1949. február 8-án, harminckilenc napi fizikai és lelki kínvallatás után népbíróság elé állították Mindszenty József bíborost, akit gondosan kitervelt koncepciós perben többek közt hazaárulás és valutaüzérkedés miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítéltek.
Mindszenty József 1892. március 29-én Pehm Józsefként látta meg a napvilágot a Vas megyei Csehimindszenten – és csak 1941-ben magyarosította nevét Mindszentyre. 1915-ben szentelték pappá. 1919-ben a zalaegerszegi plébánia vezetésével bízták meg. A következő évtizedekben irányításával többek között kilenc új templomot és tizenkét iskolát építettek fel. Zalaegerszegi plébánossága idején fellendítette a város kulturális életét. XII. Pius pápa 1944-ben veszprémi megyés püspökké nevezte ki. Háborúellenes emlékirata miatt börtönbe került. 1945 őszén esztergomi érsekké szentelték, majd a következő évben a pápa bíborossá kreálta a római Szent Péter-bazilikában.
A második világháború után sem rejtette véka alá a véleményét: ellenezte a földosztást, bírálta a nemzeti bizottságok és a kommunisták vezette politikai rendőrség működését, a németek kitelepítését, emellett szót emelt a katolikus sajtó korlátozása miatt is. A nép demokráciával szemben egyedüli megoldásnak a kereszténydemokráciát, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat tartotta. Céljai elérése érdekében mozgósította az egyházat: az 1945. évi nemzetgyűlési választásokat világnézeti és erkölcsi választásnak minősítő pásztorlevelét az ország valamennyi katolikus templomában felolvasták, ami nagymértékben közrejátszott a Kisgazdapárt elsöprő győzelmében.
A második világháború után folyamatosan figyelték Mindszentyt, s gyűjtötték róla a „terhelő” adatokat. Vörös Géza történész-levéltáros kutatásai szerint olyan titkos módszerek mellett, mint a megfigyelések, lehallgatások, levelek felbontása és átolvasása, a legnagyobb erőforrás az emberekben rejlett. Voltak, akiket zsarolással vettek rá az együttműködésre, mások saját érdekből, ellenszolgáltatás fejében vállalták a feladatot, de az egyházon belüli legbizalmasabb embereit, sőt a borbélyát és az orvosát is próbálták rávenni a megfigyelésekre. Letartóztatása előtt másfél héttel, 1948. december 16-án tartották az utolsó, elnöklete alatt álló püspökkari konferenciát Esztergomban, amelyről feljegyezte, hogy „börtön közeli légkörben tartottuk meg utolsó értekezletünket”.
Őrizetben – Mindszenty ellenezte a földosztást, bírálta a nemzeti bizottságok és a kommunisták vezette politikai rendőrség működését, a németek kitelepítését, és a katolikus sajtó korlátozását – Forrás: Terror Háza, Mindszety kiállítás
Mindszentyt karácsonykor, 1948. december 26-án tartóztatták le idős édesanyja szeme láttára az érseki palotában, ahonnan az ÁVH hírhedt központjába, az Andrássy út 60.-ba hurcolták. Az Emlékirataim című memoárjában kitért letartóztatásának történetére: „Este fél kilenc van. Én vacsora óta az imazsámolyon térdelek, imádkozom és elmélkedem. Hirtelen kitárul az ajtó, s azon Décsi (Décsi Gyula ÁVH-s alezredes – a szerk.) lép be elsőnek. Megáll előttem: – Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt. – Ugyanekkor nyolc-tíz rendőrtiszt nyomul Décsi után a szobába, s amikor a rendőr alezredes szavai elhangzanak, minden oldalról körülfognak. Amikor a letartóztatási végzést kérem tőlük, nyeglén odavetik, hogy nekik ilyenre nincs szükségük. Amikor pedig a bíboros különleges nemzetközi jogállására utaltam, Décsi fölényesen veti oda, hogy hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendőrség akkor is kézre keríti, ha valaki bíborosi talárban van.”
A közvélemény nagy részét megdöbbentette a bíboros letartóztatásának híre. Boross Péter volt miniszterelnök elmondta: „Elképesztőnek tartottam, hogy egy főpapot letartóztattak. Vidéki gyerek voltam. Ha a püspök jött hozzánk bérmálásra, akkor az egész falu haptákba állt. Az én szememben a püspökhöz, pláne az érsekhez képest kutyafüle volt egy miniszter. Nem felejtem, 1944-ben Mindszenty a szülőfalunkban járt, és fogadta a jobb embereket, köztük apámat is negyedórás audiencián. Ez rendkívüli megtiszteltetés volt.” (Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. Budapest, 2007.)
