Az ombudsman szerint a kislétai bezárt kislány esete komoly tanulságokkal szolgál mind a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésével, mind a lakókörnyezet szerepével kapcsolatban. Azt mutatja, hogy minden jelzés számít a gyermekek veszélyeztetettségének felismerése és a megelőzés szempontjából.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala arról tájékoztatott: Székely László a jelentésében nagyobb figyelmet és gondosságot kért az állami szervektől annak érdekében, hogy mielőbb felismerhető legyen a gyermekek veszélyeztetettsége. Az ombudsman emellett kiemelte a gyermekek jogismeretének és jogtudatosságának, valamint a társadalomnak a szerepét is.
A közleményben utaltak arra, a rendőrség a honlapján április 29-én, a Zsaru Magazinra hivatkozva számolt be arról, hogy egy kislétai családban a szülők eleinte éjszakánként, majd délutánonként is bezárva tartották 11 éves gyermeküket. Egy helyi lakos értesítette erről a gyermekjóléti szolgálatot, amely aztán bejelentést tett a rendőrségen. A szülők ellen büntetőeljárás indult, a kislányt kórházban ápolták, négy testvérét pedig ideiglenesen lakásotthonba helyezték.
Székely László, a gyermekjogok védelméért kiemelten felelős ombudsman a hír alapján hivatalból indított vizsgálatot az ügyben. Információkat kért az illetékes védőnőtől, a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal vezetőjétől, valamint az iskola igazgatójától. A megkérdezettek válaszai szerint sokan tudtak a kislánnyal kapcsolatos gondokról, magatartásbeli problémákról.
A vizsgálat feltárta, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai és a családgondozó azért nem cselekedtek, mert nem észlelték a gyermek veszélyeztetett helyzetét. A kislány sem kért segítséget, mert úgy gondolta, hogy nem hinnének neki, félt a büntetéstől, de talán még azt sem tudta, hogy szülei cselekedete jogsértő.
A gyermek veszélyeztetettségét állandósította és súlyosbította az észlelés hiánya, ami súlyosan sértette a védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogát – olvasható a közleményben.
Az ombudsman kitért arra, hogy a környékbeliek már korábban észlelték a gyermek veszélyeztetett helyzetét. Az egyik szomszéd be is akarta ezt jelenteni, ami elsőre nem sikerült neki, később pedig már nem kereste fel a gyermekjóléti szolgálatot.
Közölték: az alapjogi biztosnak nincs lehetősége magánszemélyek eljárásának, mulasztásának vizsgálatára, ezért Székely László a megállapításait figyelemfelhívásnak is szánja, aláhúzva azt, hogy mennyire fontos a kiszolgáltatott helyzetű gyermekek esetében a lakókörnyezet közreműködése.
Az ombudsman a visszásságok megelőzése érdekében felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy hívja fel a gyermekjóléti szolgáltatók, valamint a gyermekvédelmi észlelő és jelzőrendszeri tagok figyelmét az erre vonatkozó módszertani útmutatók használatára, a gyermeki jogokról szóló tájékoztatási kötelezettségükre és arra, milyen fontos a lakosság részvétele ebben a tevékenységben.
Székely László szerint érdemes volna megvizsgálni az elektronikus média bevonását, például olyan társadalmi célú hirdetések megjelentetését, amelyek a veszélyeztetettséget megelőző rendszer működtetését mutatják be, a szülőket pedig felvilágosítják a helytelen nevelési módszerekről.
