Az anyavállalat nem hivatkozhat a gazdasági egység versenyjogi fogalmára annak érdekében, hogy a székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt indíthasson kártérítési eljárást – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-425/22. számú, Mol kontra Mercedes‑Benz ügyben hozott ítéletében.
2016‑ban az Európai Bizottság megállapította (AT.39824 – Tehergépjárművek ügy, 2016. július 19‑i C(2016) 4673 final határozat), hogy a Mercedes‑Benz Group és 15 nemzetközi tehergépjármű gyártó a közepes és nehéz tehergépjárművek bruttó listaárainak összehangolásával megsértette a belső piacon belüli szabad versenyt. A kartell fennállását megállapító határozat alapján számos vállalkozás indított kártérítési keresetet.
A MOL – melynek leányvállalatai, köztük más uniós tagállamokban letelepedett vállalkozások, a jogsértés időszaka alatt összesen 71 tehergépjárművet vásároltak vagy lízingeltek a Mercedes Benz Grouptól – 2019-ben nyújtotta be keresetét a Fővárosi Törvényszékhez, amelyben kérte a magyar bíróságok joghatóságának megállapítását. Arra hivatkozott, hogy székhelye, mint az általa és a leányvállalatai által alkotott csoport gazdasági és pénzügyi érdekeinek központja, az a hely, ahol a joghatóságot szabályozó rendelet (a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet) értelmében vett „káresemény” bekövetkezett, és ahol e rendelet szerint a kapcsolódó kártérítési kereset benyújtható. Miután sem az elsőfokon, sem a másodfokon eljáró bíróság nem találta megalapozottnak joghatóságát, a MOL felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Kúria elé.
A Kúria megállapította, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata lehetővé teszi a versenyellenes magatartás sértettje számára, hogy kártérítési keresetet indítson a gazdasági egységet alkotó jogalanyok bármelyike ellen, ugyanakkor nem tisztázott, hogy a gazdasági egység elméletére érvényesen lehet-e hivatkozni abban az esetben, ha ezen egység a versenyjogi jogsértés sértettje, nem pedig az elkövetője.
Erre tekintettel a Kúria előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Unió Bírósághoz lényegében arra keresve a választ, hogy „a hely, ahol a káresemény bekövetkezett” joghatóságot szabályozó rendelet szerinti fogalma a gazdasági egység elméletére tekintettel kiterjed-e azon anyavállalat székhelyére, amely kártérítési keresetet indít a kizárólag a leányvállalatainál bekövetkezett károk megtérítése iránt.
Ítéletében a Bíróság úgy határozott, hogy a jelen ügy körülményei között
az anyavállalat székhelyét nem lehet a káresemény bekövetkezésének helyének tekinteni a versenyellenes magatartás miatt indított kártérítési keresetek elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságok meghatározása szempontjából, még akkor sem, ha azt állítják, hogy ezen anyavállalat és e leányvállalatok egyetlen gazdasági egységet képeznek.
E tekintetben a Bíróság kifejti, hogy
a joghatóság meghatározásakor tekintettel kell lenni a közelség és a kiszámíthatóság, valamint az eljáró bíróság és az alkalmazandó jog közötti összhang célkitűzéseire.
Megállapítja továbbá, hogy a jelen esetben a versenyjogi jogsértésből fakadó jogok érvényesítésének nincs akadálya, hiszen az általános joghatósági szabály alapján a károsultak bármikor a jogsértés elkövetőjének honossága szerinti bírósághoz fordulhatnak. Ugyanakkor emellett arra is lehetőség van, hogy ahhoz a bírósághoz forduljanak, amelynek illetékességi területén a kárt szenvedett vállalkozás a termékeket megvásárolta, vagy az e vállalkozás által több helyen megvalósított vásárlások esetén ahhoz a bírósághoz, amelynek illetékességi területén e vállalkozás székhelye található.
