A Fővárosi Ítélőtábla két év börtönre ítélt vesztegetés miatt egy igazságügyi i szakértőként is tevékenykedő pszichiátert, főorvost; a bíróság a büntetés végrehajtását öt év próbaidőre felfüggesztette – közölte az ítélőtábla csütörtökön.

Elsőfokon a Fővárosi Törvényszék 2024. január 10-én hatósági eljárásában elkövetett vesztegetés és büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás miatt két és fél év börtönre ítélte a vádlottat, és eltiltotta három évre a közügyektől és öt évre a szakértői tevékenységtől.

Az elsőfokú, nem jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint 2019-ben szexuális erőszak gyanúja miatt nyomozás folyt egy ügyben, amelyben a feljelentő azt állította, hogy kiskorú gyermekét annak édesanyja és ismeretlen személyek 2017-ben szexuálisan zaklatták.

A feljelentéshez csatoltak egy igazságügyi orvosszakértői és gyermekpszichiáteri szakvéleményt, amelyet a vádlott, egy pszichiátriai osztályt vezető főorvos, egyben igazságügyi szakértő és szakértőtársa készített. E szakvélemény szerint a gyermekkel szemben korábban akár szexuális abúzust is elkövethettek. Ezután a nyomozó hatóság a gyermek pszichológiai vizsgálatára kirendelt egy másik igazságügyi pszichológus szakértőt, aki a vádlott munkatársa volt.

A gyermek vizsgálatát követően a vádlott felhívta kollégáját, aki közölte, hogy a feljelentésben foglaltak szerinte nem állják meg a helyüket, mire a vádlott megkérdezte, hogy “esetleg ki lehet-e hozni mást a történetből”?

A nemleges válasz után pár nappal a vádlott megkereste kollégáját, és jelezte neki, hogy az édesapának “sokat megérne”, ha valótlan tartalmú szakvéleménnyel támasztanák alá a feljelentést, azaz, hogy a kisfiút szexuálisan zaklatták. Eközben a vádlott egy papírlapra azt írta, hogy “1-2 millió”. A felajánlott előnyre a pszichológus szakértő nem reagált – áll a közleményben. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben minden lényeges bizonyítékot beszerzett, és azok okszerű mérlegelésével helyesen állapított meg terhelő ítéleti tényállást a vádlott tagadásával szemben. A bizonyítékszegény ügyben a vádlott bűnösségét kétséget kizáróan alátámasztotta a munkatársa tanúvallomása, akinek a szavahihetőségét az ügyben kihallgatott tanúk is alátámasztották – jegyezték meg.

Ugyanakkor

az ítélőtábla mellőzte a hamis tanúzásra felhívás bűntettének megállapítását, mert a vesztegetési cselekmény az említett bűncselekménnyel csupán úgynevezett látszólagos halmazatban áll, így a vádlott által megvalósított bűncselekményeket egységesen vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűntetteként minősítette.

A jogi minősítés megváltoztatásával a büntetési tételkeret felső határa három évre csökkent, de tekintettel az időmúlásra és a vádlott büntetlen előéletére, az ítélőtábla az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés tartamát két évre enyhítette, amelynek végrehajtását – a törvényi maximumot jelentő – öt évi próbaidőre felfüggesztette.

Mivel a felfüggesztett szabadságvesztés mellett közügyektől eltiltás nem szabható ki, ezért a másodfokú bíróság az erre vonatkozó rendelkezést mellőzte, de az ügy tárgyi súlya miatt a foglalkozástól eltiltás tartamának enyhítésére nem látott lehetőséget.