A másodfokú bíróság a fellebbezés indokolásának és az ügyészség átirata kézbesítésének elmulasztásával valójában a terheltet a bizonyítási indítványai előterjesztésének lehetőségétől is megfosztja, amennyiben a bizonyítási kötelezettség őt terheli – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/516/2024. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Győri Ítélőtábla Bpfk.I.415/2023/3. számú végzését.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozót a Tatabányai Törvényszék bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett vesztegetés bűntettében, és vagyonelkobzást rendelt el.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság sérelmezett döntése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, és a (3) bekezdésében foglalt védelemhez való alapjogát sérti. A büntetőeljárásról szóló törvény (Be). alapján
a másodfokú eljárás során ugyanis a tanács elnöke köteles értesíteni a védőt és a fellebbezőt a tanácsülés kitűzéséről, annak időpontjáról, továbbá köteles tájékoztatni őket arról, hogy a más által bejelentett fellebbezésre, indítványra vagy nyilatkozatra észrevételeket tehetnek.
A másodfokú bíróság ezen kötelezettségének nem tett eleget, az ügyészi indítványt, átiratot a védelem és az indítványozók részére nem küldte meg, így a védelem nem került abba a helyzetbe, hogy az ügyészi fellebbezést megismerje, és azzal kapcsolatos álláspontját kifejtse.
Az Alkotmánybíróság határozatában kiemelte, hogy
az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a fellebbezés kézbesítésének azért van jelentősége, mert az ellenérdekű fél a fellebbezésre tekintettel megteheti észrevételeit, esetleges bizonyítási indítványait, amely alapján a tanács elnöke megalapozottan dönthet a tanácsülés tartásáról, vagy nyilvános ülés, illetve tárgyalás kitűzéséről.
Az ügy tárgya a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyon eredetének kérdése volt, amely a vagyonelkobzás elrendelésének feltétele. Ebben az esetben a bizonyítási teher megfordul, és a terhelt köteles bizonyítani a vagyon törvényes eredetét. Ebből következően
a másodfokú bíróság a fellebbezés indokolásának és az ügyészség átirata kézbesítésének elmulasztásával valójában a terheltet a bizonyítási indítványai előterjesztésének lehetőségétől is megfosztotta, holott a bizonyítási kötelezettség kétségtelenül őt terhelte.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyben sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése, mert a másodfokú bíróság nem biztosította a terhelt és a védő számára a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó eljárási jogaik gyakorlásának, többek között bizonyítási indítvány, valamint észrevétel előterjesztésének lehetőségét. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Győri Ítélőtábla Bpfk.I.415/2023/3. számú végzését.
