelt aláírásképét egyszerűen rámásolják egy másik dokumentumra. Teljesen egyértelmű, hogy ez nem felel meg az írásbeliség követelményének, az ilyen szerződés sosem fog írásbelinek minősülni. Visszatérve az előző kérdésre, a fő problémát az jelenti, hogy utólag szinte lehetetlen megállapítani, hogy az aláíráskép hogyan került oda az elektronikus dokumentumra. Azt az aláíró egérrel, vagy érintőképernyőn ujjal, érintőceruzával helyezte el, vagy pedig egyszerűen odamásolta egy másik dokumentumból. Kinyomtatva például mindkét esetben a nyomtató tintájával megegyező színű, közelről nézve pixeles aláíráskép fog látszódni. Komolyabb szerződéseknél, ahol az írásbeliségnek és különösen a bizonyíthatóságnak nagy jelentősége van, javasolt ezért kerülni ezeket a megoldásokat.
A legbiztosabb megoldások
A legbiztosabban akkor járunk el, ha az elektronikus okiratunkat rögtön teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaljuk oly módon, hogy azon minősített elektronikus aláírást helyezünk el, vagy az elektronikus okiratot azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatással hitelesítjük, azaz röviden AVDH-zzuk.
A gyakorlatban minősített elektronikus aláírást lehetővé tevő aláírókártyát valamely minősített bizalmi szolgáltatótól szerezhetünk be. Magyarországon jelenleg három ilyen szolgáltató működik, név szerint a Microsec Zrt., a Netlock Kft. és a Magyar Állam tulajdonában lévő Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (vagy csak röviden NISZ Zrt.). Ez utóbbi biztosítja az új típusú, ún. e-személyi igazolványokkal ingyenesen használható minősített elektronikus aláírás szolgáltatást is. A másik két magyar szolgáltató magánpiaci szereplő, következésképpen díj ellenében nyújtják a szolgáltatásaikat, amik azonban – az e-személyivel ellentétben – nemcsak magáncélra, hanem az üzleti életben is használhatóak, és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatói kártérítési felelősség értékhatára is jóval magasabb lehet a választott szolgáltatáscsomagtól függően.
Az AVDH-zást a NISZ Zrt. teszi lehetővé a honlapján keresztül bárki számára, aki rendelkezik ügyfélkapuval. Ide kell feltöltenünk a hitelesíteni kívánt dokumentumunkat, amire az ügyfélkapus jelszavunk megadását követően rá is kerül a hitelesítő záradék a nevünkkel.
Az AVDH-zott vagy a minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy az okirat aláírója (AVDH-zója) az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el. Ezekben az esetekben tehát a nyilatkozattevő személye beazonosítható, ezért az elektronikus okiratok írásbeliségének hármas törvényi kritériuma közül a legproblémásabb is teljesül.
