A közügyben való megnyilvánulás sem ad felhatalmazást a közösséghez tartozó személyek emberi mivoltában való megalázására, aki ilyen kifejezést használ, annak véleménye nem élvezi az Alaptörvény védelmét – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2299/2021. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Pfv.lV.20.199/2020/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló személyiségi jogi pert két magánszemély indította az indítványozó (HVG Kiadó Zrt.) által kiadott internetes sajtótermékben megjelent publicisztikában szereplő egyes kifejezésekkel összefüggésben, a magyar nemzet közösségének megsértése miatt. Az elsőfokú bíróság megállapította a személyiségi jogsértést, kifejtve, hogy a cikk szerzője a kormányzattal szemben megfogalmazott sértő hangvételű kritikáját a magyar nemzet közösségének egészére kivetítette azzal, hogy sértő, megbélyegző kifejezéseket alkalmazott, és bár a cikk címe és lényegi mondanivalója a közéleti közbeszéd kritikája is lehetett, ezt az átlagolvasó nem ismerhette fel.
Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A Kúria a felülvizsgálati eljárást lezáró ítéletében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete megsértette a véleménynyilvánításhoz való jogot és a sajtó szabadságát. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a perben sérelmezett tartalom közvetlenül kapcsolódott a közéleti vita lényegéhez, a sértőnek talált kifejezések használata nem volt öncélú, így a véleménynyilvánítás korlátozásának nincs alkotmányos alapja.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy
a közügyben való megnyilvánulás sem ad felhatalmazást a közösséghez tartozó személyek emberi mivoltában való megalázására, aki ilyen kifejezést használ, annak véleménye nem élvezi az Alaptörvény IX. cikkének védelmét.
A „büdös” jelző nem önmagában, hanem az adott összefüggésben dehumanizáló, ezért az emberi méltósággal nyilvánvalóan összebékíthetetlen jelleggel bír.
Az Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezés kérdésében végső soron
az Alkotmánybíróságnak felelőssége a közbeszédet a méltányosság és mértékletesség olyan középvonalán tartani, amely egyaránt biztosítja a közügyek demokratikus megvitatását és az emberi méltóság védelmét.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria felismerte az alapügy alapjogi vonatkozásait, ítéletének konklúziója – miszerint az alapügy felperese által kifogásolt „büdös magyar migránsok” kifejezés eleve összeegyeztethetetlen az Alaptörvény értékrendjével – pedig összhangban van az Alaptörvény IX. cikk (4) és (5) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
A indítványozó HVG Kiadó Zrt. Tóta W. Árpád újságíró által jegyzett cikkének kifogásolt részlete:
“Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – „kalandozást” – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a büdös magyar migránsok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért. Ebből aztán értettek, kisvártatva felvették a kereszténységet, és ma már milyen büszkék rá. Na pont így lesz ez a liberális demokráciával is.”
Az indítványozó HVG azzal érvelve, hogy nem a magyarokat – sem a honfoglalás korabelieket, sem a jelenkoriakat – minősítette a szerző, hanem a jelenkori kormányzati magatartást és kommunikációt.
A Ab határozatának indoklása szerint „a büdös jelző nem önmagában, hanem az adott összefüggésben dehumanizáló, az emberi méltósággal nyilvánvalóan összebékíthetetlen jelleggel bír, figyelemmel annak antiszemita, rasszista, homofób, illetve xenofób szólásokkal való, a közbeszédben még mindig sajnálatosan gyakori összekapcsolására is”.
Patyi András alkotmánybíró az indokláshoz még hozzátette:
„A magyar nemzet szempontjából különös tiszteletet érdemel az összes olyan katona, aki a hazáért harcolt bármikor is a történelem folyamán, és ez a tisztelet nem jelenti a véleménypluralizmus korlátozását”.
Az elsőfokú ítéletből idézte: a vitatott kifejezés „olyan öncélú sértésnek minősül, amely nem csupán az ő emléküket, hanem az egész magyar nemzetet sérti”.
