A hallgatónak fizetett Erasmus+ ösztöndíj összegét nem kell figyelembe venni az őt eltartó szülő jövedelemadójának kiszámítása során – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-277/23. számú Ministarstvo financija (Erasmus+ ösztöndíj) ügyben hozott ítélete.
Egy horvát diák az Erasmus+ program keretében tanulási célú mobilitási támogatásban részesült Finnországban való egyetemi tanulmányi célú tartózkodása miatt. A horvát adóhatóság arról tájékoztatta az édesanyját, hogy az eltartott gyermek után járó személyes jellegű alaplevonás növelt összegét, amelyet mindig igénybe vett, az adott évre vonatkozóan törölték. A horvát jogszabályokban előírt küszöbértékeket ugyanis túllépte azáltal, hogy gyermeke az Erasmus+ program keretében mobilitási támogatásban részesült.
A jogvitában eljáró horvát alkotmánybíróság azt a kérdést veti fel, hogy a szóban forgó nemzeti adójogszabály összeegyeztethető-e az uniós joggal. A Bíróság nemleges választ ad.
A Bíróság először is megállapítja, hogy amennyiben egy tagállam részt vesz az Erasmus+ programban, gondoskodnia kell arról, hogy az e program kedvezményezettjeinek mobilitását megkönnyítő ösztöndíjak folyósításának és adóztatásának módja
ne képezze a tagállamok területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog indokolatlan korlátozását.
A jelen ügyben a mobilitási támogatás e minőségében az alapügy tényállásának megvalósulása idején Horvátországban nem volt adóköteles. Azt azonban figyelembe vették az anya jövedelemadójának kiszámítása során, ami őt hátrányos helyzetbe hozta.
Az eltartott gyermek által igénybe vett mobilitási támogatás figyelembevétele azon alapszintű levonás összegének meghatározása céljából, amelyre az adófizető szülő e gyermek után jogosult, ami a jövedelemadó kiszámítása keretében az e levonás növeléséhez való jog elvesztésével jár, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozásának minősül.
A Bíróság úgy ítéli meg, hogy ilyen körülmények között, különösen a gyermeket a szülőjéhez kötő gazdasági kapcsolatokra tekintettel, nemcsak a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló eltartott gyermek, hanem az e korlátozás hatásai által közvetlenül hátrányosan érintett adófizető szülője is hivatkozhat e korlátozás hatásaira.
Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozása csak akkor igazolható az uniós jogra tekintettel, ha az az érintett személyek állampolgárságától független, közérdekű objektív megfontolásokon alapul. Ezenfelül e korlátozásnak arányosnak kell lennie a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel. Így különösen alkalmasnak kell lennie e cél elérésének biztosítására. Ami konkrétan az arányosság elvének tiszteletben tartását illeti, a Bíróság megállapítja, hogy az Erasmus+ program keretében nyújtott pénzügyi támogatásoknak hozzá kell járulniuk azon többletköltségek fedezéséhez, amelyek e mobilitás hiányában nem léteznének. Következésképpen azok nem csökkentik az adófizető szülők költségeit az eltartott gyermekek eltartására vonatkozó kötelezettségük keretében, és nem növelik e szülők adózási szempontból fennálló teherviselési képességét sem. E támogatások adójogi kezelése súlyosabb adóterhekhez vezethet ezen adófizető szülők számára, anélkül hogy a rendelkezésükre álló források ennek ellentételezéséhez megnövekedtek volna. Következésképpen a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás akár ellentétes hatásokat is kiválthat.
