Valamely tagállam a független szakértők nemzeti csoportja által összeállított listán szereplő pályázók közül jelölhet az e listán a legjobbként rangsorolttól különböző pályázót, feltéve, hogy a jelölt pályázó megfelel a Szerződésekben előírt követelményeknek – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-119/23. számú Valančius-ügyben hozott ítéletében. Valamely tagállam kormánya, amely olyan független szakértői csoportot hozott létre, amelynek feladata az Európai Unió Törvényszékének bírói tisztségére pályázók értékelése és a Szerződések által előírt, a függetlenségre és a szakmai alkalmasságra vonatkozó követelményeknek1 megfelelő pályázók érdem szerinti listájának összeállítása, jelölheti az ezen a listán szereplő pályázók közül a legjobbként rangsorolt pályázótól különböző pályázót, feltéve, hogy a jelölt pályázó megfelel e követelményeknek.
Virgilijus Valančiust 2016-ban nevezték ki az Európai Unió Törvényszékének bírájává. Megbízatásának 2019. évi lejártát követően a litván kormány pályázati felhívást tett közzé, és lefolytatta az ezen álláshelyre jelölendő pályázó kiválasztására irányuló eljárást. Ezen eljárásnak megfelelően egy többségében független szakértőkből álló munkacsoport összeállította a pályázók érdem szerinti, a kapott pontszámok alapján csökkenő sorrendbe rendezett listáját. Az érdem szerinti listán a legjobbként V. Valančiust rangsorolták. 2022. május 4-i határozatával a litván kormány az érdem szerinti lista második helyén szereplő személyt jelölte a Törvényszék bírói álláshelyének betöltésére. Miután a 255. cikk szerinti bizottság2 e jelöltről kedvezőtlen véleményt adott, a litván kormány 2023. április 19-i határozatával az érdem szerinti lista harmadik helyén szereplő személyt, Saulius Lukas Kalėdát jelölte ezen álláshelyre. A 255. cikk szerinti bizottság kedvező véleményét követően a tagállamok kormányai 2023. szeptember 15-i határozatukkal a Törvényszék bírájává nevezték ki S. L. Kalėdát.
V. Valančius azt kérte a vilniusi (Litvánia) megyei közigazgatási bíróságtól, hogy az semmisítse meg a litván kormány jelölésről szóló határozatát. Mivel e bíróságnak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy az uniós jog milyen hatással van a Törvényszék bírói tisztségére pályázók jelölésére vonatkozó nemzeti eljárásokra, ezzel kapcsolatban kérdést intézett a Bírósághoz.
Ítéletében a Bíróság emlékeztet arra, hogy a bíróságok függetlenségére vonatkozó követelmény konkretizálja a jogállamiság EUSZ 2. cikkben rögzített alapvető értékét, és e követelmény egyaránt vonatkozik az uniós szintre, így a Törvényszék bíráira, valamint a tagállami szintre is, a nemzeti bíróságokra. A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy
a Törvényszék bíráinak kinevezésére vonatkozó anyagi jogi feltételeknek és eljárási szabályoknak lehetővé kell tenniük a jogalanyok számára minden, azzal kapcsolatos jogos kétség kizárását, hogy e bírák megfelelnek az EUSZ 19. cikkben és az EUMSZ 254. cikkben a bírói feladatok ellátásához előírt függetlenségi és szakmai alkalmassági követelményeknek.
E célból többek között biztosítani kell a Törvényszék bíráinak kinevezésére irányuló eljárás egészének integritását, és következésképpen ezen eljárás eredményét az ezen eljárás részét képező mindhárom szakaszban.
Először is, ami a Törvényszék bírói tisztségére pályázó személy jelölésének nemzeti szakaszát illeti, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy mivel az uniós jogban nincsenek erre vonatkozó különös rendelkezések, az egyes tagállamok feladata meghatározni a pályázó jelölésének eljárási szabályait. Következésképpen minden tagállam szabadon dönthet arról, hogy előír-e valamely pályázó kiválasztására és jelölésére vonatkozó eljárást, vagy sem. Az eljárási szabályok azonban nem kelthetnek jogos kétségeket a jogalanyokban a tekintetben, hogy a javasolt jelölt megfelel-e a Szerződésekben előírt követelményeknek.
Az a körülmény, hogy a bírák kinevezési folyamatában részt vesznek a jogalkotó vagy a végrehajtó hatalom képviselői, önmagában nem kelthet ilyen jogos kétségeket. Független tanácsadó szervek közreműködése, valamint az indokolási kötelezettségnek a nemzeti jogban való fennállása azonban hozzájárulhat a kinevezési eljárás nagyobb objektivitásához.
Ami a pályázók jelölésének érdemi feltételeit illeti, a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek e feltételek meghatározását illetően.
Mindazonáltal az e célból elfogadott eljárási szabályoktól függetlenül biztosítaniuk kell, hogy a javasolt pályázók megfeleljenek a Szerződésekben előírt függetlenségi és szakmai alkalmassági követelményeknek.
Így, ha valamely tagállam olyan eljárást vezetett be a Törvényszék bírói tisztségére pályázók kiválasztására, amelynek keretében a többségében független szakértőkből álló csoport feladata e pályázók közül a Szerződésekben előírt követelményeknek megfelelő személyek érdem szerinti listájának összeállítása és a legjobbként rangsorolt pályázó ajánlás jellegű megjelölése,
az a tény, hogy e tagállam kormánya úgy határozott, hogy az ezen az érdem szerinti listán szereplő legjobbként rangsorolt pályázótól különböző személyt jelöl, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e jelölés jogos kétségeket ébreszthet azzal kapcsolatban, hogy a jelölt pályázó megfelel-e ezeknek a követelményeknek.
Ezt követően a Törvényszék bíráinak kinevezésére irányuló eljárás második szakaszát, azaz a 255. cikk szerinti bizottság közreműködésével járó szakaszt illetően a Bíróság pontosítja, hogy e bizottságnak a véleményének elfogadásához meg kell vizsgálnia, hogy a Törvényszék bírói álláshelyére jelölt pályázó megfelel-e a Szerződésekben előírt, a függetlenségre és a szakmai alkalmasságra vonatkozó követelményeknek. A 255. cikk szerinti bizottság e célból kiegészítő információk vagy az általa a határozathozatalhoz szükségesnek tartott más adatok közlését kérheti a javaslattevő kormánytól.
Végül, ami a kinevezési eljárás harmadik, a kinevezési határozatnak a tagállamok kormányai általi elfogadását jelentő szakaszát illeti, a Bíróság hangsúlyozza, hogy e kormányok feladata az is, hogy együttesen biztosítsák e követelmények tiszteletben tartását, amikor a 255. cikk szerinti bizottság által kiadott véleményre tekintettel úgy döntenek, hogy az e kormányok valamelyike által javasolt jelöltet a Törvényszék bírájává nevezik ki. Kinevezését követően ugyanis ez a jelölt az Unió bírájává válik, és nem az őt jelölő tagállamot képviseli.
