A köztársasági elnöki kegyelmezési jogkörrel kapcsolatban kialakult társadalmi vitára hivatkozással Sulyok Tamás államfő határozatban rögzítette az egyéni kegyelmek meghozatalánál figyelembe veendő szempontokat.
A köztársasági elnök jogállásából fakadó, Alaptörvényben foglalt egyik legfőbb feladata, hogy kifejezze a nemzet egységét, valamint őrködjön az állam demokratikus működése felett. A kegyelmezési jogkör a köztársasági elnök diszkrecionális jogköre, amellyel lemond az állami büntetőigényről – azonban csak egy kivételes korrekciós hatáskörként értékelendő.
Sulyok Tamás államfő a 181/2024. (VII. 18.) számú KE határozatában júliusban közzétette azon szempontrendszerét, amely a társadalmi szinten vitatott kegyelmezési jogkör gyakorlásával kapcsolódóan nyújt iránymutatást.
Az Alaptörvény kimondja, hogy az egyéni kegyelmezési jog az állami büntetőhatalomhoz kapcsolódik, azonban a hatalommegosztás elvének megfelelően elkülönül az igazságszolgáltatástól, amely az állami büntetőigényt érvényesítve valamennyi szempontot mérlegelve dönt a bűnösség kérdéséről és a büntetésről.
Az elnöki határozat alapján az egyéni kegyelmezés gyakorlása során számos szempontot figyelembe kell venni, tekintettel a büntetőbíróságok által meghozott jogerős ügydöntő határozatok tiszteletben tartására és azok végrehajtásához fűződő társadalmi érdekre.
Az egyéni kegyelmezés gyakorlásához fűződő jogával a köztársasági elnök különös méltánylást érdemlő okok fennállása esetén élhet, ugyanakkor
a kegyelmezés nem irányulhat a bíróság döntésének felülbírálatára, nem jelent fellebbezési fórumot és nem érinti a bűnösség kérdését,.
Az elnöki határozat szerint
kegyelemre senkinek nincs alanyi joga, továbbá az elnöki kegyelem az állami büntetőigény érvényesítéséhez fűződő érdeket általánosságban nem csorbíthatja, annak meghozatalakor a sértettek, illetve a tágabb értelemben vett áldozatok érdekeit és szempontjait is nyomatékosan figyelembe kell venni.
A határozat kifejezi, hogy minden beérkezett kegyelmi kérelem egyedileg, bármiféle automatizmus alkalmazása nélkül kerül elbírálásra. Az egyéni kegyelmezés jogának gyakorlásáról való döntéshozatal iratok alapján történik, bizonyítási eljárásnak, személyes meghallgatásnak nincs helye. A köztársasági elnök azonban szakértő előzetes állásfoglalását kérheti a kegyelem megadásának mérlegelése során.
Az államfői határozat leszögezi, hogy „az egyéni kegyelmezés jogának gyakorlása során – az Alaptörvény és a jogszabályok által meghatározott keretek között – a 2–10. pontban meghatározott szempontok szerint, az összes körülményre, a társadalom széles rétegeiben kialakult erkölcsi közfelfogásra, valamint az e határozat preambulumában foglaltakra figyelemmel mérlegelem a kegyelem megadását.”
Az elnöki határozat szerint szabadságvesztés esetében, közérdekű munka – ideértve a szabadságvesztésre átváltoztatott közérdekű munkát is, pénzbüntetés – ideértve a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetést is – esetében, az előbbiekben nem említett büntetés, illetve mellékbüntetés vagy intézkedés esetében, a büntetőeljárás megszüntetése esetén mérlegelendő az elnöki kegyelem megadása, amennyiben a terhelt egészségi állapotának végleges, illetve visszafordíthatatlan, súlyos fokú, szakértői véleménnyel alátámasztott megromlása, illetve személyi körülményeinek olyan lényeges megváltozása következik be, amelyeket a büntetőeljárás során a bíróság nem értékelhetett, és amelyek által a végrehajtás vagy annak folytatása ellehetetlenülne vagy olyan, a büntetés jellegén túlmutató aránytalan hátrányt okozna az érintettek számára, ami már nem szolgálná a generális és a speciális prevenció célját.
Az elnöki határozat rögzíti továbbá, hogy indokolt lehet a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés a kegyelem által, abban az esetben, ha az elítélt arra érdemes, és közösséget szolgáló, értékteremtő tevékenységére, valamint a további személyi körülményeire tekintettel a kegyelmi mentesítéséhez nagyobb társadalmi érdek társul, mint az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásához.
A fent hivatkozott személyi körülményekben történő változásként értékelendő különösen
- a terhelt egészségi állapota,
- családi körülményei, ideértve az esetleges gondozási kötelezettséget,
- életkora, munkavállalási képessége és motivációja,
- vagyoni, jövedelmi és szociális helyzete, lakhatási körülményei,
- a bűncselekmény elkövetése után tanúsított magatartása, megbánása,
- személyének jövőbeni társadalomra veszélyessége, valamint a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele.
Az elnök határozatában hangsúlyozza, hogy a fenti körülmények – a társadalmi igazságérzetre is figyelemmel – a bűncselekmény jellegével és annak körülményeivel, valamint az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől eltelt időtartammal együtt értékelendők.
