A büntetőeljárás alá vont kiskorúaknak konkrét és hatékony lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ügyvédi segítséget vehessenek igénybe – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-603/22. számú M.S. és társai ügyben (kiskorúak eljárási jogai) hozott ítélete. Az ügyvédi segítséget legkésőbb az első rendőrségi kihallgatáskor kell biztosítani.
Egy lengyel bíróság előtt három kiskorúval szemben indított büntetőeljárás van folyamatban. Azzal vádolják őket, hogy egy használaton kívüli üdülőközpont épületeibe erőszakkal behatoltak.
Az eljárás során fény derült arra, hogy a gyanúsítottakat a rendőrség ügyvéd jelenléte nélkül hallgatta ki. Az első kihallgatás előtt nem tájékoztatták őket – és szüleiket sem – a jogaikról, sem pedig az eljárás menetéről. A bíróság által hivatalból kirendelt védők jelenleg azt kérik, hogy e gyanúsítottak korábbi vallomásait mint bizonyítékokat zárják ki az iratanyagból.
A nemzeti bíróság – megkérdőjelezve a kiskorúak számára a tárgyalást megelőző szakaszban biztosított eljárásibiztosítékok hatékonyságát – a Bírósághoz fordult. Különösen arra keresi a választ, hogy a nemzeti rendelkezések összeegyeztethetők-e az uniós joggal (különösen a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i 2016/800/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel), és milyen következtetéseket kell levonnia az uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségből.
A Bíróság úgy ítéli meg, hogy
a gyanúsított vagy vádlott gyermekek számára konkrét és tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy – adott esetben hivatalból kirendelt – ügyvéd támogatását vehessék igénybe.
Ezt a lehetőséget a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi első kihallgatást megelőzően, de legkésőbb a kihallgatástól kezdődően biztosítani kell. E hatóságok főszabály szerint
nem folytathatják le a kihallgatást, ha az érintett gyermek ténylegesen nem részesül ilyen ügyvédi segítségben.
Azoknak a személyeknek, akik a büntetőeljárás során töltik be 18. életévüket, nem kell automatikusan elveszíteniük az uniós jog által a kiskorúaknak biztosított jogokat, különösen pedig az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot. E jogok továbbra is érvényesíthetők, ha az az ügy összes körülményét – ideértve az érintett személyek érettségét és kiszolgáltatottságát is – figyelembe véve megfelelő.
A Bíróság hangsúlyozza, hogy
a kiskorúakat a lehető leghamarabb, de legkésőbb az első kihallgatásuk előtt tájékoztatni kell eljárási jogaikról.
Ezt a tájékoztatást egyszerű és közérthető nyelven, a sajátos szükségleteiknek megfelelő módon kell nyújtani. A felnőtteknek szóló szabványdokumentum nem felel meg e követelményeknek.
Ami a kiskorú által a jogait sértő módon lefolytatott kihallgatás során tett vallomásokon alapuló terhelő bizonyítékokat illeti, az uniós jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy lehetővé tegyék a nemzeti bíróság számára, hogy az ilyen bizonyítékokat elfogadhatatlannak nyilvánítsa. E bíróságnak azonban jogosultnak kell lennie arra, hogy felülvizsgálja e jogok tiszteletben tartását, és megállapítsa az e jogok megsértéséből eredő valamennyi következményt, különösen a szóban forgó bizonyítékok bizonyító erejét illetően.
A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó lengyel szabályozás összeegyeztethető-e az uniós joggal. E bíróság feladata továbbá, hogy a nemzeti jogot a lehető legteljesebb mértékben az uniós joggal összhangban értelmezze az uniós jog teljes érvényesülésének biztosítása érdekében. Amennyiben ilyen értelmezés nem lehetséges, a nemzeti bíróságnak saját hatáskörénél fogva mellőznie kell az összeegyeztethetetlennek bizonyuló nemzeti szabályozás vagy gyakorlat alkalmazását.
