„Míg a jog az emberi viselkedés szabályozásának tudománya, addig a pszichológia azt kutatja, hogy milyen szabályszerűségek vonatkoznak az emberi viselkedésre.” (Cominelli). Magyarán, amíg a jog tágabb értelemben azt mondja meg, hogy hogyan kellene viselkednünk, addig a pszichológia azt kutatja, hogy miért pont úgy viselkedünk ahogyan. A két viselkedési halmaz pedig sokszor nem esik egybe. Annak ellenére, hogy a két tudományterület már legalább százötven év felfedezte egymást magának, összefüggésük sokszor még mindig újszerűen hat. Ennek részben a terület szétaprózódása és az elméleti keretek hiánya az oka, mely egyfajta fogalmi tisztázatlanságban is megnyilvánul.
A jogpszichológia a pszichológia egy speciális területét jelenti, amely kimondottan a joggal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Olyan határterületi tudomány, mely a pszichológia eszközeivel vizsgálja a jog és jogalkalmazás által felvetett kérdéseket, a vizsgálódás tárgya az ember, mint a jog hordozója, a jog emberspecifikus magyarázatára törekszik. Azt vizsgálja, hogy mi történik az emberen belül (pl. a jogtudat kialakulásánál, vagy jogi döntések meghozatalakor), melyhez pszichológiai empirikus módszereket és eszközöket használ fel (pl. skálák, interjúk, kérdőívek). Végső célja annak megállapítása, hogy hogyan befolyásolják a jogérvényesülést az emberi, illetve pszichológiai jelenségek.
A tanulmány a jogpszichológia büntetőjogban betöltött szerepét mutatja be.
A szerző bírósági titkár, jogpszichológiai szakjogász.
