Részben megváltoztatta az I. fokon meghozott ítéletet a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva büntető tanácsa abban az ügyben, amelyben egy volt rendőrtisztet, V. L.-t jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás, hivatali visszaélés bűntettével és magánokirat-hamisítás vétségével vádoltak meg.
A táblabíróság a vádlott sikkasztás bűntetteként és hivatali visszaélés bűntetteként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. A vagyonelkobzás mértékét – mivel a kár egy része, 150 ezer forint megtérül – 1 millió 172 ezer 300 forintra csökkentette. Egyebekben az I. fokú ítéletet a táblabíróság helybenhagyta, így a vádlott jogerős büntetése 1 év 8 hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztés és 2 év közügyektől eltiltása lett – az említett összegű vagyonelkobzás mellett. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
A harmincöt éven át rendőrként szolgálatot teljesítő, 2005 óta nyugdíjas vádlott, mint főelőadó, őrnagyi rendfokozatban dolgozott 2000 szeptemberétől a Kunszentmiklósi Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán. Munkakörébe tartozott a személy- és vagyonőri tevékenység, valamint a lőfegyverek megszerzésének és megtartásának engedélyezése. A munkaköri leírás alapján a vádlott hivatali kötelezettsége volt a benyújtott lőfegyver, fegyvervásárlási- és tartási engedélyek, valamint a személy- és vagyonőri igazolványok iránti kérelmek átvétele, engedélyek kiadása, továbbá az ügyfelektől az eljárási illetékek illetékbélyeg formájában történő átvétele, kezelése, értéktelenítése.
V. L. 2002. május 3-a és 2005. május 3-a között az illetékkezelési kötelezettségekre vonatkozó szabályokat folyamatosan megszegte.
Egyes esetekben (összesen 215 alkalommal) az ügyfelektől az illetéket szabálytalanul, készpénzben vette át úgy, hogy a kérelmezővel megállapodott: majd ő megvásárolja az adott eljárásban szükséges illetékbélyeget, és azt az iratokra ráragasztja. Ám a vádlott az így átvett pénzt saját céljaira különböző szórakozóhelyeken elköltötte, ebből rendezte fogyasztását, illetve a pénzt játékgépezésre fordította.
Más esetekben (összesen 141 alkalommal) a vádlott az ügyfelektől az eljárás során felhasználásra szánt illetékbélyeget átvette, azonban azokat nem a kérelmekre ragasztotta, hanem az előzőekben megjelölt ügyekben ragasztotta fel olyan kérelmekre, amelyekkel valamilyen okok miatt (pl. szignálásra bemutatás) el kellett számolnia.
V. L. összesen 356 alkalommal szegte meg az illetékfizetésre vonatkozó szabályokat. A személy- és vagyonőri igazolvány kiállításának illetékére szánt összegek kérelmezőnként a legtöbb esetben 6 ezer 900 forintot tettek ki, de volt olyan ügyfél is, akitől 23 ezer forintot vett át a rendőrtiszt. A fegyvertartási engedélyek esetében a részére átadott készpénz összege szélesebb skálán mozgott, volt, akitől „csak” 1 ezer 300 forintot vett át, és költött saját céljaira, míg előfordultak 7 ezer 200 és 9 ezer 100 forintos befizetések is. Az illetékbélyeg formájában átadott, majd sajátjaként kezelt értékek a néhány ezer forintos összegtől a több mint 10 ezer forintos bélyegértékig széles skálán mozogtak. Összességében V. L. az ügyfelektől készpénzben és bélyegben átvett összegből 2 millió 28 ezer forinttal rendelkezett sajátjaként, ebből a készpénzes átvétel 1 millió 322 ezer forintot tett ki.
Olyan is előfordult, hogy a vádlott egy kérelmező helyett saját maga írta alá a kérelmet, s azt az iratok között elhelyezte – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.
Jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás, hivatali visszaélés bűntettében és magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2007. szeptember 18-án V. L. (1949 – kunszentmiklósi lakos) vádlottat, s ezért őt a bíróság 1 év 8 hónap börtönre, valamint 1,3 millió forint vagyonelkobzásra ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ügyész a döntést tudomásul vette, ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára
