A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság jogerős végzésével megváltoztatta az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró döntését, és úgy határozott, hogy a lúgos orvosként ismertté vált személy feltételes szabadságra bocsátásának jelenleg nincs helye. A törvényszék szerint az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró a döntéshozatalra irányadó szabályokat megtartotta.
Az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró helytállóan állapította meg, hogy a feltételes szabadságra bocsátás objektív feltétele megvalósult, tévedett azonban, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a feltételes szabadságra bocsátás valamennyi törvényi feltétele fennáll.
Az elsőfokú végzés indokolásának kiegészítése mellett a másodfokon eljáró háromtagú tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy
a bűncselekmények jellegét, előre tervezettségét, elkövetési módját és az abból kirajzolódó terhelti személyiséget, valamint a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát és a még végrehajtásra váró több mint 2 év 8 hónapot együttesen értékelve nem vonható le megalapozott következtetés arra nézve, hogy fennáll a feltételes szabadságra bocsátás azon feltétele, miszerint a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
Fenti döntését a bírói tanács kizárólag (!) a hivatalos eljárásban keletkezett adatokra és információkra alapozta. Kizárólag (!) ezek, valamint az ügy szempontjából releváns jogi-szakmai körülmények gondos mérlegelése alapján hozta meg döntését.
