Az észszerű határidőn belüli ügyintézéshez való jog sérelme akkor állapítható meg, ha az egyedi ügy konkrét körülményeit értékelve a törvényi határidő túllépésével a hatósági eljárás kikerül abból az időtartamból, amin belül észszerűen elvárható, hogy az indítványozó ügyét elintézzék – szögezi le azz Alkotmánybíróság IV/156/2022. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Kfv.lll.45.003/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó szolgálati nyugdíját 2012-től szolgálati járandóságként folyósították. Az indítványozó az ezt megelőző négy évben szolgálati nyugdíjasként kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó volt. Az indítványozó a szolgálati idő elismerése iránt adategyeztetési kérelmet terjesztett elő az illetékes hatóságnál, amely a határozatában a szolgálati nyugdíj mellett végzett egyéni vállalkozói tevékenység időtartamát szolgálati időnek nem ismerte el. A határozattal szemben az indítványozó keresetet terjesztett elő, melyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte. A Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta.
Az indítványozó álláspontja szerint a hatóság az adategyeztetési eljárás során hozott határozatát az eljárási határidő jelentős túllépésével hozta meg, mely ténynek sem a törvényszék, sem a Kúria nem tulajdonított jelentőséget, ezért sérült a tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, az emberi méltósághoz való joga, a tulajdonhoz való joga és a hátrányos megkülönböztetés tilalma. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét egyrészt abban látta az indítványozó, hogy a bíróságok nem kezdeményeztek előzetes döntéshozatali eljárást, másrészt hiányosak a bírói döntések indokolásai.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
az észszerű határidőn belüli ügyintézéshez való jog sérelme akkor állapítható meg, ha az egyedi ügy konkrét körülményeit értékelve a törvényi határidő túllépésével a hatósági eljárás kikerül abból az időtartamból, amin belül észszerűen elvárható, hogy az indítványozó ügyét elintézzék.
A jelen ügyben az adategyeztetési eljárás késedelme az indítványozó jogaira és kötelezettségeire nézve joghátránnyal nem járt, az eljárás az Alaptörvénnyel összhangban álló funkcióját be tudta tölteni a késedelem ellenére is. A tulajdonhoz való joggal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban a bírói döntésekre vonatkoztatva az indítványozó olyan normákkal szemben megfogalmazott előadásait ismételte meg, amelyek tartalmáról az Alkotmánybíróság korábbi döntésében megállapította, hogy nem ellentétesek a tulajdonhoz való joggal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával.
A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének elutasítását az eljáró bíróságok megfelelően megindokolták, megállapítva, hogy a jogvita elbírálásához az uniós jog értelmezése nem szükséges. A jogorvoslathoz való jog sérelmével kapcsolatban az indítványozó valójában azt sérelmezte, hogy pervesztes lett, és a törvényszék törvényértelmezésének felülbírálatát várja az Alkotmánybíróságtól.
Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
A határozathoz Czine Ágnes, Patyi András és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást fűztek.