Mindszenty ellen hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés volt a vád. A vizsgálati fogságban megkínozták, hogy megtörjék. „Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.” (Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto, 1974.)
A vallatás 39 napja alatt, hogy a koholt vádak beismerésére kényszerítsék, folyton ütlegelték, emberi méltóságában a legmélyebben megalázták és akaratbénító szerekkel kezelték. Miután mindent előkészítettek, 1949. február 3-án kezdték a főtárgyalást a Budapesti Népbíróságon Olti Vilmos vezette különtanácsa előtt, Alapy Gyula népügyész vádindítványa alapján. Olti utasítást kapott a tárgyalás megtartására vonatkozó megbízás mellett a meghozandó ítélet érdemére is. Timár István ÁVH-s ezredes közvetítette a politikai döntést, amely szerint „a pártnak nem lenne ellenére, ha nem ítélnék halálra Mindszentyt”.
Ávósok között – Harminckilenc nap fizikai és lelki kínvallatás után állították népbíróság elé – Fotó: Bass Tibor / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti fényképtára
Balogh Margit történész szerint a Mindszenty elleni vádak nagyjából ugyanazok voltak, mint bárhol másutt Kelet- és Közép-Európában, ha valakit ki akartak iktatni a közéletből. „A reakciósságtól automatikusan eljutottak a megbélyegző rendszerellenességig, a háborús uszítás rágalmáig, majd tovább szőtték a hálót a kémkedéstől az összeesküvés vádjáig. Holott Mindszenty alapvetően nem akart mást, mint minden hazafi és polgári demokrata: a szovjet katonák menjenek haza, és amerikai–angol ellenőrzés mellett, tiszta választásokon alakuljon ki az ország valóságos politikai képlete, beleértve az államformát is” – állította a kutató.
Alapy színpadias vádbeszédében leszögezte: „Legyen a Népbíróság ítélete emlékeztetés, s az ítélet a magyar nép elárulóit, kémeit, kufárait adja át az enyészetnek. Mindszenty Józsefre, Baranyay Jusztinra, Esterházy Pálra halálbüntetés, a további vádlottakra a legsúlyosabb fegyházbüntetés kiszabására teszek indítványt.”
Mindszenty védője, Kiczkó Kálmán szabadkozott amiatt, hogy a védelem képviseletét tölti be, ahelyett, hogy ellátta volna a feladatát. „A védelem meg is köszöni a vád hatóságának, hogy csak az olyan cselekedeteket hozta ide vád tárgyává, amelyek a hercegprímás úr papi működésével összefüggésben nincsenek” – tartotta fontosnak hangsúlyozni az ügyvéd.
A Budapesti Népbíróság február 8-án életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte Mindszentyt. A vele együtt letartóztatott vádlottak közül Baranyay Gyula Jusztin ciszterci szerzetes, egyetemi tanár 15 évi fegyházbüntetést, herceg Esterházy Pál tizenöt évi fegyházt, Ispánki Béla egyetemi lelkész életfogytiglani fegyházt, Tóth László újságíró tíz évi fegyházt, Zakar András érseki titkár hat évi fegyházt, Nagy Miklós titkár pedig három évi börtönt kapott.
Noha az ítéletet nemzetközi felháborodás és az eljárás résztvevőinek kiátkozása követte, sem a pápa fellépése, sem a világ nagyvárosaiban lezajlott tüntetéssorozat nem hozott változást Mindszenty ügyében. A főpap hosszú raboskodása a gyűjtőfogház rabkórházában kezdődött, amit kilenc hónapos magánzárka követett. 1954. májusában vitték vissza a rabkórházba, és mivel egészségi állapota nem javult, börtönbüntetését 1955. júniusában egészségi okokból felfüggesztették. Ezután Püspökszentlászlón, novembertől Felsőpetényben élt házi őrizetben. Innen szabadította ki egy páncélosalakulat 1956. október 30-án. Hamarosan újra menekülnie kellett, és az USA nagykövetségén talált menedéket, ahol tizenöt évet töltött.
1994. március 19-én megkezdődött az egyházi eljárás Mindszenty József boldoggá avatása érdekében. – Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár
Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el a bécsi Irgalmasok kórházában, és Mariazellben temették el. Halála előtt úgy rendelkezett, míg idegen csapatok állomásoznak szülőföldjén, ne temessék el Magyarországon. A rendszerváltás után, 1990 májusában semmissé nyilvánították a koholt vádakat és ítéleteket. A főpap Mariazellből hazahozott hamvait 1991. május 4-én helyezték végső nyugalomra az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájában. 1994. március 19-én megkezdődött az egyházi eljárás boldoggá avatása érdekében.
