16 évi szabadságvesztésre ítéltek Moszkvában egy volt amerikai tengerészgyalogost, mert – a vád szerint – államtitkot tartalmazó memóriakártyát szerzett meg. A hírszerzést a prostitúció mellett a legősibb foglalkozásként aposztrófálják. A kémkedés súlyos károkat okoz egy országnak, fontos állami, politikai, gazdasági érdeket veszélyeztető tevékenység, nem beszélve arról, hogy egy „eladott” információ emberéletekbe is kerülhet. A kémkedést az államok többsége szigorúan bünteti. De mi a helyzet Magyarországon?
Mindannyiunknak vannak olvasmányos, filmes élményei a kémek titokzatos világáról – senkinek sem kell bemutatni a Cambridge-i Ötöket, Mata Harit vagy éppen James Bondot. Eli Cohan, a Moszad legendás kéme, Szíriában a legmagasabb állami körökbe beépülve gyűjtötte Izrael számára az információkat, amely információk a hatnapos háborúban a zsidó állam számára aranyat értek.
A kémkedés a Büntető Törvénykönyvben az állam elleni bűncselekmények között került elhelyezésre, az valósítja meg „aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat”. Továbbá a Btk. bünteti azt is, aki az Európai Unión kívüli harmadik állam részére az EU valamely intézménye ellen folytat hírszerző tevékenységet, valamint aki a kémkedést Magyarország vagy a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint Magyarországgal szövetséges állam területén, szövetséges fegyveres erő ellen követi el.
A hírszerző tevékenység magában foglalja az adatok megszerzését, átadását, gyűjtését, céltudatos elemzését, értékelését, az e tennivalók ellátására alkalmas személyek felkutatását, együttműködésre való rábírását, kiképzését, valamint a megszerzett információk, ismeretek továbbításában való közreműködését. A kémkedés alanya állampolgárságra tekintet nélkül bárki lehet. Így pl. a külföldi állampolgár az őt küldő állam nagykövetségének oltalma alatt is – mint pl. katonai attasé – végezheti (kém)tevékenységét vagy illegálisként – mélyfedésben – tevékenykedhet az adott célország területén. Előbbi esetben diplomataként megilleti a diplomáciai mentesség, amennyiben az adott ország elhárítása kémkedésen fogja, „legfeljebb” kiutasítják az országból. Utóbbi esetben – diplomáciai mentesség hiányában – súlyos büntetésre számíthat.
Hazánkban a kémkedést megvalósító elkövető 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, amennyiben a kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, úgy a kém 5 évtől 15 évig terjedő börtönbüntetéssel számolhat. Sok állam – pl. Irán – nem ilyen „toleráns”, a kémkedést a legsúlyosabb bűncselekmények között tartja számon és halálbüntetéssel sújtja annak elkövetőjét. Nem beszélve a tortúráról, melyet az elfogott kémmel szemben alkalmaz(hat)nak kihallgatásakor, ahogy az a fenti izraeli szuperkém esetében is történt.
A kémkedés irányulhat idegen hatalom vagy idegen szervezet irányába. Idegen hatalom alatt más államot, idegen szervezet alatt, olyan szervezetet kell érteni, amely rendeltetésszerű tevékenységét nem Magyarországon fejti ki. Fokozott társadalomra veszélyességére tekintettel a kémkedés előkészülete is büntetendő. Ugyanakkor nem büntethető a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás miatt, aki – mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki – ajánlkozását vagy vállalkozását a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja.
Tartja magát a mondás, miszerint „mindenki kémkedik mindenki ellen”, azonban a kémkedés nehezen bizonyítható bűncselekmény. Ritka, hogy egy kém-ügy a bírósági tárgyaló teremben végződjön és ne a színfalak mögött kerüljön pont a végére, egy kémcsere keretein belül vagy (kém)játszma kezdeményezésével.
