Az Európai Unió Bírósága C-146/23. és C-374/23. számú egyesített ügyekben hozott ítéletében a bírák függetlenségével kapcsolatban kifejti a nemzeti bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó uniós jogi követelményeket. A javadalmazás meghatározására vonatkozó törvényben foglalt részletszabályoknak objektívnek, kiszámíthatónak, stabilnak és átláthatónak kell lenniük.
A lengyel és litván bíróságok a bírák javadalmazásának meghatározásával kapcsolatos kérdéseket terjesztettek a Bíróság elé. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a javadalmazásnak, amely a bírák függetlensége egyik biztosítékának minősül, arányban kell állnia a feladataik jelentőségével. A javadalmazás meghatározásának jogalappal kell rendelkeznie, és meg kell felelnie az objektivitás, a kiszámíthatóság, a stabilitás és az átláthatóság kritériumainak. A bírák javadalmazása szintjének kellően magasnak kell lennie, figyelembe véve az érintett tagállam társadalmigazdasági körülményeit, különösen az átlagbér tekintetében. A meghatározás módjától való bármely eltérést közérdekű céllal kell igazolni. Ezeknek az eltéréseknek, amelyek nem vonatkozhatnak kifejezetten a bírákra, szükségesnek, arányosnak és átmeneti jellegűeknek kell lenniük. Azok nem sérthetik a bírák javadalmazásának a feladataikkal való összhangját.
A lengyel és a litván bíróságok azzal a kérdéssel fordultak a Bírósághoz, hogy a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó nemzeti rendelkezések összeegyeztethetők-e az uniós joggal (az EUSZ 2. cikk és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése).
Lengyelországban törvény írja elő, hogy a bírák alapilletményét objektív módon, a lengyel központi statisztikai hivatal által közzétett átlagbér alapján kell meghatározni. Mindazonáltal három időszak tekintetében törvény módosította ezt a számítási módszert, ami a bírák 2021., 2022. és 2023. évi javadalmazása kiigazításának „befagyasztását” eredményezte. Ezt az eltérést jelentő intézkedést a Covid19-világjárványhoz és az Ukrajna elleni orosz agresszióhoz kapcsolódó költségvetési korlátokkal indokolták.
Az egyik bíró e módosítást vitatva az általa kapott munkabér és azon munkabér közötti különbségnek megfelelő összeget követeli, amely akkor járt volna neki, ha a kiigazítást nem „fagyasztották” volna be.
Litvániában két bíró nyújtott be felelősség megállapítása iránti keresetet e tagállammal szemben. Azt állítják, hogy a javadalmazásuk szintje közvetlenül a végrehajtó és a jogalkotó hatalom politikai akaratától függ. Továbbá kifogásolják, hogy nincs olyan jogi mechanizmus, amely lehetővé tenné a bírák felelősségéhez igazított és más jogi hivatások gyakorlóinak munkabérével összehasonlítható, méltó javadalmazás meghatározását.
Ítéletében a Bíróság emlékeztet arra, hogy az, hogy a bírák olyan javadalmazásban részesüljenek, amelynek szintje összhangban áll a feladataik jelentőségével, a függetlenségük lényegi biztosítékát alkotja. Következésképpen a javadalmazás meghatározására vonatkozó részletszabályok elfogadása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket. (A jogállamiságnak az EUSZ 2. cikkben rögzített értékét pontosabban megfogalmazó EUSZ 19. cikk értelmében a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladata biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a jogalanyokat e jog alapján megillető bírói jogvédelmet. Ehhez alapvető fontosságú e szervek függetlenségének védelme.)
E részletszabályoknak tehát jogalappal kell rendelkezniük.
A részletszabályoknak objektívnek, kiszámíthatónak stabilnak és átláthatónak kell lenniük, hogy kizárják a jogalkotó és a végrehajtó hatalom bármely önkényes beavatkozását.
Ugyanezek a követelmények azokra az eltérést jelentő intézkedésekre is vonatkoznak, amelyek a bírák javadalmazásának csökkentését vagy e javadalmazás kiigazításának „befagyasztását” eredményezik.
A bírák javadalmazási szintjének kellően magasnak kell lennie, figyelembe véve az érintett tagállam gazdasági, társadalmi és pénzügyi körülményeit, különösen az átlagbér tekintetében. Ennek a javadalmazásnak összhangban kell állnia a rájuk bízott feladatok jelentőségével, hogy a bírákat megvédjék minden olyan nyomástól , amely döntéseiket befolyásolhatja, és hogy megóvják őket a korrupció veszélyétől. Mindazonáltal
a bírák függetlensége nem akadályozza meg, hogy javadalmazásukat a más jogászi hivatások gyakorlóinak átlaga alatt határozzák meg.
A bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó szabályoktól való eltéréseket olyan közérdekű céllal kell igazolni, mint a túlzott költségvetési hiány megszüntetése. Főszabály szerint ezek az eltérések nem vonatkozhatnak kifejezetten a bírákra. Emellett az eltéréseknek a kitűzött cél eléréséhez szükségesnek, és azzal feltétlenül arányosnak kell lenniük. Ezen intézkedések alkalmazása ellenére, amelyek természetüknél fogva kivételesek és átmeneti jellegűek, a bírák javadalmazásának összhangban kell maradnia feladataik jelentőségével.
Végül, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a bírák javadalmazásának meghatározása, csakúgy, mint az ettől eltérő intézkedések hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhessék a nemzeti bíróság előtt.
A nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a jelen esetben ezeket a követelményeket tiszteletben tartották-e, és a Bíróság szerint, első ránézésre, úgy tűnik, hogy ez így történt.
